*Lea Szemszög*
Miután megittam a teám, Harry rám parancsolt, hogy éppen ideje lenne átvennem a vizes ruhám. Teljesen igaza volt, mert már reszkettem, annyira fáztam. Felmentem a szobámba, lezuhanyoztam, magamra csavartam egy törölközőt, majd megmostam a hajam és a fogaim. A gardróbom aljából előhalásztam egy alvós pólót, és egy hozzá illő rövid nacit. Még mindig vacogtam, így kénytelen voltam megszárítani a hajam. Hulla fáradt voltam, de mindent megtettem volna egy kis gyümölcsért. Amikor kiléptem a fürdőszoba ajtaján, Harry-t pillantottam meg. Egy nagy tál eperrel a kezében ült az ágyamon.
.jpg)
-Ezt neked hoztam.-Mondta olyan édes mosollyal az arcán, amilyet még sosem láttam.
-Ugye tudod, hogy a gondolataimba látsz? Pont most éheztem meg egy kis gyümölcsre.
-Ezt még nem tudtam, de néha még jól jöhet.
-Az agyturkászás mindig jól jön.-Ültem le mellé az ágyra.
-Bárcsak akkor is ráéreztem volna erre, amikor nem vetted fel a mobilod.
-Nagyon sajnálom. Ki voltam bukva teljesen, de most már jobban vagyok, ...azt hiszem.
-Sokkal jobban leszel, hogy ha eszel ebből.-Nyújtotta felém a tálat.
Nekem sem kellett kétszer mondani. Pár perc alatt elpusztítottuk az epreket.
-Van még más is.-Nézett rám olyan szemekkel, mint egy őrült tudós, erre én kinevettem.-Mi olyan vicces?
-Az arcod.-Feleltem.
-Van rajta valami?-Kérdezte, majd elkezdte dörzsölgetni az arcát.
-Nincs rajta semmi. A grimaszodon nevettem.
-Csináljam még egyszer?-Húzogatta a szemöldökét, majd az arcán az érzelmek hirtelen megváltoztak. Le lehetett olvasni róla a döbbenetet.
-Valami baj van?-Kérdeztem idegesen.
-Neeem. Csak mióta hazajöttél, most nevettél először.
-És ezt is neked köszönhetem.-Megöleltem, ami mellé egy puszi is társult.-Mit hoztál még az epreken kívül?
-Almát és kivit.
-Awww. Imádom mind a kettőt, de már nem tudok többet enni.
-Sebaj. Majd legközelebb.-Felállt, és kiviharzott a szobámból, mint már oly sokszor.
Harry-nek mostanában szokása volt az, hogy váratlanul, a legfurcsább pillanatokban benyit a hozzám, beszélünk pár szót, majd lelép. Így jártam most is. Csak úgy felkapta a tálakat, és lelépett. Jelen pillanatban nem foglalkoztam ezzel túl sokat, hiszen Bella nincs jól. Caitlin és Lexi már hónapok óta nem válaszoltak a leveleimre, és pont ilyenkor találták meg a számomat. Ami azt illeti, Hanna és Bella egy szót sem írt, vagy mondott volna Lexi-ről, vagy akár Caitlin-ről. Nekem valami nagyon gyanúsnak tűnik drága barátaimmal kapcsolatban, de hamarosan úgy is kérdőre vonom őket. Gondolat menetemből Zayn rázott ki, szó szerint.
-Leaaa. Lea hallasz? Föld hívja Lea-t.-Rázott egyre erősebben, míg hajlandó nem voltam figyelemre méltatni.
-Mi van??-Förmedtem rá.
-Már vagy egy perce itt lökdöslek, de te csak bámultál a semmibe.
-Sajnálom Zayn, csak gondolkoztam.
-Ha ennyire belebambultál, akkor biztos valami nagyon fontos dolog lehetett az, szóval ki vele!
-Bellán agyaltam, és magamról, meg úgy mindenről, de valami egyáltalán nem tiszta.
-Vannak dolgok, amik nekem sem tiszták, például ott van a ti ügyetek Harry-vel. Annyira várta, hogy elmehessen veled ebédelni,...
-Én meg elrontottam.-Vágtam közbe.
-Te erről nem tehetsz. Nagyon várta, hogy elmehessen veled ebédelni, most meg olyan furcsán viselkedik.
-Nekem mondod? Átjön, beszélgetünk egy kicsit, majd csak úgy felpattan, és kiviharzik.
-Majd megbeszélitek a dolgaitokat, de most mars aludni!-Parancsolt rám.
-Nem hiszem, hogy menne....
-Küldöm a felmentő sereget.
Pillanatokon belül ismét Harry-t pillantottam meg az ajtóban állva.
-Ugye tudod, hogy neked most aludnod kéne? Hidd el, Bells sem szeretné, hogy álmos arccal látogasd meg. Pihenj egy kicsit.
-De nem megy.-Mondtam, majd könnycseppek sorozata gördült le az arcomon.
-Szeretnéd, hogy itt maradjak veled egy kicsit?
Nem válaszoltam, csak arrébb csúsztam az ágyon, majd megpaskoltam magam mellett az üres helyet.
-Sajnálom, hogy mostanában olyan furcsán viselkedtem, csak nem tudtam eldönteni, hogy mit is akarok pontosan.
-Semmi baj.-Húztam magamra a takarót.
Harry készségesen bemászott mellém, letörölte könnyeimet, átölelt, és a mellkasára húzott. Pár percig még éreztem, hogy mellkasa felemelkedik. Szemeimet lehunytam, majd feladtam a harcot, így az álmosság győzedelmeskedett.
Miután megittam a teám, Harry rám parancsolt, hogy éppen ideje lenne átvennem a vizes ruhám. Teljesen igaza volt, mert már reszkettem, annyira fáztam. Felmentem a szobámba, lezuhanyoztam, magamra csavartam egy törölközőt, majd megmostam a hajam és a fogaim. A gardróbom aljából előhalásztam egy alvós pólót, és egy hozzá illő rövid nacit. Még mindig vacogtam, így kénytelen voltam megszárítani a hajam. Hulla fáradt voltam, de mindent megtettem volna egy kis gyümölcsért. Amikor kiléptem a fürdőszoba ajtaján, Harry-t pillantottam meg. Egy nagy tál eperrel a kezében ült az ágyamon.
.jpg)
-Ezt neked hoztam.-Mondta olyan édes mosollyal az arcán, amilyet még sosem láttam.
-Ugye tudod, hogy a gondolataimba látsz? Pont most éheztem meg egy kis gyümölcsre.
-Ezt még nem tudtam, de néha még jól jöhet.
-Az agyturkászás mindig jól jön.-Ültem le mellé az ágyra.
-Bárcsak akkor is ráéreztem volna erre, amikor nem vetted fel a mobilod.
-Nagyon sajnálom. Ki voltam bukva teljesen, de most már jobban vagyok, ...azt hiszem.
-Sokkal jobban leszel, hogy ha eszel ebből.-Nyújtotta felém a tálat.
Nekem sem kellett kétszer mondani. Pár perc alatt elpusztítottuk az epreket.
-Van még más is.-Nézett rám olyan szemekkel, mint egy őrült tudós, erre én kinevettem.-Mi olyan vicces?
-Az arcod.-Feleltem.
-Van rajta valami?-Kérdezte, majd elkezdte dörzsölgetni az arcát.
-Nincs rajta semmi. A grimaszodon nevettem.
-Csináljam még egyszer?-Húzogatta a szemöldökét, majd az arcán az érzelmek hirtelen megváltoztak. Le lehetett olvasni róla a döbbenetet.
-Valami baj van?-Kérdeztem idegesen.
-Neeem. Csak mióta hazajöttél, most nevettél először.
-És ezt is neked köszönhetem.-Megöleltem, ami mellé egy puszi is társult.-Mit hoztál még az epreken kívül?
-Almát és kivit.
-Awww. Imádom mind a kettőt, de már nem tudok többet enni.
-Sebaj. Majd legközelebb.-Felállt, és kiviharzott a szobámból, mint már oly sokszor.
Harry-nek mostanában szokása volt az, hogy váratlanul, a legfurcsább pillanatokban benyit a hozzám, beszélünk pár szót, majd lelép. Így jártam most is. Csak úgy felkapta a tálakat, és lelépett. Jelen pillanatban nem foglalkoztam ezzel túl sokat, hiszen Bella nincs jól. Caitlin és Lexi már hónapok óta nem válaszoltak a leveleimre, és pont ilyenkor találták meg a számomat. Ami azt illeti, Hanna és Bella egy szót sem írt, vagy mondott volna Lexi-ről, vagy akár Caitlin-ről. Nekem valami nagyon gyanúsnak tűnik drága barátaimmal kapcsolatban, de hamarosan úgy is kérdőre vonom őket. Gondolat menetemből Zayn rázott ki, szó szerint.
-Leaaa. Lea hallasz? Föld hívja Lea-t.-Rázott egyre erősebben, míg hajlandó nem voltam figyelemre méltatni.
-Mi van??-Förmedtem rá.
-Már vagy egy perce itt lökdöslek, de te csak bámultál a semmibe.
-Sajnálom Zayn, csak gondolkoztam.
-Ha ennyire belebambultál, akkor biztos valami nagyon fontos dolog lehetett az, szóval ki vele!
-Bellán agyaltam, és magamról, meg úgy mindenről, de valami egyáltalán nem tiszta.
-Vannak dolgok, amik nekem sem tiszták, például ott van a ti ügyetek Harry-vel. Annyira várta, hogy elmehessen veled ebédelni,...
-Én meg elrontottam.-Vágtam közbe.
-Te erről nem tehetsz. Nagyon várta, hogy elmehessen veled ebédelni, most meg olyan furcsán viselkedik.
-Nekem mondod? Átjön, beszélgetünk egy kicsit, majd csak úgy felpattan, és kiviharzik.
-Majd megbeszélitek a dolgaitokat, de most mars aludni!-Parancsolt rám.
-Nem hiszem, hogy menne....
-Küldöm a felmentő sereget.
Pillanatokon belül ismét Harry-t pillantottam meg az ajtóban állva.
-Ugye tudod, hogy neked most aludnod kéne? Hidd el, Bells sem szeretné, hogy álmos arccal látogasd meg. Pihenj egy kicsit.
-De nem megy.-Mondtam, majd könnycseppek sorozata gördült le az arcomon.
-Szeretnéd, hogy itt maradjak veled egy kicsit?
Nem válaszoltam, csak arrébb csúsztam az ágyon, majd megpaskoltam magam mellett az üres helyet.
-Sajnálom, hogy mostanában olyan furcsán viselkedtem, csak nem tudtam eldönteni, hogy mit is akarok pontosan.
-Semmi baj.-Húztam magamra a takarót.
Harry készségesen bemászott mellém, letörölte könnyeimet, átölelt, és a mellkasára húzott. Pár percig még éreztem, hogy mellkasa felemelkedik. Szemeimet lehunytam, majd feladtam a harcot, így az álmosság győzedelmeskedett.
