2.fejezet 11.rész

-Miután te elmentél, és elkészültek az első képeid, és bekerültél az újságokba, Lexi és Caitlin kikészültek teljesen. Ellenségesek lettek velünk, és úgy beszéltek rólad, mint egy utolsó senkiről. Mi elkentük a hatalmas képüket, de ez nem tartott túl sokáig, mert belekerültél abba a filmbe. Az már csak hab volt a tortán, amikor több fotós is lekapott téged a srácokkal, és több képen látták a Best Friend-es karkötőt rajtad, és Zayn-en, ami teljesen egyforma, és csak a színükben térnek el. Ettől rájuk tört a féltékenységi roham, és kezelhetetlenek lettek. 
-Mindenki rajtuk nevetett. A pletykákat, amiket rólad terjesztettek, senki nem hitte el.-Fejezte be a történetet Bella.-Látnod kellett volna a mostoha tesódat, és a húgodat.-Ámuldozott.
-Mit csinált Dani?- Itt rögtön a legrosszabbra gondoltam.-Ugye nem verekedett??
-Dehogy.-Intett le Bella.-Jól beolvasott nekik.
-Barbi, viszont.....ő....
-Nyögd már ki Hanna!-Emeltem fel a hangom.
-Nekik akart menni.-Közölte nemes egyszerűséggel.
-És ti engedtétek??-Düllesztettem ki a szemeim, nagy csodálkozás közepette.
-Neeem. Dehogy! Nem hagytuk neki.-Hanna nyugtató szavai hideg zuhanyként értek.
-Elmeséltünk mindent, te pedig szépen betartod az ígéreted.-Parancsoltak rám a csajok.
-Rendben megyek már. De előbb azt mondjátok meg, hogy mikor engedik ki Bellát.
-Este nyolckor találkozunk a hotelban. Szia. Puszi. Szeretünk, de most menj. Nem akarjuk fotósokon átverekedni magunkat.-Hanna lökött rajtam egyet, és én  folyosón találtam magam. Amerikából elutaztam ide, hogy meglátogassam ezeket a bolondokat, és csak úgy elzavarnak egy hotelbe. Normálisak ezek?

                                     -×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-

A srácokat a kantinban szedtem össze, és éppen egy öreg nénivel próbálták magukat megértetni, hogy hat csirkés szendvicset szeretnének venni, és ugyanennyi dobozos alma levet.

Ez a jelenetet látva, hatalmas nevetésben törtem ki. 

-Ne nevess, hanem inkább segíts rajtunk. Ezek a szendvicsek remekül néznek ki, én meg éhen halok.-Nyöszörögte Niall.

Odasétáltam a pulthoz, majd megnyugtattam az öreg nénit, hogy nincs semmi baj, és ez az öt idióta csak szendvicset és alma levet akar venni. A néni nagyon furcsán nézett rám, amikor kiosztottam a kaját a fiúknak, ők pedig kisebb ujjongásban törtek ki, mondván, hogy már régóta nem jutottak megfelelő táplálékhoz.

-Amúgy jól értettem, hogy le idiótáztál minket??-Vonta fel szemöldökét Harry.

-Úgy érzem, hogy nem jártam messze az igazságtól.-Vágtam rá. Talán nem az idiótát kellett volna használnom, mert az angol megfelelőjével hangzásban szinte teljesen egyforma.-A francba!

-Mi történt?-Kérdezte Zayn tele szájjal.

-Nem szóltam anyunak, hogy haza jövök.-Előkaptam a mobilom, és tárcsázni kezdtem a számot. Két csörrenés után rögtön beleszólt.

-Szia kicsim. Hogy vagy?

-Szia anyu. Szuperül. Holnap otthon lesztek?

-Igen. -Kaptam a rövidke választ.

-Jó, akkor beugrok hozzátok, oké?

-Hogy mi??? Mit keresel te itthon?? És mikor jössz??

-Igen anyu, örülök, hogy ennyire örülsz nekem. Bells miatt jöttem haza, mert egy kicsit félre lettem vezetve Lexi és Cait által, ééés ami azt illeti, kb. másfél órája már itt vagyunk.

-Hogy micsoda?? És hogy hogy "VAGYUNK" és nem "VAGY"?

-Úgy, drága anyukám, hogy jöttek a srácok is, mert nem engedték, hogy ilyen szar állapotban egyedül utazzak.

-Miért lennél te szar állapotban?-Kérdezte egyre idegesebben.

-Már jól vagyok. Csak az van, hogy Caitlin és Lexi azt mondták hogy Bella élet-halál között van, én meg ki voltam teljesen. Azzal a két árulóval majd még lesz egy kis beszédem, mert rohadt pipa vagyok rájuk. A csajok már mint Hanna és Bells ma nyolcra átjönnek a hotelbe, és még megbeszélünk egy-két dolgot.

-Mikorra tervezed a visszautazást?

-Na ez az, amiről fogalmam sincs.

-Akkor holnap délben gyere ebédelni, és ha gondolod, akkor hozhatod a srácokat is.

-Szerintem a fiúknak van jobb programjuk is, mint hogy a családommal vacsizzanak.

-Te tudod.-Hagyta rám.- Nekem mennem kell, mert sosem végzek a munkával.

-Ugye a hercegedék is jönnek?-Tettem fel a kérdést.

-Persze.

-Rendben. Szia.

-Szia Lea.-Köszön el anyu, majd kinyomta a mobilját.

Elég elmélyült beszélgetést folytathattam anyuval, mert amikor a zsebembe süllyesztettem a mobilt, egy hotel halljában találtam magam.

-Hajrá Lea, rajtad a világ szeme. Neked kell szobákat foglalnod.

-Tudod Liam, szerintem magamtól nem jöttem volna rá.-Néztem rá, majd megszólítottam a pultban álló helyes srácot.

-Hali. Szobát szeretnék foglalni.

-Csáó.-Köszönt hatalmas vigyorral az arcán.- Hány szobát szeretnél?-Kérdezte, miközben látványosan hátra hajolt, és a fiúkat kezdte méregetni.

-Hány üres szobátok van egymás mellett?

-Egy pillanat és megnézem.-Hosszasan bámulta a monitort, majd megszólalt.-Két két ágyas szobánk van,  és egy nagy francia ágyas. Ezek mind egymás mellett. Megfelel?

-Semmi luxus lakosztály, vagy valami??

-Többször is átnéztem a szabad szobáinkat, de csak ezeket találtam.

-Megnéznéd még egyszer?-Vetettem be a kiskutya szemeket, amik az emberek igen nagy részénél beválik.

-Persze.-Vágta rá. Újabb hosszas várakozás után, ismét közölte, hogy nem talált semmi újat.

-Akkor kérem mind a hármat.-Nyújtottam a kezem a kulcsokért.-Azért köszi, hogy próbálkoztál.

-Igazán semmiség volt.-Pirult el, majd faképnél hagytam, és a fiúk felé vettem az irányt.

-Na, mi a helyzet?

-A helyzet az, Louis,-magyaráztam a liftben-hogy két két ágyas, és egy nagy francia ágyas szobájuk van, ami üres. A jó hír az, hogy a szobák egymás mellett vannak.

-És kik alszanak az egy ágyasban?-Tette fel a kérdést Zayn a szobák előtt.

-Sorsoljunk!-Vetette fel az ötletet Niall.

-Rendben. Itt vannak a kulcsok a kezemben. Niall és Zayn fog húzni. Rendben?

-Oké.-Vágták rá a srácok.

Gőz erővel szurkoltam, hogy két ágyas szobába kerüljek. Niall megfogott egy kulcsot, és kihúzta a kezemből.

-Két ágyas!-Kiáltotta.-Louis, veled alszok.-Jelentette ki.

A sorban Zayn következett.

-Két ágyas szobát nyit.-Miest kimondta, tekintetem rögtön rá vetettem, és próbáltam a szemébe nézni, de nem sok sikerrel, mert neki esze ágában sem volt a szemembe nézni, sőt, a többiekébe sem. Tudta nagyon jól, hogy nála is be fogok próbálkozni ezzel a szem izével, így elővigyázatos volt.

-Jajj Zayn, válassz már valakit!-Türelmetlenkedett Lou.

-Jól van. Nem kell leszedni a fejem.

-Nyögd már ki, hogy kit választasz.-Kontrázott rá Liam.

2.fejezet 10.rész

Az egész napot otthon töltöttem, és egy bőröndbe behajigáltam egy heti ruhámat, mert fogalmam sem volt arról, hogy meddig lesz rám szükség otthon. A fotózásaimat lemondattam Maya-val, a menedzseremmel erre az időszakra, mert nem szeretnék a két kontinens között utazgatni. A lelkiismeretem is tisztább lesz, ha már végre Bells mellett leszek. Rég nem láttam már a barátaimat és a családomat, akik már rettenetesen hiányoznak. Az éjszaka szokatlanul jól aludtam, mint kiderült azért, mert Louis egy kis nyugtatót tett a teámba, amiért nagyon hálás vagyok neki, de megkértem, hogy többször ne tegyen ilyet, inkább vágjon be a hideg zuhany alá, és ott majd megnyugszom. A fiúk koncertjének a vége előtt fél órával elindultam a sofőrrel,  Oscar-ral és felvettük a kis szupersztárokat, akik hatalmas show-t csináltak, majd felszálltunk a géppel, és útban voltunk Magyarország felé. Zayn mellett foglaltam helyet, amin nagyon csodálkoztak az utastársaim, mert mindenki azt vette volna természetesnek, ha Harry mellé ülök. Nekem jelenleg nagyobb szükségem van most egy barátra, mint egy pasira, és ezt Harry-vel is közöltem, persze nem ebben a formában, mert nagyon fontos nekem, és nem szeretném elveszíteni. A vártnál is jobban fogadta ezt az egészet, ami egy kicsit meglepett. Félek, hogy a csajok mit fognak szólni ahhoz, ha beállítok a One Direction-nel a kórházba, de biztosan megértik majd. Remélem. A fiúk nem hivatalosan vannak távol, így remélem, hogy nem fogjuk szembe találni magunkat egy sereg fotóssal, újságíróval, és rajongókkal, akik akadnak itt is szép számmal. 
-Várod már, hogy újra lásd a barátaid?- Kérdezte Zayn kíváncsian.
-Igen, de nem ilyen körülmények között. – Válaszom mellé még vágtam egy fintort, ami nagyon tetszhetett neki, mert nevetésben tört ki. 
Az út alatt nem beszéltem túl sokat, mert magoltam egy sorozatbeli szövegrészem. Ez két okból is jó időtöltés volt. 1.Tereltem a figyelmem, 2. Haladtam a megtanult szöveg mennyiségével. Hosszas utazás után végre leszállt a repülőgép. A reptérről egyenesen a korházba száguldottunk, ahol pár percembe került, míg kiderítettem, hogy Bells melyik kórteremben van.
-Második emelet, 50-es ajtó. – Érkezett a válasz a kedves vörös hajú, rendkívül pletykás recepcióstól.
-Köszönöm. – Hadartam, majd villámgyorsasággal bevágódtunk egy liftbe.
-Még egy órája sem vagyunk itt, és már idegesít, hogy nem értem, hogy mit mondanak az amberek. – Jegyezte meg Liam.
-Majd fordítok, szóval nyugi van. – Kacsintottam egyet, majd kinyílt a lift ajtó. Megérkeztünk.  Kivágódtam a széthúzódó ajtók között, majd keresni kezdtem az 50-es számmal ellátott kórtermet.  48, 49, 50. A kórterem előtt nem láttam senkit, és a redőny is le volt húzva, így még esélyem sem volt arra, hogy felkészüljek egy kicsit, mielőtt benyitok. Az ajtó kilincsére tettem a kezem, de nem nyitottam ki, csak nézem az üres, fehér ajtót. 
-Nem muszáj neked megtenned. – Tette Harry kezét a kézfejemre, ami megnyugtatott egy kicsit.
-De muszáj. – Mondtam, majd lenyomtam a kilincset. 
A látványtól, ami fogadott, úgy éreztem, mint ha három úthenger keresztülment volna rajtam, ez után pedig jött a szívroham. 

 Bells a kórházi ágyában feküdt, és vidáman csacsogott, és nevetgélt Hannával.
-Ti meg mi a fészkes fenét csináltok?
-Lea, hát te mit keresel itt?? – Csodálkozott Bells. Hanna nagy szemeit rám, majd a mögöttem álló Harry-re és Niall-re szegezte. Pár másodpercnyi sokk után értetlenül nézett rám, majd egy „mit keresnek ezek itt” arccal tovább fürkészte a szupersztárokból álló kíséretem.
-Caitlin felhívott, hogy elütött egy autó, és élet-halál között vagy, én meg ide jöttem, mert úgy gondoltam, hogy most itt van rám a legnagyobb szükség.-Hadartam.
-Gyertek be nyugodtan. Invitálta be a fiúkat Bella, akik még mindig ott ácsorogtak a félig kinyitott ajtóban.
-Nem akarunk zavarni, inkább veszünk egy szenyát itt a büfében. – Mondta Niall szemlesütve, majd becsukta az ajtót. Egy kis idő után leesett, hogy nem fognak tudni szendvicset venni, mert nincs náluk fonton és dolláron kívül más pénznem. Utánuk rohantam, és a kezükbe nyomtam annyi pénzt, hogy akár egy étterembe is elmehettek volna mind az öten ebédelni. Amikor visszaértem a kórterembe, a csajok abbahagyták a nagy susmogást.
- Tudod Lea, valamit el kell mondanunk.– Közölte Hanna.
-Örülnék neki, hogy ha felvilágosítanátok, mert egy-két dolgot nem nagyon vágok.
-Meséld te. – Bökött Bell Hanna felé. – Imádom a ruhádat. - Kezdte.
-A ruhám az most nem lényeg! Ki vele, mi a fészkes fene folyik itt?
-Elmondok mindent, de itt és most esküt kell tenned, hogy miután megkaptad az információkat, elmész a srácokkal egy hotelba, és ottmaradtok. Ma miután kiengedtek, elmegyünk hozzátok, és mindent elmesélsz, azt is beleértve, hogy mit is keresnek itt pontosan a fiúk. Megígéred?
-Meg. – Vágtam rá morcosan, mivel az volt az eredeti tervem, hogy itt maradok egész éjjel.

2.fejezet 9.rész

*Lea Szemszög*

Miután megittam a teám, Harry rám parancsolt, hogy éppen ideje lenne átvennem a vizes ruhám. Teljesen igaza volt, mert már reszkettem, annyira fáztam. Felmentem a szobámba, lezuhanyoztam, magamra csavartam egy törölközőt, majd megmostam a hajam és a fogaim. A gardróbom aljából előhalásztam egy alvós pólót, és egy hozzá illő rövid nacit. Még mindig vacogtam, így kénytelen voltam megszárítani a hajam. Hulla fáradt voltam, de mindent megtettem volna egy kis gyümölcsért. Amikor kiléptem a fürdőszoba ajtaján, Harry-t pillantottam meg. Egy nagy tál eperrel a kezében ült az ágyamon.

-Ezt neked hoztam.-Mondta olyan édes mosollyal az arcán, amilyet még sosem láttam.
-Ugye tudod, hogy a gondolataimba látsz? Pont most éheztem meg egy kis gyümölcsre.
-Ezt még nem tudtam, de néha még jól jöhet.
-Az agyturkászás mindig jól jön.-Ültem le mellé az ágyra.
-Bárcsak akkor is ráéreztem volna erre, amikor nem vetted fel a mobilod.
-Nagyon sajnálom. Ki voltam bukva teljesen, de most már jobban vagyok, ...azt hiszem.
-Sokkal jobban leszel, hogy ha eszel ebből.-Nyújtotta felém a tálat.
Nekem sem kellett kétszer mondani. Pár perc alatt elpusztítottuk az epreket.
-Van még más is.-Nézett rám olyan szemekkel, mint egy őrült tudós, erre én kinevettem.-Mi olyan vicces?
-Az arcod.-Feleltem.
-Van rajta valami?-Kérdezte, majd elkezdte dörzsölgetni az arcát.
-Nincs rajta semmi. A grimaszodon nevettem.
-Csináljam még egyszer?-Húzogatta a szemöldökét, majd az arcán az érzelmek hirtelen megváltoztak. Le lehetett olvasni róla a döbbenetet.
-Valami baj van?-Kérdeztem idegesen.
-Neeem. Csak mióta hazajöttél, most nevettél először.
-És ezt is neked köszönhetem.-Megöleltem, ami mellé egy puszi is társult.-Mit hoztál még az epreken kívül?
-Almát és kivit.
-Awww. Imádom mind a kettőt, de már nem tudok többet enni.
-Sebaj. Majd legközelebb.-Felállt, és kiviharzott a szobámból, mint már oly sokszor.
Harry-nek mostanában szokása volt az, hogy váratlanul, a legfurcsább pillanatokban benyit a hozzám, beszélünk pár szót, majd lelép. Így jártam most is. Csak úgy felkapta a tálakat, és lelépett. Jelen pillanatban nem foglalkoztam ezzel túl sokat,  hiszen Bella nincs jól. Caitlin és Lexi már hónapok óta nem válaszoltak a leveleimre, és pont ilyenkor találták meg a számomat. Ami azt illeti, Hanna és Bella egy szót sem írt, vagy mondott volna Lexi-ről, vagy akár Caitlin-ről. Nekem valami nagyon gyanúsnak tűnik drága barátaimmal kapcsolatban, de hamarosan úgy is kérdőre vonom őket. Gondolat menetemből Zayn rázott ki, szó szerint.
-Leaaa. Lea hallasz? Föld hívja Lea-t.-Rázott egyre erősebben, míg hajlandó nem voltam figyelemre méltatni.
-Mi van??-Förmedtem rá.
-Már vagy egy perce itt lökdöslek, de te csak bámultál a semmibe.
-Sajnálom Zayn, csak gondolkoztam.
-Ha ennyire belebambultál, akkor biztos valami nagyon fontos dolog lehetett az, szóval ki vele!
-Bellán agyaltam, és magamról, meg úgy mindenről, de valami egyáltalán nem tiszta.
-Vannak dolgok, amik nekem sem tiszták, például ott van a ti ügyetek Harry-vel. Annyira várta, hogy elmehessen veled ebédelni,...
-Én meg elrontottam.-Vágtam közbe.
-Te erről nem tehetsz. Nagyon várta, hogy elmehessen veled ebédelni, most meg olyan furcsán viselkedik.
-Nekem mondod? Átjön, beszélgetünk egy kicsit, majd csak úgy felpattan, és kiviharzik.
-Majd megbeszélitek a dolgaitokat, de most mars aludni!-Parancsolt rám.
-Nem hiszem, hogy menne....
-Küldöm a felmentő sereget.
Pillanatokon belül ismét Harry-t pillantottam meg az ajtóban állva.
-Ugye tudod, hogy neked most aludnod kéne? Hidd el, Bells sem szeretné, hogy álmos arccal látogasd meg. Pihenj egy kicsit.
-De nem megy.-Mondtam, majd könnycseppek sorozata gördült le az arcomon.
-Szeretnéd, hogy itt maradjak veled egy kicsit?
Nem válaszoltam, csak arrébb csúsztam az ágyon, majd megpaskoltam magam mellett az üres helyet.
-Sajnálom, hogy mostanában olyan furcsán viselkedtem, csak nem tudtam eldönteni, hogy mit is akarok pontosan.
-Semmi baj.-Húztam magamra a takarót.
Harry készségesen bemászott mellém, letörölte könnyeimet, átölelt, és a mellkasára húzott. Pár percig még éreztem, hogy mellkasa felemelkedik. Szemeimet lehunytam, majd feladtam a harcot, így az álmosság győzedelmeskedett.

2.fejezet 8.rész

Reggel korán keltem, mert fotózásom volt. A sminkemmel és a hajammal nem bajlódtam sokat, mert a stúdióban a fodrászok és a sminkesek elvégzik majd a dolgukat. Felöltöztem, és lementem a konyhába. A srácok még nagyban aludtak, amikor írtam nekik egy cetlit indulás előtt. ~Fotózáson vagyok, reggeli a hűtőben.~  Bepattantam a garázsban álló fehér Range Rover-be, és Chicago belvárosa felé tartottam. Gyönyörű volt a felkelő nap, de egy kicsit idegesített, mert oldalról a szemembe sütött, és szinte nem láttam semmit.
-Hogy mekkora egy bolond vagyok-Mondtam magamnak, mert eszembe jutott, hogy van egy napszemüveg a táskámban.

               -×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×

Már javában folyt a fotózás, amikor megcsörrent a mobilom.
-Vedd fel nyugodtan.-Mondta Mike.-Tíz perc szünet, emberek.
Rápillantottam a kijelzőre, amin Harry neve állt. Nem gondolkoztam sokat, és megnyomtam a zöld gombot.
-Helló Lea, Harry vagyok. Csak azt akarom kérdezni, hogy akkor áll-e még a mai ebéd?
-Persze. Hol találkozzunk, és mikor?
-Arra gondoltam, hogy itt a házban délben. Addigra végzel?
-Igen. Ha véletlenül késnék, akkor hívlak.
-Oké, szia.-Majd bontotta a vonalat.

*Harry szemszög*

Már délután két óra van. Hol lehet? Biztosan felültetett. Ez nem lehet igaz, pedig annyira kedves lány.-Gondoltam magamban.

-Lea már két órája késik... Ráadásul kocsival ment, és még jogsija sincs!
-A fotózásnak már két és fél órája vége.-Mondta Louis, aki az előbb beszélt mobilon Mike-kal, a fotóssal.-Az egész fotózás alatt remekül dolgozott. Nem volt semmi baja. Sőt! Kifejezetten vidám volt és boldog.
-Küldtem neki már vagy száz SMS-t, hogy hol van, de egyikre sem válaszolt.-Aggodalmaskodott Zayn.
-Paul, Niall és Liam sem találták meg?-Reménykedtem.
-Sajnos ők sem tudnak többet nálunk.-Szólalt meg ismét Zayn, aki látszólag sokkal idegesebb mindenkinél.
-Nyugi Harry. Minden rendben lesz.-Próbált lelket önteni belém Lou, bár nem sok sikerrel.
Este nyolc óra van, és Lea-ról még mindig semmi hír. A rendőrséget kár felhívni, mert csak 72 óra elteltével nyilvánítanák eltűnt személynek, és ezzel a húzásunkkal csak az újságírókat tudnánk mozgósítani. Rájuk meg végkép nincs szükségünk. A hosszú órák, amiket várakozással töltöttünk, teljesen kikészített minket. Nekem évtizedeknek tűntek ezek a pillanatok. Hosszú, fájdalmas és szomorú éveknek. A ház Lea nélkül teljesen kihaltak tűnt. Liam Paul és Niall feladták a keresést. Megértem őket. Nagyon fáradtak, és egész Chicago-t átvizsgálni pár óra alatt lehetetlennek tűnik, de nem az. Csak ültünk egymással szemben a kanapén, és néztünk magunk elé. Elkeseredésemben Lea karkötői között kezdtem valami olyat keresni, amit a fiúk is bátran felvehetnek, mert viselése közben nem nézi senki transzinak. Találtam egy marék karkötőt, ami nagyon hasonlított azokra, amiket én hordok. Ezen meglepődtem egy kicsit. Ennyire egyforma lenne az ízlésünk? Kérdeztem magamtól, míg a csuklóimat teleaggattam a talált karkötőkkel.
-Ezeket meg honnan szedted?-Nézett rám egy kicsit furcsán Zayn.
-Ezek Lea karkötői.-Válaszoltam, míg a karkötőket rendezgettem.
-Kérhetek én is belőle?
-Tessék.-Nyújtottam neki oda három darabot.
-Én is kérek.-Jelentette ki Niall.
-Nekünk is dobj párat.-Szólalt meg Liam a szemben lévő kanapét ülve.
Louis-nak, Liam-nek és Niall-nek csak egyet-egyet adtam az eltulajdonított tárgyak közül. Kicsit sem lenne gáz az, hogy én csórtam a karkötőket, és aztán pedig szétosztogatom az összeset. Bocs srácok, de most önző leszek. Amikor az órára pillantottam, az 9.15-öt mutatott. Eltelt egy újabb óra, és Lea még mindig nem adott élet jelet magáról. Ekkor a legrosszabb gondolatok futottak végig a fejemben. Talán elrabolták, és fogva tartják. De ha elrabolták volna, akkor már régen kaptunk volna egy hívást, hogy mennyi pénzért kaphatnánk vissza, nem??? És mi van akkor, ha karambolozott. Áááá ez is kétes dolog. Lea ismert ember, és ha balesete lett volna, akkor azt biztos említették volna a TV-ben. További szörnyű tippjeimből Niall szakított ki.
-Harry jól vagy?-Lökdösött.
-A helyzethez képest igen. Miért?
-Azért, mert olyan sápadt vagy. Rettenetesen nézel ki.
-Menj, zuhanyozz le, ha valami van, te leszel az első, akit értesítünk.-Mondta Zayn, és próbált a lépcső irányába tolni, több kevesebb sikerrel.
Levettem ruháimat, majd beálltam a hideg víz alá. Az első pár perc rettenetes volt, de utána úgy éreztem, hogy egyre jobba kitisztul  minden. Ekkor hidegről forró vízre váltottam. Röpke fél órája áztattam magam, és a többiek még mindig nem szóltak. Kiszálltam a kabinból, megtörölköztem, megmostam a fogam, és szárítottam egy kicsit a hajamon, amikor meghallottam, hogy egy autó megáll a bejárón. Azonnal leszaladtam a lépcsőn, amikor kinyílt az ajtó, és megláttam Lea-t. Hirtelen mind sokkot kaptunk a látványtól. A haja és a ruhája csurom víz volt. A szemei pirosak és dagadtak voltak a sok sírástól. Elkezdtem szaladni a lány felé, de Zayn megelőzött. Neki csak három lépésbe tellett, hogy a konyhából az ajtóig rohanjon. Rögtön karjai közé szorította a lányt, és bombázta kérdéseivel.
-Hol voltál? Miért nem írtál vissza? Liam, Niall és Paul az egész délutánjukat a városban töltötték, és téged kerestek. Mi történt veled?
-Zayn, engedd oda Harry-t.-Szólt rá Niall.-Gyere, csináljunk egy bögre teát mindenkinek.
Ezért az ötletéért örökké hálás leszek Niall-nek. Zayn még szinte el sem engedte Lea-t, de én már rég a karjaimban tartottam, és olyan szorosan öleltem, amennyire csak lehetett. Lehet, hogy kicsit furcsa ez az egész, de amikor először találkoztam Lea-val, már akkor sem volt közömbös számomra. Amikor kiderült, hogy ő lesz a "tánc tanárunk", úgy éreztem, hogy kezdenek az álmaim  valóra válni.
-Úr isten. Te jég hideg vagy. Mégis mi történt veled?-Kérdeztem, miközben simogattam a karját és a hátát, hogy felmelegítsem, de továbbra is csak sírt, és sírt. Kis idő múlva, valami számomra érthetetlen nyelven elkezdett hozzám beszélni. Később leesett, hogy magyar szavakat használt.
-Lea, én nem beszélek magyarul, kérlek válts angolra, hogy mind értsük, hogy mit mondasz.-Mondtam neki lassan, hogy megértse. Valami nagyon szörnyű dolog történhetett, ami ennyire lesokkolta.
-A fotózás után Caitlin az egyik barát nőm felhívott, hogy Bella-t, a másik legjobb barát nőmet elütötte egy autó, és most élet-halál között van. A mentősök gyorsan kiértek, de nem adtak túl sok esélyt a túlélésre.-Mondta két sírógörcs között.
-Ez szörnyű.-Mondta aggodalmasan Liam.
-Minden rendben lesz.-Próbáltam nyugtatgatni Lea-t, elég kevés sikerrel.
-Gyere király lány, idd meg ezt a bögre teát, ez majd megnyugtat.-Mondta Louis egy bögre Yorkshire tea-val a kezében.
-Most én inkább megyek.
-Mégis hova?-Érthetetlenkedtünk.
-Összepakolom a cuccomat, és indulok haza.-Szipogta.
-Most?-Kérdezte Louis.
-Igen.-Mondta Lea, és elindult a lépcső felé.
-Arról még szó sem lehet, hogy te ilyen állapotban repülőre ülj. Ma este kipihened magad, holnap a srácokkal koncertezünk az arénában, addig a menedzsmentünk intéz magán gépet, és veled megyek.
-Igazán nem kell.-Makacskodott.
-Dehogynem kell! És én is veletek megyek.-Mondta Zayn.
-Úgy sem voltunk még az országodban, úgy hogy mindannyian elkísérünk.-Jelentette ki Niall ellent mondást nem tűrően.-Most pedig idd meg a teát, neked csináltunk.-Mondta már sokkal nyugodtabban.

2.fejezet 7.rész

Reggel arra ébredtem, hogy Harry babrál a hajammal.
-Ennyire tetszik?-Kérdeztem álmosan.
-Bírom a színét, és azt, hogy olyan puha.-Mondta rekedtes hangján.
-Nálatok pasiknál ez valami berögződés?
-Hogy berögződés vagy sem, azt nem tudom, de ha téged zavar, akkor abbahagyom.
-Ugye nem felejtetted el, hogy egykor interjútok van a helyi rádióban?
-De.-Ásította.-Mennyi az idő??
-Háromnegyed tizenegy.-Mondtam a mobilomra pillantva.
-Huhh. Akkor még nem késtünk el.-Mondta megkönnyebbülten.
A mikor leesett, hogy mennyi az idő, felpattantam, és elindultam a fürdő felé.
-Te meg mit csinálsz?-Kérdezte Harry meglepetten.
-El fogok késni.-Mondtam, majd becsaptam magam mögött az ajtót, és megengedtem a vizet. A fürdéssel gyorsan végeztem, fogat mostam, sminkeltem, végül kivasaltam a hajam. Ezalatt azon törtem a fejem, hogy mit vegyek fel. Hosszas keresgélés után megtaláltam a tökéletes szettet.

Amikor leértem a nappaliba, a rácok mint valami zombik, úgy ültek egymás mellett a kanapén.
-Nem kértek egy kis kávét?
-Az nagyon jól jönne.-Válaszolt Niall.
Csináltam pár szendvicset, elkészítettem a kávékat, majd bevittem a nappaliba.
-És most honnan tudjuk, hogy melyik bögre kié?-Kérdezte álmosan Zayn.
-Mindannyian ugyanannyi cukorral isszuk, kivéve Liam-et, aki bögréjében nincs kanál.
-Rendes vagy, hogy észben tartottad a kanalas ügyet.-Mosolygott.
-Igazán semmiség.
Elfogyasztottuk késői reggelinket, a mosatlan tányérokat és bögréket betettem a mosogatógépbe. Rápillantottam az órára, ami negyed egyet mutatott. Nem sokkal később jött az SMS Gregg-től, hogy öt perc múlva itt van. Felszaladtam a sálamért, és a táskámért, amikor egy autó megállt, majd dudált a házunk előtt. Felkaptam a cipőm, és elköszöntem a fiúktól. Gregg-el kajálni mentünk egy gyors étkezdébe, amiért nagyon hálás voltam neki, ugyanis most semmi kedven nem volt egy túlzsúfolt étteremben szobrozni, és várni, hogy valamelyik asztal megüresedjen.
-És mit terveztél mára?-Kérdeztem kíváncsian.
-Kajálunk, dumálunk, meg ilyesmi.-Sorolta.
-Nincs is jobb program a világon,  mint kajálni az egyik barátoddal.-Örvendeztem.
-Nekem mondod? A barátaim nagy része Európában van.
-Nem te vagy az egyetlen. Hogy hogy itt vagy Amerikában?
-Már nem sokáig, ugyanis holnap repülök vissza Londonba filmet forgatni.
-Egyszer majd összehozhatnánk egy közös filmet.
-Az állati lenne. Neked viszont sokkal hosszabb utat kellett megtenned Közép-Európától idáig. Mégis hogyan hoztad ezt össze?
-Az eredeti terv szerint úgy volt, hogy csak nyaralni megyek Floridába, de aztán jött a film, és a fotó sorozatok, én pedig egyre felkapottabb lettem, és itt ragadtam.
-És milyen öt fiúval együtt lakni?-Húzogatta szemöldökeit.
-Nem olyan rossz. Remekül megvagyunk.
-Nincs vita a táv kapcsolóért?
-Általában ők vitatkoznak, én meg fetrengek a földön a nevetéstől.
Gregg majdnem olyan jó társaság, mint a srácok. Sokáig beszélgettünk, majd miután besötétedett hazavitt.
-Nem jössz be?
-Csak az ajtóig kísérlek.
Kinyitottam az ajtót, és beléptem rajta. Gregg a küszöb egyik, én pedig a másik oldalán álltam.
-Biztos, hogy nem jössz be?
-Biztos. Holnap utazom, és még nincsenek összepakolva a ruháim.
-Akkor majd később beszélünk, és sok sikert a filmedhez.
-Köszi.
-Háát akkor szia.-Búcsúztam el kicsit szomorúan, majd megöleltem.
-Jó éjt. Majd írj e-mailt.
-Úgy lesz. Te pedig egy SMS-t, ha hazaértél.

Egy könnyed mozdulattal becsuktam az ajtót, és Zayn-nel találtam szembe magam.
-Ohh szia.-Mondtam meglepetten. A szívem majd kiugrott a helyéből, úgy megijesztett.
-Bocs ha megijesztettelek.-Mondta zavartan.-Ma délután elmentünk pár bolt előtt, és megláttam ezeket, és muszáj volt megvennem. A rózsaszín a tied.-Mosolygott.
-Ez ez ez.....Köszönöm.-Mondtam hálásan.-Mégis mivel érdemeltem ki ezt?
-A külön tánc órák, meg az a sok beszélgetés...meg minden. Tudod vannak olyan emberek, és olyan ritka pillnataok, amikor nem kell éveket együtt töltened valakivel, hogy rágyere, mennyit is jelent neked. Nos nekem elég volt ez a három hét.-Mondta.

Nekem sem kellett több. "Érzelem kitörés" A nyakába ugrottam, és olyan szorosan öleltem, amennyire csak tudtam. A lépcső tetején a srácok figyeltek minket.
-Harry, ezt nézd.-Vihogott Louis.
Amikor Harry meglátta a jelenetet, rögtön visszaviharzott a szobájába, és becsapta maga mögött az ajtót.
-Lea most azonnal eressz el, ha azt szeretnéd, hogy ne fulladjak meg.-Nyögdécselt.
-Bocsi. Csak annyira boldog vagyok.-Az órára pillantva láttam, hogy elég késő van, így elindultam a lépcső felé.
-Várj! A karkötő.-Húzott vissza.
-Persze. Majdnem elfelejtettem. Feltennéd?
-Add a csuklód.
-Köszi még egyszer.-Hálálkodtam.
-Jó éjt.
-Jó éjt srácok.-Mondtam valamivel hangosabban.
-Neked is.-Válaszoltak kórusban.
Elvégeztem lefekvés előtti teendőmet, és a sötétben leültem az ágyam szélére.
-Lea alszol?-kopogott Harry az ajtón.
-Nem. Gyere be, és kapcsold fel a villanyt légyszi.
-Kérdezhetek valamit?
-Persze. Nyugodtan.
A kérdést nem értettem, mert megszólalt a mobilom.
-Egy SMS Gregg-től-Hangosan olvasni kezdtem-Haza értem. Mielőtt felszáll a gépem, felhívlak. Álmodj szépeket hugi. Mit szerettél volna kérdezni? Nem értettem, mert csipogott a mobilom.
-Á már nem lényeges.-Mondta egy nagy, és megkönnyebbült sóhajtás után, majd kilépett a szobából.- Amúgy csini a karkötőd.
-Zayn-től kaptam.-Feleltem egy kicsit zavarodottan, mire becsukta az ajtót.
Na jó, ez nagyon furcsa volt. Kis idő múlva újra ott állt Harry az ajtóban.
-Kérdezhetnék még valamit?
-Még az első kérdést sem tetted fel, de kérdezz.
Leült az ágyra velem szemben. Láttam rajta, hogy valamit már nagyon akar mondani, csak nem meri. Egy biztató mosolyt küldtem felé, hátha ebből bátorságot merít. Vett egy nagy levegőt, és feltette a kérdést, ami már régóta nyomhatta a lelkét.
-Holnap eljönnél velem ebédelni?-Hadarta villám gyorsasággal.
-Most akkor elhívtál randizni?
-Igen. Esetleg van... kedved... eljönni... velem?-Ismételte meg egy kicsit vontatottabban.
-Igen. Van kedvem elmenni.-Mondtam mosolyogva.
-Ez az.-Örvendeztek a srácok a mellettünk lévő szobában.
-Ez most mi volt?
-Majd elmagyarázom később. Jó éjt.
-Jó éjt Harry.

2.fejezet 6.rész

Beültünk a taxikba, és elindultunk valami fura nevű klubba, amit Louis talált a neten. Miután kiszálltunk a taxikból, Liam odament az egyik biztonsági őrhöz, majd felénk intett, hogy menjünk oda. A gorilla kinézetű férfi odavezetett minket egy kicsit elzártabb részhez, ahová minden bizonnyal a VIP vendégek szoktak helyet foglalni.
-Jó klubbot választottam?-Kérdezte Lou.
Mindannyian helyeseltünk, mert tényleg állati volt ez a hely. Leültünk, és kikértük az első kört. Miközben iszogattunk és beszélgettünk, meghallottam az egyik kedvenc számomat a sok közül.

Taio Cruz - Hangover ft. Flo Rida

-Nincs kedve valakinek táncolni?-Kérdeztem a srácoktól, akik eléggé elutasító fejet vágtak.
-Nem lehetne később? Úgy érzem, hogy még nem vagyok elég részeg a táncoláshoz.-Mondta Louis.
-Ha nem, hát nem. Majd kerítek magamnak valakit, aki hajlandó táncolni.-Vetettem fel az ötletet.
-Táncolunk majd, de még szükségünk van egy kis alkoholra.-Mondta Niall, majd visszahúzott a fotelba.
Már nem tudom, hogy a srácok hányadik körnél jártak, ugyanis én egy kicsit le voltam maradva, mert nem akartam totálkárosra leinni magam. Csak ültünk és nevetgéltünk, amikor egy  fiú leült mellém.

-Szia. A nevem Gregg Sulkin.
-Szia Gregg. Az enyém Lea Montgomery.
-Bocsi, nem akarok zavarni, csak...
-Akkor jobban tennéd, ha elhúznál.
-Harry fogd már be. Ne legyél bunkó! Folytasd     nyugodtan Gregg.- Mosolyogtam rá.
-Csak azt akartam kérdezni, hogy nincs-e kedved táncolni.
-Tudod, ma te vagy az első fiú, akit nem kell nyaggatnom a tánccal.
-Akkor van kedved?
-Persze. Menjünk.
Kikászálódtunk a tánc parkettig, amikor megszólalt a Turn Me On.
            David Guetta - Turn Me On
-Imádom ezt a számot.-Mondtam boldogan.
-Nekem ez a kedvencem.
Nagyon jól szórakoztam Greggel. Nagyon kedves srác. Csináltunk egy-két partyfotót, megkóstoltuk a legfurcsább nevű koktélokat, rengeteget nevettünk és táncoltunk. Fogalmam sincs, hogy mennyi ideje voltam Gregg-el, valószínűleg sokáig, mert a srácok úgy húztak ki a tömegből.
-Lea, mi megyünk haza, és neked is jönnöd kéne.-Mondta Zayn.
-Rendben. Öt perc múlva találkozzunk kint a bejáratnál.



-Komolyan menned kell?
-Igen. Sajnos.
-Mi lenne, ha holnap felhívnálak, és elmennénk valahova?
-Délután ráérek.-Mosolyogtam, és megadtam neki a számom.
-Akkor holnap délután.
-Igen. Holnap.
-Szia.
-Csáó.
Megöleltük egymást, majd elindultam a srácok felé. A taxik éppen akkor érkeztek meg, amikor kiléptem az ajtón.
-Ez mégis mi a franc volt? Muszáj ezt csinálnod? Szinte most ismerted meg, és már úgy ölelkeztek, mint a friss házasok.-Förmedt rám Harry.
-Neked meg mi a bajod? Túl sokat ittál, és ez megártott az ítélő képességednek?
-Ne itt veszekedjetek már!-Utasított minket Liam, az egyetlen, aki nem ivott egy korty alkoholt sem.-Lea, Zayn és Niall tiétek az első taxi, Larry és én ülünk a másodikba.
Elfoglaltuk a helyünket az autókban, megadtam a címet a sofőrnek, és perceken belül hazaszállított minket. Fizettem, majd megköszöntem a fuvart, és becsaptam a kocsi ajtót.
-Kinél van a lakáskulcs?-Kérdeztem idegesen, mert még mindig ki voltam akadva Harry-re.
-Nálam.-Mondta Liam, és elfordította a kulcsot a zárban.
Nekem egy örökké valóságnak tűnt, míg kinyitja az ajtót, ezért odafurakodtam, és kivágtam azt, majd felrohantam a szobámba, magamra zártam az ajtóm, és előkotortam a kedvenc pizsimet. Beálltam a zuhany alá, és csak folyattam magamra a forró vizet. Miután végeztem a zuhanyzással, és mikor már úgy éreztem, hogy eleget áztattam magam a zuhany rózsa alatt, kikászálódtam a kabinból, megtörölköztem, bekentem a végtagjaimat test ápolóval, majd magamra rángattam a pizsim, és megmostam a fogam. Még mindig ki voltam akadva a Harry-s dolog miatt. Nem tudom felfogni, hogy miért mondta azokat a dolgokat. Biztosan az alkohol volt a hibás. Próbáltam meggyőzni magam.

Iszonyatosan megszomjaztam egy kis kakaóra, így lebaktattam a lépcsőkön, és csináltam magamnak egy bögrével. Úgy hallottam, hogy mindenki alszik rajtam kívül. Örültem neki, hogy most egy kicsit egyedül lehetek, és szép lassan elkezdtem kortyolgatni a bögrém tartalmát. Miután végeztem, felmentem a szobámba, és bebújtam az ágyamba. Az ágy nagyon puha volt, és kényelmes. Rajtam kívül még két ember is kényelmesen elfért volna rajta. Már majdnem elaludtam, amikor meghallottam, hogy valaki kinyitja az ajtóm. Annyira meglepődtem, hogy nem mertem megszólalni,  csak sóhajtottam egy nagyot. Késői látogatóm lefeküdt mellém, és nyomott egy puszit az arcomra.

-Sajnálom, ha megbántottalak.-Kezdte.
-Harry, te mi a francot keresel itt ilyen későn?
-Csak bocsánatot akartam kérni a bunkó viselkedésem miatt. Én nem vagyok ilyen, csak tudod...-Szipogott.
-Hé semmi baj.-Mondtam, majd felé fordultam.- Már nem haragszom.
-Komolyan?
-Szoktam én neked hazudni?
-Nem.-Vágta rá.
-Na látod.-Vigasztalás képen megöleltem.-Búj be a takaró alá, nehogy megfázz.
-Kösz, hogy itt alhatok. Louis elég sokat ivott, és nagyon hangosan horkol.-Kacagott.
-Ha nem tudsz aludni, akkor gyere át máskor is nyugodtan.
-Még ha zavarok akkor is?
-Te sosem zavarsz.
Betakarózott, és átölelt, majd nyomtam egy puszit az arcára, ami nagyon közel sikerült az ajkaihoz.
-Ezt miért kaptam?-Kérdezte.
-Nem hallottál még a jó éjt pusziról?
-De. Amikor kicsi voltam, lefekvés előtt anyu mindig adott egy jó éjt puszit.
-Azok a régi emlékek...
-Nekem mondod?
- Nekem sem volt sokkal jobb a gyerekkorom.-Világosítottam fel.
-Elváltak a szüleid?
-Egy éve.
-Csúnya válás volt?
-Eléggé, de erről nem szeretnék most beszélni. Talán majd egyszer.-A válla és a nyaka közé fúrtam a fejem, majd perceken belül elaludtam.

2.fejezet 5.rész

Miután kipakoltuk a cuccunkat, és mindenki elfoglalta a szobáját, a srácok közölték, hogy este bulizni akarnak menni. Nekem nem volt sok kedvem az egészhez, de Zayn "megsúgta", hogy ha nem akarom elrontani Louis lelkesedését, akkor jobb lesz, ha én is megjelenek a megbeszélt időpontban a nappaliban. Mindig gondom van azzal, hogy mit vegyek fel, szóval úgy döntöttem, hogy már most a gardrób elé vetem magam. Éppen a ruháim között turkáltam, amikor Zayn beállított, hogy unatkozik.
-A srácok hol vannak?
-Városnézésen.
-Mit szeretnél csinálni?
-Nem tudom. Az x-box az már untat.
-Személy szerint megéheztem egy kis csokis sütire,  nincs kedved segíteni sütni egy kis sütit?
-Nem vagyok otthon a süti sütésben, de miért is ne??
Beletettük egy tálba a hozzávalókat. Zayn összekeverte, míg én elpakoltam.
-Hé!! Ez most mire volt jó??
-Egy kis arc pakolás. Amúgy meg jól áll neked a csoki.-Nevetett.
Az arcára kentem egy elég szép adag tésztát.
-Tudod, neked is.
-Ezt nem úszod meg ennyivel.
-Neee neeee. Kérlek. Csak a hajamat neee.-Kérleltem, mialatt végigkergetett Eszti néni chicagói házán.
-Ti meg mi a francot csináltok itt??-Nézett ránk Harry, nagy kerek szemekkel.
-Nem látod?-Szaladtam a háta mögé, hogy minél messzebb kerüljek Zayntől.-Azt ott mind a hajamba akarja kenni.
-Én nem vagyok semmi jónak az elrontója.
Vetett rám egy gonosz mosolyt, felkapott, és vitt Zayn felé. Jó vagyok pánik helyzetekben, és kikaptam a hűtőből egy üveg ketchupot.
-Ha csokis lesz a hajam, a tieteken ez az üveg ketchup fog landolni.
-Jól van. Nyertél. Ha a hajamról van szó, az már komoly dolog.-Védekezett Zayn.
-Ebből már nem lesz süti.-Fintorogtam.-Harry, te hogy hogy nem mentél?
-Inkább pihentem egy kicsit.
Pár perc múlva megérkeztek a fiúk is.
-Bocs Lea, de nem találtam Mrs. One Direction feliratos pólót, mert már elfogyott az összes, de találtam egy sokkal jobbat.

-Ez állati szuper. Köszönöm.
-Mondtam, hogy tetszeni fog neki. Mi történt míg nem voltunk itt?
   Először nem tudtam, hogy mire gondol, de aztán leesett.
-Óh a csoki a képünkön...Tudod Liam, történt egy kis baleset.
-Kaja csatát rendeztetek, és én nem voltam meghívva?-    Szomorkodott Niall, persze csak megjátszotta az egészet.
-Nyugi haver nem volt semmilyen kaja csata.
-Tudod Zayn, mivel te mondod, elhiszem.-Hülyéskedett.
-Már ennyi az idő? Ideje mennem készülődni.-Jelentettem ki, majd felszaladtam a lépcsőn.


Megmostam a hajam, megszárítottam, és kivasaltam. A szememet füstösen kisminkeltem, majd rohantam a gardrób elé, és kotorászni kezdtem benne. Mivel itt nem találtam semmi hordhatót, végignéztem az összes bőrönd tartalmát, míg rá nem bukkantam a tökéletes ruhára. A széthajigált cuccaimat belöktem a gardróbba, majd egy cipő után kutattam, amit nagy nehezen meg is találtam.

Felkaptam a ruhát, a cipőt, majd lekászálódtam a lépcsőn. A srácok már majdnem készen voltak. Segítettem nekik abban, hogy mihez mit vegyenek fel, bár szerintem teljesen felesleges volt ez az egész felhajtás. Amikor közöltem velük, hogy teljesen felesleges nekem is itt dekkolni a szekrényük előtt, és egyik szobából a másikba rohangászni, kijelentették, hogy mindig szükség van egy női véleményre is.
-Megkapjátok a női véleményeteket, csak öltözzetek már fel.  És még nekem mondjátok, hogy órákig válogatom a ruháimat, mielőtt felveszem őket. Ti sem vagytok különbek. Néha még rajtam is túltesztek.
-Ezért szeretsz minket annyira.-Mosolygott Niall.
Megforgattam a szemem miközben mosolyogtam, és lementem a konyhába, hogy igyak valamit, mert rettenetesen megszomjaztam. A hűtőben kotorásztam valami gyümölcslé után, amikor egy kéz benyúlt a hűtőbe, majd az egyik polcról levette a narancs levet, és meglebegtette szemeim előtt.
-Nem ezt keresed?-Kérdezte Harry.
-Honnan tudtad?
-A tiszta pohárról a pulton.
-Kérsz egy poharat te is?
-Igen. Amúgy nagyon  jó fej a nagynénid, hogy csak úgy kölcsönadja hat tinédzsernek a  házát, és még a hűtőt is megtölteti. Majd lesz alkalmunk, hogy megköszönjük neki valahogyan?
-Ő már annak is örül ha segíthet.
-De most komolyan beszélek.
-Ha szeretnéd, akkor majd egyszer elutazhatunk hozzá mindannyian.
-Jól áll neked ez a ruha.
-Ohh ez?? Ammm köszii.
Már kezdett kicsit kínossá válni a csönd, amikor Harry nagy levegőt vett, és feltette azt a kérdést, ami már szerintem rég ki akart jönni belőle.
-Mi van közted és Zayn között?
-Hogy micsodaa??
-Amm ja. Tudod a kíváncsiság...
-Mi csak barátok vagyunk, semmi több. Mégis hogy jött ez az ötlet?
-Szinte minden szabad percedben beszélgettek,  együtt mentetek a kondi terembe, és a süti sütés...
-Figyelj Harry. Zayn és én csak barátok vagyunk, semmi több. Talán azért beszélgetek ennyit Zaynnel, mert vele lehet olyan dolgokról, amikről azt hittem eddig, hogy másokat nem nagyon érdekelnek. A kondi terembe először úgy volt, hogy Liam-mel megyek, de aztán összefutottam Zaynnel, és őt is elhívtam. Sütit sütni pedig bárkivel lehet. Ha szeretnéd, akkor holnap süthetünk mi is. Csak mi ketten.
-Hogy nézünk ki?-Kérdezték a srácok szinte egyszerre.
-Nagyon jól.
-Csak nagyon jól??-Meregette rám csokoládé barna szemeit Zayn.
-Szuper szexin. Így megfelel??
-De még mennyire.-Helyeselt Liam.
-Te sem vagy ám semmi.-Dicsért meg Niall.
-Köszönöm.
-Nincs mit köszönni. Ez az igazság,-Mondta Louis.-De már ideje indulni.
-Hívok taxit.-Jelentette ki Liam, és felkapta a vezetékest, majd tárcsázni kezdett.

2.fejezet 4.rész

Harryvel még sokáig beszélgettünk. Először Paul, Liam, Louis, Niall, majd nagy nehezen Zayn kelt fel.
-Már megint horkoltam??-Hitetlenkedett Niall.
-Az nem kifejezés.-Válaszolt Zayn kómásan.
-Bocs srácok, de tudjátok, ha nagyon el vagyok fáradva, és elalszom, akkor mindig horkolok.
-Nyugi Niall, én nem hallottam semmit.
-Még jó hogy nem hallottál semmit Lea, hiszen te hátraköltöztél, miest elálmosodtál.
-Tudod Tomlinson, ezt hívják női megérzésnek.-Oktattam ki.
-Néha nekem sem ártana belőle. Amint látom, elloptad a pasimat. Ugye tudtod, hogy ez már háború?-   Vihogott.
-Nem loptam, jött magától.
-Lecseréltél?? Mégis hogy képzelted ezt??-Kérte számon Harry-t.
-Horan the world.-Mondtam elképedten.
-Mi van??-Értetlenkedett Liam.
-Nézzétek.-Mutattam az ablakra.-Tudták, hogy jöttök.
-Ez aztán nem semmi...-Ámuldozott Zayn.
-Olyan jó fejek, hogy kijöttek elénk.-Áradozott Liam.
-Jó fejek, de hangosak.-Durcázott Zayn.
-Azért hangosak, mert imádnak titeket, és izgatottak, hogy láthatnak benneteket testközelben.
-Azért ne vidd túlzásba...-Csitított el Paul.-Nem tudod, hogy mennyi gond származott már az izgatott rajongók miatt.

Landolás után kiszálltunk a gépből, és áthaladtunk a csarnokon, ahol sikítozó csajok várták a srácokat.  A fiúk kiosztottak pár autogramot, fényképezkettek. A rajongók nagyon meglepődtek, amikor megpillantottak engem is. Nagyon kedvesek voltak. Velem is aláíratták a papírjaikat, és csináltunk közös képeket. Egész idő alatt fülig ért a szám. Jobban fogadták ezt a "srácokkal egy repülőn ültem, és tök sok időt töltünk együtt" dolgot. Egy kicsit paráztam amiatt, hogy majd Twitteren jönnek az oltások, de egy ilyen jellegű-t sem találtam.

                                    -×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-

A bőröndöm aljából előkotortam a kedvenc rózsaszín futó toppomat, egy fekete rövid nacit, a futó cipőmet, és egy lengébb melegítő felsőt. Éppen indultam az ajtó felé, amikor valaki megszólított.
-Te meg hova mész??-Tudakolta Liam.
-Csak a hotel kondi termébe. Futok egy kicsit, de te mit keresel itt??
-Téged. Nem is tudtam, hogy ilyen sportos vagy.
-Sok mindent nem néznek ki belőlem az emberek.
-Van ez így.
-Van kedved velem jönni??
-Igen. Persze. Akkor én most megyek a szobámba átöltözni.
-Siess.-Kiabáltam utána.-Ohhh hali Zayn.-Mondtam meglepetten, amikor  összefutottam vele a folyosón.
-Sziaa. Cuki a sport cuccod.
-Köszi. Nincs kedved eljönni velem és Liammal a kondi terembe?
-Adj 5 percet, és átöltözöm.

                                           -×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-


Már fél órája koptattam a futó padot, amikor Zayn ott termett mellettem.
-Liam közölte, hogy neki ennyi gyúrás éppen elég volt egy napra, és lelépett. Meddig szeretnél még maradni?
-Mehetünk mi is, ha gondolod.
Az edző terem és a szobáink közötti távot nagyrészt nevetéssel töltöttük.
-Tudod mit? Gyere be hozzánk, megkeresem a CD-t, aztán pedig elugrunk ebédelni.
-Rendben.
-Megérkeztek a sport emberek.-Mondta Niall, aki ezalatt pop corn-nal tömte a fejét.
-Akkor hozom a CD-t.-Mondta Zayn, és bement a szobájába.
-Amúgy mi van rendben?
-Jaaa. Csak az, hogy Zayn kölcsönad valami CD-t, aztán megyünk kajálni.-Válaszoltam Harrynek.
-Jöhetnétek ti is.-Szólalt meg Zayn a szoba ajtaján kilépve.
-Közös kajálás. Szuper.-Örvendezett Lou.
-Akkor egy óra múlva találkozunk nálad.-Mondta Liam, és bement a fürdőbe.
-Akkor egy óra múlva tali nálam.-Szögeztem le.

Megfürödtem, felvettem egy fehért pólót és egy farmert, majd natúran kisminkeltem magam. Éppen a kiegészítőimet válogattam, amikor a fiúk megérkeztek.

-Készen vagy??-Türelmetlenkedett Niall.
-Kész. Indulhatunk. Mellesleg...Most beszéltem a nagynénémmel, és azt mondta hogy jobban örülne annak, ha inkább az ő házában lennénk. Szóval, ne pakoljátok ki a cuccotokat, mert költözünk. Mindjárt itt vannak a cuccainkért, és viszik el.
-Tök jó fej a nagynénéd, hogy kölcsönadja a házát.-Mondták egyszerre a fiúk.
Úgy döntöttünk, hogy pizzázni megyünk. Bepattantunk a kocsiba, és pár percen belül megérkeztünk. Egy alacsony fekete hajú pincér nő felvette a rendelést, ezalatt Lou szórakoztatott minket a hülyeségeivel. Elgondolkoztam azon, hogy mekkora egy mázlista vagyok, hogy öt energia bomba legyeskedik körülöttem. Személyesen alig két hete ismerem őket, de már most tudom, hogy sosem fogom őket elfelejteni, vagy akár a fura szokásaikat, vagy a nevetésüket, és Lou hülye vicceit sem.
-Valami baj van?-Törte meg a gondolt menetemet Harry, aki velem szemben ült.
-Nincs semmi baj.-Mosolyogtam.
-Csak olyan csöndes vagy, mióta megérkeztünk, hogy azt hittem, hogy valami baj történt.
-Tényleg nincs semmi bajom. Ha lenne, akkor azt tudnátok, mert állandóan a fülemen lenne a mobilom, és Bells-szel vagy Hannával beszélgetnék.
-Ők kik??-Érdeklődött Zayn.
-Ők a legjobb barát nőim. Imádni való csajok. Ha valamikünknél valami gáz van, akkor egymással szoktuk megbeszélni az  ilyesmit.
-És sokszor fordulnak elő ilyen dolgok?
-Harry, ne legyél már ennyire kíváncsi!-Parancsolt rá Liam.
-Óóóh neem. Nincs semmi baaj. Kérdezzen nyugodtan. Engem nem zavar. Bellst sokkal  könnyebb megsérteni.
-És mi van a második eséllyel??-Vont kérdőre Lou.
-Attól függ, hogy kiről van szó.
-Mondjuk a pasid megcsal, és te rajtakapod. Mit csinálsz ilyenkor??
-Ilyen még sosem történt, de szerintem nem lenne jó vége a fiúra nézve.
-Harcias! Ezt bírom.
-Kösz Niall.
-Mit szeretnél csinálni a szülinapodon?-Kérdezte Liam.
-Passz.
-Ne csináld máár! Nem minden nap történik meg az emberrel, hogy 17 lesz!-Méltatlankodott Harry.
-Kérj, amit akarsz. Az a nap csak a tied.
-Szóóóval Louis.....kérhetek, amit akarok??
-Igen.
-Liam, Lou el tudnátok hozni a csajokat??
-Igeen.-Érkeztek a válaszok.
-Mi lesz az esti program??
-Tudod mit Zayn?? Ezt rád bízom.
-Akkor szülinapi buli lesz. Elhívhatnád a barátaidat.
-És ti is a tieiteket, ha gondoljátok. Mondjuk, ezt elég nehéz lenne megoldani.
-A mi barátaink Angliában, a tieid Magyarországon.
-És Floridában.
-Amúgy milyenek a számok??
-Nagyon tetszenek. Imádom őket.