-Liam-et választom.-Nyögte ki Zayn egy percnyi gondolkozás után.
×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×
Kíváncsi voltam, hogy a szobánkból milyen a kilátás, ezért az erkély ajtón lógó csinos kis függönyt széthúztam, és kilestem a résen. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, de nem Harry társasága miatt. Nagyon kedvelem őt, meg minden, csak kicsit furcsa volt ez az egész helyzet. Pár nappal ezelőtt úgy volt, hogy elmegyünk randizni, de ebből nem lett semmi, az ismert ok miatt, most meg osztoznom kell vele az ágyamon. A járdán sétáló lányok, akik 1D-s pólót viseltek, biztosan szívesen cserélnének velem helyet. Elképzeltem, ahogy másnap szétkürtölik a világon mindenkinek, hogy egy ágyban aludhattak a kis fürtös szupersztárral. A képzeletemben a csajok iszonyat vicces fejet vágtak, így nem bírtam, ki, és elnevettem magam, talán egy kicsit túl hangosan.
-Látom, boldoggá tesz, hogy itthon lehetsz.-Lépett mellém Harry.
-De még mennyire. Kíváncsi vagyok, hogy mit szólnának azok a csajok ha megtudnák, hogy pár méternyire vagy tőlük.
-Szólnának? Sikítanának. Pár percen belül tele lenne ez a hely sikítozó rajongókkal.
-Rajongókkal, akik mind azért jönnek el, hogy titeket lássanak.-Fogtam, és összehúztam a függönyt.
-Bella szokatlanul jól volt.....-Kezdte kicsit vontatottan.-Nem azt mondtad, hogy élet-halál között van?
-De, mert én is úgy tudtam.-Ültem le az ágy szélére, könnyeimmel küszködve. Harry rögtön észrevette, hogy valami nagyon nincs rendben, és abban a pillanatban leült mellém.
-Ha neked úgy jobb lesz, akkor nekem nyugodtan elmondhatod.-Tette kézfejét a kezemre, amit pár másodperc után villám gyorsasággal visszahúzott.
-Az egész sztori akkor kezdődött, amikor Floridába mentem.-Az előbbi kézfejrakósdi miatt egy kicsit zavarban voltam, ezért játszadozni kezdtem az ujjaimmal.-Utána a többi dolog, ami velem történt, mind rátett egy lapáttal. Caitlin és Lexi utálnak, mert ismert lettem, és jó bulinak találták, hogy átverjenek, és ezért hazudták azt, hogy Bell szarul van, pedig ez nem így volt. Még nem is egy autós ütötte el, hanem egy részeg krapek bicajjal, csak a biztonság kedvéért tartották bent.
-És te ezekkel a lányokkal voltál annyira jóban?-Csodálkozott.
-Akkor még teljesen mások voltak. Bármibe belekezdtem, ők mindig támogattak. Most pedig idióta pletykákat terjesztenek rólam, amit hál' istennek senki sem hisz el nekik.-Eszembe jutottak a régi emlékek, és az, hogy nem vettem észre, hogy mekkora kétszínűek, majd elkezdtek potyogni a könnyeim. Fogalmam sincs, hogy miért, de sírtam. Felpattantam az ágyról, és egy zsepit kerestem, amit Bells-szel mi csak sírós zsepinek nevezünk. A táskámban nem találtam, pedig úgy emlékeztem, hogy oda tettem. Csak ültem a földön, néztem a táskám, és egy szót sem szóltam.
-Ha ezek a lányok ilyeneket tettek, akkor sosem voltak a barátaid.-Harry letörölte a könnyeimet, és felhúzott a földről.
-Köszönöm, hogy meghallgattál.-Szipogtam, majd bementem a fürdőszobába, ahol átfésültem a hajam, megigazítottam a sminkem, és olyan állapotba hoztam magam, amit bátran felvállalhatok bárki előtt. Harry-t a nappaliban találtam, és valamit pötyögött a mobilján. Amint meglátott, eltette a készüléket, és felpattant.
-Ne vágj már olyan savanyú képet.
-Rendben, de akkor te meg lekötöd valamivel a figyelmem, ezáltal nem a frenemieimen jár majd az eszem, és így nem kell bámulnod a savanyú képem.
Pár másodperc után szétváltak ajkaink. A csöndet Harry törte meg.
-Tudod, ezt már rég meg kellett volna tennem.-Vallotta be.
-Nekem mondod..?-Majd karjaimat a nyaka köré fontam, és magamhoz húztam, újabb csókért.
-Ennyire telhetetlen vagy?
-Csak egy kicsit. De tudod, ehhez a jövőben szerintem hozzá kell szoknod.
-Hogy mondod? A jövőben? Vagyis.....
-Igen. Felőlem igen, ha neked sincs ellenedre.
Felkapott, és megpörgetett, majd ajkait ismét az enyémekre tapasztotta, és a tűzijátékokat újból fellőtték körülöttünk. Nem tudom, hogy mennyi ideig lehettünk így. Tevékenységünket a mögöttünk lévő ujjongás, tapsolás, és fütyülés zavarta meg.
-Szép volt Harry.-Kántálták a srácok, és Harry-re vetették magukat.
-Ti most akkor...-Kezdett bele Hanna.
-...Együtt vagytok??-Folytatta Bells.
-Igen.-Vágtam rá. A csajoknak sem kellett több, mind a ketten a nyakamba ugrottak, és a srácokkal együtt ünnepeltek.
×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×
Kíváncsi voltam, hogy a szobánkból milyen a kilátás, ezért az erkély ajtón lógó csinos kis függönyt széthúztam, és kilestem a résen. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, de nem Harry társasága miatt. Nagyon kedvelem őt, meg minden, csak kicsit furcsa volt ez az egész helyzet. Pár nappal ezelőtt úgy volt, hogy elmegyünk randizni, de ebből nem lett semmi, az ismert ok miatt, most meg osztoznom kell vele az ágyamon. A járdán sétáló lányok, akik 1D-s pólót viseltek, biztosan szívesen cserélnének velem helyet. Elképzeltem, ahogy másnap szétkürtölik a világon mindenkinek, hogy egy ágyban aludhattak a kis fürtös szupersztárral. A képzeletemben a csajok iszonyat vicces fejet vágtak, így nem bírtam, ki, és elnevettem magam, talán egy kicsit túl hangosan.
-Látom, boldoggá tesz, hogy itthon lehetsz.-Lépett mellém Harry.
-De még mennyire. Kíváncsi vagyok, hogy mit szólnának azok a csajok ha megtudnák, hogy pár méternyire vagy tőlük.
-Szólnának? Sikítanának. Pár percen belül tele lenne ez a hely sikítozó rajongókkal.
-Rajongókkal, akik mind azért jönnek el, hogy titeket lássanak.-Fogtam, és összehúztam a függönyt.
-Bella szokatlanul jól volt.....-Kezdte kicsit vontatottan.-Nem azt mondtad, hogy élet-halál között van?
-De, mert én is úgy tudtam.-Ültem le az ágy szélére, könnyeimmel küszködve. Harry rögtön észrevette, hogy valami nagyon nincs rendben, és abban a pillanatban leült mellém.
-Ha neked úgy jobb lesz, akkor nekem nyugodtan elmondhatod.-Tette kézfejét a kezemre, amit pár másodperc után villám gyorsasággal visszahúzott.
-Az egész sztori akkor kezdődött, amikor Floridába mentem.-Az előbbi kézfejrakósdi miatt egy kicsit zavarban voltam, ezért játszadozni kezdtem az ujjaimmal.-Utána a többi dolog, ami velem történt, mind rátett egy lapáttal. Caitlin és Lexi utálnak, mert ismert lettem, és jó bulinak találták, hogy átverjenek, és ezért hazudták azt, hogy Bell szarul van, pedig ez nem így volt. Még nem is egy autós ütötte el, hanem egy részeg krapek bicajjal, csak a biztonság kedvéért tartották bent.
-És te ezekkel a lányokkal voltál annyira jóban?-Csodálkozott.
-Akkor még teljesen mások voltak. Bármibe belekezdtem, ők mindig támogattak. Most pedig idióta pletykákat terjesztenek rólam, amit hál' istennek senki sem hisz el nekik.-Eszembe jutottak a régi emlékek, és az, hogy nem vettem észre, hogy mekkora kétszínűek, majd elkezdtek potyogni a könnyeim. Fogalmam sincs, hogy miért, de sírtam. Felpattantam az ágyról, és egy zsepit kerestem, amit Bells-szel mi csak sírós zsepinek nevezünk. A táskámban nem találtam, pedig úgy emlékeztem, hogy oda tettem. Csak ültem a földön, néztem a táskám, és egy szót sem szóltam.
-Ha ezek a lányok ilyeneket tettek, akkor sosem voltak a barátaid.-Harry letörölte a könnyeimet, és felhúzott a földről.
-Köszönöm, hogy meghallgattál.-Szipogtam, majd bementem a fürdőszobába, ahol átfésültem a hajam, megigazítottam a sminkem, és olyan állapotba hoztam magam, amit bátran felvállalhatok bárki előtt. Harry-t a nappaliban találtam, és valamit pötyögött a mobilján. Amint meglátott, eltette a készüléket, és felpattant.
-Ne vágj már olyan savanyú képet.
-Rendben, de akkor te meg lekötöd valamivel a figyelmem, ezáltal nem a frenemieimen jár majd az eszem, és így nem kell bámulnod a savanyú képem.
-Legyen.-Vágta rá, és elindult felém. Tenyerei közé fogta az arcom, és megcsókolt. Nagyon meglepett, de nem hezitáltam sokáig, hanem vissza csókoltam. Úgy éreztem, hogy a világ összes tűzijátéka körülöttünk durran szét.
Pár másodperc után szétváltak ajkaink. A csöndet Harry törte meg.
-Tudod, ezt már rég meg kellett volna tennem.-Vallotta be.
-Nekem mondod..?-Majd karjaimat a nyaka köré fontam, és magamhoz húztam, újabb csókért.
-Ennyire telhetetlen vagy?
-Csak egy kicsit. De tudod, ehhez a jövőben szerintem hozzá kell szoknod.
-Hogy mondod? A jövőben? Vagyis.....
-Igen. Felőlem igen, ha neked sincs ellenedre.
Felkapott, és megpörgetett, majd ajkait ismét az enyémekre tapasztotta, és a tűzijátékokat újból fellőtték körülöttünk. Nem tudom, hogy mennyi ideig lehettünk így. Tevékenységünket a mögöttünk lévő ujjongás, tapsolás, és fütyülés zavarta meg.
-Szép volt Harry.-Kántálták a srácok, és Harry-re vetették magukat.
-Ti most akkor...-Kezdett bele Hanna.
-...Együtt vagytok??-Folytatta Bells.
-Igen.-Vágtam rá. A csajoknak sem kellett több, mind a ketten a nyakamba ugrottak, és a srácokkal együtt ünnepeltek.
