Ha tetszett a rész, iratkozzatok fel. ;) ♥
Még egy gyors ölelés a srácoknak, és irány a mai alkalomra kinevezett riport szoba. Amikor beléptem, rengeteg riportert és újságírót láttam, akik mind engem néztek. Sosem mertem volna gondolni, hogy ez a verseny ennyi embert érdekel. Jól nevelt lány módjára leültem a székre egy kedves hölgy mellett, és üdvözöltem mindenkit.
-Hali.-Csak egy hali telt tőlem, annyira ideges voltam, mivel ez az első interjúm.
-Helló Lea. Mostantól te vagy Európa legjobb koreográfusa a kor osztályodban. Milyen érzéssel tölt el?
-Húh. Nagyon szuper. Úgy érzem, hogy ezután a nap után, már bármire képes vagyok.-Mosolyogtam.
-Ahogy mindenki láthatta, nagyon jól táncolsz. Mióta űzöd ezt a tevékenységet?
-Egészen pici koromban láttam egy filmet, a Dirty Dancing-et,amiben táncoltak, és nagyon megtetszett. Anyu beíratott táncórákra, és nagyon élveztem. Amikor már szinte mindent tudtam a "komolyabb" táncokról, és nyertem már egy-két érmet, beleszerettem a hip-hopba, és azóta ezt csinálom.
-Hallottam, hogy modellkedsz, és nem áll tőled messze a színészet, és a zene sem.
-Ez igaz. Többször játszottam sulis színdarabokban, és jól megy a modellkedés, de énekelni csak otthon szoktam, a szűk családnak, és a legjobb barát nőimnek.
-Univerzális egy csajszi vagy. Hogy bírsz ennyi dolgot kézben tartani??
-Sulis darabokból hál' istennek csak 2 van évenként, mint már mondtam, énekelni nem nagyon szoktam, a modellkedés és a tánc az életem.
-Szóval előbb a tánc és a kifutó, azután jön a többi?
-A tánc, a kifutó, a tanulás, utána a többi.
Egy jó ideig még elbeszélgettünk, csináltak rólam pár képet, és rohantam anyuékhoz, akik gratuláltak, bepattantunk a kocsiba, hazamentünk, rendbe tettem magam, közöltem hugival mobilon keresztül, hogy győztem, és elmentünk kajálni. A szokásos ülésrend volt a kocsiban. Adam vezetett, anyu ült az anyó sülésen, így én hátrakényszerültem Dani mellé. Egész úton azon áradoztak, hogy mennyire szuper vagyok, megy ilyesmi.
-Ha nem lettek volna a srácok, akkor nekem sem sikerült volna.
-Ha pedig te nem lennél, akkor most ők nem nyertek volna.- Világosított fel Dani.
-Beszéltem a csajokkal, és nem tudnak jönni.-közöltem szomorúan.
-De azért te még eljössz?-Érdeklődött.
Mivel elég csalódott fejet vágott, beleegyeztem.
-Legyen. De mit vegyek fel??
-Valami csinosat.-Kacsintott rám.
-Hova kell csinosan felöltözni??- Érdeklődött anyu tágra nyílt szemekkel.
-Te még nem is tudod?? Szólni akartam, de valahogy kiment a fejemből. Dani meghívott valami "hurrá vége a sulinak, és ezt meg kell ünnepelni" partyba.
-Ígérem, hogy vigyázni fogok rá.
-Nem kell rám vigyázni, 16 vagyok. Nincs szükségem bébiszitterre.
-Tudod hogy nem erre céloztam....Nem úgy értettem.-Nézett rám bocsánat kérően.
-Ha Dani ott lessz a közeledben, akkor jó bulizást.
Ez az! Gondoltam magamban. Azt hiszem egy kicsit elkalandoztam, mert arra eszméltem, hogy már megkajáltunk, és útban voltunk haza.
-7-re jövök érted!
-Rendben. De mielőtt indulsz dobj egy SMS-t.
-Meglesz.
-Sziasztok.
-Sziasztok.- Köszöntünk el egyszerre.
Első utam a fürdőbe vezetett. Bevágódtam a zuhany alá, és 20percig csak folyattam magamra a langyos vizet. Hajat mostam, amit később beszárítottam, és feltupíroztam. Kicsit szolidabb füstös szemeket varázsoltam magamnak, az ajkamra pedig halványrózsaszín rúzs került.
"Elindultam" jött az SMS. Ennyire eltelt az idő?? Kb. 10percem van, hogy eldöntsem, mit vegyek fel. Végül egy szürke ujjatlan felsőre, fekete csőnacira, és egy szürke cipőre esett a választásom. Hogy feldobjam egy kicsit a szettet, egy arany színű karkötőt aggattam a csuklómra.
-Dani megérkezett.
-Köszi anyu, megyek máris.
Amikor lesétáltam a lépcsőn, anyunak és Daninak is tátva maradt a szája.
-Mehetünk?- Kérdeztem sietve.
- Persze.-Válaszolta kicsit zavarodottan.
-Majd jövök.
-Ha hazaértél ébressz fel.
-Rendben.
Kirángattam Danit a házból, mert ha nem tettem volna meg, még mindig ott állt volna az ajtó előtt, és tátotta volna a száját, mint egy mamlasz. Bepattantam a kocsiba, és indultunk a buli helyszínére.
-Hova is megyünk pontosan??
-Nem messze. 30perc és ott vagyunk.
-Amúgy nem kell beszarnod a sok idegentől, tudják hogy jössz, és nem fognak bunkózni vagy ilyesmi.
-Én és a beszarás?? Az két külön dolog. Tudod mikor szartam be utoljára?? Akkor, amikor pelust hordtam.
-Woow. Te aztán jól használod a szavakat. Figyeld meg, miután majd holnap reggel felkelsz, ne lepődj meg, amikor azt veszed
észre, hogy Twitteren a követőid, Facebookon pedig az ismerőseid száma megszaporodott egy kicsit.
-Köszi hogy szóltál.- Vihogtam.-Mesélj magadról egy kicsit.
-Mit szeretnél tudni?
-Mindent.
-Sokat segítettél...-fintorgott.
-Miért váltak el a szüleid?
Lelassított, majd leparkolt az út szélén.
-Keveset tudok erről az egészről.-Mondta szomorkodva.
-Ha nem akarod, akkor nem kell elmondanod.-Próbáltam megnyugtatni.
-De el szeretném.-És megjelent egy halvány, de szomorú mosoly a szája szélén.-Csak arra emlékszem, hogy kb.7 éves lehettem, amikor történt az egész. Hazaértem a suliból, és azt láttam, hogy apu egy öltönyös csávóval beszélt, később kiderült, hogy az az öltönyös csávó egy ügyvéd volt, és éppen a válási papírokat íratta alá apuval, majd azt mondta, hogy anyu lemond rólam, és mindig küld ajándékot a szülinapomkor, és karácsonyra. Kis szünet után hozzátette, hogy soha többé nem jön haza Braziliából, és hogy ott már van egy gyereke. Eddig hallgattam a beszélgetést, aztán sírva felszaladtam a szobámba. Azóta nem hallottam, és nem is akarok hallani róla. Soha. Láttam, hogy egy könnycsepp gördült le az arcán, amit megpróbált egy villámgyors mozdulattal letörölni, nehogy észrevegyem. Azzal a mozdulattal közelebb hajoltam hozzá, és...
Még egy gyors ölelés a srácoknak, és irány a mai alkalomra kinevezett riport szoba. Amikor beléptem, rengeteg riportert és újságírót láttam, akik mind engem néztek. Sosem mertem volna gondolni, hogy ez a verseny ennyi embert érdekel. Jól nevelt lány módjára leültem a székre egy kedves hölgy mellett, és üdvözöltem mindenkit.
-Hali.-Csak egy hali telt tőlem, annyira ideges voltam, mivel ez az első interjúm.
-Helló Lea. Mostantól te vagy Európa legjobb koreográfusa a kor osztályodban. Milyen érzéssel tölt el?
-Húh. Nagyon szuper. Úgy érzem, hogy ezután a nap után, már bármire képes vagyok.-Mosolyogtam.
-Ahogy mindenki láthatta, nagyon jól táncolsz. Mióta űzöd ezt a tevékenységet?
-Egészen pici koromban láttam egy filmet, a Dirty Dancing-et,amiben táncoltak, és nagyon megtetszett. Anyu beíratott táncórákra, és nagyon élveztem. Amikor már szinte mindent tudtam a "komolyabb" táncokról, és nyertem már egy-két érmet, beleszerettem a hip-hopba, és azóta ezt csinálom.
-Hallottam, hogy modellkedsz, és nem áll tőled messze a színészet, és a zene sem.
-Ez igaz. Többször játszottam sulis színdarabokban, és jól megy a modellkedés, de énekelni csak otthon szoktam, a szűk családnak, és a legjobb barát nőimnek.
-Univerzális egy csajszi vagy. Hogy bírsz ennyi dolgot kézben tartani??
-Sulis darabokból hál' istennek csak 2 van évenként, mint már mondtam, énekelni nem nagyon szoktam, a modellkedés és a tánc az életem.
-Szóval előbb a tánc és a kifutó, azután jön a többi?
-A tánc, a kifutó, a tanulás, utána a többi.
Egy jó ideig még elbeszélgettünk, csináltak rólam pár képet, és rohantam anyuékhoz, akik gratuláltak, bepattantunk a kocsiba, hazamentünk, rendbe tettem magam, közöltem hugival mobilon keresztül, hogy győztem, és elmentünk kajálni. A szokásos ülésrend volt a kocsiban. Adam vezetett, anyu ült az anyó sülésen, így én hátrakényszerültem Dani mellé. Egész úton azon áradoztak, hogy mennyire szuper vagyok, megy ilyesmi.
-Ha nem lettek volna a srácok, akkor nekem sem sikerült volna.
-Ha pedig te nem lennél, akkor most ők nem nyertek volna.- Világosított fel Dani.
-Beszéltem a csajokkal, és nem tudnak jönni.-közöltem szomorúan.
-De azért te még eljössz?-Érdeklődött.
Mivel elég csalódott fejet vágott, beleegyeztem.
-Legyen. De mit vegyek fel??
-Valami csinosat.-Kacsintott rám.
-Hova kell csinosan felöltözni??- Érdeklődött anyu tágra nyílt szemekkel.
-Te még nem is tudod?? Szólni akartam, de valahogy kiment a fejemből. Dani meghívott valami "hurrá vége a sulinak, és ezt meg kell ünnepelni" partyba.
-Ígérem, hogy vigyázni fogok rá.
-Nem kell rám vigyázni, 16 vagyok. Nincs szükségem bébiszitterre.
-Tudod hogy nem erre céloztam....Nem úgy értettem.-Nézett rám bocsánat kérően.
-Ha Dani ott lessz a közeledben, akkor jó bulizást.
Ez az! Gondoltam magamban. Azt hiszem egy kicsit elkalandoztam, mert arra eszméltem, hogy már megkajáltunk, és útban voltunk haza.
-7-re jövök érted!
-Rendben. De mielőtt indulsz dobj egy SMS-t.
-Meglesz.
-Sziasztok.
-Sziasztok.- Köszöntünk el egyszerre.
Első utam a fürdőbe vezetett. Bevágódtam a zuhany alá, és 20percig csak folyattam magamra a langyos vizet. Hajat mostam, amit később beszárítottam, és feltupíroztam. Kicsit szolidabb füstös szemeket varázsoltam magamnak, az ajkamra pedig halványrózsaszín rúzs került.
"Elindultam" jött az SMS. Ennyire eltelt az idő?? Kb. 10percem van, hogy eldöntsem, mit vegyek fel. Végül egy szürke ujjatlan felsőre, fekete csőnacira, és egy szürke cipőre esett a választásom. Hogy feldobjam egy kicsit a szettet, egy arany színű karkötőt aggattam a csuklómra.
-Köszi anyu, megyek máris.
Amikor lesétáltam a lépcsőn, anyunak és Daninak is tátva maradt a szája.
-Mehetünk?- Kérdeztem sietve.
- Persze.-Válaszolta kicsit zavarodottan.
-Majd jövök.
-Ha hazaértél ébressz fel.
-Rendben.
Kirángattam Danit a házból, mert ha nem tettem volna meg, még mindig ott állt volna az ajtó előtt, és tátotta volna a száját, mint egy mamlasz. Bepattantam a kocsiba, és indultunk a buli helyszínére.
-Hova is megyünk pontosan??
-Nem messze. 30perc és ott vagyunk.
-Amúgy nem kell beszarnod a sok idegentől, tudják hogy jössz, és nem fognak bunkózni vagy ilyesmi.
-Én és a beszarás?? Az két külön dolog. Tudod mikor szartam be utoljára?? Akkor, amikor pelust hordtam.
-Woow. Te aztán jól használod a szavakat. Figyeld meg, miután majd holnap reggel felkelsz, ne lepődj meg, amikor azt veszed
észre, hogy Twitteren a követőid, Facebookon pedig az ismerőseid száma megszaporodott egy kicsit.
-Köszi hogy szóltál.- Vihogtam.-Mesélj magadról egy kicsit.
-Mit szeretnél tudni?
-Mindent.
-Sokat segítettél...-fintorgott.
-Miért váltak el a szüleid?
Lelassított, majd leparkolt az út szélén.
-Keveset tudok erről az egészről.-Mondta szomorkodva.
-Ha nem akarod, akkor nem kell elmondanod.-Próbáltam megnyugtatni.
-De el szeretném.-És megjelent egy halvány, de szomorú mosoly a szája szélén.-Csak arra emlékszem, hogy kb.7 éves lehettem, amikor történt az egész. Hazaértem a suliból, és azt láttam, hogy apu egy öltönyös csávóval beszélt, később kiderült, hogy az az öltönyös csávó egy ügyvéd volt, és éppen a válási papírokat íratta alá apuval, majd azt mondta, hogy anyu lemond rólam, és mindig küld ajándékot a szülinapomkor, és karácsonyra. Kis szünet után hozzátette, hogy soha többé nem jön haza Braziliából, és hogy ott már van egy gyereke. Eddig hallgattam a beszélgetést, aztán sírva felszaladtam a szobámba. Azóta nem hallottam, és nem is akarok hallani róla. Soha. Láttam, hogy egy könnycsepp gördült le az arcán, amit megpróbált egy villámgyors mozdulattal letörölni, nehogy észrevegyem. Azzal a mozdulattal közelebb hajoltam hozzá, és...
