2.fejezet 26.rész

Jó olvasást kis hercegnőim. ♥ :)

*Harry szemszög*

Lea és én egy magas fa tetején ültünk, nem messze a tengerparttól. A nap lemenőben volt, és vörös fénye bevilágította az egész Miami Beach-et. A lágy szellő Lea szőke tincseit az arcomba fújta, így éreztem annak finom, édes illatát.
-Verseny a bójákig?-Hajolt felém, majd leugrott a fáról, és szaladni kezdett a víz felé, útközben elhajítva papucsát.
-Azért megvárhatnál, hogy egyenlő eséllyel induljunk.-Szóltam utána, de válaszra sem méltatva próbálta magáról leráncigálni lenge ruháját.
-Mi van Hazza? Máris feladtad?
-Hogy mit mondtál?-Szaladtam felé.
-Azt hiszed, hogy Louis nem mesélte el a sztorit, hogy hogyan kaptad a beceneved?-Incselkedett.
-Csak blöffölsz.
-Én nem vennék rá mérget.
-Én talán igen.-Kockáztattam meg. Néha olyan kétértelmű és titokzatos tud lenni. Képes meglepni az embereket, és ez az egyik ok a sok közül, amiért visszavonhatatlanul beleszerettem.
-Harry mit csi...-Kezdte hangosan, de gyorsan elhallgattattam egy csókkal, majd a homokban folytattuk egymás ajkának kényeztetését.
-A víz arra van.-Bökött a fejével a piros bója irányába.
Beszaladtunk a vízbe, és úszni kezdtünk a bójákat jelentő cél felé. Már félúton jártunk, amikor az ég gyönyörű pirosból sötétkékbe, majd koromfeketére váltott. A szél felerősödött, és hatalmas hullámok kezdték nyaldosni a homokos partot. Az ég villámokat szórt a fejünk felett, majd Lea-t elnyelte a víz.
-Harryyy.-Sikította Lea, mikor pár pillanatra felküzdötte magát a víz felszínére.
-Leaaaa.-Ordítottam olyan hangosan, amennyire csak tudtam. Ebben a pillanatban egyáltalán nem érdekelt, hogy ez árthat-e a hangszálaimnak, vagy sem. Az egyetlen amivel jelenleg törődni tudtam, az az, hogy minél gyorsabban tempózzak.
-Harry menj...........vissza a.........partra.-Üvöltötte minden egyes felszínre emelkedésekor. Hallottam, hogy merről jön a hang, de nem láttam őt sehol.
-Ne is álmodj róla.-Válaszoltam. Az áramlat még beljebb sodort minket. A víz egyre hidegebb lett. Már nem éreztem a lábaimat, és Lea hangját sem hallottam már egy jó ideje. Vagy direkt csöndben marad, hogy ne találjam meg, és hogy minél hamarabb feladjam a keresést és visszaforduljak, vagy már nem él. Az utóbbira nem is nagyon mertem gondolni. Élnie kell. Nem hallhatott meg. Szükségem van rá, és meg kell találnom minél hamarabb. A villám ezúttal nem messze tőlem csapott le. Ebben a szörnyű fél órában most vagyok először hálás a villámcsapásért, ugyanis tőlem kb. százötven méterre, fehér bikiniben felbukkant egy lány. Lea az. Egy Tv műsorban láttam, nagyjából egy évvel ezelőtt, hogy a vízben a távolságot sokkal kisebbnek látjuk, mint amekkora valójában. Mégis kit érdekel a távolság? Tempózz gyorsabban Styles, különben elveszíted Őt örökre, és akkor neked véged van. Ez járt a fejemben. Ezzel biztattam magam, hogy képes vagyok rá. Hosszas evickélés után megragadtam, és a part irányába kezdtem úszni. A hidegtől a végtagjaim teljesen elgémberedtek, és már egyáltalán nem éreztem őket. Amiért aggódtam az az, hogy Lea testhőmérsékletét sem éreztem. Szinte teljesen kihűlt a teste. A partra érve, az első dolog amit tehettem, hogy próbáltam eltávolítani a tüdejében felgyülemlett vizet. Tisztára, mint egy ócska horrorfilmben. A hős szerelmes az élete értelméért küzd, aki éppen nem lélegzik. Ekkor esett le, hogy Lea akár melyik pillanatban megfulladhat, hogy ha nem sietek. Megfulladhat, és elveszíthetem...örökre. Mi lesz velem akkor? Legjobb esetben teljesen magamba zuhanok, és senkihez nem szólok egy szót sem, majd bedugnak egy otthonba, amit diliseknek fejlesztettek ki, és ott fogok megöregedni. Egyedül. Gondolkozz egy kicsit. Mit mutattak a mentősök a suliban? Mit kell tenned, hogy minél hamarabb eltűnjön a gyomrából a sós víz... Megvan! Juttass levegőt a tüdejébe, és ő majd felköhögi a folyadékot. Miért nem köhög?? Nincs pulzusa... Meghalt...
-Leaaaa. Ébredj feeel.-Rázogattam.-Nem halhatsz meg. Szükségem van rád!
-Harry. Harry.-Visszhangzott a fejem egy hang.
Hirtelen kinyitottam a szemem, és Lea gyönyörű arca volt az első, amit megláttam.
-Csak rosszat álmodtál. Minden rendben van.-Mosolygott.
-Olyan élethű volt az egész. Nagyon hasonlított az előzőhöz.-Mondtam.
-Az előző álmodhoz? Akkor láttalak ilyen állapotban utoljára, amikor mellettem aludtál a repülőn.
-Igen, a lényege ugyanaz volt, de ezt most hagyjuk.-Ugyanaz a lényege...mind a kettőben meghaltál.
-Nem vagy éhes?-Csókolt meg, majd a fürdő felé sétált.
-Csak egy kicsit.-Válaszoltam.
 Húsz perc után kisétált a fürdőből, nekem pedig szó szerint tátva maradt a szám, úgy csodáltam.
-Mi olyan furcsa?-Hangjának lágy dallama teljesen megbabonázott.
-Csak az, hogy egy meseszép lány húsz perc alatt, hogyan tud még elbűvölőbb lenni.? Valakinek egy élet is kevés hozzá.
-Szóval tetszik amit látsz?
-Nagyon.-Vágtam rá.
-Akkor lent várlak a reggelivel.-Kacsintott, majd távozott a szobából.

2.fejezet 25.rész

Különösebb dolgot nem tudok hozzáfűzni, csak annyit, hogy jó olvasást, és a feliratkozásért nem harapok. ;)

Egy fekete kisbuszban ültünk, és Esztihez tartottunk. Mind nagyon fáradtak voltunk, de az ismert okok miatt nem nagyon mertünk elaludni. Az első dolog amit megtanultam, mióta a fiúkat ismerem, hogy soha, semmilyen körülmények között NE aludj el a buszban, különben szendviccsel a válladon ébredsz, vagy egyéb pazar körülmények között. Harry totál kipurcant a koncert után, ezért mondtam neki, hogy nyugodtan aludjon, mert nem fogom hagyni, hogy a fiúk teletömjék a zsebét már félig megolvadt csokival.
-Tomlinson, azt meg ne próbáld.-Állítottam le, mielőtt legjobb barátjára öntötte volna a fél literes üveg tartalmát.
-Nemáár.-Ajvékolt.
-Egyszer az életben, kérlek, nem tudnál a hátsódon maradni, míg meg nem érkezünk?
-Ünneprontó vagy!
-Miest kiszálltunk a buszból, azzal öntitek le egymást, amivel akarjátok.-Ígértem meg.
Ekkor Harry kinyújtotta nyelvét, a vele srégen ülő Louis-ra, majd vállamra hajtotta a fejét.
-Mennyi idő, míg megérkezünk?-Ásított.
-Öt perc.-Simítottam ki az arcából egy tincset.
-Akkor még alszom egy kicsit.-Karolta át derekam.
-Óh. Tévedtem. Itt vagyunk.


*Harry szemszög*

Lea olyan édes, hogy figyelte a srácokat, míg én aludtam. Nem sok lány tenné ezt meg a barátjáért.

-Öt perc.-Simított ki az arcomból egy tincset.
-Akkor még alszom egy kicsit.-Karoltam át derekát.
-Óh. Tévedtem. Itt vagyunk.-Csicseregte.
Amikor kinyitottam a szemeim, először azt hittem, hogy káprázik. Egy hatalmas, és gyönyörű házat pillantottam meg, előtte egy óriási medencével.
-Biztos, hogy itt lakik a nagynénid?-Hüledezett Lou.
-Ez a ház állatibb, mint a képeken.-Állapították meg a csajok.
-Hölgyeim, és uraim, most megismerhetitek azt a házat, ahol eltölthettem gyönyörű két hónapot.-Indult el Lea a kapu irányába, majd hátra fordult, és nevetni kezdett.-Én is hasonló fejet vágtam, amikor Eszti közölte, hogy ebben a szerény kis hajlékban húzta meg magát. Kíváncsi vagyok, hogy a szobám még mindig ugyanolyan-e. Remélem, hogy nem, mert szerintem szegény szobát már annyiszor átfestették, hogy a fal vastagabb lett minimum öt centivel, és így esetleg megdönthetne valami rekordot.
-Gyertek beljebb, ne ácsorogjatok odakint.-Intett a tornácról egy szőke hajú hölgy. Hölgy? Közelebb érve, láttam, hogy maximum nyolc év lehet köztünk.
-Skacok, ő itt Eszti néni, vagyis Eszti a nagynéném.-Helyesbített Lea.
-Szokj már le a néniről. Csak huszonöt éves vagyok.-Nem tévedtem. Pont nyolc év.- Áldom a bátyámat, amikor rászoktatott a nénire.
-Kicsi voltam, és olyan dolgokat is elhittem, amit nem lett volna szabad. Kezdjük mondjuk a mikulással.
Az ajtón belépve egy hatalmas hallal találtuk szembe magunkat. A következő megálló egy hatalmas konyha volt, ebédlővel egybekötve, ahol különböző szendvicsek és gyümölcslevek vártak minket.
-Éppen itt az ideje az uzsonnának.-Adta meg a végszót Eszti.
-Most esett le, hogy még be sem mutattam őket.-Lépett Lea nagynénje mellé a konyhában, és halkan elkezdte a bemutatást, mi pedig úgy tettünk, mint ha nem hallanánk semmit.
-Ő ott, a göndör hajú fiú, ő Harry, a barátom.
-Együtt vagytok? Nagyon helyes, és rettentően kedvesnek tűnik.
-A látszat nem csal. Mellette ül a legjobb barátom Zayn, és a legjobb barátnőim Bella, aki a ruhákat tervezte, és Hanna. A mellette lévő szöszi srácot úgy hívják hogy Niall, és Hanna a barátnője. A fiú, aki csíkosban van, ő Harry legjobb barátja Louis, és aki pedig most ivott egy kis narancslevet, ő Liam.
-Na akkor még egyszer. Harry, Zayn, Bella, Hanna, Niall, Louis és Liam?
-Pontosan.-Helyeselt Lea, majd leültek közénk, és segített elfogyasztani a töménytelen mennyiségű ételt.

Hatalmas ez a ház, és kényelmesen elférünk benne mind. Eszter és Lea simán lehetnének testvérek is, annyira hasonlítanak egymásra. Az egyik mellettünk lévő szobában Louis, a másikban pedig Hanna és Niall költöztek be. A szobánk két hónappal ezelőtt tömény rózsaszínben úszott. Mostanra teljesen új dizájnt kapott. Fehér és barackvirág. Ezek a színek domináltak mindenhol, még a fürdőben is. Az egész estét az udvarra néző tornácon töltöttünk. Zenéléssel és énekléssel elütve az időt. Nagy meglepetésünkre Lea a hangszerek mögött, énekhangjával is elkápráztatott minket. Addig nyaggattuk, míg el nem énekelte nekünk Beyonce-Halo-ját. Ez a ház nagy hatással van rá, természetesen csupa jó értelemben.

2.fejezet 24.rész

Tudom, hogy tegnap estére ígértem a részt, de sajnos nem volt netem, mobilról meg elég rizikós megosztani az új részt.  

Már útját megkezdte a nap az ég teteje felé, amikor hazaértünk a divatbemutatóról. Csöndesen beosontunk a házba, és első utam a fürdőbe vezetett, ahol lezuhanyoztam, és megszabadítottam arcomat a sminktől. Harry olyan édesen aludt, hogy nem volt szívem felkelteni a drágát. Egy darabig csak álltam, és néztem, ahogyan szuszog, majd bemásztam mellé az ágyba, fölé hajoltam, és egy apró csókot nyomtam ajkaira, mire elmosolyodott. Magára rántott, és egy forró csókokkal üdvözölt. Ajkaink hevesen falták egymást. Mióta Los Angelesben vagyunk, nem nagyon volt időnk egymásra, szóval kihasználtuk a helyzetet, már ha lehet ezt így mondani. Mikor megérkeztünk hulla fáradt voltam, és nem vágytam másra, csak arra, hogy aludjak. De most, hogy itt vagyok vele, már elmúlt ez a fáradság. Mellette a világ összes problémája megszűnik számomra. Olyan, mintha megnyomnék egy gombot, és az idő ekkor megáll. Nem halad egy tapodtat sem, míg mi úgy nem gondoljuk, hogy ideje mindennek úgy történnie, mielőtt megnyomtuk a hatalmas gombot.

-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-

Röpke négy óra alvás után elég szar volt felkelni, de minden ami hajnalban történt, kárpótol ezért. Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy az övé is nyitva, s az arcomat bámulja. Sosem értettem, miért néz így rám. Mintha én lennék a főnyeremény, nem pedig az őrületesen szerencsés nyertes. Egy jó reggelt puszival üdvözöltem, s óvatosan kikászálódtam az ágyból, és felszedtem széthajigált ruháinkat a szoba legkülönbözőbb pontjairól. Hogy felébredjek, tökéletes megoldásnak látszott a hideg zuhany...elméletben. Gyakorlatban a frászt kaptam a víz hőmérsékletétől. Felkaptam egy piros ruhát, és egy farmer kiskabátot, pár kiegészítőt, majd leültem a konyhában meginni egy kávét. 

-Te meg hogy hogy már fel vagy öltözve?-Vánszorgott be a helyiségbe Harry, álmos arccal és kócos fürtökkel, amik szerintem még édesebbé teszik amúgy is kisfiús arcát.

-Munka.-Ültem az ölébe.-Kérsz egy kis kávét?

-Attól függ, hogy mikor indulsz.-Karolta át a derekam.

-Tíz perc múlva, a kölcsön autóval.

-Akkor nem.-Puszilta meg a vállam.-El sem hiszem, hogy ha itt végeztünk, akkor együtt utazunk egészen Manchesterig.

-Én meg el sem hiszem, hogy a szüleim egy olyan országba ráncigálnak, ahol még sosem voltam.

-Mi van? Nem jártál még Angliában?-Nézett rám meghökkenten.

-Nem. Soha.

-Úr isten.-Meresztgette szemeit.-Akkor egy kicsit később megyünk Manchesterbe, mert előtte megmutatom neked Londont. Az összes nevezetességet, és a legjobb helyeket a városban. Sőt, mi több, még beugrunk egy Nando's-ba is, hogy megkóstolhasd a világ legjobb csirkés kajáit.

-Amiről Niall ódákat zeng. 

-Az a kedvenc kajáldája. Mi mást csinálhatna.

-Mondjuk írhatna egy dalt.-Adtam a tippet.-Nekem most sietnem kell, mert elkésem.

-Siess haza.-Puszilta meg a homlokom.-Szeretlek.

-És még rajtam kívül az összes lányt, akik nap mint nap sikítoznak, amikor meglátnak téged.

-Őket úgy szeretem, mint a rajongóimat, téged pedig úgy, mint az én hercegnőmet. Még koronád is van.-Emlékeztetett, mire elnevettem magam.

-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-

-Megkaptátok a meghívókat?

-Szia Eszti. Ammm mi nem kaptunk semmilyen meghívót.

-A laptopod ott van a közelben?

-Igen, de miért?

-Akkor küldök e-mailt.-Hadarta, majd letette a készüléket.

-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-

-Srácok gyertek csak egy kicsit.-Intettem nekik. 

-Itt vagyunk.-Ült le mellém Bella.

-Eszti nénikém küldött egy esküvői meghívót, amiben azt írja, hogy mindannyiunkat sok szeretettel vár az esküvőjére, és azt szeretné, hogy ha lehet, akkor egy héttel a lagzi előtt már legyek ott, mert nagy szüksége lenne rám, mert még nem talált nekünk megfelelő ruhát. 

-Írd meg neki, hogy a ruha dolgot elintézem én.-Kapott Bells papír és ceruza után.

Pár óra múlva elküldtem a gyönyörű terveket Esztinek, aki odáig volt a ruhákért. Bella találkozója remekül sikeredett, ugyanis egy szerződést akarnak aláíratni vele.
-És hol itt a gond?-Kérdeztem.
-Ott, hogy Párizsba kell költöznöm.-Mondta hatalmas vigyorral az arcán.
-Ez remek. Ha itt végeztem Los Angelesben, akkor forgatások és a fotózások valószínűleg mind Angliában lesznek, szóval majd átugrok hozzád, és elmegyünk egy hatalmas vásárlós körútra.
-És mi lesz Hanna-val?
-Ő sem fogja megúszni, azt elhiheted.
-Ha már itt tartunk, akkor Niall most mondta, hogy beszélt vele telefonon, és azt üzeni, hogy majd összefutunk a reptéren.
-Jobban van már a nagyija?
-Nemsoká hazaengedik.
-Tudod,-mondtam a rajzokat nézegetve-szerintem soha sem volt senkinek ilyen meseszép koszorúslány ruhája, mint nekem. Még meg sem varrták, de én már fel akarom venni.

*Pár nappal később*
-Végre! Megérkeztek a varró nőtől azok a ruhák, amiben a lagziban leszünk.-Szaladt egy hatalmas nagy dobozzal a kezében Bells. Ez a Lea, Hanna, Bella ruha.-Mutatta meg, az  általa tervezett gyönyörűségeket.

2.fejezet 23.rész

Jó olvasást drágaságaim. :))

A lakosztályba érve, az a látvány fogadott minket, hogy a fiúk egymás hegyén hátán feküdtek. Alul Louis, felette Zayn, és Liam. Ha jól tudom, ezt a "játékot" nevezik kicsi a rakás-nak... vagy valami ilyesminek. Harry a rakás mellett állt, és nevetett ezen a három bolondon. Nekem sem kellett több, ledobtam a táskám a földre, nekiszaladtam, és kis tigris módjára ugrottam rá Harry-re, és csókoltam meg, miközben egyre közelebb kerültünk a földhöz. Hazza a földön feküdt, én pedig rajta.
-Veled meg mi történt?-Kérdezte.- Én is örülök hogy látlak, de ez egy kicsit túlzás, nem?
-A családom  Manchester-be költözik.-Hadartam.
-Hogy micsoda? Most.... akkor...te...
-Angliába költözöm. Anyuék a ma estét már az új házban töltik.-Mondtam hatalmas vigyorral az arcomon.
-Ez remek, de tudjátok srácok, igazán leszállhatnátok rólam, mert nem kapok levegőt.-Nyögdécselt Louis.
-Akkor most az anyukád, és az apukád újból együtt vannak?-Kérdezte Zayn.
-Neeem. Dehogy!
-Most már igazán elmagyarázhatnád, hogy mi van, mert én nem nagyon értem a történetedet. Túl bonyolult ez nekünk.-Ült le mellém Liam.
-Az van, hogy anyu Spanyolországban született egy spanyol és egy magyar állampolgár gyermekeként, apu pedig Amerikában, egy amerikai és egy magyar állampolgár gyermekeként. Amikor apu tizenöt volt, Magyarországra költöztek, és itt élték életüket, mindaddig, míg anyuval össze nem futott, aki éppen látogatóban volt a magyar rokonoknál, és egymásba nem szerettek. Ezután nyaralni mentek Olaszországba, és pár héttel hamarabb, mint kellett volna, megszülettem. Mivel így én automatikusan olasz állampolgárnak számítottam, így odaköltöztünk, és ott éldegéltünk. Negyedikes voltam, amikor Budapestre költöztünk, és már ekkor folyékonyan beszéltem angolul, spanyolul, magyarul, olaszul, és nem állt messze tőlem a francia sem.
Másfél évvel ezelőtt a szüleim elváltak, és már mind a ketten megtalálták a boldogságot más oldalán. Megnyertem egy tánc versenyt, és kiköltöztem apu húgához Floridába, kis idő elteltével találkoztam Harry-vel, egymásba szerettünk, és...na, ezt a történetet nem folytatom tovább, ugyanis túl fiatalnak érzem még magam az ilyesmihez.-Húztam fel a szemöldököm és felálltam a földről.-Holnap melyik járattal megyünk?-Kérdeztem.
-Ma este indulunk, és magán géppel.-Miest kimondta ezeket a szavakat Zayn, rohantam a szobámba, és az összes holmimat Bella segítségével belepakoltam a bőröndökbe. 

-Tegnap kaptam egy SMS-t a bátyámtól.
-És mit írt?-Kíváncsiskodott.
-Éppen itt az ideje, hogy elmondjuk neki. Tudod, hogy szeretlek Bella, de ő a húgom, neked pedig a legjobb barátnőd, nem hazudhatunk neki már többet. Szeretlek: Dani
-Megmagyarázom!-Mentegetőzött.
-Nem kell. Csak egy őszinte választ szeretnék hallani.-Néztem a szemébe.-Ti egy pár vagytok a bátyámmal?
Ajkait megnedvesítette, majd összepréselte azokat, és elmosolyodott.-Igen.-Felelte. A megkönnyebbülés futott át mindkettőnkön. Rajta azért, mert végre nem kell tovább titkolóznia, rajtam pedig azért, mert végre mind a ketten boldogok, és végre megtudtam, hogy Dani kinek szánta a Love feliratos nyakláncot.

-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-

Hatalmas és pörgős, sosem áll meg itt az élet, fontos emberek laknak itt, és fontos eseményekre járnak. Ez LA.  Még szép, hogy az itt eltöltendő idő alatt egyáltalán nem lesz időm város nézésre. Egyik fotózás követi a másikat, majd interjúk a filmemmel kapcsolatban, majd ismét fotózás, és ha ügyes leszek, akkor lesz egy kis időm a barátaimra, akik szintúgy el lesznek foglalva a saját dolgukkal. Koncertek, interjúk, satöbbi. Már kerek huszonnégy órája nem tudtam egy jót beszélgetni Bells-szel, pedig ő is velünk lakik a fiúk házában. Kárpótlás képpen úgy döntöttem, hogy a ma esti divat bemutatóra magammal viszem. Tudom, hogy mindene a ruha tervezés, ezért beszéltem a szervezővel, akinek valami hosszú és kiejthetetlen a neve, és megkértem, hogy szerezzen két olyan jegyet, amivel be tudunk menni majd a színfalak mögé egy kicsit szét nézni. Az ügynökség, akinek legutoljára dolgoztam, elintézte, hogy tudjunk pár szót váltani a tervezővel. Az interjúmra Bella is elkísért, mert utána siettünk megvenni a tökéletes ruhákat az esti bemutatóra. A srácoknak is feltettük a nagy kérdést, hogy el szeretnének-e jönni, de nemet mondtak, mert szerintük nincs ott  más, csak csúnya lányok csinos lábakkal, és különféle ruhák. Teljesen megértem őket, szerintem én sem mennék el egy autó kiállításra. A ruhabolt, ahova betévedtünk, meseszép volt. Hosszas válogatás után, mind a ketten egy-egy kék, gyönyörű ruha mellett döntöttünk, amik nem csak szépek, de kényelmesek is voltak.

Hosszas szenvedés után mind a ketten harci díszben álltunk a tükör előtt, és készítettünk egy közös fotót, amit rögtön posztoltam Twitteren. 

-Egy másodperce sem tettem fel, és már kaptunk rá vagy száz favourit-ot.

-Nézd meg, hogy ki volt az első.-Kért Bella. 

Nagyot mosolyogtam, amikor megpillantottam az ismerős nevet a mobilom kijelzőjén.

-Nehogy azt mondd, hogy most is kockulsz.-Ordítottam.

-Csak egy kicsit.-Érkezett a válasz Harry-től.

-Na nézzelek, miben akartok elmenni arra a divatbemutatóra.-Jött be a szobába egy aranyos, szőke nő.

-Mi ezekre gondoltunk.-Mutatott a ruháinkra Bella.

-Forduljatok meg légyszíves.-Utasított.-Szuperül néztek ki. Még be sem mutatkoztam.-Ütött egyet a homlokára.-A nevem Lou Teasdale, és én vagyok a One Direction stylist-ja.-Mutatkozott be.

-Hali Lou, a nevem Bella.

-Én pedig Lea vagyok.-Mutatkoztunk be mi is. 

Személyesen is megismerkedtünk a kislányával, Lux-szal, és a férjével, Tom-mal. 

Egy gyors smink és haj igazításra még maradt időnk, mielőtt megérkezett volna értünk az autó.

-Élőben még gyönyörűbb vagy.-Csókolt meg Harry, mire én belefúrtam az ujjaim göndör fürtjei közé. Imádtam ezt csinálni, mert a haja mindig puha volt, és olyan kellemes illatú, hogy ehhez foghatót még nem láttam... vagyis ehhez foghatót még nem tapintottam, és nem éreztem. Fizikai fájdalmat okozott az, amikor meghallottam az autó dudájának hangját, és ajkaink kénytelenek voltak elválni egymástól.-Ébressz fel, ha hazaértek. 

-Úgy lesz.-Kulcsoltuk össze ujjainkat, majd kiléptünk a bejárati ajtón. A nap éppen lemenőben, a levegő hőmérséklete kellemes. A szél a Csendes-óceán felől fúj egy kis hideg levegőt, ami ezt az időpontot teljesen alkalmassá teszi egy kis romantikázásra, összebújva az erkélyen. Harry-vel az ajtóban még váltottunk egy gyors csókot, majd Bell-el beültünk az autóba, ami a divatbemutatóra vitt minket. 

-Még most sem merem elhinni, hogy itt vagyok.-Nézett körbe Bella a hatalmas teremben, ahol álló fogadást tartottak. A színfalak mögött meglestük, hogy hogyan készülődnek a modellek, és megnézhettünk pár ruhát. Bemutattam Bellát a ruha tervezőnek, aki nagyon kedvesen viselkedett, és rettentően kíváncsi volt Bells rajzaira. A show után még hosszasan megtárgyalták a dolgokat, és megbeszéltek egy találkozót. Ezalatt elfoglaltam magam, és kedvesen válaszoltam a legkülönfélébb kérdésekre, amit a modellek tettek fel. A kifutó modellek élete, és munkája teljesen más, mint az enyém. Ég és föld közöttük a különbség. Meséltem nekik az én munkámról, cserébe ők is elláttak pár tanáccsal, ha esetleg kifutón kellene hogy végig menjek, akkor legyen már egy kis tapasztalatom.