-Lea mindjárt elájul!- vihogott drága hugicám.
-Jaj Barbi, ne legyél ilyen szemtelen a nővéreddel!
-De anyuuuu.
-Semmi de!
A kezem remegni kezdett, és fogalmam sem volt arról, hogy mi történik körülöttem. A csöndet anyu törte meg, egy "na mit szólsz hozzával?". Mégis ti mit szóltatok volna egy repülő jegyhez Floridába? Szerintem ugyanígy reagáltatok volna, mint én.
-Áááááá. Ez szupeer!!- Üvöltöttem olyan hangosan, hogy a szomszéd városban is simán lehetett hallani.-Ennél jobb ajándékot aligha fogok kapni életemben.-Mondtam hatalmas mosollyal az arcomon.
-Mégsem ájult el... most megyek egy 10-essel Daninak.
-Mi mi micsodaa??? Ti fogattatok Danival, hogy elájulok-e?? És te ellenem fogadtál?? Szép kis tesó vagy mondhatom.
-Én nem ellened fogadtam, csak a saját érdekeimet néztem.
-Nagyon szuper az ajándék, de elárulnád, hogy mikor indul a gépem?
-Holnap után.-Válaszolt anyu készségesen.
-Hogy mikor?? Nem lesz elég időm elbúcsúzni a csajoktól, és mit fognak szólni, hogy egész nyáron nem leszünk egy kontinensen? Minden party időpont megvan, és én meg, én meg nem leszek itt, és ott vannak a srácok a tánc órákról....
-Nyugi tesó, a csajok választották ki, hogy milyen legyen az új szobád színe az USA- ban. Nem kell parázni.
-Ne mond többé, hogy: "nem kell parázni" nem áll jól.
Letusoltam, és elkezdtem összepakolni a ruháimat, amikor felkaptam a mobilom, kikerestem a névjegyzékből újdonsült mostohatesóm nevét, és megnyomtam a hívás gombot. A mobil kicsöngött, de nem vette fel senki, így kinyomtam, és folytattam a pakolást. Pár perccel később a gondolat menetemből Liam hangja zökkentett ki. Te jó ég. Ez a More Than This. Csörög a mobilom, és nem találom sehol. Vadul keresni kezdtem a ruha kupacok között, éppen Harry kezdett el énekelni, szóval kb. 50mp-embe telt,
míg előhalásztam a bőröndöm alól.
-Hali.- Szóltam bele kedvesen.
-Csáó szöszi, láttam, hogy kerestél.
-Te mégis hogy képzelted hogy fogadsz a húgommal??- Estem Daninak.
-Én nem....
-Ne is tagadd! Amúgy nyertél. Nem dobtam föl a talpam.-Mondtam nevetve.
-Az szuper.-Hallottam a hangján, hogy mosolyog.-Nem vagy ideges a holnapi nap miatt?
-Nem.
-Nagyon biztos vagy a dolgodban.
-Rengeteget készültünk, és mindenkinek tökéletes a mozgása, szóval remélem minden rendben lesz.
-Szurkolok nektek. Holnap találkozunk, és addig is sok szerencsét.
-Köszi. Sziaa.-Köszöntem el, és letettem a kagylót.
Álmosan dobtam le magam az ágyra, és alig egy perc alatt mély álomba zuhantam.
-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-
Ismét a mobilom csörgésére ébredtem. Ezúttal nem a csajok, hanem az ébresztő költött. Eljött a verseny napja. Holnap pedig Floridába utazom. Kimásztam az ágyból, lezuhanyoztam, felöltöztem, megcsináltam a hajam, majd lementem a nappaliba, ahol anyu, Adam és Dani várt.
-Indulhatunk hugi?
Miután ez a mondat elhagyta Dani száját, az én számat a benne levő kávé hagyta el. Na jó, most egy kicsit...kicsiit?? NAGYON meglepődtem...hugi?? Mi van?? Nem is találkoztunk még soha, de már rögtön lehugiz. Normális dolog az ilyen?? Próbáltam visszafogni magam.
-Őööm. Mehetünk.
Egy erőltetett mosolyt löktem a többiek felé, és elindultam az autónkhoz.
-Lea, most Adam autójával megyünk.-Jelentette ki anyu.
Ez azt jelentette, hogy a drága Danival egymás mellett ültünk az egész úton. Valami buliról beszélt, ahová engem is meghívott. Természetesen rögtön hozzátette, hogy a csajok is velünk tarthatnak, ha akarnak. A mai nap során ez volt a legmegnyugtatóbb mondat, amit hallottam. Amikor megérkeztünk, már ott álltak a hatalmas buszok, amikből a versenyzők csak úgy özönlöttek ki, mint a heringek. Kiszálltam a kocsiból, és az ajtó felé vettem az irányt, ahol már ott vártak a többiek. Regisztráltunk, és a nagy csarnok felé vettük az irányt. Amikor beléptünk a helyiségbe, rengeteg emberrel találtam magam szemben, akik mind a lelátón ültek, és várták az első csapat produkcióját.
-Lea! Leaa!-Hallottam a hátam mögül, hogy valakik a nevemet ordítják.
-Ti mit kerestek itt?? Nem anyuék mellett kellene ülnötök a páholyban??
-Csak bocsánatot akartunk kérni azért, amiért nem szóltunk neked a repülő jegyről.
-Nem probléma, túl vagyok rajta.
-Ééés ami a ma estét illeti, nem tudunk elmenni.-Közölte velem Bells.
-Miért??
-Mert nem lehet. Bells családi banzájon lesz, Lexi büntiben van a bizije miatt, és nekem is programom van- mondta elkeseredetten Hanna.
-Tudjátok mit?? Most hagyjuk ezt a témát, de ugye a holnapi nap csak a miénk?? Semmi bünti, vagy családi banzáj.
-Megegyeztünk.-Helyeseltek mindannyian, elköszöntek, és elfoglalták helyüket a páholyban.
A műsor vezető köszöntött mindenkit, majd bejelentette, hogy 10perc múlva láthatják a nézők az első csapatot. Mi voltunk az utolsók, ami azt jelentette, hogy bemelegítés előtt volt még egy kis időnk.
-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-
Kint álltunk a színpadon. A reflektorok minket világítottak meg. Az összes kamera felénk irányult, és elindult a zenénk.
(DEV- BOOTY BOUNCE)
A közönség üvöltött és tapsoltak. Az ütemet felvették ők is, így könnyebb volt a dolgunk. Csak úgy repültünk a színpadon, a közönség, és mi is élveztük azt, amit csinálunk. Minden tökéletes volt, a zene lehalkult, és mi arra eszméltünk, hogy a közönség tapsol, és fütyül.
-Imádnak minket-Mondtam.
Felnéztem a páholyba, és azt láttam, hogy anyu és Adam majd ki ugranak a bőrükből, olyan büszkék ránk, a csajok, meg mint valami őrültek, tapsoltak, fütyültek, doboltak, és olyan hangosan őrjöngtek, hogy a látványtól elnevettem magam. Dani is tapsolt, és amikor ránéztem kacsintott egyet, és azt mondta : szép volt hugi. Majd kiugrottam a bőrömből. Már egyáltalán nem vagyok mérges azért, hogy reggel huginak szólított, hiszen most jöttem csak rá igazán, hogy mi egy család vagyunk, és az nem számít, hogy vér szerint nem a bátyám, csak az a lényeg, hogy itt van nekem, és jól megleszünk egymás mellett még most, de kíváncsi vagyok, hogy ez lesz-e majd mondjuk pár év múlva is...
-Kedves nézőink, egy kis türelmet kérünk, míg összesítjük a zsűri pontszámait. Addig megkérem a versenyzőket, hogy jöjjenek fel a színpadra.
-Mekkora egy szemétség ez, hogy titokban tartják a zsűri pontjait, és majd csak a végeredményt osztják meg velünk!- Méltatlankodott mellettem Hanna.
-Szemétség, vagy sem, ez a szabály, és... figyeld, jönnek a borítékkal.-Suttogtam halkan.
-Itt tartom a kezemben a győztes csapat, és egyúttal a győztes koreográfus nevét. Aki a mai napon megnyerte ezt a versenyt, az nem más, mint...
-Mivaan??? Ááááááá. Nyertünk, nyertünk, nyertüüünk.-Ordítottuk Hannával.
-Lea nyertééél.-Üvöltött az arcomba Hanna.
Nem sok időnk volt az ünneplésre, mert engem elráncigáltak, és interjút kellett adnom az újságoknak, és a TV-nek.
-Jaj Barbi, ne legyél ilyen szemtelen a nővéreddel!
-De anyuuuu.
-Semmi de!
A kezem remegni kezdett, és fogalmam sem volt arról, hogy mi történik körülöttem. A csöndet anyu törte meg, egy "na mit szólsz hozzával?". Mégis ti mit szóltatok volna egy repülő jegyhez Floridába? Szerintem ugyanígy reagáltatok volna, mint én.
-Áááááá. Ez szupeer!!- Üvöltöttem olyan hangosan, hogy a szomszéd városban is simán lehetett hallani.-Ennél jobb ajándékot aligha fogok kapni életemben.-Mondtam hatalmas mosollyal az arcomon.
-Mégsem ájult el... most megyek egy 10-essel Daninak.
-Mi mi micsodaa??? Ti fogattatok Danival, hogy elájulok-e?? És te ellenem fogadtál?? Szép kis tesó vagy mondhatom.
-Én nem ellened fogadtam, csak a saját érdekeimet néztem.
-Nagyon szuper az ajándék, de elárulnád, hogy mikor indul a gépem?
-Holnap után.-Válaszolt anyu készségesen.
-Hogy mikor?? Nem lesz elég időm elbúcsúzni a csajoktól, és mit fognak szólni, hogy egész nyáron nem leszünk egy kontinensen? Minden party időpont megvan, és én meg, én meg nem leszek itt, és ott vannak a srácok a tánc órákról....
-Nyugi tesó, a csajok választották ki, hogy milyen legyen az új szobád színe az USA- ban. Nem kell parázni.
-Ne mond többé, hogy: "nem kell parázni" nem áll jól.
Letusoltam, és elkezdtem összepakolni a ruháimat, amikor felkaptam a mobilom, kikerestem a névjegyzékből újdonsült mostohatesóm nevét, és megnyomtam a hívás gombot. A mobil kicsöngött, de nem vette fel senki, így kinyomtam, és folytattam a pakolást. Pár perccel később a gondolat menetemből Liam hangja zökkentett ki. Te jó ég. Ez a More Than This. Csörög a mobilom, és nem találom sehol. Vadul keresni kezdtem a ruha kupacok között, éppen Harry kezdett el énekelni, szóval kb. 50mp-embe telt,
míg előhalásztam a bőröndöm alól.
-Hali.- Szóltam bele kedvesen.
-Csáó szöszi, láttam, hogy kerestél.
-Te mégis hogy képzelted hogy fogadsz a húgommal??- Estem Daninak.
-Én nem....
-Ne is tagadd! Amúgy nyertél. Nem dobtam föl a talpam.-Mondtam nevetve.
-Az szuper.-Hallottam a hangján, hogy mosolyog.-Nem vagy ideges a holnapi nap miatt?
-Nem.
-Nagyon biztos vagy a dolgodban.
-Rengeteget készültünk, és mindenkinek tökéletes a mozgása, szóval remélem minden rendben lesz.
-Szurkolok nektek. Holnap találkozunk, és addig is sok szerencsét.
-Köszi. Sziaa.-Köszöntem el, és letettem a kagylót.
Álmosan dobtam le magam az ágyra, és alig egy perc alatt mély álomba zuhantam.
-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-
Ismét a mobilom csörgésére ébredtem. Ezúttal nem a csajok, hanem az ébresztő költött. Eljött a verseny napja. Holnap pedig Floridába utazom. Kimásztam az ágyból, lezuhanyoztam, felöltöztem, megcsináltam a hajam, majd lementem a nappaliba, ahol anyu, Adam és Dani várt.
-Indulhatunk hugi?
Miután ez a mondat elhagyta Dani száját, az én számat a benne levő kávé hagyta el. Na jó, most egy kicsit...kicsiit?? NAGYON meglepődtem...hugi?? Mi van?? Nem is találkoztunk még soha, de már rögtön lehugiz. Normális dolog az ilyen?? Próbáltam visszafogni magam.
-Őööm. Mehetünk.
Egy erőltetett mosolyt löktem a többiek felé, és elindultam az autónkhoz.
-Lea, most Adam autójával megyünk.-Jelentette ki anyu.
Ez azt jelentette, hogy a drága Danival egymás mellett ültünk az egész úton. Valami buliról beszélt, ahová engem is meghívott. Természetesen rögtön hozzátette, hogy a csajok is velünk tarthatnak, ha akarnak. A mai nap során ez volt a legmegnyugtatóbb mondat, amit hallottam. Amikor megérkeztünk, már ott álltak a hatalmas buszok, amikből a versenyzők csak úgy özönlöttek ki, mint a heringek. Kiszálltam a kocsiból, és az ajtó felé vettem az irányt, ahol már ott vártak a többiek. Regisztráltunk, és a nagy csarnok felé vettük az irányt. Amikor beléptünk a helyiségbe, rengeteg emberrel találtam magam szemben, akik mind a lelátón ültek, és várták az első csapat produkcióját.
-Lea! Leaa!-Hallottam a hátam mögül, hogy valakik a nevemet ordítják.
-Ti mit kerestek itt?? Nem anyuék mellett kellene ülnötök a páholyban??
-Csak bocsánatot akartunk kérni azért, amiért nem szóltunk neked a repülő jegyről.
-Nem probléma, túl vagyok rajta.
-Ééés ami a ma estét illeti, nem tudunk elmenni.-Közölte velem Bells.
-Miért??
-Mert nem lehet. Bells családi banzájon lesz, Lexi büntiben van a bizije miatt, és nekem is programom van- mondta elkeseredetten Hanna.
-Tudjátok mit?? Most hagyjuk ezt a témát, de ugye a holnapi nap csak a miénk?? Semmi bünti, vagy családi banzáj.
-Megegyeztünk.-Helyeseltek mindannyian, elköszöntek, és elfoglalták helyüket a páholyban.
A műsor vezető köszöntött mindenkit, majd bejelentette, hogy 10perc múlva láthatják a nézők az első csapatot. Mi voltunk az utolsók, ami azt jelentette, hogy bemelegítés előtt volt még egy kis időnk.
-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-
Kint álltunk a színpadon. A reflektorok minket világítottak meg. Az összes kamera felénk irányult, és elindult a zenénk.
(DEV- BOOTY BOUNCE)
A közönség üvöltött és tapsoltak. Az ütemet felvették ők is, így könnyebb volt a dolgunk. Csak úgy repültünk a színpadon, a közönség, és mi is élveztük azt, amit csinálunk. Minden tökéletes volt, a zene lehalkult, és mi arra eszméltünk, hogy a közönség tapsol, és fütyül.
-Imádnak minket-Mondtam.
Felnéztem a páholyba, és azt láttam, hogy anyu és Adam majd ki ugranak a bőrükből, olyan büszkék ránk, a csajok, meg mint valami őrültek, tapsoltak, fütyültek, doboltak, és olyan hangosan őrjöngtek, hogy a látványtól elnevettem magam. Dani is tapsolt, és amikor ránéztem kacsintott egyet, és azt mondta : szép volt hugi. Majd kiugrottam a bőrömből. Már egyáltalán nem vagyok mérges azért, hogy reggel huginak szólított, hiszen most jöttem csak rá igazán, hogy mi egy család vagyunk, és az nem számít, hogy vér szerint nem a bátyám, csak az a lényeg, hogy itt van nekem, és jól megleszünk egymás mellett még most, de kíváncsi vagyok, hogy ez lesz-e majd mondjuk pár év múlva is...
-Kedves nézőink, egy kis türelmet kérünk, míg összesítjük a zsűri pontszámait. Addig megkérem a versenyzőket, hogy jöjjenek fel a színpadra.
-Mekkora egy szemétség ez, hogy titokban tartják a zsűri pontjait, és majd csak a végeredményt osztják meg velünk!- Méltatlankodott mellettem Hanna.
-Szemétség, vagy sem, ez a szabály, és... figyeld, jönnek a borítékkal.-Suttogtam halkan.
-Itt tartom a kezemben a győztes csapat, és egyúttal a győztes koreográfus nevét. Aki a mai napon megnyerte ezt a versenyt, az nem más, mint...
-Mivaan??? Ááááááá. Nyertünk, nyertünk, nyertüüünk.-Ordítottuk Hannával.
-Lea nyertééél.-Üvöltött az arcomba Hanna.
Nem sok időnk volt az ünneplésre, mert engem elráncigáltak, és interjút kellett adnom az újságoknak, és a TV-nek.
