Ma reggel a mobilom csengésére ébredtem. Az egyik legjobb barátnőm Bella hívott, és amikor szándékoztam felvenni a készüléket, rögtön leüvöltötte a fejem.
-Te meg hogy gondolod, hogy nem veszed fel rögtön azt az átkozott telefont?
-Sajnálom Bells, csak még kicsit korán van nem gondolod?
-Őszintén szólva nem. Amúgy nem tudod hogy milyen nap van ma?
-Péntek.-válaszoltam kissé kómásan.
-Pénteek?? Június 16-a van! Az utolsó nap, amit elszenvedünk a suliban, és utána jön a várva várt SUMMER TIME. Nincs matek, nincs suli, nincs házi, nincs matek...ja és mondtam már hogy nincs matek?? Addig alszunk, ameddig akarunk...
-Persze, ha hagysz. -mondtam neki nevetve.
-Hidd el, hogy hagyni fogom. Amúgy azért hívtalak, hogy nem tudnál egy kicsit hamarabb jönni hozzánk, segíteni készülődni...de ha már itt tartunk, akkor hozhatnál magaddal pár göncöt, valami olyat, amiben szív döglesztően festek majd.
-Minden ruhámban szív döglesztően festesz. Mit szólnál mondjuk egy farmer minihez, és egy fehér laza felsőhöz, tudod, ami tele van írással, és annyira bírod, amikor cica nacival veszem fel. A hajadat vasald ki, és vedd fel azt a cipőt, amit tegnap vettünk a plázában.
-wooow Isten vagy.-mondta boldogan.
-A barátaimnak csak Lea.-vágtam rá.
Már vagy 20 perce beszélgettünk, amikor anyu hangját meghallottam a földszintről.
-Kicsim, kész a reggeli!
-Megyek már!
-Kész a reggeli ...-Bells próbálta anyut utánozni, ami elég viccesre sikerült, és az lett a
vége, hogy további 2 percig szakadtunk egymás nevetésén.
-Most már tényleg mennem kell.-mondtam két nevető görcs között.-Nekem is időbe telik, mire elkészülök.
-Te pizsiben is simán mehetnél suliba, olyan szép vagy.
-Most gondolj bele, mi lenne, ha egy tornádó elvinné az összes göncömet, azt is, ami nálad van, és pizsibe kellene, hogy suliba menjek??
-Max divatot teremtenél, és másnap már mindenki pizsiben mászkálna az utcán. Ez viszont sosem történne meg, mert akkor kölcsön adnám a saját ruháimat, míg be nem szerzel magadnak pár újat...
-Ezt még később majd megbeszéljük. Sietek hozzátok. Puszi.-És letettem a telefont.
Kapcsoltam egy kis pörgős zenét, és nekikezdtem készülődni.Felvettem egy csini pólót, egy fekete farmer rövid nacit, a kedvenc fehér Comverse csukámat,és a Ray Ban napszemcsimet. A sminkelés annyiból állt, hogy kihúztam a szemem, és egy kis száj fényt tettem az ajkamra. 15 percnyi szenvedés után, hosszú, göndörített fürtjeim természetesen hullottak a vállamra. Szokásomtól eltérve 50 perc alatt végeztem. Amikor a tükörbe néztem, örömmel nyugtáztam, hogy nem mindig igaz az a mondás, hogy : "a jó munkához idő kell". Leszaladtam a konyhába, magamba tömtem egy szenyát, ittam egy kis narancs levet, és mivel indulásig még volt időm, felmentem a közösségi oldalakra, és meglestem, hogy mi történt az éjszaka. Első látásra úgy
tűnt, hogy semmi említésre méltó nem történt. Mindaddig, míg meg nem láttam a volt pasim neve mellett a "kapcsolatban" státuszt. Már rég szakítottunk, (nem szeretnék erről beszélni, legyen annyi elég, hogy szemét volt, és ettől az egész sztoritól még 2 hónap után is rosszul vagyok) úgy érzem, hogy ez a seb már begyógyult, de sosem fogom elfelejteni. A gondolataimból egy pittyegés zökkentett ki. Nagy meglepetésemre Eszti néni írt rám cseten.
-Szia. Neked most nem suliban kellene lenned?
-Még van egy kis időm indulásig.
-Óooh tudod... az idő eltolódás néha kikészíti az embert.
-Persze, főleg ha valaki Floridában él, és egész évben csak sütteti a hasát... Nagyon borzalmas tud lenni. Ha már itt tartunk, hány óra van most nálatok?
-Már besötétedett. Mindjárt kezdődik a sorozatom.
-xd jó neked. Nekem viszont most már mennem kell, ha nem akarok elkésni az utolsó napról. Majd később még beszélünk. Sziaa.
-Nem is gondolnád, hogy milyen hamar. Szia. Ügyes legyél.
-Én mindig az vagyok. ;)
Kikapcsoltam a laptopom, és elindultam Bellsékhez a ruhákkal. Az út 2percig tartott. Amikor benyitottam a házba, Bell hatalmas fejjel rontott nekem.
-Mégis mi tartott ennyi ideig, hogy idetold a képed a szomszédból? Már azt hittem, hogy nekem kell pizsiben elindulnom!
-Te nem vagy komplett. Még van 20 percünk, hogy kiérjünk a megállóba! Ki van itt késésben??
-Hát én.
-Anabella!
-Jajj ne hívj így. A szüleim nem voltak maguknál, amikor ezt a nevet adták nekem. Amúgy meeeg GOOD NEWS!
-Mond csak, megosztanád velem?
-Még szép! Képzeld, holnaptól hivatalosan is Bella lessz a nevem, szóval nem kell többé Anabelláznod, amikor mérges vagy rám.-mondta széles vigyorral.
-Te arról csak ne is álmodj! De szent esküt teszek, és ezt csak azért, mert te vagy az egyik B.F.F.-em, és mert agyon szeretlek, szóval megígérem, hogy csak akkor mondom ki az Anabellát, ha rajtunk kívül senki más nem hallja.
-Tökéletes!
-Menj már öltözni, mert a végén még tényleg elkésünk miattad.
Gyorsan felkapta a ruháimat, és elindultunk. Mondhatom jó stylist voltam, istenien állt rajta a szoknya és a felső. Összhangban volt hosszú, barna, szög egyenesre vasalt fürtjeivel, és barna szemével. Már messziről láttuk a három alakot, akik felénk integetnek. Az 5-ös klikkünk további három tagja állt előttünk. Lexi, Caitlin és Hanna.
-Utolsó nap!-mondtam örömittasan.
-Igeeen. De honnan tudod?- Nézett rám elképedve Lexi.
-Onnan drága, hogy van naptáram, és mobilom.-Kacsintottam Bells felé.
-Mi volt ez??-Kérdezett minket Caitlin.
-Mi mi volt??- Méltatlankodott Bell.
-Hát ez a kacsintás, és a mosolygás.-Világosított fel bennünket Lex.
-Valami vicces dolog történt, amiről mi is kérjük a beszámolót!-követelőzött Hanna.
Elmeséltük nekik a reggeli sztorit az elejétől a végéig, még azt is, hogy Bella nevet változtat, aminek mind az 5-en nagyon örültünk.
-Ezért szívás, hogy három különböző suliba járunk.- szomorodott Hanna.
Odamentem hozzá, és megöleltem, hátha ettől jobb lesz a kedve.
-Te meg hogy gondolod, hogy nem veszed fel rögtön azt az átkozott telefont?
-Sajnálom Bells, csak még kicsit korán van nem gondolod?
-Őszintén szólva nem. Amúgy nem tudod hogy milyen nap van ma?
-Péntek.-válaszoltam kissé kómásan.
-Pénteek?? Június 16-a van! Az utolsó nap, amit elszenvedünk a suliban, és utána jön a várva várt SUMMER TIME. Nincs matek, nincs suli, nincs házi, nincs matek...ja és mondtam már hogy nincs matek?? Addig alszunk, ameddig akarunk...
-Persze, ha hagysz. -mondtam neki nevetve.
-Hidd el, hogy hagyni fogom. Amúgy azért hívtalak, hogy nem tudnál egy kicsit hamarabb jönni hozzánk, segíteni készülődni...de ha már itt tartunk, akkor hozhatnál magaddal pár göncöt, valami olyat, amiben szív döglesztően festek majd.
-Minden ruhámban szív döglesztően festesz. Mit szólnál mondjuk egy farmer minihez, és egy fehér laza felsőhöz, tudod, ami tele van írással, és annyira bírod, amikor cica nacival veszem fel. A hajadat vasald ki, és vedd fel azt a cipőt, amit tegnap vettünk a plázában.
-wooow Isten vagy.-mondta boldogan.
-A barátaimnak csak Lea.-vágtam rá.
Már vagy 20 perce beszélgettünk, amikor anyu hangját meghallottam a földszintről.
-Kicsim, kész a reggeli!
-Megyek már!
-Kész a reggeli ...-Bells próbálta anyut utánozni, ami elég viccesre sikerült, és az lett a
vége, hogy további 2 percig szakadtunk egymás nevetésén.
-Most már tényleg mennem kell.-mondtam két nevető görcs között.-Nekem is időbe telik, mire elkészülök.
-Te pizsiben is simán mehetnél suliba, olyan szép vagy.
-Most gondolj bele, mi lenne, ha egy tornádó elvinné az összes göncömet, azt is, ami nálad van, és pizsibe kellene, hogy suliba menjek??
-Max divatot teremtenél, és másnap már mindenki pizsiben mászkálna az utcán. Ez viszont sosem történne meg, mert akkor kölcsön adnám a saját ruháimat, míg be nem szerzel magadnak pár újat...
-Ezt még később majd megbeszéljük. Sietek hozzátok. Puszi.-És letettem a telefont.
Kapcsoltam egy kis pörgős zenét, és nekikezdtem készülődni.Felvettem egy csini pólót, egy fekete farmer rövid nacit, a kedvenc fehér Comverse csukámat,és a Ray Ban napszemcsimet. A sminkelés annyiból állt, hogy kihúztam a szemem, és egy kis száj fényt tettem az ajkamra. 15 percnyi szenvedés után, hosszú, göndörített fürtjeim természetesen hullottak a vállamra. Szokásomtól eltérve 50 perc alatt végeztem. Amikor a tükörbe néztem, örömmel nyugtáztam, hogy nem mindig igaz az a mondás, hogy : "a jó munkához idő kell". Leszaladtam a konyhába, magamba tömtem egy szenyát, ittam egy kis narancs levet, és mivel indulásig még volt időm, felmentem a közösségi oldalakra, és meglestem, hogy mi történt az éjszaka. Első látásra úgy
tűnt, hogy semmi említésre méltó nem történt. Mindaddig, míg meg nem láttam a volt pasim neve mellett a "kapcsolatban" státuszt. Már rég szakítottunk, (nem szeretnék erről beszélni, legyen annyi elég, hogy szemét volt, és ettől az egész sztoritól még 2 hónap után is rosszul vagyok) úgy érzem, hogy ez a seb már begyógyult, de sosem fogom elfelejteni. A gondolataimból egy pittyegés zökkentett ki. Nagy meglepetésemre Eszti néni írt rám cseten.
-Szia. Neked most nem suliban kellene lenned?
-Még van egy kis időm indulásig.
-Óooh tudod... az idő eltolódás néha kikészíti az embert.
-Persze, főleg ha valaki Floridában él, és egész évben csak sütteti a hasát... Nagyon borzalmas tud lenni. Ha már itt tartunk, hány óra van most nálatok?
-Már besötétedett. Mindjárt kezdődik a sorozatom.
-xd jó neked. Nekem viszont most már mennem kell, ha nem akarok elkésni az utolsó napról. Majd később még beszélünk. Sziaa.
-Nem is gondolnád, hogy milyen hamar. Szia. Ügyes legyél.
-Én mindig az vagyok. ;)
Kikapcsoltam a laptopom, és elindultam Bellsékhez a ruhákkal. Az út 2percig tartott. Amikor benyitottam a házba, Bell hatalmas fejjel rontott nekem.
-Mégis mi tartott ennyi ideig, hogy idetold a képed a szomszédból? Már azt hittem, hogy nekem kell pizsiben elindulnom!
-Te nem vagy komplett. Még van 20 percünk, hogy kiérjünk a megállóba! Ki van itt késésben??
-Hát én.
-Anabella!
-Jajj ne hívj így. A szüleim nem voltak maguknál, amikor ezt a nevet adták nekem. Amúgy meeeg GOOD NEWS!
-Mond csak, megosztanád velem?
-Még szép! Képzeld, holnaptól hivatalosan is Bella lessz a nevem, szóval nem kell többé Anabelláznod, amikor mérges vagy rám.-mondta széles vigyorral.
-Te arról csak ne is álmodj! De szent esküt teszek, és ezt csak azért, mert te vagy az egyik B.F.F.-em, és mert agyon szeretlek, szóval megígérem, hogy csak akkor mondom ki az Anabellát, ha rajtunk kívül senki más nem hallja.
-Tökéletes!
-Menj már öltözni, mert a végén még tényleg elkésünk miattad.
Gyorsan felkapta a ruháimat, és elindultunk. Mondhatom jó stylist voltam, istenien állt rajta a szoknya és a felső. Összhangban volt hosszú, barna, szög egyenesre vasalt fürtjeivel, és barna szemével. Már messziről láttuk a három alakot, akik felénk integetnek. Az 5-ös klikkünk további három tagja állt előttünk. Lexi, Caitlin és Hanna.
-Utolsó nap!-mondtam örömittasan.
-Igeeen. De honnan tudod?- Nézett rám elképedve Lexi.
-Onnan drága, hogy van naptáram, és mobilom.-Kacsintottam Bells felé.
-Mi volt ez??-Kérdezett minket Caitlin.
-Hát ez a kacsintás, és a mosolygás.-Világosított fel bennünket Lex.
-Valami vicces dolog történt, amiről mi is kérjük a beszámolót!-követelőzött Hanna.
Elmeséltük nekik a reggeli sztorit az elejétől a végéig, még azt is, hogy Bella nevet változtat, aminek mind az 5-en nagyon örültünk.
-Ezért szívás, hogy három különböző suliba járunk.- szomorodott Hanna.
Odamentem hozzá, és megöleltem, hátha ettől jobb lesz a kedve.
