2.fejezet 22.rész

Huhh... ez egy kicsit hosszú szülés volt, de kész az új rész. A nézettségen is látszik, hogy nektek sincs sok időtök a tanulás mellett, és ezt teljesen megértem, mert hasonló cipőben járunk. Suli, tanulás, egy kis lógás a haverokkal, majd ha marad egy kis szabadidőm, akkor írok, és olvasom az irományaitokat. Nagyon nagyon köszönöm a véleményeket, és azt, hogy olvastok. Sokat jelentetek számomra. ♥ Ha tetszett a rész, akkor iratkozz fel kérlek. :)

*Lea szemszög*

Bella-nak segítettem felráncigálni a cuccát a lakosztályba, majd megmutattam a szobáját.
-Holnap utazunk Los Angeles-be, úgyhogy ne pakolj ki túl sok mindent, most pedig vedd fel a bikinid, mert megyünk a tengerpartra.
-És ezt csak így közlöd velem? Meg sem kérdezed, hogy lenne-e kedvem elmenni?

-Miért kérdezzem meg, hogy ha tudom a választ?-Kacsintottam, majd átmentem a szobámba, és hosszas válogatás után felvettem egy kék bikinit, és felkötöttem a hajam, hogy majd ne legyen vizes.
-Bemehetek?-Kopogott az ajtón Bells.
-Gyere nyugodtan.-Szóltam, ő pedig bevetődött az ágyamba, amit éppen úgy hagytam, mielőtt eljöttem. Ez sosem volt szokásom, de egyszer kétszer belefér.-Most min vigyorogsz?-Néztem drága barátnőmre, aki felettébb jól érezte magát a puha ágyikómban.
-Na történt már valami komolyabb dolog?-Húzogatta szemöldökét.
-Hogy mi?
-Lefeküdtetek már?-Tette egyértelművé a kérdést.-Mi ez a mosoly? Igen? Áá ezt nem hiszem el!-Ujjongott, és ugrálni kezdett az ágyon, majd amikor kifáradt, lehasalt.-És mikor?
-Például tegnap, miután megnéztük a Szabadság szobrot.
-És itt?-Mutatott az ágyra, egy ocsmány fintor kíséretében.
-Ahamm.-Bólogattam, erre ő leugrott az ágyról.
-De ez undorító!-Visítozott.-Legalább szólhattál volna.-Kapott fel egy törülközőt, és dörzsölgetni kezdte teste azon részét, amit nem fedett el piros bikinije.
-Gondoltam rád, és reggel lecseréltem az ágyneműket.-Kacsintottam.
-Huh. Ja, akkor jó.-Feküdt keresztbe az ágyon megkönnyebbülten.
-Vagy csak akartam lecserélni?-Néztem a semmibe, mint ha valamin nagyon gondolkoznék.
-Te szemét.-Pattant fel, és jól elvert egy párnával.
-Csak vicc volt. Ezek nem azok az ágynemű huzatok.-Nyomtam meg egy kicsit jobban az "azok" szót.
-Mindegy. Már nem bízom benned.-Közölte, és leült egy székre.-Milyen volt?-Tért vissza az előző témához. 
-Szuper.-Mosolyogtam.
-Konkrétabban, ha kérhetném.
-Meghitt volt az egész, Harry pedig nagyon gyengéd volt. Úgy bánt velem, mint ha egy nagyon drága és pótolhatatlan, törékeny valami lennék. Mondjuk egy porcelán baba. 
-Milyen édes.-Rebegtette szempilláit.
-Ennyi volt a mese délutánnak, most pedig siessünk.-Zártam rövidre a témát.

Egy kis kocsikázás után végre megérkeztünk a tengerpartra. A nap hét ágra sütött, és a vízparton az idő nagyon kellemes volt. Sajnáltam, hogy Harry nem lehet velem, mert interjút kell adniuk. Utálom, amikor nem lehetünk együtt. Olyan, mint ha az egyik felem teljesen máshol lenne. Olyan érzés, mint ha teljesen egyedül lennék. Egyedül?? Ez egy kicsit túlzás, mert itt fekszem a forró homokban, a minden lében kanál barátnőmmel, aki velem együtt, mindig minden hülyeségben benne van. A kis akcióinkat, "pl.: fessük át a szünet alatt a diri irodáját", azt is csak azért úsztuk meg, mert ott volt velünk Hanna, aki kiválasztotta a festéket, és szerencsékre eltalálta az igazgató nő kedvenc színét. Ha azt mondjuk, hogy ő legjobb barátnőnk, még meg sem közelítjük a valóságot. Nekünk Hanna a nővérünk. Néha az anyánk is, ami valljuk be, ránk fér. Azért tudjuk magunkat ilyen vakmerően belevetni a kalandokba, és egy-egy buli alkalmával az alkoholba, -már amikor nem nekünk kell hazacipelnünk őt- mert ő mindig mellettünk áll. 

-Hahó királylány. Irány a víz!-Bökött oldalba Bells.

-Ez egy kicsit hideg.

-Szard már le! Egyszer élünk. Addig csináljunk hülyeségeket, míg fiatalok vagyunk, mert így nem néznek minket idiótának, és csak legyintenek egyet, majd azt mondják, hogy: fiatalok.

-Hogy neked milyen igazad van?-Léptem mellé, majd löktem rajta egyet, mire ő seggre ült, és nyakig ellepte a víz.-Fiatalok.-Legyintettem egyet, majd szaladni kezdtem a part felé.

-Halott vagy.-Futott utánam.

-Ahhoz előbb el kell kapnod.-Futottam tovább, majd valami kemény felületnek ütköztem. Egy kemény, nap barnított, és izmos felületnek.-Bocsánat, nem vettelek észre.-Mentegetőztem.

-Pedig engem észre szoktak venni az emberek.-Mosolygott rám gyönyörű fogsorával.

-Tényleg nagyon sajnálom, csak a barátnőm...

-Mégis mit keres két ilyen gyönyörű lány ezen az elhagyatott strand részen?

-Nem szeretjük a feltűnést.-Mosolyogtam.

-És ez a két gyönyörű lány, most lelép.-Ragadott karon Bella, és húzni kezdett az öltözők irányába, ahol gyorsan visszavettük száraz ruháinkat, majd vettünk egy-egy hatalmas adag jég kását, bepattantunk a kocsiba, és elhúztuk a csíkot. 

-Olyan ijesztő volt az a pasas.

-Szerintem elmebeteg.-Rázott ki a hideg.

2.fejezet 21.rész

*Lea szemszög*

-Jó reggelt angyalom.-Ébresztgetett Harry.

-Reggelt? Már? Nem alkudhatnék még egy kicsit?-Nyöszörögtem.
-Valakinek ki kell majd mennie Bells-ért a repülőtérre, és rajtad kívül mindenki ivott tegnap este.-Halmozta el apró csókokkal a nyakam.

*Bella szemszög*

Mivel New York-ban most forróság van, ezért nem vittem túlzásba az öltözködést. Egy fehér fölsőt, és egy fekete cicanacit vettem fel, fehér balerina cipővel. Már nagyon vártam az utazást. Elég rosszul jött ki, hogy lemaradtam Lea szülinapjáról, ezért minél hamarabb szerettem volna bepótolni a kiesett időt, amíg nem tudtunk találkozni. Hallottam hírét, hogy rajtam és Lea-n kívül, Hanna-t is eltalálta Cupido nyila. Kedvesem kilétét igyekszem Lea előtt titokban tartani, annak ellenére, hogy Hannának kitálaltam mindent. Tudom, hogy nem hazudhatok már sokáig, mert így olyan, mint ha saját magamat csapnám be. Ők a legjobb barátnőim. Az esküvőmön ők lesznek a koszorús lányok, a gyerekeimnek ők lesznek a kereszt anyjuk, és még sorolhatnám órákon át, hogy mennyire fontosak számomra.

-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-

A reptéren nagy nehezen elővadásztam a bőröndömet. Hosszú ideig tartott, mire elmagyaráztam egy öreg néninek, hogy a lila bőrönd, amit éppen elcsórni készül, az nem az övé, hanem az én tulajdonomat képezi. 

A bejáratnál Lea-t pillantottam meg. Egy szürke pólót viselt piros szoknyával, alatta fekete harisnyával. Lábaira egy egyszerű fekete magassarkút húzott. Várakozás közben kiosztott pár autogramot. Az amerikai rajongók elég önzőek, és csak azzal törődnek, hogy meglegyen a fotójuk, vagy a névre szóló aláírásuk. Az csöppet sem érdekli őket, hogy  az egyik csajt úgy kellett kirángatni alóluk. Lea nagyon kedves volt mindenkivel, de láttam rajta, hogy valami történt, és még mindig bántja egy kicsit. Átverekedtem magam a tömegen, karon ragadtam, és kirángattam a heringek közül. 

-Annyira örülök, hogy látlak.-Ugrott a nyakamba.

-Rohadtul hiányoztál csajszi.-Viszonoztam az ölelést.-Hol van Hanna?

-Hazautazott, mert kórházba került a nagyija. Niall és én vele akartunk menni, de nem engedte, aztán sikerült rávennünk, hogy legalább Niall-t vigye magával.

-Nem tudom, hogy hogyan bírod ezt a sikítozást, de lépjünk le minél hamarabb, mert nekem másodpercek kérdése, és beszakad a dobhártyám.

-Akkor neked nem ajánlatos a srácokkal mutatkoznod.-Nevetett.
A biztonságiaknak köszönhetően hamar kiértünk a parkolóba, majd bepattantunk egy gyönyörű fehér Audi-ba. Látszott az autón, hogy nem sokat volt használva. A piros ülések olyan kényelmesek voltak, hogy gond nélkül el tudtam volna aludni benne. Nagy meglepetést az okozott, amikor Lea megnyomott egy gombot, és a tető eltűnt a fejünk felől.
-Honnan csórtad ezt a szépséget?-Pillantottam rá kedvenc Ray Ban napszemüvegem mögül.
-Anyu és Adam vette.-Rántotta meg flegmán a vállát, majd beindította az autót.
-Már nem azért,-kaptam fel a vizet- de nekem még a jogsim sincs meg, nem hogy a saját autómmal furikázzam a barátnőmet egy öt csillagos hotelba, ahol a göndör hajú, szex isten szupersztár pasim vár. Tudom, hogy híres vagy, és szarrá keresed magad, de azért ne változz meg! Maradj mindig az a Lea Montgomery, aki negyedikben költözött az isten háta mögé Olaszországból, az a Lea, aki a legjobb barátnőm, és az az őrült csaj, aki megfújta egyszer az anyja kocsiját, csak azért, hogy legyen mivel elmenjünk Lady Gaga koncertjére, ahol a biztonságiak rossz helyre küldtek minket, így összefutottunk Gaga-val, akinek mint kiderült nem csak őrült ruhái vannak, és állati jó zenéje, hanem hatalmas szíve is.
-Sajnálom, hogy köcsög voltam.-Nézett rám, hatalmas kék szemeivel.
-Meg van bocsájtva, csak az utat nézd.-Pár percnyi néma csend után elővette a mobilját, és megnyitott egy SMS-t.
-Olvasd.-Utasított.

Elköltözünk, és új életet kezdünk Adam-ékkel. Anyu nem akarja még neked elmondani, mert nem szeretné, hogy kiakadj. Hívd fel minél hamarabb.

                                                                                      ~Barbi

-Beszéltél már anyukáddal?

-Nem, de kellene.-Parkolt le, majd tárcsázni kezdte a számot, s kihangosította a készüléket.

-Mi az, hogy elköltözünk?-Esett neki.-És hova? Én erről miért nem tudhatok? 

-Az egész család, beleértve Adam-et és Dani-t is, mind Angliába költözünk. Már megvettünk egy hatalmas és gyönyörű házat Manchester-ben, ahol kényelmesen elférünk. Rengeteg vendégszoba van, így a barátaid is bármikor meglátogathatnak.

-De miért kellett titkolózni?

-Ha már így felhoztad a témát, a titkokról...akkor én miért nem tudok Harry-ről.

-Fogalmam sincs.-Adta meg magát.

-Rendes gyerek ez a Harry egyáltalán?.

-Anyu! Ne máár! Tudod, életemben először találtam valakit, akitől utálok elválni, akár csak öt percre is. Találtam valakit, akiből egyszerűen sosem elég. Aki elfogad olyannak amilyen vagyok, és nem akar megváltoztatni, a saját képére formálni. Aki mellett rádöbbentem, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy a fontos szavakat kimondatlanul hagyjuk. Én szeretem Őt.

-Ha te bízol benne, akkor én is.

Hosszas beszélgetés után letették a telefont, és végre folytathattuk utunkat a hotelba. Lea nem szólt egy szót sem egész úton, de látszott rajta, hogy boldog.

2.fejezet 20.rész

Régen nem jelentkeztem már, és ezért eléggé rosszul érzem magam. Köszönöm a pozitív véleményeket, és az építő jellegű kritikákat, amiket tőletek kapok. Az utóbbiból  többet szeretnék, ha lehet. Nem vagyok telhetetlen, csak boldog. Jó olvasást. ♥

*Harry szemszög*

Átverekedtem magam a nyugdíjas klubbon, és végre megérkeztem egy standhoz, ahol szuper ajándékokat árultak. Végignéztem a kínálaton, és azon gondolkoztam, hogy vajon mi illene legjobban Lea-hoz. Láttam fákját, kulcstartókat, üveggömböket, képeslapokat, plüssöket, de egyik sem Lea stílusa. Valami olyat keresetem, ami kifejezi azt, hogy milyen a személyisége. Hosszas bámészkodás után megakadt a szemem egy koronán, ami pont olyan volt, mint amilyet a Szabadság Hölgy visel a fején. Míg elővettem a zsebemből némi pénzt, már eladták a Lea-nak szánt szuvenírt.
-Elnézést!-Szólítottam meg a stand mögött járkáló árust.-Nincs még véletlen egy olyan korona, amilyet az előbb adott el annak a kislánynak?
-Sajnálom fiam, de ez volt az utolsó.
-Azért köszönöm.-Mondtam búslakodva, és a kis csaj felé vetettem az irányt.-Jó napot.-Köszöntem olyan illedelmesen, ahogyan csak tudtam.-Harry Styles vagyok, és önök éppen az előbb vették meg az unokájuknak azt a koronát, amit én a kedvesemnek szántam. Nem lehetne arról szó, hogy megvegyem maguktól?-Itt kiskutya szemeimmel belenéztem az idős hölgy, és unokája szemébe.
-Drága gyermekem-kezdte az asszony-ezt nem velem kell megbeszélned, hanem Grace-vel.
Grace egy tíz év körüli, alacsony, fekete hajú, és barna szemű kislány volt. Tündérien festett világoskék ruhájában és hozzá illő balerina cipőjében, aminek az orrát kis masnik díszítették.
-Szia Grace, Harry Styles vagyok.-Kezdtem óvatosan, nehogy elszaladjon félelmében.
-Tudom, hogy ki vagy.-Suttogta a fülembe.-Szeretlek titeket.-Mutatta a karkötőjét, amin a szokásos I ♥ One Direction felirat ékeskedett.
-Mi is szeretjük a rajongóinkat.-Mosolyogtam.
-Hogy lehet ennyi embert egyszerre szeretni?-Nézett rám hatalmas barna szemeivel.-Nem is ismered őket.
-Az még nem azt jelenti, hogy nem szerethetem őket. Nektek köszönhetünk mindenünket. Nagyon hálások vagyunk nektek, amiért megveszitek a DVD-ket, CD-ket, pólókat, karkötőket, könyveket, és azért, amiért mindig támogattok minket, és eljártok a koncertjeinkre. Mi értetek vagyunk, és nektek zenélünk.
-Átadnál valamit a fiúknak?-Kérdezte megszeppenve.
-Persze.-Válaszoltam, mire ő a kezembe nyomott öt egyforma karkötőt.
-Nektek csináltam.
-Ez gyönyörű. Köszönjük. Megtennél nekem valamit?
-Az attól függ, hogy mi.
-Eladnád nekem az a koronát, ami a nagyidnál van?
-Nem.-Válasza villám csapásként ért.
-Nekem nagy szükségem lenne rá. Ha szeretnéd, akkor többszörös áron veszem meg.
-Nekem nem kell a pénzed, tartsd meg nyugodtan.-Tolta vissza a kezem, amiben körülbelül 150$ lehetett.
-Akkor mit szeretnél? Koncert jegyet? Közös képet? Aláírást? VIP koncert jegyet? Egy "follow back"-et  twitteren? Esetleg egy "shoutout"-ot? Bármit képes vagyok megtenni azért a koronáért.
-Nekem ezek sem fontosak.-Közölte.
-Mégis miféle directioner vagy te, hogy ilyen dolgokat visszautasítasz?-Kérdeztem.
-Tied a korona, de van egy feltételem.-Feltételek...na ez is jól kezdődik.
-Mi lenne az?-Nyögtem ki egy nagy sóhaj után.
-A feltétel az annyi, hogy a koronát annak a szőke lánynak adod, akivel eljöttél ide.
-Én már az elejétől fogva neki szántam!
-Miért nem mondtad? Akkor megspórolhattunk volna ezen az egész alkudósdin egy csomó időt.
Grace nagymamája nekem adta a koronát, én pedig kifizettem. A kislány kapott egy aláírást, és készítettünk pár közös képet, majd az ajándékkal együtt elindultam megkeresni Lea-t. Hosszas barangolás után a megláttam a szőkeséget, és odasiettem hozzá.

*Lea szemszög*

Teljesen sötét volt. Valami meleg, és puha tapadt a szemeimre. Illatáról rögtön felismertem.
-Harry?-kérdeztem.
-Taláált.-Vette le kezét a szememről, majd szembe fordultam vele, Ő pedig megcsókolt.
-Ezt odafentre tartogasd.-Támasztottam homlokom az övének.
-Nézd, mit hoztam neked.-Távolodott el, majd elővett a háta mögül egy koronát, amit rögtön a fejemre tett.
-Ez állati szuper. Nagyon tetszik.-Nézegettem az arcom a mobilom sötét kijelzőjén.

-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-

A hölgy koronájába érve megpillantottam a srácokat, akik beszereztek egy-két kiegészítőt, hogy jobban beleolvadjanak a "környezetbe". Liam egy hatalmas nagy szemüveget viselt, Louis és Zayn pedig valami fura maszkban feszítettek. 

-Bírom a koronád királylány. Hol szerezted?-Jött felénk Liam.

-Harry-től kaptam.-Dicsekedtem.-Szeretnél te is?

-Nem nekem kell. Danielle-nek megígértem, hogy veszek neki valami szépet.

-Ez volt az utolsó.-Oszlatta el a reményt Harry.

-A nagy francokat. Egy köpésre innen van egy stand, ahol csak ezt árulják.

-Köszi Zayn, hogy most szólsz, mert nekem nem kevés munkámba került az, hogy megszerezzem ezt.-Mutatott a fejdíszemre.

Harry-vel ketten maradtunk, és egymást ölelve gyönyörködtünk New York fényeiben. Az ölelése számomra fontosabb, mint bárki gondolná. Nagyon sokat jelent az, mikor magához húz és csak ölel, ölel végtelennek tűnő másodperceken át. Ha valami ami akkor éppen fáj, az elmúlik. Ami sebet hagyott maga után az nyomtalanul begyógyul és nem marad más... csak a boldog pillanat, Ő és Én, egymás karjába fonódva.

-Szeretlek.-Suttogta a hajamba.

-Én is téged. Nagyon.-Simítottam végig izmos hátán.

-Tudod, néha belegondolok, hogy milyen rossz lenne, hogy ha elhagynál, valaki másért.

-Most komolyan?-Nevettem.-Nem lehetsz ilyen butus.-Cirógattam meg az arcát.

-Sorba állnak érted a fiúk.

-Igen, lehet hogy sorba állnak értem, de mit ér az egész ha te soron kívül állsz?-Mondtam, s hogy nyomatékosítsam, egy hosszú, forró csókot leheltem ajkaira.

-Engem meggyőztél.

-Örülök neki. Tudod mit? Te ne is gondolkozz ezen. Jó? New York az a betondzsungel, ahol az álmok születnek, és valóra válnak. Vagyis ezt hallottam. 

-Rendben, nem gondolkozom ezen többet. Soha.-Tapasztotta ajkait az enyémre.-Az én álmom már valóra vált.-Csókolt meg ismét.

2.fejezet 19.rész

Nagyon régen jelentkeztem már, amiért elnézést szeretnék kérni tőletek. Az órarendemre pillantva, a sok óra láttán eléggé elszomorodtam.  Az írásra próbálom áldozni minden szabad percem, ami sajnos elég csekély. A részeket próbálom minél hamarabb hozni. Itt is a következő, és remélem, hogy tetszik nektek. xoxo

*Lea szemszög*

Hann csodálatosan nézett ki abban a kék ruhában, és Niall is oda volt érte, meg vissza. Én sikeresen összekentem magam némi sminkkel, így átcseréltem a ruhámat.

 Annyira kellemes érzés az, amikor azt látod, hogy két barátod, akik fontosak neked, boldoggá teszik egymást. Niall sosem fog még egy olyan lánnyal összefutni, mint Hanna. Ajánlom neki, hogy sose bántsa meg a, vagy különben nem teszi zsebre azt, amit Bells-től és tőlem kap. Apropó Bell. Valami totál nem stimmel azzal a csajjal, mert állati furcsán viselkedik. 1000%, hogy valami pasi van a dologban. Lexi és Cait élik világukat. Hívtam őket pár napja, de nem  vette fel egyikőjük sem a telefont, ezért az ügyvédem egy szép kis levélben értesítette őket arról, hogy milyen következményekkel járhat az, hogy ha még több fotót, videót, vagy egyéb anyagot tesznek publikussá az interneten, ami velem hozható kapcsolatba. Azóta megállás nélkül zaklatnak a producerek, és a lemez kiadók, amik idegesítenek egy kicsit. Harry és Zayn, meg persze a menedzserük, (amin nagyon meglepődtem) kiakasztanak a hülyeségükkel, hogy össze kellene hoznom egy közös számot a One Direction-nel, és esetleg egy klipet mellé. Halkan megjegyzem, hogy ez az ötlet ki van zárva. Az énekléssel semmi bajom, a zuhany alatt, vagy a szobámban, amikor nem hall senki. Nem vagyok énekes, és nem is leszek az sosem. Az egyetlen ember aki ezt fel tudja fogni, az Maya, a menedzserem. Anyu írt egy SMS-t hajnalban, hogy ma este fog megérkezni a szülinapi ajándékom, amit az új családtatokkal és a húgommal választottak közösen.

-Felveszeeem.-Rohant a vezetékeshez Liam, és kihangosította a készüléket.
-Jó estét kívánok, Lea Montgomery-t keresik, mert van egy csomag a számára.-Szóltak bele a telefonba.
-Megyeek.-Visítottam, és a váza virágot letettem az asztalra.
A hotel bejáratába érve, egy csodaszép fehér autót pillantottam meg, amin egy hatalmas piros szalag ékeskedett, jelezve, hogy ajándék.

-Ez aztán gyönyörű autó.-Méregette Harry a járművet.
-Jajj te szegéény-húztam egy kicsit az agyát-a te autód sem semmi.
-Ide kérek egy aláírást.-Mutatott a negyvenöt év körüli ember a pontsorra.-Ez csak egyfajta formalitás, hogy átvetted a csomagot.
-Kész.-Adtam vissza a tollat.
-Tessék, itt vannak a kulcsok.-Nyújtotta át a kulcs csomót, ami egy "L" betűs kulcs tartón lógott.
-Mire fel kaptad ezt a jó kis kocsit?-Kíváncsiskodott.
-Szülinapi ajándék anyutól és a nevelő apámtól.-Közöltem egyhangúan, ugyanis alig vártam, hogy beüljek az újonnan kapott "tragacsomba".
-Hányadikat ünnepelted?
-17.-et.
-Én biztos a fellegekben jártam volna, ha a 17. születésnapomra egy ilyen járgánnyal leptek volna meg az ősök.
-Én is ott járok.
-Jól leplezed.-Nevetett.
-Színész nő a csaj.-Kacsintott Zayn.
-Tudom, hogy modellkedik is, a lányom nagy rajongója.-Megcímeztem a tizenöt éves Spencer-nek a csíkos papírt, majd átnyújtottam az édesapjának.-A lányom oda lesz, ha megtudja, hogy milyen meglepetést viszek neki haza.
-Na, Tomlinson, elviszed egy körre?-Lengettem meg az orra előtt a kulcsokat.
-Naná!-Vágta rá, majd bepattant a kormány mögé.
A srácoknak sem kellett több, bepattantak a kocsiba. Hagytam egy üzenetet Hannáéknak, elraktam a jogsim, majd leszaladtam a többiekhez, és bepattantam Harry mögé.
-Az irataimat fent felejtettem.-Szaladt vissza Louis a lakosztályba.
Nagy nehezen, de készen álltunk az indulásra. Boo Bear vezetési stílusát nem lehet nem kritizálni.
-A 90 éves dédnagyapám gyorsabban vezet nálad!-Sipárogtam.-Egy kicsit gyorsítanod kellene a tempón, hogy ha nem szeretnéd, hogy megállítson minket a rendőr.
-A WMYB forgatásán is megesett vele.-Jegyezte meg halkan Harry.
-Azért nem muszáj leégetned a barátnőd előtt.-Nézett szúrós szemekkel Louis, majd leparkolt a szupermarket egyik parkolójában.
-Most én jövök.-Jelentettem ki.
-Biztos vagy a dolgodban?-Kérdezte Harry elég hülye hangnemben.
-Miért ne lennék biztos benne? Talán azért, mert nem rég kaptam meg a jogsit, és nincs még akkora vezetési tapasztalatom!!??
-Én csak...-Kezdte Hazza, de belé fojtottam a szót.
-Inkább váltsunk témát.-Hadartam.-Louis, kérem a kulcsokat.
-Aztán ügyes legyél.-Bokszolt a vállamba Lou, majd becsapta az ajtót.
Bekapcsoltam a biztonsági övem és beindítottam a csoda kocsit. Ráléptem a gázpedálra, és máris az utat szeltük. A sebesség korlátozásokkal nem törődtem, olyan gyorsan száguldoztam, hogy a fiúknak halál félelmük lehetett egy-két kanyarban. Egy lámpánál pirosat kaptunk. Rápillantottam Harry-re, aki egy elismerő pillantással jutalmazott vezetési tudásom miatt.
-Bocs, hogy alábecsültelek.-Mondta, majd egy puszit nyomott az arcomra.
-Utálom amikor alábecsülnek, de imádom látni az arcukat ha sikerem van.-Kacagtam, és bekapcsoltam az autóban az iPod-ot. A lejátszási lista első száma a Good Feeling volt.
-Hangosíts rajta.-Kérte Louis, majd együtt ordítottuk a szöveget.

Oooh, sometimes I gotta get a good feeling, yeah
You don’t feel it that I never never never never had before, no no
Gotta get a good feeling, yeah...

-Na mi történt? A nagy szupersztárok csak a színpadon tudnak üvölteni?-Halkítottam le a hang erőt.

Harry arcán megláttam azt a fajta mosolyt, amit csak akkor használ, ha valamire készül. Hátrafordult, összenézett a srácokkal, majd maximumra feltekerte a hang erőt, és torkuk szakadtából énekelték a szöveget, amihez én is csatlakoztam.

...That flow, that funk that crown

You looking at the king of the jungle now

Stronger ever can’t hold me down

A hundred miles going from the … smile

Straight game face, it’s game day

See me wanna do the … for the …

No trick plays, I’m Bill Gates, take a … to understand me

Oooh, sometimes I gotta get a good feeling, yeah

You don’t feel it that I never never never never had before, no no

Gotta get a good feeling, yeah.

A dal vége felé, már egyáltalán nem énekeltük, hanem ordítottuk a szöveget. Egy volt a lényeg, hogy a dalt felismerték, és velünk sikították a rajongók, akikkel útközben összefutottunk. A város leghíresebb részét, a Szabadság szobrot nem hagyhattuk ki. 

-Én nagyobbnak képzeltem el.-Néztem fel a szobor arcára.

-Én meg kisebbnek.-Nevetett Liam.

-Engem meg nem az érdekel, hogy mekkora, csak az, hogy milyen a kilátás a tetejéről.-Indult el Zayn a lépcsők felé.

-Gyere, menjünk mi is.-Kulcsolta össze ujjainkat Harry, s mi is belevetettük magunkat a lépcsők rengetegébe. Már nem voltunk olyan messze a tetejétől, amikor Hazza elengedte a kezemet.
-Te meg hova mész?-Kérdeztem kíváncsian.
-Nem kell aggódnod, mindjárt összefutunk.-Azzal hátat fordított, és másodperceken belül eltűnt a nyugdíjasokból álló tömegben. A nyugdíjasok éjszakai életet élnek New York-ban...ilyet sem látni minden nap. A szobor teteje felé haladva egyre kevesebb embert láttunk. Mind hazaszállingóztak, vagy  csücsülnek egy étteremben. Elérkezett az az idő, amikor már rajtunk kívül senki nem szelte a lépcsőket, és egy kicsit kiélvezhettem volna ezt a helyzetet Harry-vel, de ő lelépett, és most nem tudom hogy hol is van pontosan.
-Hol hagytad el a lovagod?-Lépett mellém Zayn.
-Eltűnt.-Bámultam ki az ablakon.
-Jöttök?-Kérdezte Liam.
-Menjetek, én még egy kicsit bámulom a várost.-Intettem.
-Fentről sokkal szebb, de te tudod.-Hagyott ott Zayn, és csatlakozott a többiekhez.
New York olyan gyönyörű éjjel. A fények, és az épületek, a bámulatos kilátás megrészegíti azokat az embereket, akik nincsenek hozzászokva az ilyesmikhez. Ezek az utcák egy teljesen új érzéssel töltenek meg. Az ablakon kinézve hatalmas épületeket, és hangyányi autókat láttam. Még gyönyörködtem volna a meseszép városban, amikor hirtelen elsötétült minden.