Reggel korán keltem, mert fotózásom volt. A sminkemmel és a hajammal nem bajlódtam sokat, mert a stúdióban a fodrászok és a sminkesek elvégzik majd a dolgukat. Felöltöztem, és lementem a konyhába. A srácok még nagyban aludtak, amikor írtam nekik egy cetlit indulás előtt. ~Fotózáson vagyok, reggeli a hűtőben.~ Bepattantam a garázsban álló fehér Range Rover-be, és Chicago belvárosa felé tartottam. Gyönyörű volt a felkelő nap, de egy kicsit idegesített, mert oldalról a szemembe sütött, és szinte nem láttam semmit.
-Hogy mekkora egy bolond vagyok-Mondtam magamnak, mert eszembe jutott, hogy van egy napszemüveg a táskámban.
-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×
Már javában folyt a fotózás, amikor megcsörrent a mobilom.
-Vedd fel nyugodtan.-Mondta Mike.-Tíz perc szünet, emberek.
Rápillantottam a kijelzőre, amin Harry neve állt. Nem gondolkoztam sokat, és megnyomtam a zöld gombot.
-Helló Lea, Harry vagyok. Csak azt akarom kérdezni, hogy akkor áll-e még a mai ebéd?
-Persze. Hol találkozzunk, és mikor?
-Arra gondoltam, hogy itt a házban délben. Addigra végzel?
-Igen. Ha véletlenül késnék, akkor hívlak.
-Oké, szia.-Majd bontotta a vonalat.
*Harry szemszög*
Már délután két óra van. Hol lehet? Biztosan felültetett. Ez nem lehet igaz, pedig annyira kedves lány.-Gondoltam magamban.
-Lea már két órája késik... Ráadásul kocsival ment, és még jogsija sincs!
-A fotózásnak már két és fél órája vége.-Mondta Louis, aki az előbb beszélt mobilon Mike-kal, a fotóssal.-Az egész fotózás alatt remekül dolgozott. Nem volt semmi baja. Sőt! Kifejezetten vidám volt és boldog.
-Küldtem neki már vagy száz SMS-t, hogy hol van, de egyikre sem válaszolt.-Aggodalmaskodott Zayn.
-Paul, Niall és Liam sem találták meg?-Reménykedtem.
-Sajnos ők sem tudnak többet nálunk.-Szólalt meg ismét Zayn, aki látszólag sokkal idegesebb mindenkinél.
-Nyugi Harry. Minden rendben lesz.-Próbált lelket önteni belém Lou, bár nem sok sikerrel.
Este nyolc óra van, és Lea-ról még mindig semmi hír. A rendőrséget kár felhívni, mert csak 72 óra elteltével nyilvánítanák eltűnt személynek, és ezzel a húzásunkkal csak az újságírókat tudnánk mozgósítani. Rájuk meg végkép nincs szükségünk. A hosszú órák, amiket várakozással töltöttünk, teljesen kikészített minket. Nekem évtizedeknek tűntek ezek a pillanatok. Hosszú, fájdalmas és szomorú éveknek. A ház Lea nélkül teljesen kihaltak tűnt. Liam Paul és Niall feladták a keresést. Megértem őket. Nagyon fáradtak, és egész Chicago-t átvizsgálni pár óra alatt lehetetlennek tűnik, de nem az. Csak ültünk egymással szemben a kanapén, és néztünk magunk elé. Elkeseredésemben Lea karkötői között kezdtem valami olyat keresni, amit a fiúk is bátran felvehetnek, mert viselése közben nem nézi senki transzinak. Találtam egy marék karkötőt, ami nagyon hasonlított azokra, amiket én hordok. Ezen meglepődtem egy kicsit. Ennyire egyforma lenne az ízlésünk? Kérdeztem magamtól, míg a csuklóimat teleaggattam a talált karkötőkkel.
-Ezeket meg honnan szedted?-Nézett rám egy kicsit furcsán Zayn.
-Ezek Lea karkötői.-Válaszoltam, míg a karkötőket rendezgettem.
-Kérhetek én is belőle?
-Tessék.-Nyújtottam neki oda három darabot.
-Én is kérek.-Jelentette ki Niall.
-Nekünk is dobj párat.-Szólalt meg Liam a szemben lévő kanapét ülve.
Louis-nak, Liam-nek és Niall-nek csak egyet-egyet adtam az eltulajdonított tárgyak közül. Kicsit sem lenne gáz az, hogy én csórtam a karkötőket, és aztán pedig szétosztogatom az összeset. Bocs srácok, de most önző leszek. Amikor az órára pillantottam, az 9.15-öt mutatott. Eltelt egy újabb óra, és Lea még mindig nem adott élet jelet magáról. Ekkor a legrosszabb gondolatok futottak végig a fejemben. Talán elrabolták, és fogva tartják. De ha elrabolták volna, akkor már régen kaptunk volna egy hívást, hogy mennyi pénzért kaphatnánk vissza, nem??? És mi van akkor, ha karambolozott. Áááá ez is kétes dolog. Lea ismert ember, és ha balesete lett volna, akkor azt biztos említették volna a TV-ben. További szörnyű tippjeimből Niall szakított ki.
-Harry jól vagy?-Lökdösött.
-A helyzethez képest igen. Miért?
-Azért, mert olyan sápadt vagy. Rettenetesen nézel ki.
-Menj, zuhanyozz le, ha valami van, te leszel az első, akit értesítünk.-Mondta Zayn, és próbált a lépcső irányába tolni, több kevesebb sikerrel.
Levettem ruháimat, majd beálltam a hideg víz alá. Az első pár perc rettenetes volt, de utána úgy éreztem, hogy egyre jobba kitisztul minden. Ekkor hidegről forró vízre váltottam. Röpke fél órája áztattam magam, és a többiek még mindig nem szóltak. Kiszálltam a kabinból, megtörölköztem, megmostam a fogam, és szárítottam egy kicsit a hajamon, amikor meghallottam, hogy egy autó megáll a bejárón. Azonnal leszaladtam a lépcsőn, amikor kinyílt az ajtó, és megláttam Lea-t. Hirtelen mind sokkot kaptunk a látványtól. A haja és a ruhája csurom víz volt. A szemei pirosak és dagadtak voltak a sok sírástól. Elkezdtem szaladni a lány felé, de Zayn megelőzött. Neki csak három lépésbe tellett, hogy a konyhából az ajtóig rohanjon. Rögtön karjai közé szorította a lányt, és bombázta kérdéseivel.
-Hol voltál? Miért nem írtál vissza? Liam, Niall és Paul az egész délutánjukat a városban töltötték, és téged kerestek. Mi történt veled?
-Zayn, engedd oda Harry-t.-Szólt rá Niall.-Gyere, csináljunk egy bögre teát mindenkinek.
Ezért az ötletéért örökké hálás leszek Niall-nek. Zayn még szinte el sem engedte Lea-t, de én már rég a karjaimban tartottam, és olyan szorosan öleltem, amennyire csak lehetett. Lehet, hogy kicsit furcsa ez az egész, de amikor először találkoztam Lea-val, már akkor sem volt közömbös számomra. Amikor kiderült, hogy ő lesz a "tánc tanárunk", úgy éreztem, hogy kezdenek az álmaim valóra válni.
-Úr isten. Te jég hideg vagy. Mégis mi történt veled?-Kérdeztem, miközben simogattam a karját és a hátát, hogy felmelegítsem, de továbbra is csak sírt, és sírt. Kis idő múlva, valami számomra érthetetlen nyelven elkezdett hozzám beszélni. Később leesett, hogy magyar szavakat használt.
-Lea, én nem beszélek magyarul, kérlek válts angolra, hogy mind értsük, hogy mit mondasz.-Mondtam neki lassan, hogy megértse. Valami nagyon szörnyű dolog történhetett, ami ennyire lesokkolta.
-A fotózás után Caitlin az egyik barát nőm felhívott, hogy Bella-t, a másik legjobb barát nőmet elütötte egy autó, és most élet-halál között van. A mentősök gyorsan kiértek, de nem adtak túl sok esélyt a túlélésre.-Mondta két sírógörcs között.
-Ez szörnyű.-Mondta aggodalmasan Liam.
-Minden rendben lesz.-Próbáltam nyugtatgatni Lea-t, elég kevés sikerrel.
-Gyere király lány, idd meg ezt a bögre teát, ez majd megnyugtat.-Mondta Louis egy bögre Yorkshire tea-val a kezében.
-Most én inkább megyek.
-Mégis hova?-Érthetetlenkedtünk.
-Összepakolom a cuccomat, és indulok haza.-Szipogta.
-Most?-Kérdezte Louis.
-Igen.-Mondta Lea, és elindult a lépcső felé.
-Arról még szó sem lehet, hogy te ilyen állapotban repülőre ülj. Ma este kipihened magad, holnap a srácokkal koncertezünk az arénában, addig a menedzsmentünk intéz magán gépet, és veled megyek.
-Igazán nem kell.-Makacskodott.
-Dehogynem kell! És én is veletek megyek.-Mondta Zayn.
-Úgy sem voltunk még az országodban, úgy hogy mindannyian elkísérünk.-Jelentette ki Niall ellent mondást nem tűrően.-Most pedig idd meg a teát, neked csináltunk.-Mondta már sokkal nyugodtabban.
-Hogy mekkora egy bolond vagyok-Mondtam magamnak, mert eszembe jutott, hogy van egy napszemüveg a táskámban.
-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×
Már javában folyt a fotózás, amikor megcsörrent a mobilom.
-Vedd fel nyugodtan.-Mondta Mike.-Tíz perc szünet, emberek.
Rápillantottam a kijelzőre, amin Harry neve állt. Nem gondolkoztam sokat, és megnyomtam a zöld gombot.
-Helló Lea, Harry vagyok. Csak azt akarom kérdezni, hogy akkor áll-e még a mai ebéd?
-Persze. Hol találkozzunk, és mikor?
-Arra gondoltam, hogy itt a házban délben. Addigra végzel?
-Igen. Ha véletlenül késnék, akkor hívlak.
-Oké, szia.-Majd bontotta a vonalat.
*Harry szemszög*
Már délután két óra van. Hol lehet? Biztosan felültetett. Ez nem lehet igaz, pedig annyira kedves lány.-Gondoltam magamban.
-Lea már két órája késik... Ráadásul kocsival ment, és még jogsija sincs!
-A fotózásnak már két és fél órája vége.-Mondta Louis, aki az előbb beszélt mobilon Mike-kal, a fotóssal.-Az egész fotózás alatt remekül dolgozott. Nem volt semmi baja. Sőt! Kifejezetten vidám volt és boldog.
-Küldtem neki már vagy száz SMS-t, hogy hol van, de egyikre sem válaszolt.-Aggodalmaskodott Zayn.
-Paul, Niall és Liam sem találták meg?-Reménykedtem.
-Sajnos ők sem tudnak többet nálunk.-Szólalt meg ismét Zayn, aki látszólag sokkal idegesebb mindenkinél.
-Nyugi Harry. Minden rendben lesz.-Próbált lelket önteni belém Lou, bár nem sok sikerrel.
Este nyolc óra van, és Lea-ról még mindig semmi hír. A rendőrséget kár felhívni, mert csak 72 óra elteltével nyilvánítanák eltűnt személynek, és ezzel a húzásunkkal csak az újságírókat tudnánk mozgósítani. Rájuk meg végkép nincs szükségünk. A hosszú órák, amiket várakozással töltöttünk, teljesen kikészített minket. Nekem évtizedeknek tűntek ezek a pillanatok. Hosszú, fájdalmas és szomorú éveknek. A ház Lea nélkül teljesen kihaltak tűnt. Liam Paul és Niall feladták a keresést. Megértem őket. Nagyon fáradtak, és egész Chicago-t átvizsgálni pár óra alatt lehetetlennek tűnik, de nem az. Csak ültünk egymással szemben a kanapén, és néztünk magunk elé. Elkeseredésemben Lea karkötői között kezdtem valami olyat keresni, amit a fiúk is bátran felvehetnek, mert viselése közben nem nézi senki transzinak. Találtam egy marék karkötőt, ami nagyon hasonlított azokra, amiket én hordok. Ezen meglepődtem egy kicsit. Ennyire egyforma lenne az ízlésünk? Kérdeztem magamtól, míg a csuklóimat teleaggattam a talált karkötőkkel.
-Ezeket meg honnan szedted?-Nézett rám egy kicsit furcsán Zayn.
-Ezek Lea karkötői.-Válaszoltam, míg a karkötőket rendezgettem.
-Kérhetek én is belőle?
-Tessék.-Nyújtottam neki oda három darabot.
-Én is kérek.-Jelentette ki Niall.
-Nekünk is dobj párat.-Szólalt meg Liam a szemben lévő kanapét ülve.
Louis-nak, Liam-nek és Niall-nek csak egyet-egyet adtam az eltulajdonított tárgyak közül. Kicsit sem lenne gáz az, hogy én csórtam a karkötőket, és aztán pedig szétosztogatom az összeset. Bocs srácok, de most önző leszek. Amikor az órára pillantottam, az 9.15-öt mutatott. Eltelt egy újabb óra, és Lea még mindig nem adott élet jelet magáról. Ekkor a legrosszabb gondolatok futottak végig a fejemben. Talán elrabolták, és fogva tartják. De ha elrabolták volna, akkor már régen kaptunk volna egy hívást, hogy mennyi pénzért kaphatnánk vissza, nem??? És mi van akkor, ha karambolozott. Áááá ez is kétes dolog. Lea ismert ember, és ha balesete lett volna, akkor azt biztos említették volna a TV-ben. További szörnyű tippjeimből Niall szakított ki.
-Harry jól vagy?-Lökdösött.
-A helyzethez képest igen. Miért?
-Azért, mert olyan sápadt vagy. Rettenetesen nézel ki.
-Menj, zuhanyozz le, ha valami van, te leszel az első, akit értesítünk.-Mondta Zayn, és próbált a lépcső irányába tolni, több kevesebb sikerrel.
Levettem ruháimat, majd beálltam a hideg víz alá. Az első pár perc rettenetes volt, de utána úgy éreztem, hogy egyre jobba kitisztul minden. Ekkor hidegről forró vízre váltottam. Röpke fél órája áztattam magam, és a többiek még mindig nem szóltak. Kiszálltam a kabinból, megtörölköztem, megmostam a fogam, és szárítottam egy kicsit a hajamon, amikor meghallottam, hogy egy autó megáll a bejárón. Azonnal leszaladtam a lépcsőn, amikor kinyílt az ajtó, és megláttam Lea-t. Hirtelen mind sokkot kaptunk a látványtól. A haja és a ruhája csurom víz volt. A szemei pirosak és dagadtak voltak a sok sírástól. Elkezdtem szaladni a lány felé, de Zayn megelőzött. Neki csak három lépésbe tellett, hogy a konyhából az ajtóig rohanjon. Rögtön karjai közé szorította a lányt, és bombázta kérdéseivel.
-Hol voltál? Miért nem írtál vissza? Liam, Niall és Paul az egész délutánjukat a városban töltötték, és téged kerestek. Mi történt veled?
-Zayn, engedd oda Harry-t.-Szólt rá Niall.-Gyere, csináljunk egy bögre teát mindenkinek.
Ezért az ötletéért örökké hálás leszek Niall-nek. Zayn még szinte el sem engedte Lea-t, de én már rég a karjaimban tartottam, és olyan szorosan öleltem, amennyire csak lehetett. Lehet, hogy kicsit furcsa ez az egész, de amikor először találkoztam Lea-val, már akkor sem volt közömbös számomra. Amikor kiderült, hogy ő lesz a "tánc tanárunk", úgy éreztem, hogy kezdenek az álmaim valóra válni.
-Úr isten. Te jég hideg vagy. Mégis mi történt veled?-Kérdeztem, miközben simogattam a karját és a hátát, hogy felmelegítsem, de továbbra is csak sírt, és sírt. Kis idő múlva, valami számomra érthetetlen nyelven elkezdett hozzám beszélni. Később leesett, hogy magyar szavakat használt.
-Lea, én nem beszélek magyarul, kérlek válts angolra, hogy mind értsük, hogy mit mondasz.-Mondtam neki lassan, hogy megértse. Valami nagyon szörnyű dolog történhetett, ami ennyire lesokkolta.
-A fotózás után Caitlin az egyik barát nőm felhívott, hogy Bella-t, a másik legjobb barát nőmet elütötte egy autó, és most élet-halál között van. A mentősök gyorsan kiértek, de nem adtak túl sok esélyt a túlélésre.-Mondta két sírógörcs között.
-Ez szörnyű.-Mondta aggodalmasan Liam.
-Minden rendben lesz.-Próbáltam nyugtatgatni Lea-t, elég kevés sikerrel.
-Gyere király lány, idd meg ezt a bögre teát, ez majd megnyugtat.-Mondta Louis egy bögre Yorkshire tea-val a kezében.
-Most én inkább megyek.
-Mégis hova?-Érthetetlenkedtünk.
-Összepakolom a cuccomat, és indulok haza.-Szipogta.
-Most?-Kérdezte Louis.
-Igen.-Mondta Lea, és elindult a lépcső felé.
-Arról még szó sem lehet, hogy te ilyen állapotban repülőre ülj. Ma este kipihened magad, holnap a srácokkal koncertezünk az arénában, addig a menedzsmentünk intéz magán gépet, és veled megyek.
-Igazán nem kell.-Makacskodott.
-Dehogynem kell! És én is veletek megyek.-Mondta Zayn.
-Úgy sem voltunk még az országodban, úgy hogy mindannyian elkísérünk.-Jelentette ki Niall ellent mondást nem tűrően.-Most pedig idd meg a teát, neked csináltunk.-Mondta már sokkal nyugodtabban.
