2.fejezet 29.rész

Ehhez a részhez igazából nincs komolyabb hozzáfűznivalóm, csak annyi, hogy jó olvasást. ♥

*Zayn szemszög*

-Paul! Te mi a fészkes fenét csinálsz itt?
-Neked is jó reggelt Styles, és én is örülök hogy látlak. Hol vannak a többiek?-Nézett körbe a halban, majd a konyhát kezdte fürkészni.
-Még mindig nem jöttek haza.-Ültem vissza az asztalhoz egy pohár Cappy kíséretében.-Ami még rosszabb, az az, hogy a mobiljuk is ki van kapcsolva.-Időközben Niall és George is felébredtek, és kétségbeesetten küldözgették az SMS-eket, persze mind hiába.
-Nézzétek. Most parkolt a ház előtt az a limuzin, amivel tegnap elszáguldottak a lányok.-Tájékoztatott minket izgatottan Niall. Ismét felpattantunk, és az ajtóhoz szaladtunk, mint egy órával ezelőtt. Amikor a lányok beléptek az ajtón, teljesen közömbös arcot vágtak, és eleresztettek egy-egy sziasztok-ot.

*Lea szemszög*

Mikor beléptem az ajtón, Harry rögtön átölelt, és faggatni kezdett, hogy hol voltunk, és hogy miért nem vettük fel a telefont. Izmos karjait lefejtettem magamról, és elmentem letusolni. A lányok is hasonlóképpen tettek. Nem mondtunk semmit a fiúknak. Harry egészen a fürdőig követett, és kérdezgetett mindaddig, mígnem orra előtt becsuktam az ajtót, majd bezártam azt. Kicsit furcsán éreztem magam, amiért nem válaszoltam a kérdészuhatagra, de igazából fogalmam sincs, hogy mit kellene mondjak neki. Gyönyörű zöld szemei tele voltak aggodalommal. Nagyon megviselhette őt az, hogy nem tudott elérni. Ahogy ismerem,
egyből a legrosszabbakra gondolt. Többek között feltűnt még az is, hogy ismét viselte a karkötőimet. Pont, mint azon a chicagói estén, amikor "kicsit később értem haza" a megbeszéltnél. Azóta meg szerettem volna kérdezni tőle, hogy miért vannak nála, de valahogy sosem sikerült. A hideg zuhany egy kicsit kitisztította a képet, és lassan összeálltak az emlékfoszlányok. A gardróbból kivettem egy virágos ruhát, és egy hozzáillő cipőt.

A sminkelést nem vittem túlzásba. Legszívesebben az időt most egy sima pólóban és rövid naciban tölteném, de nem tehetem, mert sietnünk kell a ruha próbára. A fürdőből kilépve tudatosult bennem igazán, hogy mit érezhet most Harry. Délután kettőkor beállítunk, és egy szót sem szólok hozzá azon kívül, hogy hagyjon békén. Nagyon megértő, de az ő türelme sem tart örökké. Az ágyon ült, térdére támasztotta könyökét, és arcát tenyerébe temette. Nagy levegőt vettem, majd leültem mellé.
-Gondolom, hogy most válaszokat vársz.-Hajtottam le a fejem, s cipőmet kezdtem fixírozni.
-Valami olyasmi.-Emelte rám tekintetét.
-Ha hazaértünk, akkor mindent elmesélünk nektek. Ígérem.
-Jól vagy?-Vont ölébe aggodalmasan.-Olyan sápadtnak tűnsz.
-Egy kicsit álmos vagyok, de kutya bajom.-Öleltem át, hogy megnyugtassam egy kicsit.-Mennem kell ruhát próbálni.-Suttogtam.-Szeretlek, te kis bolond.
-Siess vissza.-Adta meg a végszót.
A konyhába érve ott ült mindenki az asztal körül. Amikor megpillantottak a lányok, megkönnyebbültek. Eszti kiállt az autóval. Bella és Hanna nem akartak a srácok céltáblái lenni, ezért úgy döntöttek, hogy jobb lesz, ha velünk tartanak.
-Lea, beszélhetnék veled egy kicsit?
-Persze Paul.-Kisétáltunk a kertbe, majd elém állt, és belekezdett monológjába, mialatt Zayn és a többiek árgus szemekkel figyelték minden mozzanatunkat.
-Tudom, hogy együtt vagytok Harry-vel. Azzal is tisztában vagyok, hogy szeret téged, és bármit képes lenne érted megtenni.-Kezdte.
-Várj egy kicsit. Most mit akarsz ezzel mondani?
-Amióta megismertelek, azóta szoros kapcsolat van köztünk...
-A lényeget, ha megkérhetlek, mert sietnem kell.-Folyatottam belé a szót.
-Én szerelmes vagyok beléd.-Hadarta, majd egy hirtelen mozdulattal megcsókolt.
Nem tudtam felfogni, hogy miért csinál ilyet, amikor tisztában van azzal a ténnyel, hogy én Harry-t szeretem. Hosszas vergődés és rugdosódás után sikerült ellöknöm magamtól, és arcon vágtam. Szemeim villámokat szórtak, és eszméletlen dühöt éreztem Paul iránt. Meg tudtam volna fojtani azért, amit tett. Hatalmas csattanást hallottam a konyha felől. Harry volt az. Szétcsapta az üveg tolóajtót és Zayn-nel a háta mögött dühös pillantással célba vették Pault. Ha nem álltam volna közéjük, akkor nagy verekedés vette volna kezdetét a hátsó kertben.
-Paul, menj haza. Most.-Szóltam rá erélyesen, mert tisztában voltam azzal, hogy mi lenne annak a következménye, ha maradna még akár egy percig is. Nem mozdult. Egy tapodtat sem.
-Nekem komolyan mennem kell. Harold, Zayn ti velem jöttök, mielőtt még megütnétek valakit.
-Akit mindjárt megütünk, az az a kis féreg lesz ott, mögötted.-Üvöltött Harry torkaszakadtából, Zayn pedig egy hirtelen mozdulattal arrébb tett az útból, jelen esetben dühös barátom mellé, és teljes erőből behúzott egyet Paul-nak, akinek másodperceken belül eleredt az orrából a vörös folyadék.
-Most már mehetünk.-Nézett végig hatalmas nagy undorral a véres arcon.
Hogy kényelmesen elférjünk, két kocsival utaztunk. Én Zayn-nel és Harry-vel ültem egy járgányban, és egy kis agymosást tartottam nekik az úton.


-Zárva...remek.-Pufogtam a bolt előtt.
-Nekünk nem.-Nyitotta ki Eszter az ajtót.
A ruhapróbálgatást Zayn hamar megunta, és elmentek bekapni valamit Bellával és Hannával. Hazza is csak azért maradt, mert míg Eszti körül sürögtek forogtak a varrónők, hogy tökéletesítsék a menyasszonyi ruháját, addig én unaloműzés céljából divatbemutatót tartottam neki, amit láthatóan nagyon élvezett, főleg amikor rövidebbnél rövidebb ruhákban járkáltam fel-alá. Az összes közül volt egy nagy kedvencem.

Egy pánt nélküli, hátul fűzős, gyönyörű szoknyarésszel rendelkező darab. Amikor felvettem, úgy néztem ki, mint a királylány, abban a Barbie mesében. Úgy emlékszem, a hercegnő és a koldus a címe.
-Gyönyörű vagy.-Lépett mellém Harry, majd átölelt, s állát vállamon pihentette. Ölelésében megfordultam, és egy forró csókot nyomtam ajkaira.-Hmm. Ezt meg tudnám szokni.
-Azt, hogy menyasszonynak öltözöm?-Érthetetlenkedtem egy kicsit, persze csak viccből.
-Nincs valahol egy tiara, vagy valami?-Nézett körbe a helyiségben.
-Biztos hogy van valahol, de erre nekünk nincs szükségünk.
-Igazad van. Otthon van a Szabadság szobros. Mondjuk abban inkább a Szabadság hölgyre hasonlítasz, mintsem királylányra.-Nevetett.
-Ezt ne mondd el senkinek, de amikor öt voltam, királykisasszony akartam lenni, de aztán idővel leesett, hogy ilyen hivatás nincs.
-Nekem is voltak őrült elképzeléseim.-Hangosított a butikban lévő hifin, majd a karját nyújtotta.-Szabad?
-John Mayer-Gravity. Imádom.-Karoltam át nyakát, ő pedig szorosan megragadta a derekam.
-Bármi történt veletek, nem számít. Én mindig szeretni foglak.-Nézett mélyen a szemembe, amitől elolvadtam a karjaiban. Szemeit fürkésztem, ezalatt körbe-körbe táncoltunk. Nem látott minket senki, mert mindannyian a bolt másik felében voltak utolsó emlékeim szerint.
-Én is szeretlek.-Hajtottam fejem a vállára, így folytattuk a táncolást.

-De kérlek mondd el az igazat.-Az állam alá nyúlt, így kénytelen voltam a szemébe nézni.
-Bulizni.-Hazudtam szemrebbenés nélkül.
-Ilyen sokáig?
-Igen.-Ez már a második hazugság három másodpercen belül.
-Hogy éreztétek magatokat?-Kíváncsiskodott tovább.
-Nagyon jól. A DJ remekül keverte a számokat, az italok finomak voltak.-Újabb hazugság... Lea Montgomery meddig süllyedsz még?
-Ez volt az a nagy titok, amit nem lehetett elmondani?
-Azért nem akartuk elmondani, nehogy megharagudjatok ránk, amiért nem hívtunk titeket is.-Vagy azért nem mondom el senkinek a teljes igazságot, mert azt szeretném, hogy hosszú, boldog életetek legyen, és ne fegyver által kelljen meghalnotok.
-Mielőtt hazamennénk, szeretnék neked adni valamit.-Lépett a hátam mögé.- Csukd be a szemed.-Suttogta.
Éreztem, hogy valamit a nyakamba akaszt. Egy nyakláncot.-Kinyithatom már?-Türelmetlenkedtem, mert minden vágyam az volt, hogy megpillantsam az ékszert.
-Kinyithatod.-Hallottam a hangján, hogy izgul egy kicsit. A szemeim rögtön kinyitottam. A tükör előtt álltunk. Harry mögöttem, és a tükörben az arcomat fürkészi, várva a reakciómat.
-Meseszép. Sosem veszem majd le.-Csak ennyit tudtam mondani. Rövid válasz, de legalább, végre igaz.

2.fejezet 28.rész

Sokáig tartott, de megérkezett az újabb rész. Próbálok jobban igyekezni a következővel. ;))

*Lea szemszög*

-Harry nem kedveli Pault. Ki nem állhatja.-Meséltem a lányoknak aggodalmasan, míg Hanna a frizurámmal bajlódott.
-Kérdezz rá.-Tanácsolta Bells.
-Nem merek.
-Sosem voltál ilyen beszari, hát ne most jöjjön rád!-Fordított a tükör felé Hanna, hogy én is megcsodálhassam a remekművét.
-Hogy lehetsz ilyen ügyes? Nekem sosem sikerült volna.-Ámuldoztam.
-Na, miért is nem mersz rákérdezni?-Tértek vissza a témához a csajok.
-Mert úgy érzem, hogy tudom a választ. Talán féltékeny egy kicsit, és azt hiszi, hogy volt Paullal köztünk valami, és hogy még mindig nem ért véget.-Hadartam.
-De nem is voltatok együtt. Sosem.
-Látod Bella, pont ez a lényeg! Soha. Egyetlen olyan pillanat sem volt, hogy többet éreztem volna iránta, mint barátság és szimpátia. Olyan furcsa mostanság. A Szabadság szoborban is valami olyasmit mondott, hogy neki nagyon fájna, hogy ha otthagynám egy másik fiúért.
-De édes.-Mosolyodott el Bell.-Hát szeret téged.
-Én is őt. Nagyon.
-Mondd neki minél többször, hogy elhiggye.-Adta megint a bölcs tanácsot Hann, amit meg is fogadok, mert lehet, hogy Harry tényleg úgy gondolja, hogy nem vagyok biztos az érzéseimben, pedig igen.
- Lemegyek, és hozok valamit inni.-Szaladtam le a konyhába, majd kivettem egy doboz kólát, s tartalmát egy pohárba öntöttem ki.-Visszaérve egy kisebb meglepetés várt.-Ti már fel vagytok öltözve?-Csodálkoztam. Véletlen megbotlottam, és a vállfán lógó ruhámra borítottam a sötét színű italt.
-Ezt dobhatod ki, mert nem jön ki belőle.-Sétált a kukához Bells, és kidobta a tönkrement ruhát. Hosszas válogatás után egy szürke és krém színű ruhát aggattam magamra, és egy masnis övet.
-Megérkeztek a limuzinok.-Hallottuk Eszter hangos kiabálását a földszintről.
Felvettük a cipőinket és lesétáltunk, ahol már mindenki ránk várt. Amikor leérkeztünk, hatalmas taps, és füttyszó köszöntött bennünket. Az egész hal tele volt idegen pasikkal.
-Meseszép vagy.-Állt elém Harry egy pohár pezsgővel.
-Te is szuperül festesz.-Igazítottam meg a nyakláncát, aminek a lánca egy kicsit össze volt gubancolódva egy másikkal.-Nem is tudtam, hogy ti itthon kezditek meg az "alapozást".
-Igazából velünk is csak három órával ezelőtt közölték.
-Akkor most koccintsunk arra, hogy mindannyian kihozzuk a legjobbat ebből az estéből.-Szónokolta széken "állva" Louis. Igazából billegett. Nagyon.
-Ideje indulni!-Kaptuk meg a végszót.
-Holnap találkozunk.-Váltottunk egy gyors csókot Harry-vel, majd a kijárat felé vettük az irányt.
-A lányoké a fehér.-Kiáltottam, majd mind a négyen beszálltunk a járműbe, ami szélsebesen elindult a buli helyszíne felé.
A klub tele volt ismeretlen nőkkel, és helyes félmeztelen pasikkal.
-Még jó, hogy a fiúk nem látják, hogy mi történik itt, mert rájuk jönne a sárga irigység, ennyi izomtömeg láttán.
-Tudod Hann, lehet hogy ők nem tudják, hogy mi mit csinálunk itt, de Zayn most küldött egy képet, amin egy szinte meztelen csajjal pózolnak.
-Ez már kihívás.-Villant fel Bella arcán az ördögi mosoly.-Csináljunk mi is képet.
Hosszas válogatás után megkértük a leghelyesebb pincért, aki egy szál alsó naciban feszített, hogy szeretnénk vele egy közös képet készíteni. Szinte nem is kellet győzködni, magától belement az egészbe. Köré álltunk mind a hárman, és tenyereinkkel eltakartuk a boxerét, úgy hogy ne látszódjon a textil darab.
-Köszi a segítséget.-Mosolyogtam bájosan, majd megnéztük a fotót.
-Ha ettől nem akadnak ki, akkor semmitől sem.-Sürgetett Hanna, mert már nagyon kíváncsi volt a fiúk reakciójára. Bells a mobiljával photoshop-olt egy kicsit a képen, hogy teljesen úgy tűnjön, hogy a srácon nem volt alsó naci.
-Elküldve.-Olvastam fel a a mobilom kijelzőjén megjelenő szöveget.

*Zayn szemszög*

A lányok hamarabb elindultak mint mi, mert nekik többet kellett utazniuk. George egy jó kis helyet választott. A bár belseje tele volt a baráti társaságának nagyobb felével, akik már jórészt elfoglalták magukat a biliárd, a csocsó, vagy a póker asztalok egyikénél. A srácokkal rögtön megrohamoztuk a léghokis asztalokat, míg kihozták az első kört. Paulnak támadt az az őrült ötlete, hogy küldjünk képet Lea-nak, hogy milyen jól szórakozunk itt. Megrohamoztunk egy elég lenge öltözetben lévő pincérlányt, majd elküldtük a fotót.


-Srácok, megjött  válasz.-Intettem, s mindannyian körém gyűltek.
-Basszátok meg! Ők is képet küldtek. Nyisd már meg!!-Siettetett Louis.
-A csávó meztelen. Azaz nincs rajta ruha.-Háborgott Harry.
-Figyelj Hazza. Mi is tudjuk hogy mit jelent az, ha valaki meztelen.-Csitította le Liam.
Látszott Niall-ön és Harry-n, hogy kicsit féltékenyek a kép miatt. Egy kis alkohollal el tudtuk terelni a figyelmüket. Reggel nyolckor, amikor visszaértünk a házhoz, nagy meglepetésünkre zárva volt az ajtó.
-Biztos csak bezárták maguk után.-Adta az ötletet Niall.
A lakás minden négyzetcentiméterét átfésültük, de nem találtuk őket sehol. A keresgélés nem ment egyszerűen, mert elég részegnek érzem magam, és a fiúkra pillantva, ...hát ők is hozzám hasonlóan, alig állnak a lábukon.

-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-

Már dél elmúlt, és róluk még semmi hír sincs. A mobiljuk ki van kapcsolva, és a hangpostafiókjukat már megtöltöttük az aggódó üzeneteinkkel. Nagy szerencsénkre Niall és George még alszik, és így csak Harry-t kell nyugtatgatni. Csuklóit ismét teleaggatta azokkal a karkötőkkel, amit még Chicago-ban vett kölcsön Lea-tól. Kezeit tördelve mászkált fel-alá a konyhában, és amikor rájött az öt perc, újabb SMS tömeget zúdított Lea-ra. 

-Nem hiszem el, hogy nem képesek felvenni azt a nyomorult telefont!-Őrjöngött Harry.
-Hallottátok? Valaki kinyitotta az ajtót.-Pattant fel Liam a helyéről.
Mind az ajtó felé szaladtunk. Reménykedtünk, hogy ők lesznek azok, és végre megkönnyebbülhetünk, hogy mind jól vannak.

2.fejezet 27.rész

Bocsánat a késésért. :( A magyarázatom csupán csak annyi, hogy mostanság nagyon megkínoznak minket a suliban. Töri és irodalom esszé, s még sorolhatnám.  

Rettenetesen fáradt vagyok és álmos, de végre itt az új rész.  ♥

*Lea szemszög*

Lebaktatva a lépcsőn George-ot, újdonsült nagybácsimat pillantottam meg, aki éppen melegített a reggeli kocogáshoz.
-Nem tartasz velem? Azt csicseregték a madarak, hogy szeretsz a parton futni.
-Ma kihagyom, de talán majd máskor.-Utasítottam el a mesés ajánlatot. Az igazság az, hogy tényleg imádok a parton végigkocogni reggel, amikor még a madarakon, és rajtam kívül nincs ott senki. Sem helyiek, sem turisták, és ilyenkor nincsenek ott a sötét bőrű nők és férfiak, akik mindenféle kacatot rád akarnak sózni.
-Akkor legközelebb.-Csukta be maga után a bejárati ajtót.
Eszti hosszú szőke haját lófarokba fogta, a konyhában ücsörgött, és szürcsölgette a reggeli kávéját. Nagyon boldognak látszott, ami engem is boldogabbá tett.
-Jó reggelt kívánok.-Ijesztettem meg hátulról.
-A rohadt életbe.-Szitkozódott.-Nagyon megijesztettél.-Vett egy nagy levegőt, majd kihúzta a mellette levő széket.
-Mit veszel fel a leány búcsúdra?-Kíváncsiskodtam.
-Egy egyszerű koktélruhát. Most jut eszembe, az öltözködést úgy időzítsetek, hogy hatra jön értünk a limuzin.
-Nem gond. Már tegnap megbeszéltük a csajokkal, hogy mit veszünk fel. A srácok nagyon megkedvelték  George-ot, és rendes tőle, hogy őket  is meghívta a legénybúcsújára.
-Ő is oda van értük. Azt mondta, hogy mikor velük van, úgy érzi, hogy öt-hat évet fiatalodott.-Kacagott.
Nekiálltunk reggelit készíteni. A menü palacsinta, pirítós, gyümölcs saláta, szendvics és gabona pehely volt. Miután kiveséztünk egy csomó témát, főzőcskézés közben nekiálltunk csöndesen énekelni. Elhangzott több Rihanna, Demi, Shakira, Christina Aguilera, és egyéb híres előadók számai, kivéve Selena Gomez-t, akit nem nagyon csípünk. Amikor az  emberek álmos arccal kezdtek leszállingózni, akkor befejeztük az éneklést, és nekiálltam elkészíteni az utolsó pár szendvicset.
-Jó reggelt.-Ölelte át Harry hátulról a derekam, majd a nyakamat kezdte elhalmozni apró csókokkal.
-Ugye tudod, hogy ha így fojtatod, akkor nem lesz reggeli.-Mondtam, majd etetni kezdem gyümölccsel.

*Harry szemszög*

-Kinyitom.-Szaladt Niall az ajtóhoz, én pedig megkentem pár szelet kenyeret margarinnal.
-Azt hiszem, hogy hozzád jöttek.-Címezte meg Eszti a szavakat Lea-nak.
-Hozzám?-Kérdezte.
-Igen, de nem csak hozzá.-Hallottam, a mögöttünk álló embertől. Hangja alapján korunkbeli lehet, de nem ismertem a hang gazdáját. Lea annál inkább. Eldobta a kezében tartott kést, és szaladni kezdett a vendég felé. Amikor hátra néztem, akkor már rég a fiú karjaiban csüngött.

-Paul, te hogy hogy itthon vagy? Nem úgy volt, hogy...
-De haza jöttem.-Villantotta meg tökéletes mosolyát, s puszilta meg Lea-t, amitől kirázott a hideg. Mégis ki ez a nyálas csávó, aki itt ölelgeti a barátnőmet, és simogatja a hátát? Hogy képzeli ezt?
-Skacok,-fordult felénk Lea éppen időben, mielőtt levertem volna itt ezt a nyálgépet-ő itt Paul, a szomszédból.-Mutatta be. Ó, szóval Drága Paul, a szomszédból, vagy most rögtön eltolod a képed Lea öt méteres körzetéből, vagy több szemed lesz, mint fogad másodperceken belül.
-Paul, ő itt Harry, a barátom, ők pedig a barátaim. Louis, Niall.....
-Őket ismerem. A Moments-et nagyon jól összehoztátok.-Jól összehoztuk? Máris jobban bírom a srácot.-Viszont nem tudom, hogy kik azok a gyönyörű lányok ott, az asztal végén.
-Azok a gyönyörű lányok ott, az asztal végén mind foglaltak. Amúgy Hanna vagyok.
-Én pedig Bella.


-Mégis mióta vagy itthon?-Folytatta a faggatózást Lea.
-Tegnap érkeztem. Este téged hallottalak Beyonce-t énekelni?
-Én voltam.-Mondta hatalmas vigyorral az arcán.
-Csodás hangod van, de a te stílusod, az inkább Christina Aguilera.
-Várjunk egy kicsit.-Szakította meg a beszélgetést Zayn.-Mi szétkoptattuk a szánkat, annyit nyavalyogtunk, neki meg csak úgy énekeltél? Nem gondolod, hogy igazságtalan ez velünk szemben?
-Ha egy kicsit belegondolok, akkor tényleg igazságtalan voltam.
-A megbocsájtásunknak is megvan az ára.-Karoltam át.
-És mégis mennyibe fájna ez nekem?-Cirógatta meg az arcom.
-Énekelni fogsz!-Jelentette ki Louis.-Ez az ára a megbocsájtásunknak. Ellenvetés?
-Nincs.-Vágta rá Lea katonásan.-Mikor és melyik dalt szeretnétek hallani?
-One Direction koncert, London.-Sorolta Liam
- Szeptember 15, este 7 óra.-Egészítette ki az adatokat Niall.
-Ti meg vagytok húzatva!
-A megbocsájtásnak nagy ára van errefelé.-Csókoltam meg ajkait.