2.fejezet 34.rész

Jó olvasást. :) ♥

-Milyen a tejbegríz?-Sétáltam ki a konyhából hatalmas jókedvvel.
-Isteni finom. Nem is tudtam, hogy tudsz főzni.
-Ezt nem nevezném főzésnek, de ha szeretnéd, akkor majd egyszer csinálok neked valami finomat.


Pontban tíz órakor Harry-t hívta az anyukája, hogy hol vagyunk már. Azt hitte, hogy dugóba kerültünk, és azért késlekedünk. Kicsit meglepődött, amikor Hazza elmesélte neki, hogy éppen Spongyabobot nézünk pizsiben, egy-egy tál tejbegrízzel a kezünkben. Letette a telefont, és kinyomta a TV-t.
-Jobban járunk, hogy ha egy órán belül indulunk, mert anyu egy kicsit ideges hogy jössz, és azt szeretné, hogy ha minden tökéletesen sülne el.
-Most egy kicsit megnyugodtam, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki izgul amiatt, hogy hogyan fog elsülni ez az egész.
-Imádni fognak, hidd el.-Küldött felém egy biztató mosolyt, s gyengéden megcsókolt.-Imádom, amikor ezt csinálod.-Mosolyodott el ismét.
-Semmi különlegeset nem csináltam.
-Pont ez a lényeg. Nem mozdultál, csak, hagytad, hogy megcsókoljalak.
Vettem egy forró fürdőt, megmostam a fogam, hosszú szőke hajamat copfba fogtam, és pizsimet egy hosszú fekete farmerra, egy krémszínű pántos fölsőre, és egy barna blézerre cseréltem. Harry sem öltözött ki. Úgy festett, mint általában. Fehér póló, csőnaci, és göndör fürtjeit egy sapi mögé rejtette. Imádom, ha sapkát hord, mert ilyenkor az arca minden négyzetcentiméterét tudom fürkészni. Lágy csókot váltottunk, és elindultunk Holmes Chapel-be. Az út nem tartott tovább egy óránál. Harold lassított, majd megállt egy nagyon aranyos ház beállóján.
-Megérkeztünk.-Mosolyodott el. Összekulcsoltuk ujjainkat, s az ajtóhoz sétáltunk. Vettem egy hatalmas levegőt, majd kifújtam, s Harry megnyomta a csengőt. Másodperceken belül egy kedves hölgy nyitott nekünk ajtót, aki miután megpillantott minket, rögtön fia nyakába vetette magát.
-Gyertek csak beljebb.-Invitált be minket, miután elhalmozta Harry-t anyai ölelések ezrével.-Gemma, az öcséd megérkezett.-Szólt fel az emeletre.
-Anya, szeretném bemutatni a barátnőmet.
-Lea Montgomery.-Nyújtottam mosolyogva kezet.
-Anne Cox.
-Gemma Styles, Harry nővére.-Ölelt meg a lány, aki nagyon hasonlított az anyukájára.
-Lea Montgomery.-Karoltam át.
-Hééj. Tudom, hogy ki vagy. Te szerepeltél azokban a filmekben, amiket vagy ezerszer vetítenek a mozikban, és a mostani Glamour címlapján is te vagy.
-Lényegében igen.-Mondtam zavartan.
Mind leültünk egy kényelmes kanapéra a nappaliban, és beszélgetni kezdtünk.
-Tudod Lea, én már most jobban kedvellek téged, mint az öcskös előző csaját, Caroline-t.-Nyomta meg a most, és az előző csaja szavakat.
-De Gemma.-Csitította le az édesanyja.
-Már nem azért, de a hat hónap korkülönbség átlagosan hangzik, nem úgy, mint a tizenhat év.
Láttam, hogy Harry nagyon zavarban van, ugyanis nem nagyon érdeklődtem az előző barátnői felől, de Gemma másodpercek alatt mindenről tájékoztatott. Ezeket a dolgokat jobb szerettem volna Harry szájából hallani, de az élet nem mindig kedvez nekünk. Hogy tereljem a szót a barátnő témáról, különböző kérdéseket tettem fel, mint például: Csak Harry-nek van göndör haja a családban? És egyéb ehhez hasonlókat.


Az idő vészesen gyorsan telt. Harry nevelőapja Robin, munkája miatt nagyon későn ért haza, így csak a reggelinél találkoztunk. Nagyon szívélyesen fogadott, ami hatalmas melegséggel töltötte el a szívemet, hogy a barátom családja ilyen hamar elfogadott engem. Reggeli után segítettem Gemmának a pakolásban, majd kiválasztottuk a megfelelő ruhadarabot a ma esti randijára, később pedig igyekeztünk segédkezni az ebéd elkészítésében. Délután két óra körül alkalmam nyílt szétnézni Holmes Chapel-ben. Harry először a régi iskoláját, majd a kedvenc játszóterét mutatta meg, ahol ott voltak a régi barátai, és a White Eskimo tagjai is.
-Haydn Morris, gitár.
-Nick Clough basszus gitár.
-Will Sweeny, dobos.-Mutatkoztak be a fiúk.
-Lea Montgomery. Modell, színésznő és táncos.-Pacsiztam le velük.

Kellemes egy órát öltöttünk el az eszkimókkal, majd ismét bepattantunk Harry fekete Range Roverébe, és a belvárosba vettük az irányt, majd beléptünk egy kis pékségbe, és helyet foglaltunk egy takaros kis asztalnál az ablak mellett, ahol a nap sugarai kellemesen cirógatták az arcomat.
-Szia Harry.-Lépett mellénk egy ötvenes férfi.
-Roger, ő itt Lea. Lea, ő itt Roger, a volt főnököm.
-Te itt dolgoztál, mielőtt jelentkeztél az X faktorba?-Kérdeztem döbbenten.
-Tulajdonképpen igen. Minden hétvégén.
-Nem lenne kedved beállni egy kicsit, a régi idők emlékére?-Tett ajánlatot Roger.
-Nem gond?-Simogatta meg a kézfejem.
-Dehogy baj. Sőt mi több, én leszek az első vásárlód.
Harry-vel kézen fogva elsétáltunk a pultig, és felvette az egyen sapkák egyikét.
-Jó napot kívánok hölgyem. Mit adhatok?
-Két kakaós csigát szeretnék.-Mentem bele a játékba.

-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-

Visszaérve Harry családi házához, megpillantottam azt az ismerős fehér autót, amit szülinapomra kaptam. Ezek szerint itt az idő, hogy hazainduljak. Nagyon hiányzik már a családom, de nem szívesen maradok távol Harry-től. A búcsúzkodásunkat próbáltuk minél hosszabbra fogni.

-Tizenkét nap múlva Londonban találkozunk.-Cirógattam meg az arcát.

-Már most hiányzol.-Árasztotta el gyengéd csókokkal az ajkaimat.-Szeretlek.

-Én is téged.-Csókoltam meg. Beültem az autóba, és bepötyögtem az új címemet a GPS-be.-Hívlak, amit hazaértem.-Tettem ígéretet. 

-Remélem is.-Mosolyodott el. Váltottunk egy utolsó csókot, fejét kihúzta az ablakon, és utat engedett nekem, hogy ki tudjak tolatni az útra. Arcomon legördült egy könnycsepp, és a gázra léptem. Éppen hogy elértem a sarokig, jelzett a telefonom, hogy SMS-t kaptam. Harry-től. ,,Ne sírj!! ♥" Ez állt benne.

2.fejezet 33.rész

Tudom, hogy késtem, és nagyon sajnálom. Legközelebb igyekszem. :) 

Jó olvasást. Sok puszi. ♥

Az este folyamán a srácok eléggé elvetették a sulykot az ivászat terén. Ami egy kicsit rosszabbá teszi nekik a másnaposságot, az az, hogy keverték az italokat, amit nem lett volna szabad. Liam-mel csak nevettünk rajtuk...
-Hiába mosolyogsz Montgomery, van egy olyan érzésem, hogy előbb utóbb én foglak halál részegen látni téged.-Dörmögte Zayn az orra alatt, egy bögre kávéval a kezében, mialatt kávébarna szemei vészjóslóan csillogtak a nappali másik végében.
A mai reggel kicsit sem volt szerencsés számomra. Harry amikor másnapos, elég nyűgös tud lenni. Ebben a pillanatban éppen Louis-ra van kiakadva, amiért az ágya előtt a szőnyeget tusfürdővel és vízzel árasztotta el, majd eltalálta fürtös kis fejét pár vízibombával, aminek következtében Harry kiugrott az ágyból hogy megkergesse Lou-t. Ekkor vágott egy hasas-t, és az egész ház rajta nevetett. Az eset után fél órával Maya hívott, hogy rossz programot küldött el nekem, ami annyit tesz, hogy a srácok londoni koncertje után rögtön repülőre ülök, és rohanok forgatni, amit egy-két fotózás és interjú szakít majd meg. Hosszas pakolászás és bénázás után eljött a búcsú ideje. Gyorsan végigöleltem mindenkit, majd beszálltunk Harry autójába, és útban voltunk Holmes Chapel-be. Ami azt illeti, egy kicsit izgulok, hogy mit fognak majd gondolni rólam a szülei és a nővére. Remélem, hogy jól kijövünk majd.
-Itt fordulj be jobbra.-Adta az utasítást Harry.

Egy keskeny, fákkal és bokrokkal körülvett úton kocsikáztunk már egy jó ideje. Kicsit elbizonytalanodtam, hogy jó irányba tartunk-e. A GPS-re pillantottam, ami erdőt jelzett körülöttünk mindenhol.  Nem voltunk messze az eredeti céltól, de akkor is paráztam. Lassan sötétedik, és a barátommal ketten egy elhagyatott ösvényen kocsikázunk. Egyre beljebb és beljebb haladtunk az erdőben, amikor Harry kikapcsolta a GPS-t, és megkért, hogy állítsam le az autót. Leparkoltam az út szélén, majd kiszálltunk a járműből, és bekötötte a szemem.
-Nyugi, nem lesz semmi baj.-Szorosan átkarolt, hogy el ne essek, s megejtettünk egy kiadós sétát, majd beültetett egy autóba, és ismét útnak indultunk, azt hiszem, hogy előre. Pár perc kocsikázás után kisegített a járműből, és ismét sétálni kezdtünk. Hallottam, ahogyan a szél fújja a fák lombját, és ahogyan a madarak csicseregnek, tehát még most is az erdőben vagyunk. Lábaim alatt már biztosabb talajt éreztem, talán valamilyen járda féleség lehet az. A kendőn át fényesség szűrődött be.

-Megérkeztünk.-Lépett mögém Harry, és levette a kendőt. Amit abban a pillanatban megpillantottam, az egy gyönyörű ház volt, a fák között, amihez egy hídon kellett felmenni.-Szeretnéd megnézni belülről is?
-Igen.-Bólogattam. Összekulcsoltuk ujjainkat, és végigsétáltunk a kis fahídon. Úgy éreztem magam, mint a mesékben. Egy lány találkozik álmai hercegével, és mindennél jobban szeretik egymást. A herceg elviszi lányt egy romantikus helyre, eltöltenek ott egy kis időt kettesben, és nagyon jól érzik magukat. Ez lenne az én mesém? Harry a királyfi fehér lovon, aki minden erejével azon volt, hogy belopja magát a szívembe, és miután sikerült neki, megküzd a gonosz sárkánnyal, aztán boldogan élünk, míg meg nem halunk.? Nagyon remélem, hogy ez egy tündérmese, ahol mindig minden jól alakul.-A cuccaink még mindig a kocsiban vannak?
-Nem. Fent vannak az emeleten.
-De hát ho...
-Az maradjon az én titkom.-Csókolt meg forrón, majd pár másodperc múlva arra eszméltem, hogy a konyhában a pulton ülök, Harry ágyékát a csípőmnek nyomja, én pedig megszabadítom a dzsekiétől.
Egy kicsit eltávolodott tőlem, s fejével a lépcső felé bökött, jelezve, hogy odafent kellene folytatnunk tevékenységünket. A szobában mindenhol illatos gyertyák voltak elhelyezve a hatalmas baldachinos ágy körül. Halványan elmosolyodtam a helyiség láttán, majd Harry nyaka köré fontam karjaim, ő pedig felkapott,  és egészen az ágyig cipelt, majd óvatosan a hátamra fektetett. Ajkaink ismét falni kezdték egymást. Villám gyorsasággal levettem róla a pólót, és a nadrágot. Ekkor már az én ruháim a földön hevertek. Mialatt nyakamat csókolgatta, kihámoztuk egymást, a már feleslegessé vált fehérneműinkből, s ujjaimmal óvatosan végigsimítottam gerincén, ezzel egy morgó hangot kiváltva belőle. Ezalatt az idő alatt az egész világon nem számított senki, csak Ő és én. A szobákban az órák megálltak, a városokban az autók és az emberek mozdulatlanok lettek. Megállt az idő. Vagyis ebben reménykedtem, majd megcsörrent Harry telefonja, és megtört a varázs. Láttam arcán, hogy nagyon röstelli az egészet, és legszívesebben összetörné a készüléket.
-Vedd fel nyugodtan.-Simogattam meg arcát, majd egy puszit nyomtam rá.
-Szia Anyu.-Köszönt.
Nagy sajnálatomra a csoda már véget ért, ezért visszavettem a fehérneműimet, majd bebújtam Harry mellé, aki még mindig az édesanyjával beszélgetett.
-Akkor ebédre ott leszünk. Persze, megkérdezem. Lea, anyu azt szeretné tudni, hogy mit főzzön holnap ebédre. Nem vagy valamire allergiás esetleg?
-Nem lehetne valami angol étel? Olyat még sosem ettem.-Mosolyogtam.-És semmilyen ételre nem vagyok allergiás. Tudomásom szerint.
-Hallottad, hogy mit mondott? Oké, szia. Én is szeretlek anyu. Szia.-Az iPhone-t kinyomta, majd mérgesen a szoba másik végében lévő kanapéra sugárította, a hasára fordult, és arcát a párnák közé temette.-Annyira sajnálom. Úgy emlékeztem, hogy kikapcsoltam.-Tényleg mocskosul szarul érezhette most magát, mert feje teljesen eltűnt a párnák alatt.
-Sze-ret-lek.-Szótagoltam neki, hogy jobban felfogja a kis drága. Végignéztem meztelen hátán és karjain, ami számomra remek időtöltés lenne az életem végéig. Az összképet a karmolások rontották el, amik a hátán ékeskednek-Harry, ammm nem fáj a hátad?-Ültem fel hirtelen.
-Inkább a lapockámnál egy kicsit. Mert?-Fordította felém a göndör fürtökkel keretezett arcát.
-Annyira sajnálom. Nem volt szándékomban - túrtam idegesen a hajamba - a karmolások...a hátadon...
-Semmi gond, majd begyógyulnak.-Nevetett, s fejbe dobott egy kispárnával.
-Ezt most miért kaptam?-Meregettem szemeim, és ütni kezdtem egy párnával, majd Harry elcsórta azt, és engem kezdett püfölni. A hosszas birkózást, azt hiszem, hogy én nyertem meg, amikor Harry-t takaróstól lelöktem az ágyról.-Tudod szívem, hamar megfázol, hogy ha mesztelen hátsóval akarsz a földön feküdni továbbra is.-A mozdulatokból ítélve felvette a boxerét, s fejen dobott a takaróval, majd superman-t  játszva, ugrott egy hasast az ágyra.
-Nem vagy éhes?-Kérdeztem kacagva.
-Csak egy kicsit. Együnk gumicukrot, csokit és gabonapelyhet.-Sorolta az édességeket.
-Vacsira csokit és gabonapelyhet? Végül is.-Rántottam meg a vállam, és a bőröndömből kihalásztam egy rövid nacit és egy  Be My Hero feliratos pólót.

2.fejezet 32.rész

A reptérről a One Direction lakásba mentünk. Belépve az ajtón körbepillantottam. A ház közepén van egy hatalmas nappali, benne három óriási kanapé és fotelek. A kandalló felett, ami szerintem még sosem volt beüzemelve, egy hatalmas TV csüngött a falon. A kandalló két oldalán az üvegszekrényekben DVD-k és CD-k százai sorakoztak, természetesen az Xbox-nak volt egy külön szentély fenntartva. Igen, ez egy tipikus srác lakás, de valami olyan más itt. Hiányzik valami, de nem tudom, hogy mi az pontosan.
-Minden rendben?-Lépett mögém Harry, és állát a vállamba fúrta.
-Itt minden olyan tiszta.-Nézem körbe még egyszer.
-Igen, jó munkát végeztek a bejárónők.-Nevetett, és megmutatta a szobáját, amin osztozunk, amíg én is itt leszek Londonban.
-A ti bejárónőiteknek is kis fekete-fehér egyen miniszoknyában kell takarítaniuk?-Fordultam szembe vele, végigsimítottam két karján, s egy apró csókot leheltem nyakára.
- Mrs. Wood és Mrs. Marple nem hordanak szoknyát hál' istennek. Már mind a ketten nyugdíjasok.-Nyúlt be a pólóm alá. Keze egyre feljebb és feljebb vándorolt. Tenyeremet mellkasára helyeztem, majd óvatosan eltoltam magamtól, és közöltem, hogy megyek és lezuhanyzom.-Zuhanyozni később is tudsz.-Jelent meg egy huncut vigyor az arcán.
-Ugye tudod, hogy nyitva van az ajtó, és nem szeretnénk elkésni, szóval ne hátráltass.
-Ohh szóval hátráltatlak.-Emelte égnek a tekintetét, és lehuppant az ágyra.
Becsuktam a szoba ajtaját, majd vizet engedtem a hatalmas kádba, ami jobban hasonlított egy kisebb medencéhez. A pipere cuccos bőröndömből kihalásztam a kedvenc hab és tusfürdőmet, majd copfba kötöttem hosszú szőke hajam, és magamra tekertem egy törülközőt. Ő még mindig ugyanabban a pózban feküdt az ágyon, és a mobilját nyomkodta. Egyértelműen le lehetett olvasni az arcáról, hogy megsértődött.
-Jössz vagy maradsz?-Álltam elé egy szál törülközőben. Mobilját letette az ágyra, és alaposan végigmért, tetőtől talpig. Egy ideig az arcomat fürkészte, majd mikor leesett neki, hogy komolyan is gondolom amit mondtam, zöld szemei felcsillantak, mint egy éhes kiscicáé, és lerúgta lábáról a cipőt.


A fürdés egy kicsit sokáig tartott, így sietnünk kellett az öltözködéssel és a hajszárítással. Idő közben az eső elkezdett szakadni, így a kőmérséklet  tizenkilenc és húsz fok között ingázott. Hajamat kivasaltam, szemeimet kihúztam, és magamra fújtam egy kis parfümöt. Felvettem egy egyszerű farmernadrágot, egy sima fehér pólóval és egy farmerdzsekivel. Nyakam köré egy sálat tekertem, majd leültem a többiek mellé a nappaliban, akik éppen Simpsonékat nézték. Nem nagyon bírom ezt a sorozatot, így inkább a konyhában segítettem Danielle-nek összedobni pár szendvicset.  -Hogy tetszik London?-Kezdte el a társalgást Dan.
-Nem láttam még belőle túl sokat, de amit esélyem volt meglesni, az mind gyönyörű. Az igazat megvallva nagyon tetszik, és sajnálom, hogy ez az első alkalom, hogy itt lehetek.
-Remélem, hogy lesz még több is.-Tette vissza a margarint a hűtőbe.
-A mostoha apám félig angol, így körülbelül két és fél hete a családom Manchesterbe költözött, és hozták az én cuccaimat is, úgyhogy most már ez az ország lett az új otthonom.
-Ez remek. -Örvendezett.
-Te idősebb vagy, mint én, és szerintem tudnál nekem segíteni.-Vettem komolyra a dolgot.
-Még jó, hogy segítek, csak mondd, hogy mi a gond.-Nézett rám aggodalmasan.
-Tegyük fel, hogy kinéztél egy házat Londonban, és minden áron meg akarod venni, mert beleszerettél a városba és a házba, és már megbeszéltél egy időpontot a talajjal, aki holnap körbevezet a házban. Hogy közölnéd az ősökkel, hogy saját házat szeretnél?
-Állj állj állj! Állj csak meg egy pillanatra. Azt mondod, hogy alig négy és fél óra alatt kinéztél egy házat itt, úgy, hogy még nem is lakhatsz egyedül. Egyáltalán hogy jött ez össze? Ez így nekem egy kicsit sok.
-Akkor láttam meg a házat, amikor ide tartva megálltunk egy kereszteződésnél, és leírtam a táblán álló telefonszámot, és felhívtam. Dióhéjban ennyi.
-Laknod muszáj valakivel, ha gondolod, akkor odaköltözhetek, amikor éppen te is ott vagy.
-Rám is számíthatsz.-Lépett mellénk Eleanor.
-Komolyan? Ez szuper! Először arra gondoltam, hogy Hannát kérem meg, hogy költözzön hozzám, de eszembe jutott, hogy nem lehetek ilyen önző, hogy elrángatom a családjától, utána felhívtam a menedzserem, és ő is felajánlotta, hogy ha kell, akkor odaköltözik hozzám, de így már minden meg van oldva.
-A szüleid még nincsenek.-Emlékeztetett Dani.
-Még a szüleid nem is tudják, hogy te költözni akarsz?-Nézett rám elképedten El.
-Nem nagyon.
-Te őrült vagy.-Nevetett.
-Irigyled?-Húztam fel a szemöldököm, és elnevettem magam.
-Hogy őszinte legyek, néha igen.-Nevetett tovább.

A lányokkal köröm rágva néztük végig az utolsó kört. Mindenki szokatlanul jó formában volt, és szinte tökéletes ugrásokat hajtottak végre. Tom utolsóként ugrott. A nézők és a versenyzők csöndben várták, hogy nyilvánosságra hozzák Tom pontjait. Hosszú perceken át vitatkoztak, és nézték meg újra és újra a felvételt, ezalatt osztottunk és szoroztunk Dani-val, hogy az aranyhoz minimum hány pontra van szüksége.
-Nyert!-Pattant fel a székből Danielle.
-Megnyerte! Megnyerte!-Öleltük meg egymást. Hatalmas kő esett le a szívünkről.
-Tom! Tom! Tom!-Kezdtük el kántálni. Kicsit sem zavartattuk magunkat. Nem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy Tom Daley, és a közönség tátott szájjal bámul minket. Kedvesen ránk mosolygott, majd elindult az öltöző felé.

-×-×-×-×-×-×-×-

Harry szeretett volna elvinni a városnézés után egy romantikus vacsira, amiből nem lett semmi, hála annak a jó fej menedzserüknek. Hazza totál berágott rá, és a képébe vágta, hogy pár napon belül bemutat a szüleinek, és hogy kicsit sem érdekli, hogy ha az ottani rajongók vagy paparazzók lefotóznak minket kéz a kézben, mert már rohadtul unja azt, hogy ha együtt kimerészkedünk az utcára, akkor meg kell tartanunk a tisztes távolságot, nehogy valaki megsejtsen valamit. Ebből egy hatalmas vita keletkezett, aminek az lett a vége, hogy Mr. Tönkre teszlek megfenyegette Harry-t, hogy ha képek készülnek rólunk, akkor elveszi a mobilját. A mobilját? Normális ez? Kinek képzeli magát egyáltalán? Elérte a célját, és sikeresen felbaszta az agyam. Figyelemelterelés képen elmentünk vásárolni a lányokkal. Vettünk magunknak pár szép új ruhát, jó illatú parfümöket és csinos kiegészítőket, emellett egy-két pár új cipőt, ami teljesen felesleges volt, de mindegy. Fagyiztunk, beszélgettünk az álmainkról, a srácokról a kozmetikumokról, és arról, hogy csak velem köcsög a menedzser.

-Jól szórakoztatok?-Kulcsolta össze ujjainkat Harry, miután megszabadította őket a színes szatyroktól.

-Vásárolgattunk egy kicsit.-Bújtam hozzá.
-Remélem, hogy nem ütött nagyon szíven az, ami nemrég történt.-Ültetett le az ölébe, és homlokát az enyémnek nyomta.
-Hogy szíven ütött-e? Egy kicsit megbántott, de hamar túlteszem magam rajta. Utál engem, és én sem érzek másként iránta. Szerintem egy nagyképű és öntelt barom, aki azt hiszi, hogy ha elveszi a mobilodat, akkor azzal mindent megold, majd büszkeségtől dagadó egóval elmeséli mindenkinek, hogy mivel fenyegetőzött. Kicsinyes, és gyerekes megoldás, bár ha neki csak ennyire telik, akkor nagyon tudom sajnálni.
-Teljesen igazad van. Mi sem kedveljük, de még pár évig köt minket a szerződés.
-Menedzser téren, én nagyon szerencsés vagyok, hogy Maya mellett döntöttem. Nagyon kedves és megértő. Ha kell, akkor olyan, mint ha az anyám lenne, máskor pedig komoly üzletasszony, de legtöbbször a barátnő szerepbe bújik. Együtt járunk kocogni, és egyforma zenét hallgatunk.
-Engem nem érdekel, hogy mit hordott össze az a barom, a lényeg az az, hogy szeretlek. És nem azért mondogatom folyton, hogy szeretlek, mert betanultam, hanem azért, hogy emlékeztesselek, hogy mekkora mázlista vagyok veled.-Ajka lassan közeledett az enyémhez, majd lágyan megcsókolta azt. Hihetetlen érzés futott át rajtam, majd akaratlanul is belemosolyodtam a csókunkba.-Mi volt olyan vicces?-Húzta mosolyra száját, és kivillantotta tökéletes fogsorát.
-Csak átfutott valami az agyamon.-Válaszom elég kurtára sikeredett, de gondolom ez megbocsájtható bűn, mivel nagyobb élvezetet leltem szemei fürkészésében, mint a beszédben.
-Hát ha te nem, akkor majd kezdem én. Tudod, szívem szerint minden percben megcsókolnálak, csak kár, hogy ez lehetetlen.-Söpört ki egy tincset az arcomból.
-De próbálkozni szabad. Nem?-Kacérkodtam.
-Szabad, de még nem is mondtam, hogy ma este elmegyünk szórakozni egy kicsit, és ideje készülődnöd.
-Neked is remek időzítéseid vannak.
-Most már elárulod, hogy mi járt a fejedben?
-Hát csak annyi, hogy-kezdtem lassan-hogy hogy lehetséges az, hogy minden csók után egyre jobban beleszeretsz valakibe.
-Ezen már én is gondolkoztam, csak nem mertem hagosan kimondani, mert elég nyálas szöveg, és féltem, hogy kinevetsz.
-Sosem nevetnélek ki.
-Most is mosolyogsz.
-A boldogság ezt teszi az emberekkel.-Árultam el neki, ezt a féltve őrzött titkot.

2.fejezet 31.rész

Előkerítettük a fiúkat, akik mind simán elmentek volna egy "csajoknak szánt" magazin címlapjára. Fogalmam sincs, hogy Harry honnan szedte a csokornyakkendőjét, de imádni való volt benne. A fotósok igyekeztek megörökíteni mindenkit, és minden egyes pillanatot. Egy normális képet sikerült összehoznia a One Direction-nek is, ami nagy szó. Nem voltak egymás hegyén-hátán.
-Ezt a képet be fogom kereteztetni, és kiteszem a falamra.-Határoztam el.
 Harry volt középen, mellette két oldalról Niall és Liam. Mind a ketten a szokásos formájukat hozták. Édesen mosolyogtak, és átkarolták a mellettük lévőket. A sor szélén Zayn és Lou álltak. Ők felvették a szokásos " tudom édes, hogy űberszexi vagyok, nincs mit tagadni" pózt, majd vártak, míg villan a vaku.
-Azt hittem, hogy sosem készül el a kép.-Fújta ki Niall a benntartott levegőjét, majd átkarolta Hannát.
-Hanyadszor öltözöl még át ma?-Kérdezte Zayn.
-Volt az, amiben reggel mászkáltam, a fehér, és most ez, este meg majd jön a pizsi.
-Már ha lesz rá szükséged.-Köhintett Louis.
-Vicces vagy Tomlinson, de ideje indulni.-Bokszoltam a vállába.


Ahogy végignéztem a teremben a vacsora alatt, mindenki mosolygott és boldognak látszott. Főleg az ifjú pár, hogy most már végre megszabadulhatnak tőlünk, ugyanis a lagzi után rögtön mennek a Bahamákra nászútra. George mutatott néhány fotót suttyomban a szobákról, a medencéről, és magáról a hotelről, ahol megszállnak majd. A véleményemet egyetlen egy szóban tudtam csak kifejteni. Ez a szó, pedig a meseszép volt. A hotel körül tele volt minden fákkal és zöld műfűvel. A szobájuk a hatalmas tengerre néz. Mindenhol sirályok, és kedves emberek. A lakosztályukról meg inkább ne is beszéljünk. Hatalmas franciaágy, óriási tv-vel, ami az ágy végéből emelkedik ki egy gombnyomásra. A zuhanykabin méretű akváriumban pedig ritkábbnál ritkább halak úszkálnak egész nap. Ha romantikázni akarsz, akkor ott a hangulatvilágítás, amit rá is lehet kapcsolni az akváriumra. Ellennék ott egy darabig. Sőt, szerintem meg is lepem Harry-t egy utazással.



-Lea! Az istenért, haladj már. Lekéssük a gépet.-Szaladt fel Liam a lépcsőn.-Te még mindig pizsiben vagy?
-Nem tudom, hogy mit vegyek fel. Milyen szokott lenni az idő Londonban?
-Attól függetlenül, hogy nyár vége van, elég hűvös, és egy kicsit szeles.
-Akkor helyben vagyok, köszönöm.

Végül is egy egyszerű szettet választottam, olyat, amiben kibírom a repülőutat.
-Kész vagyok.-Vágódtam be az autóba, majd a sofőr segítségével eljutottunk a reptérre. Bravúros időzítésemnek hála, éppen, hogy fel tudtunk szállni a Londonba tartó gépre. Az egész úton a fehér, vattacukor kinézetű felhőket bámultam. Nagy kedvem lett volna beleharapni mindegyikbe. Az út nem tartott sokáig. Magam elé képzeltem az otthoni földgömbömet, amit apu adott egyik karácsonyra, amikor kicsi voltam. Képzeletben tettem egy-egy nagy ikszet Miamire és Londonra, majd összekötöttem a két várost. A vonal rettentő hosszú volt, így rá kellett jönnöm, hogy nem is utaztunk olyan rövid ideig, és hogy csak számomra röpült el olyan gyorsan az idő. Vajon milyen hatással lesz rám az Angol főváros? Míg a fürdőben öltözködtem, megkértem Liam-et, hogy meséljen nekem egy kicsit Angliáról. Titokban utánanéztem az interneten, minden nevezetességről, és látványosságról elolvastam az összes tudnivalót, amit csak találtam, mert nem szeretnék ott állni abban a mesésnek ígérkező városban, mint egy kuka, aki nem tud semmit sem a kultúráról, sem egyéb másról. A reptéren a Brit rajongók hatalmas izgalommal várták a fiúkat. Mindannyian a kordonok mögött várták, hatalmasabbnál hatalmasabb plakátokkal a kezükben, hogy végre leszálljon a gép, és megpillanthassák a "férjieket". Nagyon aranyosak voltak. Liam és Louis egy kicsit bekönnyeztek, amikor ismét átölelhették szerelmüket ennyi idő után. Harry-vel még nem hoztuk nyilvánosságra a kettőnk között lévő dolgokat, így az emberek nem sejtenek semmit. Vagyis sejtenek, de egy kicsit félre vannak tájolódva. Az újságokon hasonló szalagcímeket látni:     "Lea Montgomery és Zayn Malik barátok vagy szerelmesek?!"     "A szupermodell és a jóképű tinisztár egy pár?!!"     "Újra együtt látták sétálni Lea-t és Zayn-t. Látszólag csak jó barátok, de mi rejtőzhet a felszín alatt?". Niall gyorsan aláfirkantott pár papírt, majd mellém állt, és beszélgettünk azalatt az idő alatt, mialatt a fiúk a rajongókkal foglalkoztak.
-Kérdezhetek valamit?
-Nyugodtan.
-Vagyis nem is igazán kérdés, de mindegy. Tudod, eléggé furcsa az, hogy te nem...
-Hogy én nem osztogatom ott az autogramokat a többiekkel.-Sóhajtott egy hatalmasat, s felém fordult.-Gyere, várakozzunk inkább odakint.-Karon ragadott minket egy-egy testőr, és elkísértek a kisbuszig. Ezalatt a pár perc alatt nagyon feszült volt a hangulat. Egyikőnk sem szólalt meg, csak lépkedtünk egymás mellett. Hallottunk pár Szeretlek Niall-t. Ilyenkor mindig megjelent egy halvány mosoly az arcán, és integetett, majd megcímzett nekik egy Én is szeretlek-et. Rövid sétánk után bevetődtünk a busz leghátsó üléseire.-Minden bandában, sorozatban és filmben vannak olyanok, akiket jobban kedvelnek az emberek. Én jelen esetben nem ebbe a csoportba tartozom.-E szavak hallatán olyan erősen, amennyire csak tudtam, beleütöttem Niall karjába.-Áú. Ezt most miért csináltad?
-Mert hülye vagy, azért!-Egy kicsit elöntött a büszkeség, amikor tudatosult bennem, hogy fájdalmat okoztam neki. Elértem, amit akartam. Azt, hogy fájjon neki a saját hülyesége, amit összehord.
-Nem vagyok hülye. Tudod, amikor a rajongók megölelik a srácokat, és engem nem, akkor csak mosolygok, de igazából nagyon is fáj. Ott van az eset, amikor egy koncerten a szólóm előtt valaki bekiabálta, hogy utál, és semmi keresni valóm sincs a bandában.
-Akik ilyet csinálnak, azok nem rajongók, hanem picsák. Mielőtt megismertelek benneteket, hallgattam a zenéteket, és nem tettem különbséget köztetek. Egyformán szerettelek és szeretlek titeket a mai napig. Vagyis Harry-t máshogy szeretem, de gondolom érted, hogy mire célzok. Gregg, pedig olyan, mint a bátyám.
-Mi a helyzet Zayn-nel?
-Vele van a legtöbb közös témánk, így érthető, hogy sűrűbben keressük egymás társaságát.
-És mi van velem?-Vetette fel az újabb kérdést.
-Először is, hülye vagy, és ezt nem fogom visszaszívni. Másodszor, a legjobb barátnőm pasija vagy, és annyira boldog vagyok, amikor látom, hogy mennyire tökéletesek vagytok együtt. Harmadszor, Hanna kinyírna, hogy ha történne veled valami, szóval csak óvatosan.
-Miért nyírna ki?
-Mert nem vigyáztam rád eléggé. Tudod, erre vannak a barátok, hogy kinyírhassuk őket. Ez pont olyan, mint hogy te is halott leszel, pillanatokon belül, miest megtudom, hogy összetörted Hanna kicsi szívét. Akár mennyire is szeretlek, simán kitekerem a nyakad, gondolkodás nélkül.
-Mindig is szerettem volna egy húgot. Ha lenne lánytesóm, biztosan olyan lenne, mint te.
-Mint én?-Ez nagyon megható volt.-Igaz, hogy semmi közöm az angolokhoz, az írekhez meg végképp. Mondjuk a haj és bőrszín megegyezik, szóval csinálhatunk úgy, mint ha a húgod lennék.
-Egy tesó másik szülőktől. Jól hangzik, de el ne felejtsd, hogy a hajam barna.
-El is felejtettem.-Nevettem. Egy kicsit el is szégyelltem magam, hogy egy ilyen dolog kimegy a fejemből, de már annyira megszoktam hogy szöszi, mint én.
-Ne is törődj vele. Én is el szoktam felejteni.


-Hát ti? Az őrök mondták, hogy leléptetek.-Foglalták el a helyüket a buszban a kis szupersztárok. A foglalták az egy kicsit túlzás. Szerintem egy második világháborús atombombát akartak utánozni.
-Csak dumáltunk egy kicsit.-Vont vállat Niall.
-Mit szeretnél ma csinálni? London Eye, hajókázás a Temze-n vagy British múzeum?-Sorolta Louis a lehetőségeimet.
-Mi szóltok a műugráshoz?
-Ma valami nagy verseny lesz.-Meredt mobilja kijelzőjére Eleanor.
-Ha jól emlékszem, akkor valami döntő.-Mosolyodott el Danielle.
-Tom Daley.-Harsogta Zayn.
-Hm?-Néztem rá.
-Tom miatt akartok menni.
Összenéztünk a lányokkal, bólogattunk, majd elmosolyodtunk.-Igen. -Válaszoltunk egyszerre.
-Akkor ezt megbeszéltük.-Zárta le a témát Zayn.

2.fejezet 30.rész

Igyekeztem, ahogy tudtam. Remélem, hogy tetszik. :) 

Love you all ♥

Ma nem én megyek férjhez, de sokkal jobban izgulok, mint bárki más. A kezeim és a lábaim remegnek. A szívem majd kiugrik a helyéről. Félek, hogy elesek, és tönkreteszek mindent. A fiúk már mind felöltöztek a mellettünk lévő öltözőben. A fodrász még az én hajammal vacakol. A többiek most veszik fel a ruhájukat, ezután elvégzik az utolsó simításokat a sminkesek.
-Nem lehetne egy kicsit gyorsabban?-Siettettem a fodrászt, hogy járjon gyorsabban a keze, mert már mindenki gyönyörűen fest, én meg itt dekkolok, és hirtelen fogalmam sincs, hogy az öltöző melyik részén hajítottam le a ruhám. Ahogy magamat ismerem, valami olyan helyre, ahol rögtön megtalálom, de aztán úgyis az lesz belőle, hogy egy óráig fogom keresni, mire előkerítem. Így is lett. Végigkutattam az összes szekrényt, dobozt, szatyrot, még Harry-t is felhívtam, akitől csak egy fal választott el, hogy nem felejtettük-e otthon.
-Én tettem be az autóba, és amikor beléptél az öltözőbe, akkor a kezedben volt, úgyhogy ott kell lennie.-Nyugtatgatott, ami jelen esetben nem nagyon segített, inkább még jobban kiakadtam, hogy csak én lehetek ilyen balfasz, aki elhagyja a koszorúslány ruháját. De hova tehettem?
-Mit keresel?-Kérdezte félve Hanna, mert látta rajtam, hogy pillanatokon belül felrobbanhatok.
-A ruhámat.-Fújtattam.
-Ott van veled szemben.
Hogy lehetek ekkora marha? Végig itt volt a szemem előtt, én meg játszottam itt a vak tyúkot. Még Harry-t is felhívtam, aki itt van tőlem körülbelül három méterre, hogy: Te, Harry nincs meg a ruhám. Nem láttad?. Tuti, hogy hülyének néz mindenki. Mondjuk nem csodálkozom rajta, én is hülyének érzem magam.
Szemeim hatalmasra kerekedtek, és alig hittem nekik, mikor rápillantottam az órára. Tíz perc és kezdődik a szertartás.
-Valamivel el kellene ütnünk az időt. Nem gondoljátok?-Vetette fel a témát Bella.
-Mit szólnátok, ha énekelnénk? Mondjuk a Pyphone-t. Legalább lekötjük a figyelmem, és nem gondolok arra, hogy perceken belül férjhez megyek.

*Harry szemszög*

A lányok öltözőjéből egy ismerős dallam szűrődött ki. Mindannyian a fülünket az ajtóra tapasztottuk, és úgy hallgattuk a mesés koncertet. Kicsit elszomorodtam, amikor véget ért, mert Lea-t nem nagyon hallani énekelni, pedig csodás hangja van.
-Kezdődik a szertartás.-Dörömbölt az ajtón George.-Az oltárnál találkozunk szívem.
-Én leszek a csaj a nagy fehér ruhában, fátyollal, szóval össze ne keverj valakivel.-Érkezett bentről a válasz.
Hanna és Bella kis résre kinyitották az ajtót, és úgy préselték ki magukat, hogy még véletlenül se lássunk semmit
-Nincs leselkedés.-Szólt rám Bells.
-De én csak Lea-t akarom látni.-Akadékoskodtam.
-Majd látod még eleget. És nyugi, ez nem az ő esküvője, szóval nem fogja megszöktetni egy floridai, jóképű és izmos Rómeó, aki lehet, hogy itt lapul valamelyik ajtó mögött, és csak a megfelelő pillanatra vár.-Idegesen körbenéztem, mert nagyon hihetően adta elő a történetet.-Nyugi van! Nincs itt senki. Ha lenne is...akkor sem hagyna itt téged.-Mosolygott, megveregette a vállam, majd elindult a padok irányába, én pedig követtem őt, és egymás mellett foglaltunk helyet. A rokonság mind elcsöndesedett, amikor felcsendültek a már jól ismert dallamok. A virággal borított templomon először Lea sétált végig oly könnyed léptekkel, mintha repülne.

*Lea szemszög*

A zene felcsendült. Itt az idő. Látszólag könnyed léptekkel végigsétáltam a fehér rózsák szirmaival beborított padlón, majd esztétikusabbá téve a szertartást, vörös szirmokat szórtam magam után. Harry mellett, a második sorban ültem le, de lábaimat még mindig ólom súlyúnak éreztem.
-Gyönyörű vagy.-Suttogta, s adott egy gyors csókot az arccsontomra.
-Megszólalt Mr. Bombastic.-Emeltem tekintetem a plafonra, s elmosolyodtam.
A tömeg egy emberként fordult meg, és csodálták meg a menyasszonyt. Eszti tényleg elbűvölő volt a Bells által tervezett ruhában. Amikor elsétált mellettem, egy biztató mosolyt küldtem felé. Így felfogott hajjal, már sokkal jobban hasonlítottunk egymásra. Kicsit megnyugodtam, miután végiggondoltam azt, hogy ha ő ilyen csodaszép, akkor én sem leszek majd bűn ronda, amikor ennyi ember előtt igen-t kell mondanom valakinek, aki remélhetőleg ugyanaz a személy lesz, mint akinek most szorongatom hatalmas kezét.
-Nem fáj?-Suttogtam, szinte alig hallhatóan.
-Kibírom.-Pillantott kézfejére, amiből már szinte teljesen kiszorítottam a vért.


A szertartás mesés volt. Ha nem lett volna ott mellettem Harry, hogy szorongassam a kezét, biztos, hogy  elsírtam volna magam.
-Mondj IGEN-t. Tátogtam a nagynénémnek, amikor feltették neki azt a kérdést, ami fenekestül felforgatja majd az életét.
-Akarom.-Válaszolt, majd jött a hitvesi csók, és mind állva tapsoltunk az ifjú párnak. Kézen ragadták egymást, és a kijárat felé sétáltak, ahol az udvarra érkezve jött a szokásos virágszirom és rizs szórás, amit kicsik és nagyok egyaránt nagyon élveztek. A nagynéném férjhez ment, és boldog. Állapítottam meg. Vajon ez sok mindenen változtat majd? Gondolom jönnek majd a csemeték, és szinte minden idejét a munka és a családja fogja neki kitölteni, de remélem, hogy nem változik meg nagyon, és marad ideje arra, hogy újabb és újabb hülyeségeket csináljunk meg együtt, mint régen. A hatalmas kirándulásokról, és azokról a szuper bulikról e nap után letehetek. Hivatalosan is feleség, és elvárják tőle a felelősségteljes viselkedést. Mondja ezt az, aki elcsórta az anyja kocsiját, hogy Lady Gaga-ra menjen a barátaival, átfestette a diri irodáját, jogsi nélkül vezetett számtalan alkalommal, és tetoválást készíttetett, amiről a mai napig senki sem tud. Talán kivéve Harry-t, akinek együttléteink alatt már volt alkalma megcsodálni az aprócska madarat a fülem mögött. Egészen észrevehetetlen, de nekem pont ez volt a célom. Gyors gratuláltam újdonsült nagybácsimnak, és drága feleségének, majd Hanna és Bella segítségével magamra rángattam a gyönyörű kék ruhámat, amihez színben illő cipőt választottunk. Felvettük gyönyörű nyakláncainkat, amit soha többé nem fogok levenni, és elindultunk megkeresni a násznépet.

2.fejezet 29.rész

Ehhez a részhez igazából nincs komolyabb hozzáfűznivalóm, csak annyi, hogy jó olvasást. ♥

*Zayn szemszög*

-Paul! Te mi a fészkes fenét csinálsz itt?
-Neked is jó reggelt Styles, és én is örülök hogy látlak. Hol vannak a többiek?-Nézett körbe a halban, majd a konyhát kezdte fürkészni.
-Még mindig nem jöttek haza.-Ültem vissza az asztalhoz egy pohár Cappy kíséretében.-Ami még rosszabb, az az, hogy a mobiljuk is ki van kapcsolva.-Időközben Niall és George is felébredtek, és kétségbeesetten küldözgették az SMS-eket, persze mind hiába.
-Nézzétek. Most parkolt a ház előtt az a limuzin, amivel tegnap elszáguldottak a lányok.-Tájékoztatott minket izgatottan Niall. Ismét felpattantunk, és az ajtóhoz szaladtunk, mint egy órával ezelőtt. Amikor a lányok beléptek az ajtón, teljesen közömbös arcot vágtak, és eleresztettek egy-egy sziasztok-ot.

*Lea szemszög*

Mikor beléptem az ajtón, Harry rögtön átölelt, és faggatni kezdett, hogy hol voltunk, és hogy miért nem vettük fel a telefont. Izmos karjait lefejtettem magamról, és elmentem letusolni. A lányok is hasonlóképpen tettek. Nem mondtunk semmit a fiúknak. Harry egészen a fürdőig követett, és kérdezgetett mindaddig, mígnem orra előtt becsuktam az ajtót, majd bezártam azt. Kicsit furcsán éreztem magam, amiért nem válaszoltam a kérdészuhatagra, de igazából fogalmam sincs, hogy mit kellene mondjak neki. Gyönyörű zöld szemei tele voltak aggodalommal. Nagyon megviselhette őt az, hogy nem tudott elérni. Ahogy ismerem,
egyből a legrosszabbakra gondolt. Többek között feltűnt még az is, hogy ismét viselte a karkötőimet. Pont, mint azon a chicagói estén, amikor "kicsit később értem haza" a megbeszéltnél. Azóta meg szerettem volna kérdezni tőle, hogy miért vannak nála, de valahogy sosem sikerült. A hideg zuhany egy kicsit kitisztította a képet, és lassan összeálltak az emlékfoszlányok. A gardróbból kivettem egy virágos ruhát, és egy hozzáillő cipőt.

A sminkelést nem vittem túlzásba. Legszívesebben az időt most egy sima pólóban és rövid naciban tölteném, de nem tehetem, mert sietnünk kell a ruha próbára. A fürdőből kilépve tudatosult bennem igazán, hogy mit érezhet most Harry. Délután kettőkor beállítunk, és egy szót sem szólok hozzá azon kívül, hogy hagyjon békén. Nagyon megértő, de az ő türelme sem tart örökké. Az ágyon ült, térdére támasztotta könyökét, és arcát tenyerébe temette. Nagy levegőt vettem, majd leültem mellé.
-Gondolom, hogy most válaszokat vársz.-Hajtottam le a fejem, s cipőmet kezdtem fixírozni.
-Valami olyasmi.-Emelte rám tekintetét.
-Ha hazaértünk, akkor mindent elmesélünk nektek. Ígérem.
-Jól vagy?-Vont ölébe aggodalmasan.-Olyan sápadtnak tűnsz.
-Egy kicsit álmos vagyok, de kutya bajom.-Öleltem át, hogy megnyugtassam egy kicsit.-Mennem kell ruhát próbálni.-Suttogtam.-Szeretlek, te kis bolond.
-Siess vissza.-Adta meg a végszót.
A konyhába érve ott ült mindenki az asztal körül. Amikor megpillantottak a lányok, megkönnyebbültek. Eszti kiállt az autóval. Bella és Hanna nem akartak a srácok céltáblái lenni, ezért úgy döntöttek, hogy jobb lesz, ha velünk tartanak.
-Lea, beszélhetnék veled egy kicsit?
-Persze Paul.-Kisétáltunk a kertbe, majd elém állt, és belekezdett monológjába, mialatt Zayn és a többiek árgus szemekkel figyelték minden mozzanatunkat.
-Tudom, hogy együtt vagytok Harry-vel. Azzal is tisztában vagyok, hogy szeret téged, és bármit képes lenne érted megtenni.-Kezdte.
-Várj egy kicsit. Most mit akarsz ezzel mondani?
-Amióta megismertelek, azóta szoros kapcsolat van köztünk...
-A lényeget, ha megkérhetlek, mert sietnem kell.-Folyatottam belé a szót.
-Én szerelmes vagyok beléd.-Hadarta, majd egy hirtelen mozdulattal megcsókolt.
Nem tudtam felfogni, hogy miért csinál ilyet, amikor tisztában van azzal a ténnyel, hogy én Harry-t szeretem. Hosszas vergődés és rugdosódás után sikerült ellöknöm magamtól, és arcon vágtam. Szemeim villámokat szórtak, és eszméletlen dühöt éreztem Paul iránt. Meg tudtam volna fojtani azért, amit tett. Hatalmas csattanást hallottam a konyha felől. Harry volt az. Szétcsapta az üveg tolóajtót és Zayn-nel a háta mögött dühös pillantással célba vették Pault. Ha nem álltam volna közéjük, akkor nagy verekedés vette volna kezdetét a hátsó kertben.
-Paul, menj haza. Most.-Szóltam rá erélyesen, mert tisztában voltam azzal, hogy mi lenne annak a következménye, ha maradna még akár egy percig is. Nem mozdult. Egy tapodtat sem.
-Nekem komolyan mennem kell. Harold, Zayn ti velem jöttök, mielőtt még megütnétek valakit.
-Akit mindjárt megütünk, az az a kis féreg lesz ott, mögötted.-Üvöltött Harry torkaszakadtából, Zayn pedig egy hirtelen mozdulattal arrébb tett az útból, jelen esetben dühös barátom mellé, és teljes erőből behúzott egyet Paul-nak, akinek másodperceken belül eleredt az orrából a vörös folyadék.
-Most már mehetünk.-Nézett végig hatalmas nagy undorral a véres arcon.
Hogy kényelmesen elférjünk, két kocsival utaztunk. Én Zayn-nel és Harry-vel ültem egy járgányban, és egy kis agymosást tartottam nekik az úton.


-Zárva...remek.-Pufogtam a bolt előtt.
-Nekünk nem.-Nyitotta ki Eszter az ajtót.
A ruhapróbálgatást Zayn hamar megunta, és elmentek bekapni valamit Bellával és Hannával. Hazza is csak azért maradt, mert míg Eszti körül sürögtek forogtak a varrónők, hogy tökéletesítsék a menyasszonyi ruháját, addig én unaloműzés céljából divatbemutatót tartottam neki, amit láthatóan nagyon élvezett, főleg amikor rövidebbnél rövidebb ruhákban járkáltam fel-alá. Az összes közül volt egy nagy kedvencem.

Egy pánt nélküli, hátul fűzős, gyönyörű szoknyarésszel rendelkező darab. Amikor felvettem, úgy néztem ki, mint a királylány, abban a Barbie mesében. Úgy emlékszem, a hercegnő és a koldus a címe.
-Gyönyörű vagy.-Lépett mellém Harry, majd átölelt, s állát vállamon pihentette. Ölelésében megfordultam, és egy forró csókot nyomtam ajkaira.-Hmm. Ezt meg tudnám szokni.
-Azt, hogy menyasszonynak öltözöm?-Érthetetlenkedtem egy kicsit, persze csak viccből.
-Nincs valahol egy tiara, vagy valami?-Nézett körbe a helyiségben.
-Biztos hogy van valahol, de erre nekünk nincs szükségünk.
-Igazad van. Otthon van a Szabadság szobros. Mondjuk abban inkább a Szabadság hölgyre hasonlítasz, mintsem királylányra.-Nevetett.
-Ezt ne mondd el senkinek, de amikor öt voltam, királykisasszony akartam lenni, de aztán idővel leesett, hogy ilyen hivatás nincs.
-Nekem is voltak őrült elképzeléseim.-Hangosított a butikban lévő hifin, majd a karját nyújtotta.-Szabad?
-John Mayer-Gravity. Imádom.-Karoltam át nyakát, ő pedig szorosan megragadta a derekam.
-Bármi történt veletek, nem számít. Én mindig szeretni foglak.-Nézett mélyen a szemembe, amitől elolvadtam a karjaiban. Szemeit fürkésztem, ezalatt körbe-körbe táncoltunk. Nem látott minket senki, mert mindannyian a bolt másik felében voltak utolsó emlékeim szerint.
-Én is szeretlek.-Hajtottam fejem a vállára, így folytattuk a táncolást.

-De kérlek mondd el az igazat.-Az állam alá nyúlt, így kénytelen voltam a szemébe nézni.
-Bulizni.-Hazudtam szemrebbenés nélkül.
-Ilyen sokáig?
-Igen.-Ez már a második hazugság három másodpercen belül.
-Hogy éreztétek magatokat?-Kíváncsiskodott tovább.
-Nagyon jól. A DJ remekül keverte a számokat, az italok finomak voltak.-Újabb hazugság... Lea Montgomery meddig süllyedsz még?
-Ez volt az a nagy titok, amit nem lehetett elmondani?
-Azért nem akartuk elmondani, nehogy megharagudjatok ránk, amiért nem hívtunk titeket is.-Vagy azért nem mondom el senkinek a teljes igazságot, mert azt szeretném, hogy hosszú, boldog életetek legyen, és ne fegyver által kelljen meghalnotok.
-Mielőtt hazamennénk, szeretnék neked adni valamit.-Lépett a hátam mögé.- Csukd be a szemed.-Suttogta.
Éreztem, hogy valamit a nyakamba akaszt. Egy nyakláncot.-Kinyithatom már?-Türelmetlenkedtem, mert minden vágyam az volt, hogy megpillantsam az ékszert.
-Kinyithatod.-Hallottam a hangján, hogy izgul egy kicsit. A szemeim rögtön kinyitottam. A tükör előtt álltunk. Harry mögöttem, és a tükörben az arcomat fürkészi, várva a reakciómat.
-Meseszép. Sosem veszem majd le.-Csak ennyit tudtam mondani. Rövid válasz, de legalább, végre igaz.

2.fejezet 28.rész

Sokáig tartott, de megérkezett az újabb rész. Próbálok jobban igyekezni a következővel. ;))

*Lea szemszög*

-Harry nem kedveli Pault. Ki nem állhatja.-Meséltem a lányoknak aggodalmasan, míg Hanna a frizurámmal bajlódott.
-Kérdezz rá.-Tanácsolta Bells.
-Nem merek.
-Sosem voltál ilyen beszari, hát ne most jöjjön rád!-Fordított a tükör felé Hanna, hogy én is megcsodálhassam a remekművét.
-Hogy lehetsz ilyen ügyes? Nekem sosem sikerült volna.-Ámuldoztam.
-Na, miért is nem mersz rákérdezni?-Tértek vissza a témához a csajok.
-Mert úgy érzem, hogy tudom a választ. Talán féltékeny egy kicsit, és azt hiszi, hogy volt Paullal köztünk valami, és hogy még mindig nem ért véget.-Hadartam.
-De nem is voltatok együtt. Sosem.
-Látod Bella, pont ez a lényeg! Soha. Egyetlen olyan pillanat sem volt, hogy többet éreztem volna iránta, mint barátság és szimpátia. Olyan furcsa mostanság. A Szabadság szoborban is valami olyasmit mondott, hogy neki nagyon fájna, hogy ha otthagynám egy másik fiúért.
-De édes.-Mosolyodott el Bell.-Hát szeret téged.
-Én is őt. Nagyon.
-Mondd neki minél többször, hogy elhiggye.-Adta megint a bölcs tanácsot Hann, amit meg is fogadok, mert lehet, hogy Harry tényleg úgy gondolja, hogy nem vagyok biztos az érzéseimben, pedig igen.
- Lemegyek, és hozok valamit inni.-Szaladtam le a konyhába, majd kivettem egy doboz kólát, s tartalmát egy pohárba öntöttem ki.-Visszaérve egy kisebb meglepetés várt.-Ti már fel vagytok öltözve?-Csodálkoztam. Véletlen megbotlottam, és a vállfán lógó ruhámra borítottam a sötét színű italt.
-Ezt dobhatod ki, mert nem jön ki belőle.-Sétált a kukához Bells, és kidobta a tönkrement ruhát. Hosszas válogatás után egy szürke és krém színű ruhát aggattam magamra, és egy masnis övet.
-Megérkeztek a limuzinok.-Hallottuk Eszter hangos kiabálását a földszintről.
Felvettük a cipőinket és lesétáltunk, ahol már mindenki ránk várt. Amikor leérkeztünk, hatalmas taps, és füttyszó köszöntött bennünket. Az egész hal tele volt idegen pasikkal.
-Meseszép vagy.-Állt elém Harry egy pohár pezsgővel.
-Te is szuperül festesz.-Igazítottam meg a nyakláncát, aminek a lánca egy kicsit össze volt gubancolódva egy másikkal.-Nem is tudtam, hogy ti itthon kezditek meg az "alapozást".
-Igazából velünk is csak három órával ezelőtt közölték.
-Akkor most koccintsunk arra, hogy mindannyian kihozzuk a legjobbat ebből az estéből.-Szónokolta széken "állva" Louis. Igazából billegett. Nagyon.
-Ideje indulni!-Kaptuk meg a végszót.
-Holnap találkozunk.-Váltottunk egy gyors csókot Harry-vel, majd a kijárat felé vettük az irányt.
-A lányoké a fehér.-Kiáltottam, majd mind a négyen beszálltunk a járműbe, ami szélsebesen elindult a buli helyszíne felé.
A klub tele volt ismeretlen nőkkel, és helyes félmeztelen pasikkal.
-Még jó, hogy a fiúk nem látják, hogy mi történik itt, mert rájuk jönne a sárga irigység, ennyi izomtömeg láttán.
-Tudod Hann, lehet hogy ők nem tudják, hogy mi mit csinálunk itt, de Zayn most küldött egy képet, amin egy szinte meztelen csajjal pózolnak.
-Ez már kihívás.-Villant fel Bella arcán az ördögi mosoly.-Csináljunk mi is képet.
Hosszas válogatás után megkértük a leghelyesebb pincért, aki egy szál alsó naciban feszített, hogy szeretnénk vele egy közös képet készíteni. Szinte nem is kellet győzködni, magától belement az egészbe. Köré álltunk mind a hárman, és tenyereinkkel eltakartuk a boxerét, úgy hogy ne látszódjon a textil darab.
-Köszi a segítséget.-Mosolyogtam bájosan, majd megnéztük a fotót.
-Ha ettől nem akadnak ki, akkor semmitől sem.-Sürgetett Hanna, mert már nagyon kíváncsi volt a fiúk reakciójára. Bells a mobiljával photoshop-olt egy kicsit a képen, hogy teljesen úgy tűnjön, hogy a srácon nem volt alsó naci.
-Elküldve.-Olvastam fel a a mobilom kijelzőjén megjelenő szöveget.

*Zayn szemszög*

A lányok hamarabb elindultak mint mi, mert nekik többet kellett utazniuk. George egy jó kis helyet választott. A bár belseje tele volt a baráti társaságának nagyobb felével, akik már jórészt elfoglalták magukat a biliárd, a csocsó, vagy a póker asztalok egyikénél. A srácokkal rögtön megrohamoztuk a léghokis asztalokat, míg kihozták az első kört. Paulnak támadt az az őrült ötlete, hogy küldjünk képet Lea-nak, hogy milyen jól szórakozunk itt. Megrohamoztunk egy elég lenge öltözetben lévő pincérlányt, majd elküldtük a fotót.


-Srácok, megjött  válasz.-Intettem, s mindannyian körém gyűltek.
-Basszátok meg! Ők is képet küldtek. Nyisd már meg!!-Siettetett Louis.
-A csávó meztelen. Azaz nincs rajta ruha.-Háborgott Harry.
-Figyelj Hazza. Mi is tudjuk hogy mit jelent az, ha valaki meztelen.-Csitította le Liam.
Látszott Niall-ön és Harry-n, hogy kicsit féltékenyek a kép miatt. Egy kis alkohollal el tudtuk terelni a figyelmüket. Reggel nyolckor, amikor visszaértünk a házhoz, nagy meglepetésünkre zárva volt az ajtó.
-Biztos csak bezárták maguk után.-Adta az ötletet Niall.
A lakás minden négyzetcentiméterét átfésültük, de nem találtuk őket sehol. A keresgélés nem ment egyszerűen, mert elég részegnek érzem magam, és a fiúkra pillantva, ...hát ők is hozzám hasonlóan, alig állnak a lábukon.

-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-

Már dél elmúlt, és róluk még semmi hír sincs. A mobiljuk ki van kapcsolva, és a hangpostafiókjukat már megtöltöttük az aggódó üzeneteinkkel. Nagy szerencsénkre Niall és George még alszik, és így csak Harry-t kell nyugtatgatni. Csuklóit ismét teleaggatta azokkal a karkötőkkel, amit még Chicago-ban vett kölcsön Lea-tól. Kezeit tördelve mászkált fel-alá a konyhában, és amikor rájött az öt perc, újabb SMS tömeget zúdított Lea-ra. 

-Nem hiszem el, hogy nem képesek felvenni azt a nyomorult telefont!-Őrjöngött Harry.
-Hallottátok? Valaki kinyitotta az ajtót.-Pattant fel Liam a helyéről.
Mind az ajtó felé szaladtunk. Reménykedtünk, hogy ők lesznek azok, és végre megkönnyebbülhetünk, hogy mind jól vannak.