2.fejezet 3.rész

Remélem nektek is tetszeni fog. Jó olvasást. :)


Reggel arra ébredtem, hogy valaki szuszog a vállamon. Ha emlékeim nem csalnak, akkor egyedül voltam, amikor elaludtam. A kíváncsiságom hajthatatlan volt, így nagy erőt véve magamon kinyitottam a szemem. Nem sokat láttam az arcából,  mert göndör fürtjei eltakarták azt. Rögtön tudtam, hogy Harry az. Valami rosszat álmodhatott, mert elkezdett vadul forgolódni, és csapkodni a kezeivel.
-Harry. Harry. Csak álmodsz.-szóltam hozzá halkan, majd átkaroltam, amire felébredt.
-Sosem volt még ilyen élethű álmom.-Zihálta.
-De most már felébredtél. Aludj vissza nyugodtan, mert még nagyon korán van.-Szorítottam az ölelésen, és az arcomat a hajába fúrtam, majd a haja illatától bódultan elaludtam.

                                  -×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-

Amikor újra felébredtem, úgy hallottam, hogy Harryn és rajtam kívül még mindenki alszik. Ezúttal más volt a felállás. Harry szorosan a mellkasához szorított, és birizgálta a hajam. Hogy tudassam vele, hogy felébredtem, a mellkasába fúrtam az arcom.
-Ugye nem én keltettelek fel?-Suttogta.
-Nem. Mennyit aludtam??
-Egy órát.
-Az nem túl sok. Te mikor keltél fel??
-20perce. Még mindenki alszik. A mostani utat jobban bírják a srácok.
-Te amúgy mit keresel itt??
-Nem bírtam Niall horkolását.
Nem bírtam tovább, és elnevettem magam.
-Mégis mit nevetsz??
-Niall tényleg horkolt?? Én hogy hogy nem vettem észre ebből semmit??
-Azért költöztem melléd, mert itt nem lehet hallani. Nézz csak körül nyugodtan. Mindenki elköltözött Niall környékéről.
-Ez nem fog összejönni.
-Na jó, ezt most nem értem.
-Túlságosan kényelmes itt a mellkasodon feküdni.
-Ha neked jó, akkor nekem is.
Hallottam a hangján, hogy zavarban van, de örül is egyben a válaszomnak.
-Mit álmodtál??
-Semmi különöset.
-Majd egyszer azért elmeséled?-Néztem rá kíváncsian.
-Majd egyszer talán.
-Akkor meg vagyok nyugodva.
Rámosolyogtam, és visszafeküdtem a mellkasára.

*Harry szemszög*

Az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy Niall iszonyatosan horkol. Körülnéztem, és láttam, hogy rajtam kívül mindenki elmenekült a közeléből. Felkaptam a kispárnámat és a plédemet, és beültem Lea mellé. A széket ledöntöttem, és lefeküdtem. Egy ideig csak csodáltam a lányt, majd elnyomott az álom.


                                       -×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-

~Egy hatalmas nagy lövöldözésbe kerültünk, ahol Lea-t lelőtték. Meghalt. Úgy éreztem, hogy ezt nem élem túl. Elvesztettem a legkülönlegesebb lányt, akivel valaha is találkoztam. Utána akartam menni.~
-Harry. Harry. Csak álmodsz.-Próbált ébresztgetni egy hang.
Amikor felébredtem Lea szorosan magához ölelt, én pedig annyira örültem, hogy élve látom.
-Sosem volt még ilyen élethű álmom.-Ziháltam.
-De most már felébredtél. Aludj vissza nyugodtan, mert még nagyon korán van.-Szorított az ölelésén, és az arcát  a hajamba  fúrta, majd elaludtunk.

Háromnegyed óránál nem tudtam többet aludni. Leat szorosan a mellkasomra húztam, átöleltem, és csak néztem, ahogyan alszik, majd unalmamban ujjaim köré csavargattam szőke tincseit . Pár perc múlva a mellkasomba fúrta a fejét.
-Ugye nem én keltettelek fel?-Suttogtam.
-Nem. Mennyit aludtam??-Kérdezte bágyadtan.
-Egy órát.-Feleltem az órára pillantva.
-Az nem túl sok. Te mikor keltél fel??
-20perce. Még mindenki alszik. A mostani utat jobban bírják a srácok.
-Te amúgy mit keresel itt??-Kíváncsiskodott.
-Nem bírtam Niall horkolását.
Jobb volt a reakciója, mint amire számítottam. Elnevette magát.
-Mégis mit nevetsz??
-Niall tényleg horkolt?? Én hogy hogy nem vettem észre ebből semmit??
-Azért költöztem melléd, mert itt nem lehet hallani. Nézz csak körül nyugodtan. Mindenki elköltözött Niall környékéről.
-Ez nem fog összejönni.
-Na jó, ezt most nem értem.-Értetlenkedtem.
-Túlságosan kényelmes itt a mellkasodon feküdni.
-Ha neked jó, akkor nekem is.-Sikerült valami épkézláb féle választ összekaparnom. Örültem neki, hogy ezt mondta. Az volt a szerencsém, hogy nem nézett rám, mert különben elvörösödtem volna, még a mostaninál is jobban.

-Mit álmodtál??
-Semmi különöset.-Vágtam rá talán túl gyorsan.
-Majd egyszer azért elmeséled?-Nézett rám kíváncsian.
-Majd egyszer talán.
Igazából eszem ágában sem volt elárulni neki, hogy mit álmodtam. Még az kéne nekem.

-Akkor meg vagyok nyugodva.
Rám mosolygott, és visszafeküdt a mellkasomra.
-Imádtam a filmed.
-Én pedig imádtam, hogy eljöttetek.
-Örültünk, hogy ott lehettünk. Amúúúgy- húztam el az első szót- miről beszéltetek tegnap Zayn-nel?
-A táncról.
-Sikerült rávenni, hogy járjon be az óráidra?
-Azt mondja, hogy nem tud táncolni. Szerintem az önbizalmával van valami baj, és ezért nem mer táncolni.
-Az X faktorban is voltak gondjai a tánccal. Liam próbált neki segíteni, de lehet, hogy most a rokona is közrejátszik ebben.
-Mégis mi történt?
-Meghalt.-Válaszoltam szomorúan.
-Most rossz lehet neki. Köszi, hogy ezt elmondtad.-Felállt, és visszaállította a székét, majd leült.-Kérlek ne mondd el senkinek ezt a táncos ügyet, mert nem szeretném, ha Zayn emiatt rosszul érezné magát.
-Nem mondom el senkinek.-Ígértem meg.-Tegnap jól elvoltatok. Mi tettél vele, hogy így közel engedett magához? Nem szokott  ilyet csinálni.
-Csak beszélgettünk, és megvertem Zayn-t egy kocsis játékban.

Az első díjam

                                                         

                            Szabályok:

                                               Tedd ki a képet a blogodra!
                                               Köszönd meg annak, akitől kaptad!
                                               Írj hat dolgot magadról!
                                               Küldd el azoknak a bloggereknek, akik megérdemlik!

Köszönöm a díjat Reginek. Sosem reméltem, hogy díjat kapok. Nagyon nagyon köszönöm még egyszer. :))

1. Már régebb óta írogatok történeteket, de ezeket általában egy füzetbe írom le, majd a történetek a kukában kötöttek ki, mert félek attól, hogy mit szólnak hozzá az emberek. (nagy hülyeség, de ez van. ://)

2. Nem tartom magam írónak, de szeretem ezt csinálni.

3. Hosszú szőke hajam van, és kék szemem.

4. Az általánosban a kedvenc óráim közé tartozott a kémia, mert itt mindig kialudhattam magam. Nem tudom, hogy ez marad-e így a gimiben is.

5. Krisztinának hívnak, de utálom a nevem. Ezért a barát nőim Krisztának vagy Krissz-nek szólítanak.

6. Apukám napra pontosan 20évvel hamarabb született, mint Niall.

 Rengeteg ember megérdemli ezt a díjat, de én azért adom Dórinak, mert imádom a sztoriját,
és az ő blogja volt az első, amit olvasni kezdtem.

2.fejezet 2.rész

Bocsi, hogy kicsit későn hozom a részt, de remélem kárpótolt a múltkori négy, és kárpótolni fognak majd az elkövetkező részek. ;) Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki feliratkozott, és aki rendszeresen olvassa a firkálmányomat. Nagyon hálás vagyok, de tényleg. ♥ Megkérhetnélek titeket, hogy írjatok véleményt? Ne kíméljetek, mert engem tényleg érdekel, hogy mit gondoltok a sztorimról. Tudom, hogy még nagyon az elején járok, de igyekszem. :)
Köszönömszépen drága Reginámnak, hogy reklámozott. <3 Szeretlektebolond. http://ihadtotakeyouandmakeyoumine.blogspot.hu
Nem szaporítom tovább a szót, tessék, itt az új rész, remélem tetszik.

Ma lesz a premier. Nagyon hálás vagyok Eszti néninek, hogy ennyi kapcsolata volt a Hollywoodi emberekkel. Kiderítettem, hogy ő is ott dolgozott régebben. Pár napja váltak el útjaink, de már most nagyon hiányzik. Az otthoniak meg végképp. A csajok, a régi szobám, és anyu, meg az a hülye kishúgom, akit annyira szeretek. Egész nap a hotel szobámban ültem. Fodrászok és sminkesek hada vett körül. Egy kicsit ideges vagyok, mert a srácok közölték, hogy ők is jönnek, és megnézik a filmet. Kíváncsi vagyok, hogy tetszik-e majd nekik.
-Gyere be.-Ordítottam, miután hallottam, hogy kezek dörömbölnek az ajtón.
Amikor beléptek a srácok az ajtón,  egy értelmes szót sem tudtak kinyögni.
-Ennyire szörnyű a látvány??
-Nem. Csak.... te gyönyörű vagy.-Törte meg a fiúk némaságát Harry.
-Olyan mint Csipkerózsika extra feltéttel.
-Jajj Niall most is a kaja jár az eszedben??-Szörnyülködtem.
-Mi lenne, hogy ha hatosban mennénk?-Vetette fel az ötletet Harry.
-És mit mondjunk az újságíróknak??-Aggodalmaskodtam.
-Azt, hogy elkísértük egy nagyon jó barátunkat.
-Nem is olyan rossz ötlet Liam.-Mondta Louis.
-Ideje indulni.-Jelentette ki Paul, aki nagyon jó fej. A fiúk is nagyon imádják, bár Paul nem csak testőr, hanem óvó bácsi is.

                                   


Amikor kiszálltunk a limóból, fotósokkal találtam szemben magam, akik felváltva villogtatták a vakuikat. A vörös szőnyegen tipegtem a srácok mellett, amikor megszólított egy kislány magyarul, és autogramot kért. Nagyon meglepődtem, de nemcsak azon, hogy az anya nyelvemen szólt hozzám, hanem az, amit mondott, miután aláírtam a rózsaszín jegyzet füzetét.
-Ha nagy leszek, olyan szeretnék lenni, mint te.
Nekem ilyet még senki nem mondott. Pár könnycsepp legördült az arcomon, amit a kislány anyukája le is törölt, persze úgy, hogy megkímélje a sminkemet.
-Köszönöm.-Hálálkodtam.-Nagyon aranyos vagy, de te sosem leszel olyan, mint  én, mert te jobb leszel.-Mondtam a kislánynak, akit Mary-nek hívtak. Nyomtam két puszit az arcára, és visszamentem a srácokhoz, akik kerek szemekkel néztek rám.
-Te honnan tudtad, hogy mit akar??
-Ígérem Zayn, hogy elmondok mindent a repülőn.
Aláírtam még pár lapot, és a testőrök egy kis szoba felé vezettek minket, ahova leülhettünk pihenni. Elővettem a mobilom, és dobtam egy-egy e-mailt a csajoknak, anyunak, és Daninak. Mind a hét levélben ugyanaz állt:


              Mindjárt kezdődik a film. Itt ülök a srácokkal egy üres kis szobában, ahol testőrök figyelik
                                 minden lépésünket. Nagyon hiányzol. xoxo -L

                             


A film vége után, a hátsó kijáraton hagytuk el az épületet, és siettünk a hotelbe, ahol gyorsan felkaptunk valami kényelmesebb cuccot, majd be vágódtunk egy kisbuszba, ami a repülőtérre szállított minket.
-A gépen vannak a cuccaitok.-Közölte Paul.
A repülőtéren rengeteg rajongó és fotós várt minket. A srácok kedvesen integettek mindenkinek. Paulnak örökre hálás leszek, amiért eltakart engem. Mielőtt felszálltunk a gépre, hálásan mosolyogtam rá, és beszálltam a magán gépbe.
-Ki mellé ülsz?-Kérdezte Lou.-Mivel új vagy, ezért megengedem hogy válassz.
-Ez egy vissza nem térő lehetőség.-Mondta Harry.-Jól fontold meg, hogy kit választasz.-Kacsintott rám.
-Jó, akkor Zayn mellé ülök.-Hátul ült az ablak mellett. Amikor elindultam felé, hallottam hogy Lou nevetni kezd.
-Jaaaj Harold. Ne vágj már olyan csalódott fejet, mert nem melléd ült Lea.
-Pofa be BooBear.
-Nem baj, ha melléd ülök?-Kérdeztem Zayn-t.
-Dehogy.-Forgatta a szemeit.
-Miért lógtál el a tánc órákról?? És miért vagy ennyire elutasító velem? Tettem valamit, vagy megbántottalak??
-Nem lógtam el, hanem fontos dolgom volt.
-Persze...a pizzériában. Ki vele. Mi bánt?? Nekem elmondhatod.-Biztatóan rámosolyogtam.
-Én nem tudok táncolni.-Vallotta be.
-Azért vagyok, hogy segítsek nektek. De ez még nem ok arra, hogy levegőnek nézz.
-Azért lógtam el az órákat, mert féltem, hogy kinevetsz. Te profi táncos vagy. Olvastam az újságban az interjúdat.
-Tudod, szerintem az önbizalmaddal vagy baj, nem a tánc tudásoddal. Segíthetek neked, ha hagyod.
-Külön órákról nem lehetne szó?? Ahol csak mi ketten vagyunk?
-Megoldjuk.
-Most pedig jössz egy magyarázattal. A kis csaj a kordonok mögött...mégis hogyan??
-Meséld el, hogy mit tudsz rólam.
-Azt, hogy megnyertél egy tánc versenyt, és hogy Floridából jöttél. Modellkedsz, színészkedsz és táncolsz. Nagyjából ennyi.
-Magyarországon éltem a legtöbb ideig, Budapesten. Imádok gitározni és zongorázni.
-De akkor mit kerestél te Foloridában?
-A nagynéném ott él, és anyu meglepett egy repülő jeggyel.
-Neked aztán nem semmi életed van.-Csodálkozott.
-Teljesen átlagos. Volt.
-Igen. A hírnév minden megváltoztat.
-Igyekszem a földön maradni. Minden nap beszélek anyuval, és a csajoknak mindig írok e-mailt. Próbálom nem hanyagolni őket, de  ez nem mindig sikerül.
-Van kedved játszani??
-Autó verseny egymás ellen?? Jöhet.
Összecsatlakoztattuk a játékokat, és egymás ellen versenyeztünk. Nagyon élveztem. Amikor megelőztük egymást, vagy karamboloztunk, akkor mindig elhagyta a szánkat egy-két szitkozódás, beszólás, de nem vettük komolyan, csak nevettünk rajta.
-Ti meg mit csináltok itt hátul??-Tudakolta Liam.
-Éppen megvertem Zayn ebben az autós játékban.
-Ebben Zayn volt a csúcs tartó.
-Biztos van már jogsija..-Duzzogott.
-Ne duzzogj már.-Megöleltem, és láttam, hogy Harry minket néz.-Nincs jogsim, de 8nap múlva már meglesz.
-És miért pont 8nap múlva??-Kíváncsiskodott Niall.
-Azért, mert 8nap múlva töltöm be a 17-et.
-Figyelem mindenki!-Üvöltött Niall.-8nap múlva bulizunk.
-Mit ünneplünk?-Kíváncsiskodott Louis.
-Lea 17 lesz.-Világosította fel Zayn.
-Én azt hittem, hogy idősebb vagy.
-Tudod Harry, pár ital után, te is idősebbnek nézel ki.
-Louis, ne oltogasd Harryt.-Parancsolt rá Paul.
Mind hangos nevetésbe kezdtünk. Közöltem, hogy álmos vagyok, és hátraköltöztem a leghátsó sorba, ahol sokkal tágasabb volt a hely. Magamra terítettem egy vékony plédet, és lehunytam a szemem.

2.fejezet 1.rész

Az utóbbi 3 hónap villám gyorsan telt el. A suliban mindenki nagyon rendes volt velem. A filmben a női főszerepet megkaptam, és egy hét múlva lesz a premierje. Elvállaltam pár másik kisebb szerepet is, és a táncra is maradt egy kevés időm. Tegnap voltam fotózáson, ahol csinos cipőket kellett reklámoznom, amiből én is kaptam szép számmal. Eléggé felkapott lettem itt Amerikában, és úgy döntöttünk, hogy maradok még egy ideig, és itt folytatom a sulit. Ezt az ötletet jobban fogadta mindenki, mint ahogyan vártam. Hannával volt egy kis gond, mert miután elmeséltem neki, hogy mire készülök, síró görcsöt kapott. Megígértem neki, hogy amint tudok hazamegyek, és meglátogatom őket. Most éppen útban vagyok Los Angelesbe, és valami fiú bandát kell megtanítanom táncolni. Én leszek az a szerencsétlen, aki az egész turnéjuk során mindig ott leszek mellettük. Gondolhatjátok, hogy mennyire repdesek az örömtől. Az az egyetlen jó dolog van az egészben, hogy a fotózásaimat, és egyéb tevékenységeimet pont úgy szervezte meg a menedzserem, (igen, saját menedzserem van, aki nagyon jó fej, és imádom) hogy míg ők éppen ugrálnak a színpadon, én addig fotózásokra, divat bemutatókra, és reklám felvételekre fogok rohangászni. Imádom a munkámat, de néha idegesítő tud lenni. A paparazzók pedig kikészítenek. Próbálok pozitívan állni a dolgokhoz, de  ez  nem mindig sikerül.


A hotelben a szobám felé sétáltam, ezalatt vadul kerestem a mobilom a táska alján, ami jelzett, hogy SMS-t kaptam. Már éppen kezdtem volna feladni az iPhonom keresését, amikor valaki nekem jött, lefejelt, én meg elestem.
-Áúúúú.
-Jól vagy?? Annyira sajnálom. Nagyon megütötted magad??-Kérdezhetett aggodalmasan, majd leguggolt mellém.
-Azt hiszem, megvagyok. Neked aztán kemény fejed van.-A mondat végét elnevettem, és rápillantottam.
Két aggodalmas, gyönyörű zöld szem pár szegeződött rám, amikben rögtön el is vesztem.

-Biztos, hogy jól vagy?? Ne vigyelek el az orvoshoz, vagy valami??
-Nem kell. Jól vagyok. Amúgy a nevem Lea.
-Az enyém Harry. A te filmed premierje lesz egy hét múlva igaz??
Nagy nehezen felálltam, és a vállamra hajítottam a táskám, ami idő közben leesett.
-Igen.-Válaszoltam halkan.-Nekem most mennem kell kipakolni a bőröndjeimből.
-Meddig maradsz?
-A premier után utazom.
-Akkor ne pakolj ki túlságosan. Hidd el, én tapasztalatból beszélek. Ugye még később összefutunk??
-Biztosan.
Vetettem rá egy mosolyt abból a titokzatos, de mégis bájos fajtából, és beléptem a szobámba. Amikor kinyitottam az ajtót, Harry még mindig engem nézett. Sosem mertem volna gondolni, hogy egyszer Harry Styles-szal fogok egy hotelben lakni.


Az éjszaka nem túl sokat aludtam. Nem Harry miatt, hanem azon agyaltam, hogy ki lesz a banda akit kapok. Reggel felkaptam egy csinos kis rövid ruhát, amit Bellstől kaptam. Imádom ezt a ruhát, és hátha szerencsét hoz, hogy valami értelmes emberkéket kapjak. Amikor közölték velem, hogy nagy esély van rá, hogy a Big Time Rush-sal kell együtt dolgoznom, azt hittem, hogy ott, abban a pillanatban leesek a székről.

-Lea, a banda a 2. emeleti táncteremben vár téged.
-Mi a banda neve??
-Mindent megtudsz majd a táncteremben.
Perceken belül ott álltam a terem előtt, aminek a tartalma lehet, hogy tönkreteszi az életem. amikor benyitottam, mind az öten nagy érdeklődéssel figyeltek. Miután köszöntünk egymásnak, bemutatkoztam, és leültem velük szemben.
-Te leszel az új bébiszitterünk?-Kérdezte Louis.
-Ezek szerint igen. És nyugi. Rendes bébi csősz leszek.
-Őszintén szólva, azt hittem, hogy valami öregasszonyt hoznak ide.-Közölte Niall, aminek az lett a vége, hogy mindenki hangos nevetésben tört ki.
-A nevem Liam, és üdv itt nálunk.-Megölelt, és visszaült a helyére.
-Nem kellett volna bemutatkoznod, tudom hogy kik vagytok.-Mosolyogtam rájuk kedvesen.
-Akkor mesélj rólunk egy kicsit. Hátha van valami olyan dolog, amit nem hallottunk magunkról.-Vont kérdőre Lou.
-Te vagy Louis, és szereted a répát. Niall szeret enni, és kedvence a Nando's. Zayn állítólag finom csirkés kaját csinál. Liam az, aki fél a kanáltól, és Harry pedig aki elég figyelmetlenül közlekedik.
-Talán te nem is az vagy, mint akinek kiadod magad. Lehet, hogy egy Directionerrel találtuk szembe  magunkat. Nem gondoljátok Srácok??
-Most lebuktattál Louis. Áááááá mindig erről álmodtaaam.-Sikítottam.-Egy szobában vagy a One Directionnal. Lou aláírnád a Mrs. One Direction feliratú pólómat??
Látnotok kellett volna Lou fejét. Állati vicces volt.
-Neked tényleg van olyanod??-Nézett rám kikerekedett szemekkel Niall.
-Nincs.-Válaszoltam a tőlem telhető legkomolyabb hangon.
-Akkor majd veszek neked egyet.-Ajánlkozott Louis.
Zayn eddig egy szót sem szólt, csak ült csendben, és amikor kijelentettem, hogy ma nem fogunk táncolni, visszatért a szín az arcára. Egy órán át nevettünk egymás hülyeségein, amikor kijelentette Niall, hogy éhes, és menjünk el pizzázni. Nagyon rendes volt tőlük, hogy magukkal vittek.
-Nagyon jól megleszünk így együtt.
Liam kijelentése egy kicsit meglepett, mert nem értettem, hogy mire mondja. Nem volt más választásom, tehát rákérdeztem.
-Ezt most hogy érted??
-Hát úgy, hogy tök jó fej vagy, és mi nem erre számítottunk. Ha te nem kezdtél volna  el fangirlingelni, akkor sosem tudjuk meg, hogy BooBear tud ilyen meghökken fejet vágni.
-Ne szólíts így többet.
-Istenem Louis. Meddig tart, míg rájössz, hogy mind direkt hívunk így, mert tudjuk, hogy utálod.-Világosította fel Harry.

1.fejezet 7.rész

-Ki vagy, és mit akarsz?-Szóltam bele álmosan a kagylóba.
-Bells vagyok, te meg szokatlanul bunkó. Ahogy hallom nem tett rád jó hatást Miami. És mégis miért nem jelentkeztél?? Halálra aggódtam magam miattad.
-Szerintem a bunkó és a kómás ember között van egy kis különbség. Tudod, itt nálunk hajnali 2 van.
-Még csak most mentél el, de máris utálom az idő eltolódást. Itt vagy még???
-Jah. Asszem.
-Míg el nem alszol, mesélj gyorsan. Milyenek a pasik odaát??
-A pasik helyesek, és itteni idő szerint holnap után, azaz hétfőn lehúzok még egy hetet az itteni gimiben. Ma délelőtt intézzük a papírokat és a könyveket Paullal, aztán találkozunk a haverjaival a parton, aztán pedig Eszti nénivel valami forgató könyvért megyünk, mert szerepelni fogok valami filmben.
-Szóval gimi: Ha nem Floridában lennél, azt mondanám, hogy őrült vagy. Ki az a Paul?? Helyes? És milyen film??
-A szomszéd srác, és helyes. A film rendezőjének lelépett a főszereplő csaja, mivel Eszti néni ismeri a csávót, elintézte
 nekem az egészet. A szobám állatni, majd küldök fotókat. Most leteszem, mert mindjárt elalszok. Hiányzol.
-Te is nekem csajszii. Szia.
Majd megszakítottam a vonalat.


                                       -×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-



-Úr isten, már ennyi az idő??-Kaptam fel a fejem a párnáról. Mindjárt itt van Paul, és én még sehol sem tartok...
Nagy nehezen felöltöztem, fogat mostam, kifésültem a hajam, majd kihúztam a szemem, és rohantam reggelizni. Drága nagynéném egy bögre forró teával, és egy isteni finom szenyával várt.
-Jó reggelt. Már éppen kelteni akartalak, de megelőztél.
-Hmmmm imádom ezt a teát, és a szendvics is isteni. Itt minden olyan más.
-És ez rossz neked?-Aggodalmaskodott.
-Nem. Csak egyszerűen imádom. Ma később jövök, mert miután végeztünk a suliban, Paul levisz a partra, hogy az első napon ne legyen mindenki ismeretlen.


                                           -×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-


A suliban jól ment minden. Útban voltunk a part felé.
-Imádom, azt, ahogy a szél fújja a hajam, és az arcom.
-Nálatok nem fúj a szél?? Vagy mi??
-Dehogynem, te bolond. Csak itt olyan...
-Milyen???
-Párával telítődött, és sós.-Váltottam komolyabb hangnemre.
-Tudja, Miss Lea, itt Miamiban a levegő most már sokkal jobb illatú.-Próbálta utánozni a TV-ből azt a csávót, aki mindig magázza a másikat, és mit ne mondjak, eléggé jól csinálta.
-Most komolyan a levegőről fogunk dumálni??
-Nem. Ugyanis megérkeztünk.
-Wooooow.-Ennél többet nem tudtam kinyögni. A kilátás gyönyörű volt. Az a rengeteg ember... mint a heringek. Ha azt gondoltátok, hogy itt rengeteg izmos pasi fog felbukkanni, hát kemény fél percnyi tapasztalatom során elmondhatom, hogy az egyetlen kockás dolog, amit látok, azok a bódék. Az emberek, hááááát azokról inkább nem beszélnék.
-Héééé. Ne vágj ilyen szörnyülködő fejet! Nem itt fogunk lógni a skacokkal. Az itteni látvány, az..... attól rám jön a rosszullét, amikor belegondolok abba, hogy itt mindenki jól él, és hogy milyen lusták az emberek, hogy nem képesek elmenni egy kicsit mozogni.
-Egy kicsit?? Ide Rubint Réka és Norbi is kevés lenne.-Szörnyülködtem.
-Ők kik??
-És még te mondod hogy magyar vagy.
-Csak a nagyszüleim azok, és amúgy sem szoktam hallgatni a magyar médiát.
-Hidd el, nem maradtál le semmiről. Mondjuk a Való Világ 4, az valami állati volt, de majd megnézem veled újra. Rendben?
-Holnap reggel!
-Legyen. Sőt nekem a ma este is megfelel.
A mesélésemből egy kedves hang zökkentett ki.
-Sziasztok.
-Hali.-Köszöntünk egyszerre.
-Lea, ő itt Will. Kis korunk óta a legjobb barátom.
-Üdv itt Miamiban. Paul már sokat mesélt rólad.
-De hiszen még nincs három napja, hogy ide költöztem.-Csodálkoztam.
A rövid csöndet én szakítottam meg.
-Nem vagyok egy kicsit túlöltözve??
-Dehogy. A csajok rögtön megrohamoznak majd azokkal a kérdésekkel, hogy hol vetted ezeket a cuccokat. Nem kell parázni.
válaszul rámosolyogtam Willre.
-Akkor menjünk.-Dobta fel az ötletet kedves szomszédom.
Egy csapat lányt és fiút láttam közeledni felénk, akik a srácok baráti köréhez tartoztak.

-Lea, ők itt....-És elkezdte sorolni annak a 15 embernek a nevét, akik ott álltak előttünk.- Srácok, ő itt Lea, aki nem rég
 érkezett meg Európából, és hétfőtől hozzánk fog suliba járni.
Elhangzott pár Szia Lea, és elárasztottak a kérdéseikkel.
-Milyen Európa??
-Tényleg olyan jó, mint ahogyan a Tv-ben mondják?
-És Európa melyik részéről jöttél??
-Angol vagy??
-Európa szuper hely, ha egyszer van rá lehetőségetek menjetek el. Nem vagyok angol, és még nem jártam ott, viszont voltam Párizsban, Rómában és Bulgáriában.
-Hogy tetszik Florida?
-Imádom.
-Jó a rucid. Hol vetted??
-Sajnos nem emlékszem rá.-Idegességemben beletúrtam a hajamba.
-Nem megmondtam hogy ez lesz??-Vihogta Will.
Késő délután indultunk haza.
-Amúgy miért jobb mostanában a levegő??
-Azért mert a te illatod tölti be.-Suttogta.
Oké, ez nagyon furcsa volt. Zavarban éreztem magam, így előkaptam a mobilom, és csináltam egy képet a tengerpartról.

1.fejezet 6.rész

A nap melege cirógatta az arcom, amikor felébredtem.

-Elnézést, mikor érkezünk meg Miami-ba?-Kérdeztem meg egy kedves stewardess-t, aki aranyosan közölte, hogy 2óra múlva leszáll a gép. Ennyit aludtam volna?? Mondjuk ráfért. A csajszi egyáltalán nem volt lenéző a koromat illetve. Vagy mindenkivel így beszélnek az első osztályon? Igen, az első osztályon utazom. Magam is meglepődtem. Kidobni ennyi pénzt, az extra luxus miatt? Nincs semmi bajom a kiszolgálással, vagy valami ilyesmi, csak azért kicsit túlzásba estek anyuék.

A két óra gyorsan eltelt. Miami,(már amit láttam belőle) meseszép. Miután lepakoltam a szalagról a csomagjaimat, megláttam Eszti nénit, aki rohan felém.
-Annyira örülök, hogy itt vagy.
-Nekem mondod??
Felkaptunk a bőröndöket, és indultunk az új otthonomba. Amikor megálltunk a ház előtt, köpni-nyelni nem tudtam.
-Nem mondtad, hogy egy palotában laksz.-Ámuldoztam.-Itt mindenkinek ilyen gyönyörű a háza??
Lecuccoltunk a halban, és meglestem a hálószobám. Amikor beléptem, teljesen ledöbbentem. Hol vagyok?? Kérdeztem magamtól.
-Lea,ez az új hálószobád. Én festettem a falakat, természetesen előbb egyeztettem a barátaiddal a színekkel kapcsolatban.
Az egész szoba rózsaszínben, lilában és feketében úszott.

-Ezt mind te csináltad??Nekem bőven megfelelt volna egy ágy is. Nem kellett volna ilyen nagy feneket kerítened annak,
hogy jövök.
-Egyedül élek itt már elég régóta. Legalább lekötöttem magam egy kicsit, míg a szobáddal foglalkoztam. De nem láttad még a legjobb dolgot. A saját fürdőszobádat.
-A mimet???
-Jól hallottad. Itt mögött az ajtó mögött van.
-Te jó isten. Ez meseszéép.

A fürdő kétfelé volt osztva. Az egyik oldalt volt egy mosdó kagyló, a wc, egy kis tükör, és egy dupla kád. A másik oldalon a padló fehér csempével volt borítva. Az ablakon zöld függöny lógott, és volt egy hatalmas szekrény, amit ki is nyitottam.  Tele volt test ápolóval, arckrémekkel, és különböző szem festékkel és egyéb kozmetikai cuccokkal.

-Ezt igazán nem kellett volna. Köszönöm.
-De igazán kellett.
-Lenne egy kérdésem...Hova tudnám tenni a saját sminkjeimet, mert nekem is van egy jó pár.
-Az egyik fiókot üresen hagytam, és most már minden amit itt látsz, az a tied. Ha mondjuk nem tetszik az, ahol van az ágy,
 akkor szólj, és áthúzzuk egy másik helyre.
-Minden tökéletes. Túlságosan is. Köszönöm még egyszer.
-Jól van, elég az ölelésből. Próbáld ki a fürdőszobád, és addig kipakolok a bőröndökből.

-Gyors kérdés. Van valaki korombeli az utcában?
-A szomszéd fiú. Áthívjam uzsiztok együtt??
-Nem ciki az ilyesmi errefelé??
-Nem, ha úgy tekint rád a fiú, mint a nagynénjére. Ami még jobb az az, hogy beszéli a magyart.
-Az mondjuk nem jön rosszul. Nem csinálhatnánk azt, hogy te is angolul beszélsz hozzám, hogy belejöjjek egy kicsit??
-Hamar bele fogsz rázódni.
Megfürödtem, és azon gondolkoztam, hogy mit vegyek fel. Benyitottam a gardróbomba, ami tele volt olyan ruhákkal, amiket még sosem láttam.
-Ohh mi ez??-Kérdeztem egy papír láttán. Felvettem, és az állt rajta: A régi ruháid a szekrényekben, az újak pedig itt. Wooow ez aztán az ajándék. Felvettem egy lila felsőt, és egy farmert az új ruhákból, lábamra húztam egy lila cipőt, begöndörítettem a hajam, és lecsörtettem a lépcsőn. *csöngettek*

-Nyitom.
-Helló. Paul vagyok, a szomszéd srác. Te pedig, ha nem tévedek Lea.
-Igen. Szia. Gyere be.-Mosolyogtam.
Pau állati jóképű. A mosolya pedig elképesztő. Nagyon kedves srácnak tűnik. Leültünk az asztalhoz, majd közöltem, hogy Eszti
néni nincs itthon, (bírom ezeket a kézzel írott kis papírokat, amiken üziket hagy :) )és nekiálltunk enni.
-Hogy tetszik Miami?-Kíváncsiskodott.
-Nem láttam még belőle szintem semmit.
-Ha szeretnéd, akkor kaja után elugorhatunk, és megmutatom neked a várost.
-Az szuper lenne. Gondolom elég bulisak itt a gimik.
-Nálunk majd csak jövőhét Péntektől lessz szünet, ha gondolod, akkor járhatnál velem suliba, így majd elmondhatod mindenkinek, hogy floridai gimis voltál. Hány éves vagy?
-Mindjárt 17.
-Remek. Akkor el tudom intézni, hogy osztály társak legyünk, ami még jobb, intézek neked tankönyveket, és felszabadítom a mellettem lévő padot.
-Tudod, sosem hittem volna, hogy én a nyári szünet első hetét a suliban fogom tölteni.
-Ne feledd, itt még nincs szünet.
Együtt nevettünk a sulis poénokon, amikor megérkezett Eszti néni.
-Paul megígérte, hogy most megmutatja Miami egy részét, és hétfőtől én is floridai gimis leszek.
-Annyira örülök, hogy ilyen jó összebarátkoztatok.-Örvendezett.
-Mehetünk??
-Hozom a kocsim.
-Én pedig a táskám.
Gyönyörű Miami. A tengerpart, a hullámok, a szörföző emberek. Úgy éreztem, hogy itt el tudnám tölteni az életem hátralevő részét. Városnézés közben összefutottunk Paul néhány lány ismerősével, akik nagyon rendesek voltak velem. Felkészítettek arra, hogy hétfőn mindenki velem akar majd beszélni, mellettem kajálni, mivel én leszek az új lány Európából. Sötétedés előtt értünk haza.
-Holnap lesz egy kis össze jövetel a strandon, és szeretném ha eljönnél velem.
-Rendben. És mikor indulunk?
-9-kor intézzük neked a sulit, utána megyünk a tengerpartra. Megfelel??
-Igen.
Elköszöntünk egymástól, én pedig kipróbáltam az új ágyamat, ami nagyon kényelmes volt.

1.fejezet 5.rész

Közelebb hajoltam hozzá, és megöleltem, majd nyomtam egy puszit az arcára.
-Ezt miért kaptam?-Hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Azért, mert ez a dolguk a húgoknak.
-Tudod, most jöttem rá valamire.
-És mégis mire?
-Arra, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy itt vagy nekem. Nekem van a legcsúcsabb húgom a világon, és még szép is.
-Tudod mit?? Elég az érzelgősdiből!
-Mit csinálsz??
-Csatlakoztatom az iPhone-t a kocsid mp3 lejátszójához, ugyanis fel kellene dobnunk a hangulatod, mielőtt odaérünk.
   Elindítottam a zenét...

-One Direction???-Nézett rám meglepetten.
-Imádom ezt a számot. Mindig feldobja a hangulatom.
-Mégis mi a címe a dalnak??
-Na na na.-Csicseregtem.
-Ezt én is kitalálhattam volna.
A srácok jó hatással voltak Danira, ugyanis együtt ordítottuk a refrént, ami elég vicces volt. A számnak vége lett. Befordult egy utcába, és közölte velem, hogy azonnal kapcsoljam ki a zenét, ugyanis mindjárt megérkezünk, és nem akarja a haverjaitól élete végéig hallgatni, hogy "Dani van jegyed az 1D-re?". Az iPhone-t a zsebembe csúsztattam, és kiszálltunk a kocsiból. A kapu elé érve egy táblával találtam szembe magam.

-Ötletes.-Jegyeztem meg halkan.
-De még mennyire. Gyere, az igazi buli a hátsó kertben van.
Átverekedtük magunkat a tömegen, és megérkeztünk a hátsó kertbe. Amint átléptünk a küszöbön, mindenki körénk gyűlt, és faggatni kezdtek minket.
-Mégis mióta vagytok együtt?
-Nekünk miért nem szóltál, hogy új csaja van a láthatáron?
Tudakolták egyszerre Dani ismerősei. De hol van Dani?? Itt hagyott, hogy rendezzem el én a dolgokat, amikor kész káosz minden??Hát legyen. Ha ő nem, majd én tisztázom a dolgokat. Még hogy szólt hogy jövök...
-Mit keres fent a színpadon???- Csodálkoztam.
-Helló mindenki. Figyeljetek ide, mert nem mondom el még egyszer. A lány aki velem jött, Lea-nak hívják, és a húgom. Kössz a figyelmet.
-Csáó Lea. Dávid vagyok, Dani legjobb haverja.
-Ohhh szóval ti vagytok a DD. (dupla d) Állati.
-Ezt ne mondd még egyszer kérlek. DD az egy mese figura, becenévnek meg elég ciki.
-Imádtam az Ed, Edd és Eddy-t.  Alsós koromban rengeteget nevettünk a hülyeségeiken.
-Nagy arcok voltak. A dinnye lányok még engem is kikészítettek.
-Látom megismerkedtél Dáviddal.
-Nincs kedved táncolni??
-Hé haver. 1. vigyázz vele, mert ma nyert tánc versenyt, 2.a hugom.
Próbálta játszani Dani a keményembet, de nem jött neki össze.
-Akkor mehetünk?-Kérdeztem türelmetlenül.
Szuper volt a DJ. A legjobb számokat játszotta. Megismerkedtem egy kazal emberrel, csináltunk közös fotókat, majd éjfél
után elhúztuk a csíkot.
-Milyen volt??
-Nekem bejött. -Válaszoltam kissé álmosan.-Ennyit még sosem táncoltam egy házibuliban sem.
-Amúgy a lelkemre lett kötve, hogy amikor csak tudlak, hozzak magammal. Imádtak a srácok. Nem győztem megadni nekik a Twitter
 és a Facebook neved. Amúgy neked aztán van önbizalmad. Mindenkit lenyűgöztél.
Kezembe nyomott egy maréknyi papírt.
-Ez mégis mi??
-Mobil számok. Mivel én nem adtam meg a tied, ezért ők adták meg neked a sajátjukat.
-De én nem is kértem.
-De ők adták. Az üzenet pedig az, hogy: "Sosem láttam még ilyen lányt mint te. Van kedven eljönni velem moziba"? meg ilyesmi.
-Add át nekik, hogy: Köszi a bókot, de inkább nem.


                                           -×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-


Reggel 9-kor keltem, összeszedtem magam, és ígéretünket betartva a mai nap csak ötünké. (Csak úgy megjegyzés képen
tényleg több lett a követőm, elég szép számmal.) Elmentünk a plázába, vásárolgattunk, kajáltunk, majd késő délután nálunk vacsoráztunk. Ott volt mindenki, kivéve Barbit. A csajok, anyu, Dani, és Adam.
Sokat röhögtünk egymás hülyeségén. Dani közölte, hogy bepakolja a kocsiba a cuccomat, amit később meg is bánt.
-Neked muszáj vinned az összes cuccodat? Még a télit is??
-Igen. Úgy érzem, hogy valamiért még szükségem lesz rájuk.
-Dehogy lesz! Floridában meleg van. Még télen is!
Hosszú egyezkedés után, a téli cuccaimat otthon hagytam. Beültünk a kisbuszba, és a repülőtér felé vettük az irányt. Most is a búcsúzkodás volt a legnehezebb.
-Hiányozni fogsz anyu.-Suttogtam a vállába.
-Te is nekem kincsem.
Pár percig még ölelkeztünk, majd következtek a csajok.
-Mi lessz velünk nélküled??
-Ki fogja megmondani hogy mit vegyek fel.??- Aggodalmaskodott Bells.
-Majd minden nap írok e-mailt, és beszélünk majd MSN-en és ott a Skype, meg a Face cset.
-De az nem ugyan olyan.-Sírta el magát Lexi.
-Mindig posztolok Twitteren rendben??-Próbáltam megnyugtatni őket, látszólag kevés sikerrel.
-Képeket is??-Tudakolta Caitlin.
-Minden nap.
-Akkor el vagy engedve.-Mosolyodott el Hanna.
-Ölelést.-Adtam ki az utasítást.
Nem akartam elengedni a csajokat, de muszáj volt, ugyanis a hangos bemondóban bemondták, hogy a gépem 5perc múlva felszáll.
Gyorsan megöleltem Adamat, és megkértem, hogy vigyázzon anyura, és segítsen neki az angolban. Nem tudom, hogy mit terveznek, hogy anyunak ennyire megjött a kedve a nyelv tanuláshoz.
-Úgy lesz. A szünet végére, már nyelv vizsgát fog tenni.
-Remélem is.
-Hiányozni fogsz bátyus.
-Te is nekem. Menni fog neked, hogy ott angolul kell beszélned??
-Anyunak hála anya nyelvi szintem beszélem a spanyolt,(mivel tata spanyol, így alap dolog, hogy nekem is beszélnem kell a nyelvet) apu meg amerikai. Úgy érzem, hogy boldogulok majd.
-Ideje menned.
Egy utolsó ölelés mindenkinek, és elindultam a repülő felé. Elfoglaltam a helyem, és posztoltam egy Irány Florida-t. Bekapcsoltam az övem, és készülődtem a felszálláshoz. Egy utolsó pillantást vetettem a repülőtérre, és vettem egy nagy levegőt.A felszállásnál sokat kellett nyelni, de nagyon élveztem. A kilátás gyönyörű volt. Ígéretemet betartva készítettem egy képet a felhőkről. Sötétedés után elnyomott az álom.

1.fejezet 4.rész

Ha tetszett a rész, iratkozzatok fel. ;) ♥

Még egy gyors ölelés a srácoknak, és irány a mai alkalomra kinevezett riport szoba. Amikor beléptem, rengeteg riportert és újságírót láttam, akik mind engem néztek. Sosem mertem volna gondolni, hogy ez a verseny ennyi embert érdekel. Jól nevelt lány módjára leültem a székre egy kedves hölgy mellett, és üdvözöltem mindenkit.
-Hali.-Csak egy hali telt tőlem, annyira ideges voltam, mivel ez az első interjúm.
-Helló Lea. Mostantól te vagy Európa legjobb koreográfusa a kor osztályodban. Milyen érzéssel tölt el?
-Húh. Nagyon szuper. Úgy érzem, hogy ezután a nap után, már bármire képes vagyok.-Mosolyogtam.
-Ahogy mindenki láthatta, nagyon jól táncolsz. Mióta űzöd ezt a tevékenységet?
-Egészen pici koromban láttam egy filmet, a Dirty Dancing-et,amiben táncoltak, és nagyon megtetszett. Anyu beíratott táncórákra, és nagyon élveztem. Amikor már szinte mindent tudtam a "komolyabb" táncokról, és nyertem már egy-két érmet, beleszerettem a hip-hopba, és azóta ezt csinálom.
-Hallottam, hogy modellkedsz, és nem áll tőled messze a színészet, és a zene sem.
-Ez igaz. Többször játszottam sulis színdarabokban, és jól megy a modellkedés, de énekelni csak otthon szoktam, a szűk családnak, és a legjobb barát nőimnek.
-Univerzális egy csajszi vagy. Hogy bírsz ennyi dolgot kézben tartani??
-Sulis darabokból hál' istennek csak 2 van évenként, mint már mondtam, énekelni nem nagyon szoktam, a modellkedés és a tánc az életem.
-Szóval előbb a tánc és a kifutó, azután jön a többi?
-A tánc, a kifutó, a tanulás, utána a többi.
Egy jó ideig még elbeszélgettünk, csináltak rólam pár képet, és rohantam anyuékhoz, akik gratuláltak, bepattantunk a kocsiba, hazamentünk, rendbe tettem magam, közöltem hugival mobilon keresztül, hogy győztem, és elmentünk kajálni. A szokásos ülésrend volt a kocsiban. Adam vezetett, anyu ült az anyó sülésen, így én hátrakényszerültem Dani mellé. Egész úton azon áradoztak, hogy mennyire szuper vagyok, megy ilyesmi.
-Ha nem lettek volna a srácok, akkor nekem sem sikerült volna.
-Ha pedig te nem lennél, akkor most ők nem nyertek volna.- Világosított fel Dani.
-Beszéltem a csajokkal, és nem tudnak jönni.-közöltem szomorúan.
-De azért te még eljössz?-Érdeklődött.
Mivel elég csalódott fejet vágott, beleegyeztem.
-Legyen. De mit vegyek fel??
-Valami csinosat.-Kacsintott rám.
-Hova kell csinosan felöltözni??- Érdeklődött anyu tágra nyílt szemekkel.
-Te még nem is tudod?? Szólni akartam, de valahogy kiment a fejemből. Dani meghívott valami "hurrá vége a sulinak, és ezt meg kell ünnepelni" partyba.
-Ígérem, hogy vigyázni fogok rá.
-Nem kell rám vigyázni, 16 vagyok. Nincs szükségem bébiszitterre.
-Tudod hogy nem erre céloztam....Nem úgy értettem.-Nézett rám bocsánat kérően.
-Ha Dani ott lessz a közeledben, akkor jó bulizást.
Ez az! Gondoltam magamban. Azt hiszem egy kicsit elkalandoztam, mert arra eszméltem, hogy már megkajáltunk, és útban voltunk haza.
-7-re jövök érted!
-Rendben. De mielőtt indulsz dobj egy SMS-t.
-Meglesz.
-Sziasztok.
-Sziasztok.- Köszöntünk el egyszerre.
Első utam a fürdőbe vezetett. Bevágódtam a zuhany alá, és 20percig csak folyattam magamra a langyos vizet. Hajat mostam, amit később beszárítottam, és feltupíroztam. Kicsit szolidabb füstös szemeket varázsoltam magamnak, az ajkamra pedig halványrózsaszín rúzs került.

"Elindultam" jött az SMS. Ennyire eltelt az idő?? Kb. 10percem van, hogy eldöntsem, mit vegyek fel. Végül egy szürke ujjatlan felsőre, fekete csőnacira, és egy szürke cipőre esett a választásom. Hogy feldobjam egy kicsit a szettet, egy arany színű karkötőt aggattam a csuklómra.

-Dani megérkezett.
-Köszi anyu, megyek máris.
Amikor lesétáltam a lépcsőn, anyunak és Daninak is tátva maradt a szája.
-Mehetünk?- Kérdeztem sietve.
- Persze.-Válaszolta kicsit zavarodottan.
-Majd jövök.
-Ha hazaértél ébressz fel.
-Rendben.
Kirángattam Danit a házból, mert ha nem tettem volna meg, még mindig ott állt volna az ajtó előtt, és tátotta volna a száját, mint egy mamlasz. Bepattantam a kocsiba, és indultunk a buli helyszínére.
-Hova is megyünk pontosan??
-Nem messze. 30perc és ott vagyunk.
-Amúgy nem kell beszarnod a sok idegentől, tudják hogy jössz, és nem fognak bunkózni vagy ilyesmi.
-Én és a beszarás?? Az két külön dolog. Tudod mikor szartam be utoljára?? Akkor, amikor pelust hordtam.
-Woow. Te aztán jól használod a szavakat. Figyeld meg, miután majd holnap reggel felkelsz, ne lepődj meg, amikor azt veszed
 észre, hogy Twitteren a követőid, Facebookon pedig az ismerőseid száma megszaporodott egy kicsit.
-Köszi hogy szóltál.- Vihogtam.-Mesélj magadról egy kicsit.
-Mit szeretnél tudni?
-Mindent.
-Sokat segítettél...-fintorgott.
-Miért váltak el a szüleid?
Lelassított, majd leparkolt az út szélén.
-Keveset tudok erről az egészről.-Mondta szomorkodva.
-Ha nem akarod, akkor nem kell elmondanod.-Próbáltam megnyugtatni.
-De el szeretném.-És megjelent egy halvány, de szomorú mosoly a szája szélén.-Csak arra emlékszem, hogy kb.7 éves lehettem, amikor történt az egész. Hazaértem a suliból, és azt láttam, hogy apu egy öltönyös csávóval beszélt, később kiderült, hogy az az öltönyös csávó egy ügyvéd volt, és éppen a válási papírokat íratta alá apuval, majd azt mondta, hogy anyu lemond rólam, és mindig küld ajándékot a szülinapomkor, és karácsonyra. Kis szünet után hozzátette, hogy soha többé nem jön haza Braziliából, és hogy ott már van egy gyereke. Eddig hallgattam a beszélgetést, aztán sírva felszaladtam a szobámba. Azóta nem hallottam, és nem is akarok hallani róla. Soha. Láttam, hogy egy könnycsepp gördült le az arcán, amit megpróbált egy villámgyors mozdulattal letörölni, nehogy észrevegyem. Azzal a mozdulattal közelebb hajoltam hozzá, és...

1.fejezet 3.rész

-Lea mindjárt elájul!- vihogott drága hugicám.
-Jaj Barbi, ne legyél ilyen szemtelen a nővéreddel!
-De anyuuuu.
-Semmi de!
A kezem remegni kezdett, és fogalmam sem volt arról, hogy mi történik körülöttem. A csöndet anyu törte meg, egy "na mit szólsz hozzával?". Mégis ti mit szóltatok volna egy repülő jegyhez Floridába? Szerintem ugyanígy reagáltatok volna, mint én.
-Áááááá. Ez szupeer!!- Üvöltöttem olyan hangosan, hogy a szomszéd városban is simán lehetett hallani.-Ennél jobb ajándékot aligha fogok kapni életemben.-Mondtam hatalmas mosollyal az arcomon.
-Mégsem ájult el... most megyek egy 10-essel Daninak.
-Mi mi micsodaa??? Ti fogattatok Danival, hogy elájulok-e?? És te ellenem fogadtál?? Szép kis tesó vagy mondhatom.
-Én nem ellened fogadtam, csak a saját érdekeimet néztem.
-Nagyon szuper az ajándék, de elárulnád, hogy mikor indul a gépem?
-Holnap után.-Válaszolt anyu készségesen.
-Hogy mikor?? Nem lesz elég időm elbúcsúzni a csajoktól, és mit fognak szólni, hogy egész nyáron nem leszünk egy kontinensen? Minden party időpont megvan, és én meg, én meg nem leszek itt, és ott vannak a srácok a tánc órákról....
-Nyugi tesó, a csajok választották ki, hogy milyen legyen az új szobád színe az USA- ban. Nem kell parázni.
-Ne mond többé, hogy: "nem kell parázni" nem áll jól.
Letusoltam, és elkezdtem összepakolni a ruháimat, amikor felkaptam a mobilom, kikerestem a névjegyzékből újdonsült mostohatesóm nevét, és megnyomtam a hívás gombot. A mobil kicsöngött, de nem vette fel senki, így kinyomtam, és folytattam a pakolást. Pár perccel később a gondolat menetemből Liam hangja zökkentett ki. Te  jó ég. Ez a More Than This. Csörög a mobilom, és nem találom sehol. Vadul keresni kezdtem a ruha kupacok között, éppen Harry kezdett el énekelni, szóval kb. 50mp-embe telt,
míg előhalásztam a bőröndöm alól.

-Hali.- Szóltam bele kedvesen.
-Csáó szöszi, láttam, hogy kerestél.
-Te mégis hogy képzelted hogy fogadsz a húgommal??- Estem Daninak.
-Én nem....
-Ne is tagadd! Amúgy nyertél. Nem dobtam föl a talpam.-Mondtam nevetve.
-Az szuper.-Hallottam a hangján, hogy mosolyog.-Nem vagy ideges a holnapi nap miatt?
-Nem.
-Nagyon biztos vagy a dolgodban.
-Rengeteget készültünk, és mindenkinek tökéletes a mozgása, szóval remélem minden rendben lesz.
-Szurkolok nektek. Holnap találkozunk, és addig is sok szerencsét.
-Köszi. Sziaa.-Köszöntem el, és letettem a kagylót.
Álmosan dobtam le magam az ágyra, és alig egy perc alatt mély álomba zuhantam.

                                    -×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-

Ismét a mobilom csörgésére ébredtem. Ezúttal nem a csajok, hanem az ébresztő költött. Eljött a verseny napja. Holnap pedig Floridába utazom. Kimásztam az ágyból, lezuhanyoztam, felöltöztem, megcsináltam a hajam, majd lementem a nappaliba, ahol anyu, Adam és Dani várt.

-Indulhatunk hugi?
Miután ez a mondat elhagyta Dani száját, az én számat a benne levő kávé hagyta el. Na jó, most egy kicsit...kicsiit?? NAGYON meglepődtem...hugi?? Mi van?? Nem is találkoztunk még soha, de már rögtön lehugiz. Normális dolog az ilyen?? Próbáltam visszafogni magam.
-Őööm. Mehetünk.
Egy erőltetett mosolyt löktem a többiek felé, és elindultam az autónkhoz.
-Lea, most Adam autójával megyünk.-Jelentette ki anyu.
Ez azt jelentette, hogy a drága Danival egymás mellett ültünk az egész úton. Valami buliról beszélt, ahová engem is meghívott. Természetesen rögtön hozzátette, hogy a csajok is velünk tarthatnak, ha akarnak. A mai nap során ez volt a legmegnyugtatóbb mondat, amit hallottam. Amikor megérkeztünk, már ott álltak a hatalmas buszok, amikből a versenyzők csak úgy özönlöttek ki, mint a heringek. Kiszálltam a kocsiból, és az ajtó felé vettem az irányt, ahol már ott vártak a többiek. Regisztráltunk, és a nagy csarnok felé vettük az irányt. Amikor beléptünk a helyiségbe, rengeteg emberrel találtam magam szemben, akik mind a lelátón ültek, és várták az első csapat produkcióját.
-Lea! Leaa!-Hallottam a hátam mögül, hogy valakik a nevemet ordítják.
-Ti mit kerestek itt?? Nem anyuék mellett kellene ülnötök a páholyban??
-Csak bocsánatot akartunk kérni azért, amiért nem szóltunk neked a repülő jegyről.
-Nem probléma, túl vagyok rajta.
-Ééés ami a ma estét illeti, nem tudunk elmenni.-Közölte velem Bells.
-Miért??
-Mert nem lehet. Bells családi banzájon lesz, Lexi büntiben van a bizije miatt, és nekem is programom van- mondta  elkeseredetten Hanna.
-Tudjátok mit?? Most hagyjuk ezt a témát, de ugye a holnapi nap csak a miénk?? Semmi bünti, vagy családi banzáj.
-Megegyeztünk.-Helyeseltek mindannyian, elköszöntek, és elfoglalták helyüket a páholyban.
A műsor vezető köszöntött mindenkit, majd bejelentette, hogy 10perc múlva láthatják a nézők az első csapatot. Mi voltunk az utolsók, ami azt jelentette, hogy bemelegítés előtt volt még egy kis időnk.


                                       -×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-


Kint álltunk a színpadon. A reflektorok minket világítottak meg. Az összes kamera felénk irányult, és elindult a zenénk.
                                              (DEV- BOOTY BOUNCE)

A közönség üvöltött és tapsoltak. Az ütemet felvették ők is, így könnyebb volt a dolgunk. Csak úgy repültünk a színpadon, a közönség, és mi is élveztük azt, amit csinálunk. Minden tökéletes volt, a zene lehalkult, és mi arra eszméltünk, hogy a közönség tapsol, és fütyül.
-Imádnak minket-Mondtam.
Felnéztem a páholyba, és azt láttam, hogy anyu és Adam majd ki ugranak a bőrükből, olyan büszkék ránk, a csajok, meg mint valami őrültek, tapsoltak, fütyültek, doboltak, és olyan hangosan őrjöngtek, hogy a látványtól elnevettem magam. Dani is tapsolt, és amikor ránéztem kacsintott egyet, és azt mondta : szép volt hugi. Majd kiugrottam a bőrömből. Már egyáltalán nem vagyok mérges azért, hogy reggel huginak szólított, hiszen most jöttem csak rá igazán, hogy mi egy család vagyunk, és az nem számít, hogy vér szerint nem a bátyám, csak az a lényeg, hogy itt van nekem, és jól megleszünk egymás mellett még most, de kíváncsi vagyok, hogy ez lesz-e majd mondjuk pár év múlva is...
-Kedves nézőink, egy kis türelmet kérünk, míg összesítjük a zsűri pontszámait. Addig megkérem a versenyzőket, hogy jöjjenek fel a színpadra.
-Mekkora egy szemétség ez, hogy titokban tartják a zsűri pontjait, és majd csak a végeredményt osztják meg velünk!- Méltatlankodott mellettem Hanna.
-Szemétség, vagy sem, ez a szabály, és... figyeld, jönnek a borítékkal.-Suttogtam halkan.
-Itt tartom a kezemben a győztes csapat, és egyúttal a győztes koreográfus nevét. Aki a mai napon megnyerte ezt a versenyt, az nem más, mint...
-Mivaan??? Ááááááá. Nyertünk, nyertünk, nyertüüünk.-Ordítottuk Hannával.
-Lea nyertééél.-Üvöltött az arcomba Hanna.
Nem sok időnk volt az ünneplésre, mert engem elráncigáltak, és interjút kellett adnom az újságoknak, és a TV-nek.

1.fejezet 2.rész

Amikor felszálltunk a buszra, Márk és haverjai köszöntöttek minket.
-Császtok csajok.
-Sziasztok.- Löktük nekik oda a rövidke választ.
-Ha jól tudom, ma én vagyok a soros.
(Úgy érzem erről ejtenem kell néhány szót. A srácok, mióta gimibe járunk, minden 2.héten, minden nap sorsot húznak, hogy aznap ki üljön mellettem. Biztosan azt gondoljátok most, hogy nem vagyok 100-as, amiért engedem nekik ezt az egész hülyeséget. Igazából nem is járok vele olyan rosszul, mert aki aznap mellettem ül, ő cipeli a cuccomat a suliban egész nap. Ennyi áldozatot én is hozhatok azért, hogy elkerüljem az öregkori reumát.)
-Bocsi srácok, de ma én ülök Lea mellett, ugyanis fontos megbeszélni valónk van.
-Biztos valami divatkonferencia, vagy megint a One Directionről fogtok beszélni egész nap. Őszintén mondjátok meg nekem, hogy mit esztek azokon a srácokon?? Mi van meg bennük, ami bennem nincs??
-Tudod, őket nem Márknak hívják.-Fintorogtunk egyszerre.
-Válaszul egy szem forgatást kaptunk.
Nem is vettük észre, hogy mennyire eltelt az idő. Amikor beléptünk a gimi ajtajain, mindenkin lehetett látni, hogy 100%-ig tisztában van vele, hogy ez az utolsó nap a suliban. Mikor beértünk a töri terembe (ugyanis ez volt az első óránk, a történelem) egy helyre tömörülve az időpontokat egyeztettük, hogy ki mikor hova megy, mikor lesznek a legjobb fesztiválok, kinek mikor lesz házibulija, és a többi ilyenkor szokásos dolgot. Az utolsó óránk angol volt. Az órák után mostansg mindig elég zsúfolt a délutánom. Miután hazaértem, ledobtam a tatyómat, felvettem valami kényelmesebb ruhát, megebédeltem, és indultam táncolni. Sokkal nagyobb volt a hajtás az utóbbi időben, mint általában, ugyanis mindenkinek, de legfőképpen nekem,  sokat jelent a holnapi hip-hop tánc verseny, aminek a mi "egyesületünk" vagy mink ad helyet. Az első helyezett megnyeri a kupát, és szép kis összeget kap, a tini koreográfusuk, azaz én (ugyanis a verseny feltételek között
volt az, hogy az egyik ifjú táncosnak kell koreaografálnia az egészet) hivatalos elismerésben részesülök, és benne leszek a táncosaimmal az összes újságban. Az összes helyi, és KÜLFÖLDI újságban. Fel bírjátok fogni, hogy mennyire nagy lehetőség lenne az, ha megnyernénk a versenyt?? A koreográfiát ma is szuperül meg tudtuk csinálni, mindenki elégedett volt magával. Nem ittunk előre a sikerre, és még 2 órán keresztül nem csináltunk a táncoláson kívül semmit. Amikor már azt éreztem, hogy a koreográfia csukott szemmel is tökéletesen menne, csak annyit mondtam:
-Köszi srácok, szuperek voltatok. Mára végeztünk. Mindenki menjen haza, és pihenje ki magát, hiszen tudjátok, hogy holnap nagy napunk lesz.
-Pihenésen kívül nem is nagyon tudnánk mást csinálni.- Szólt Hanna.- Kihajtottad belőlünk a szuszt.- ne-
 vetett.- Vagy az volt a cél??
-A cél az az, hogy nyerjünk. Most pedig irány haza!!
Nagyon hálás voltam anyunak, hogy értem tudott jönni. Néha belegondolok, hogy mi lenne velem nélküle, főleg azután, hogy 1éve elváltak apuval. Azóta, amikor csak lehet, apuval töltjük a hétvégéket. Az utazás egy kicsit macerás, mivel 100km választ el bennünket. Anyut az elején megviselte ez az egész, de mióta randizgat egy félig magyar félig angol csávóval, aki anyanyelvi szinten beszéli mind két nyelvet, teljesen kivirult, és boldog. Rendes a fickó, meg minden, de azért mégsem apu.
Adamnek van egy 19 éves fia, Dani, akit még sosem láttam élőben. Egyszer beszéltem vele telefonon, és akkor is azért mert Ad otthon felejtette a mobilját. Milyen ember az, aki otthon hagyja a mobilját? Nekem 1 óráig kellett nélkülöznöm a kicsikémet, de úgy éreztem, mint akin nincs ruha.
-Lea, milyen volt a táncóra??- Kérdezte anyu aggódó arccal, mivel látta, hogy másodpercek kérdése, és elalszom az anyós ülésen.
-Mindenki kihozta magából a maximumot, és úgy érzem meg tudnánk nyerni a trófeát.- mondtam két ásítás között.
-Ha keményen edzetek, és minden tőletek telhetőt megtesztek, akkor semmi sem lehetetlen.
-Remélem is.-Kiszálltam az autóból, és becsaptam magam mögött az ajtót.
-Beszéltem Adammel, és szeretnének eljönni a versenyre, természetesen csak akkor, hogy ha nem bánod, és utána az egész napot együtt tölthetnénk, hogy Danival egy kicsit ti is megismerhessétek egymást.
-Felőlem jöhetnek, én nem bánom...Amúgy Barbi mikor megy abba a táborba??
-Egy óra múlva jön érte az emeletes busz, és már indulnak is.
Amikor beértünk a házba, indultam a fürdőszoba felé, hogy lezuhanyozzak, de anyu megállított.
-Lea várj egy kicsit. Van egy meglepetésünk a számodra.
Amikor meghallottam a meglepetés szót, rögtön kipattant a szemem, elmúlt az álmosságom, és nem éreztem magam már fáradtnak sem.
-Mi a meglepi??- Kérdeztem kíváncsian.
Anyu felém nyújtott egy borítékot.
-Ez az ajándékom??
-Nem te szerencsétlen! Hanem az, ami benne van te ütődött.
-Figyelj hugi, mit szólnál hozzá, ha most csak úgy péntek alkalmából, bevágnálak a medencébe??
-Várj egy kicsit, megyek és átveszem a fürdő rucim, hogy akkor már stílusosan csináljuk az egészet.- vigyorgott önelégülten.-De nyisd már ki azt a borítékot, az isten szerelmére!!
-Jól van már, jól van már, nyitom!
Kinyitottam a borítékot, és amikor megláttam, hogy mi van benne, az ájulás és a szív roham kerülgetett.

1.fejezet 1.rész

Ma reggel a mobilom csengésére ébredtem. Az egyik legjobb barátnőm Bella hívott, és amikor szándékoztam felvenni a készüléket, rögtön leüvöltötte a fejem.
-Te meg hogy gondolod, hogy nem veszed fel rögtön azt az átkozott telefont?
-Sajnálom Bells, csak még kicsit korán van nem gondolod?
-Őszintén szólva nem. Amúgy nem tudod hogy milyen nap van ma?
-Péntek.-válaszoltam kissé kómásan.
-Pénteek?? Június 16-a van! Az utolsó nap, amit elszenvedünk a suliban, és utána jön a várva várt SUMMER TIME. Nincs matek, nincs suli, nincs házi, nincs matek...ja és mondtam már hogy nincs matek?? Addig alszunk, ameddig akarunk...
-Persze, ha hagysz. -mondtam neki nevetve.
-Hidd el, hogy hagyni fogom. Amúgy azért hívtalak, hogy nem tudnál egy kicsit hamarabb jönni hozzánk, segíteni készülődni...de ha már itt tartunk, akkor hozhatnál magaddal pár göncöt, valami olyat, amiben szív döglesztően festek majd.
-Minden ruhámban szív döglesztően festesz. Mit szólnál mondjuk egy farmer minihez, és egy fehér laza felsőhöz, tudod, ami tele van írással, és annyira bírod, amikor cica nacival veszem fel. A hajadat vasald ki, és vedd fel azt a cipőt, amit tegnap vettünk a plázában.
-wooow Isten vagy.-mondta boldogan.
-A barátaimnak csak Lea.-vágtam rá.
Már vagy 20 perce beszélgettünk, amikor anyu hangját meghallottam a földszintről.
-Kicsim, kész a reggeli!
-Megyek már!
-Kész a reggeli ...-Bells próbálta anyut utánozni, ami elég viccesre sikerült, és az lett a
 vége, hogy további 2 percig szakadtunk egymás nevetésén.
-Most már tényleg mennem kell.-mondtam két nevető görcs között.-Nekem is időbe telik, mire elkészülök.
-Te pizsiben is simán mehetnél suliba, olyan szép vagy.
-Most gondolj bele, mi lenne, ha egy tornádó elvinné az összes göncömet, azt is, ami nálad van, és pizsibe kellene, hogy suliba menjek??
-Max divatot teremtenél, és másnap már mindenki pizsiben mászkálna az utcán. Ez viszont sosem történne meg, mert akkor kölcsön adnám a saját ruháimat, míg be nem szerzel magadnak pár újat...
-Ezt még később majd megbeszéljük. Sietek hozzátok. Puszi.-És letettem a telefont.
Kapcsoltam egy kis pörgős zenét, és nekikezdtem készülődni.Felvettem egy csini pólót, egy fekete farmer rövid nacit, a kedvenc fehér Comverse csukámat,és a Ray Ban napszemcsimet. A sminkelés annyiból állt, hogy kihúztam a szemem, és egy kis száj fényt tettem az ajkamra. 15 percnyi szenvedés után, hosszú, göndörített fürtjeim természetesen hullottak a vállamra. Szokásomtól eltérve 50 perc alatt végeztem. Amikor a tükörbe néztem, örömmel nyugtáztam, hogy nem mindig igaz az a mondás, hogy : "a jó munkához idő kell". Leszaladtam a konyhába, magamba tömtem egy szenyát, ittam egy kis narancs levet, és mivel indulásig még volt időm, felmentem a közösségi oldalakra, és meglestem, hogy mi történt az éjszaka. Első látásra úgy
tűnt, hogy semmi említésre méltó nem történt. Mindaddig, míg meg nem láttam a volt pasim neve mellett a "kapcsolatban" státuszt. Már rég szakítottunk, (nem szeretnék erről beszélni, legyen annyi elég, hogy szemét volt, és ettől az egész sztoritól még 2 hónap után is rosszul vagyok) úgy érzem, hogy ez a seb már begyógyult, de sosem fogom elfelejteni. A gondolataimból egy pittyegés zökkentett ki. Nagy meglepetésemre Eszti néni írt rám cseten.
-Szia. Neked most nem suliban kellene lenned?
-Még van egy kis időm indulásig.
-Óooh tudod... az idő eltolódás néha kikészíti az embert.
-Persze, főleg ha valaki Floridában él, és egész évben csak sütteti a hasát... Nagyon borzalmas tud lenni. Ha már itt tartunk, hány óra van most nálatok?
-Már besötétedett. Mindjárt kezdődik a sorozatom.
-xd jó neked. Nekem viszont most már mennem kell, ha nem akarok elkésni az utolsó napról. Majd később még beszélünk. Sziaa.
-Nem is gondolnád, hogy milyen hamar. Szia. Ügyes legyél.
-Én mindig az vagyok. ;)
Kikapcsoltam a laptopom, és elindultam Bellsékhez a ruhákkal. Az út 2percig tartott. Amikor benyitottam a házba, Bell hatalmas fejjel rontott nekem.
-Mégis mi tartott ennyi ideig, hogy idetold a képed a szomszédból? Már azt hittem, hogy nekem kell pizsiben elindulnom!
-Te nem vagy komplett. Még van 20 percünk, hogy kiérjünk a megállóba! Ki van itt késésben??
-Hát én.
-Anabella!
-Jajj ne hívj így. A szüleim nem voltak maguknál, amikor ezt a nevet adták nekem. Amúgy meeeg GOOD NEWS!
-Mond csak, megosztanád velem?
-Még szép! Képzeld, holnaptól hivatalosan is Bella lessz a nevem, szóval nem kell többé Anabelláznod, amikor mérges vagy rám.-mondta széles vigyorral.
-Te arról csak ne is álmodj! De szent esküt teszek, és ezt csak azért, mert te vagy az egyik B.F.F.-em, és mert agyon szeretlek, szóval megígérem, hogy csak akkor mondom ki az Anabellát, ha rajtunk kívül senki más nem hallja.
-Tökéletes!
-Menj már öltözni, mert a végén még tényleg elkésünk miattad.
Gyorsan felkapta a ruháimat, és elindultunk. Mondhatom jó stylist voltam, istenien állt rajta a szoknya és a felső. Összhangban volt hosszú, barna, szög egyenesre vasalt fürtjeivel, és barna szemével. Már messziről láttuk a három alakot, akik felénk integetnek. Az 5-ös klikkünk további három tagja állt előttünk. Lexi, Caitlin és Hanna.
-Utolsó nap!-mondtam örömittasan.
-Igeeen. De honnan tudod?- Nézett rám elképedve Lexi.
-Onnan drága, hogy van naptáram, és mobilom.-Kacsintottam Bells felé.
-Mi volt ez??-Kérdezett minket Caitlin.

-Mi mi volt??- Méltatlankodott Bell.
-Hát ez a kacsintás, és a mosolygás.-Világosított fel bennünket Lex.
-Valami vicces dolog történt, amiről mi is kérjük a beszámolót!-követelőzött Hanna.
Elmeséltük nekik a reggeli sztorit az elejétől  a végéig, még azt is, hogy Bella nevet változtat, aminek mind az 5-en nagyon örültünk.
-Ezért szívás, hogy három különböző suliba járunk.- szomorodott Hanna.
Odamentem hozzá, és megöleltem, hátha ettől jobb lesz a kedve.