-Miután te elmentél, és elkészültek az első képeid, és bekerültél az újságokba, Lexi és Caitlin kikészültek teljesen. Ellenségesek lettek velünk, és úgy beszéltek rólad, mint egy utolsó senkiről. Mi elkentük a hatalmas képüket, de ez nem tartott túl sokáig, mert belekerültél abba a filmbe. Az már csak hab volt a tortán, amikor több fotós is lekapott téged a srácokkal, és több képen látták a Best Friend-es karkötőt rajtad, és Zayn-en, ami teljesen egyforma, és csak a színükben térnek el. Ettől rájuk tört a féltékenységi roham, és kezelhetetlenek lettek.
-Mindenki rajtuk nevetett. A pletykákat, amiket rólad terjesztettek, senki nem hitte el.-Fejezte be a történetet Bella.-Látnod kellett volna a mostoha tesódat, és a húgodat.-Ámuldozott.
-Mit csinált Dani?- Itt rögtön a legrosszabbra gondoltam.-Ugye nem verekedett??
-Dehogy.-Intett le Bella.-Jól beolvasott nekik.
-Barbi, viszont.....ő....
-Nyögd már ki Hanna!-Emeltem fel a hangom.
-Nekik akart menni.-Közölte nemes egyszerűséggel.
-És ti engedtétek??-Düllesztettem ki a szemeim, nagy csodálkozás közepette.
-Neeem. Dehogy! Nem hagytuk neki.-Hanna nyugtató szavai hideg zuhanyként értek.
-Elmeséltünk mindent, te pedig szépen betartod az ígéreted.-Parancsoltak rám a csajok.
-Rendben megyek már. De előbb azt mondjátok meg, hogy mikor engedik ki Bellát.
-Este nyolckor találkozunk a hotelban. Szia. Puszi. Szeretünk, de most menj. Nem akarjuk fotósokon átverekedni magunkat.-Hanna lökött rajtam egyet, és én folyosón találtam magam. Amerikából elutaztam ide, hogy meglátogassam ezeket a bolondokat, és csak úgy elzavarnak egy hotelbe. Normálisak ezek?
-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-
-Mindenki rajtuk nevetett. A pletykákat, amiket rólad terjesztettek, senki nem hitte el.-Fejezte be a történetet Bella.-Látnod kellett volna a mostoha tesódat, és a húgodat.-Ámuldozott.
-Mit csinált Dani?- Itt rögtön a legrosszabbra gondoltam.-Ugye nem verekedett??
-Dehogy.-Intett le Bella.-Jól beolvasott nekik.
-Barbi, viszont.....ő....
-Nyögd már ki Hanna!-Emeltem fel a hangom.
-Nekik akart menni.-Közölte nemes egyszerűséggel.
-És ti engedtétek??-Düllesztettem ki a szemeim, nagy csodálkozás közepette.
-Neeem. Dehogy! Nem hagytuk neki.-Hanna nyugtató szavai hideg zuhanyként értek.
-Elmeséltünk mindent, te pedig szépen betartod az ígéreted.-Parancsoltak rám a csajok.
-Rendben megyek már. De előbb azt mondjátok meg, hogy mikor engedik ki Bellát.
-Este nyolckor találkozunk a hotelban. Szia. Puszi. Szeretünk, de most menj. Nem akarjuk fotósokon átverekedni magunkat.-Hanna lökött rajtam egyet, és én folyosón találtam magam. Amerikából elutaztam ide, hogy meglátogassam ezeket a bolondokat, és csak úgy elzavarnak egy hotelbe. Normálisak ezek?
-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-
A srácokat a kantinban szedtem össze, és éppen egy öreg nénivel próbálták magukat megértetni, hogy hat csirkés szendvicset szeretnének venni, és ugyanennyi dobozos alma levet.
Ez a jelenetet látva, hatalmas nevetésben törtem ki.
-Ne nevess, hanem inkább segíts rajtunk. Ezek a szendvicsek remekül néznek ki, én meg éhen halok.-Nyöszörögte Niall.
Odasétáltam a pulthoz, majd megnyugtattam az öreg nénit, hogy nincs semmi baj, és ez az öt idióta csak szendvicset és alma levet akar venni. A néni nagyon furcsán nézett rám, amikor kiosztottam a kaját a fiúknak, ők pedig kisebb ujjongásban törtek ki, mondván, hogy már régóta nem jutottak megfelelő táplálékhoz.
-Amúgy jól értettem, hogy le idiótáztál minket??-Vonta fel szemöldökét Harry.
-Úgy érzem, hogy nem jártam messze az igazságtól.-Vágtam rá. Talán nem az idiótát kellett volna használnom, mert az angol megfelelőjével hangzásban szinte teljesen egyforma.-A francba!
-Mi történt?-Kérdezte Zayn tele szájjal.
-Nem szóltam anyunak, hogy haza jövök.-Előkaptam a mobilom, és tárcsázni kezdtem a számot. Két csörrenés után rögtön beleszólt.
-Szia kicsim. Hogy vagy?
-Szia anyu. Szuperül. Holnap otthon lesztek?
-Igen. -Kaptam a rövidke választ.
-Jó, akkor beugrok hozzátok, oké?
-Hogy mi??? Mit keresel te itthon?? És mikor jössz??
-Igen anyu, örülök, hogy ennyire örülsz nekem. Bells miatt jöttem haza, mert egy kicsit félre lettem vezetve Lexi és Cait által, ééés ami azt illeti, kb. másfél órája már itt vagyunk.
-Hogy micsoda?? És hogy hogy "VAGYUNK" és nem "VAGY"?
-Úgy, drága anyukám, hogy jöttek a srácok is, mert nem engedték, hogy ilyen szar állapotban egyedül utazzak.
-Miért lennél te szar állapotban?-Kérdezte egyre idegesebben.
-Már jól vagyok. Csak az van, hogy Caitlin és Lexi azt mondták hogy Bella élet-halál között van, én meg ki voltam teljesen. Azzal a két árulóval majd még lesz egy kis beszédem, mert rohadt pipa vagyok rájuk. A csajok már mint Hanna és Bells ma nyolcra átjönnek a hotelbe, és még megbeszélünk egy-két dolgot.
-Mikorra tervezed a visszautazást?
-Na ez az, amiről fogalmam sincs.
-Akkor holnap délben gyere ebédelni, és ha gondolod, akkor hozhatod a srácokat is.
-Szerintem a fiúknak van jobb programjuk is, mint hogy a családommal vacsizzanak.
-Te tudod.-Hagyta rám.- Nekem mennem kell, mert sosem végzek a munkával.
-Ugye a hercegedék is jönnek?-Tettem fel a kérdést.
-Persze.
-Rendben. Szia.
-Szia Lea.-Köszön el anyu, majd kinyomta a mobilját.
Elég elmélyült beszélgetést folytathattam anyuval, mert amikor a zsebembe süllyesztettem a mobilt, egy hotel halljában találtam magam.
-Hajrá Lea, rajtad a világ szeme. Neked kell szobákat foglalnod.
-Tudod Liam, szerintem magamtól nem jöttem volna rá.-Néztem rá, majd megszólítottam a pultban álló helyes srácot.
-Hali. Szobát szeretnék foglalni.
-Csáó.-Köszönt hatalmas vigyorral az arcán.- Hány szobát szeretnél?-Kérdezte, miközben látványosan hátra hajolt, és a fiúkat kezdte méregetni.
-Hány üres szobátok van egymás mellett?
-Egy pillanat és megnézem.-Hosszasan bámulta a monitort, majd megszólalt.-Két két ágyas szobánk van, és egy nagy francia ágyas. Ezek mind egymás mellett. Megfelel?
-Semmi luxus lakosztály, vagy valami??
-Többször is átnéztem a szabad szobáinkat, de csak ezeket találtam.
-Megnéznéd még egyszer?-Vetettem be a kiskutya szemeket, amik az emberek igen nagy részénél beválik.
-Persze.-Vágta rá. Újabb hosszas várakozás után, ismét közölte, hogy nem talált semmi újat.
-Akkor kérem mind a hármat.-Nyújtottam a kezem a kulcsokért.-Azért köszi, hogy próbálkoztál.
-Igazán semmiség volt.-Pirult el, majd faképnél hagytam, és a fiúk felé vettem az irányt.
-Na, mi a helyzet?
-A helyzet az, Louis,-magyaráztam a liftben-hogy két két ágyas, és egy nagy francia ágyas szobájuk van, ami üres. A jó hír az, hogy a szobák egymás mellett vannak.
-És kik alszanak az egy ágyasban?-Tette fel a kérdést Zayn a szobák előtt.
-Sorsoljunk!-Vetette fel az ötletet Niall.
-Rendben. Itt vannak a kulcsok a kezemben. Niall és Zayn fog húzni. Rendben?
-Oké.-Vágták rá a srácok.
Gőz erővel szurkoltam, hogy két ágyas szobába kerüljek. Niall megfogott egy kulcsot, és kihúzta a kezemből.
-Két ágyas!-Kiáltotta.-Louis, veled alszok.-Jelentette ki.
A sorban Zayn következett.
-Két ágyas szobát nyit.-Miest kimondta, tekintetem rögtön rá vetettem, és próbáltam a szemébe nézni, de nem sok sikerrel, mert neki esze ágában sem volt a szemembe nézni, sőt, a többiekébe sem. Tudta nagyon jól, hogy nála is be fogok próbálkozni ezzel a szem izével, így elővigyázatos volt.
-Jajj Zayn, válassz már valakit!-Türelmetlenkedett Lou.
-Jól van. Nem kell leszedni a fejem.
-Nyögd már ki, hogy kit választasz.-Kontrázott rá Liam.
