Amikor felszálltunk a buszra, Márk és haverjai köszöntöttek minket.
-Császtok csajok.
-Sziasztok.- Löktük nekik oda a rövidke választ.
-Ha jól tudom, ma én vagyok a soros.
(Úgy érzem erről ejtenem kell néhány szót. A srácok, mióta gimibe járunk, minden 2.héten, minden nap sorsot húznak, hogy aznap ki üljön mellettem. Biztosan azt gondoljátok most, hogy nem vagyok 100-as, amiért engedem nekik ezt az egész hülyeséget. Igazából nem is járok vele olyan rosszul, mert aki aznap mellettem ül, ő cipeli a cuccomat a suliban egész nap. Ennyi áldozatot én is hozhatok azért, hogy elkerüljem az öregkori reumát.)
-Bocsi srácok, de ma én ülök Lea mellett, ugyanis fontos megbeszélni valónk van.
-Biztos valami divatkonferencia, vagy megint a One Directionről fogtok beszélni egész nap. Őszintén mondjátok meg nekem, hogy mit esztek azokon a srácokon?? Mi van meg bennük, ami bennem nincs??
-Tudod, őket nem Márknak hívják.-Fintorogtunk egyszerre.
-Válaszul egy szem forgatást kaptunk.
Nem is vettük észre, hogy mennyire eltelt az idő. Amikor beléptünk a gimi ajtajain, mindenkin lehetett látni, hogy 100%-ig tisztában van vele, hogy ez az utolsó nap a suliban. Mikor beértünk a töri terembe (ugyanis ez volt az első óránk, a történelem) egy helyre tömörülve az időpontokat egyeztettük, hogy ki mikor hova megy, mikor lesznek a legjobb fesztiválok, kinek mikor lesz házibulija, és a többi ilyenkor szokásos dolgot. Az utolsó óránk angol volt. Az órák után mostansg mindig elég zsúfolt a délutánom. Miután hazaértem, ledobtam a tatyómat, felvettem valami kényelmesebb ruhát, megebédeltem, és indultam táncolni. Sokkal nagyobb volt a hajtás az utóbbi időben, mint általában, ugyanis mindenkinek, de legfőképpen nekem, sokat jelent a holnapi hip-hop tánc verseny, aminek a mi "egyesületünk" vagy mink ad helyet. Az első helyezett megnyeri a kupát, és szép kis összeget kap, a tini koreográfusuk, azaz én (ugyanis a verseny feltételek között
volt az, hogy az egyik ifjú táncosnak kell koreaografálnia az egészet) hivatalos elismerésben részesülök, és benne leszek a táncosaimmal az összes újságban. Az összes helyi, és KÜLFÖLDI újságban. Fel bírjátok fogni, hogy mennyire nagy lehetőség lenne az, ha megnyernénk a versenyt?? A koreográfiát ma is szuperül meg tudtuk csinálni, mindenki elégedett volt magával. Nem ittunk előre a sikerre, és még 2 órán keresztül nem csináltunk a táncoláson kívül semmit. Amikor már azt éreztem, hogy a koreográfia csukott szemmel is tökéletesen menne, csak annyit mondtam:
-Köszi srácok, szuperek voltatok. Mára végeztünk. Mindenki menjen haza, és pihenje ki magát, hiszen tudjátok, hogy holnap nagy napunk lesz.
-Pihenésen kívül nem is nagyon tudnánk mást csinálni.- Szólt Hanna.- Kihajtottad belőlünk a szuszt.- ne-
vetett.- Vagy az volt a cél??
-A cél az az, hogy nyerjünk. Most pedig irány haza!!
Nagyon hálás voltam anyunak, hogy értem tudott jönni. Néha belegondolok, hogy mi lenne velem nélküle, főleg azután, hogy 1éve elváltak apuval. Azóta, amikor csak lehet, apuval töltjük a hétvégéket. Az utazás egy kicsit macerás, mivel 100km választ el bennünket. Anyut az elején megviselte ez az egész, de mióta randizgat egy félig magyar félig angol csávóval, aki anyanyelvi szinten beszéli mind két nyelvet, teljesen kivirult, és boldog. Rendes a fickó, meg minden, de azért mégsem apu.
Adamnek van egy 19 éves fia, Dani, akit még sosem láttam élőben. Egyszer beszéltem vele telefonon, és akkor is azért mert Ad otthon felejtette a mobilját. Milyen ember az, aki otthon hagyja a mobilját? Nekem 1 óráig kellett nélkülöznöm a kicsikémet, de úgy éreztem, mint akin nincs ruha.
-Lea, milyen volt a táncóra??- Kérdezte anyu aggódó arccal, mivel látta, hogy másodpercek kérdése, és elalszom az anyós ülésen.
-Mindenki kihozta magából a maximumot, és úgy érzem meg tudnánk nyerni a trófeát.- mondtam két ásítás között.
-Ha keményen edzetek, és minden tőletek telhetőt megtesztek, akkor semmi sem lehetetlen.
-Remélem is.-Kiszálltam az autóból, és becsaptam magam mögött az ajtót.
-Beszéltem Adammel, és szeretnének eljönni a versenyre, természetesen csak akkor, hogy ha nem bánod, és utána az egész napot együtt tölthetnénk, hogy Danival egy kicsit ti is megismerhessétek egymást.
-Felőlem jöhetnek, én nem bánom...Amúgy Barbi mikor megy abba a táborba??
-Egy óra múlva jön érte az emeletes busz, és már indulnak is.
Amikor beértünk a házba, indultam a fürdőszoba felé, hogy lezuhanyozzak, de anyu megállított.
-Lea várj egy kicsit. Van egy meglepetésünk a számodra.
Amikor meghallottam a meglepetés szót, rögtön kipattant a szemem, elmúlt az álmosságom, és nem éreztem magam már fáradtnak sem.
-Mi a meglepi??- Kérdeztem kíváncsian.
Anyu felém nyújtott egy borítékot.
-Ez az ajándékom??
-Nem te szerencsétlen! Hanem az, ami benne van te ütődött.
-Figyelj hugi, mit szólnál hozzá, ha most csak úgy péntek alkalmából, bevágnálak a medencébe??
-Várj egy kicsit, megyek és átveszem a fürdő rucim, hogy akkor már stílusosan csináljuk az egészet.- vigyorgott önelégülten.-De nyisd már ki azt a borítékot, az isten szerelmére!!
-Jól van már, jól van már, nyitom!
Kinyitottam a borítékot, és amikor megláttam, hogy mi van benne, az ájulás és a szív roham kerülgetett.
-Császtok csajok.
-Sziasztok.- Löktük nekik oda a rövidke választ.
-Ha jól tudom, ma én vagyok a soros.
(Úgy érzem erről ejtenem kell néhány szót. A srácok, mióta gimibe járunk, minden 2.héten, minden nap sorsot húznak, hogy aznap ki üljön mellettem. Biztosan azt gondoljátok most, hogy nem vagyok 100-as, amiért engedem nekik ezt az egész hülyeséget. Igazából nem is járok vele olyan rosszul, mert aki aznap mellettem ül, ő cipeli a cuccomat a suliban egész nap. Ennyi áldozatot én is hozhatok azért, hogy elkerüljem az öregkori reumát.)
-Bocsi srácok, de ma én ülök Lea mellett, ugyanis fontos megbeszélni valónk van.
-Biztos valami divatkonferencia, vagy megint a One Directionről fogtok beszélni egész nap. Őszintén mondjátok meg nekem, hogy mit esztek azokon a srácokon?? Mi van meg bennük, ami bennem nincs??
-Tudod, őket nem Márknak hívják.-Fintorogtunk egyszerre.
-Válaszul egy szem forgatást kaptunk.
Nem is vettük észre, hogy mennyire eltelt az idő. Amikor beléptünk a gimi ajtajain, mindenkin lehetett látni, hogy 100%-ig tisztában van vele, hogy ez az utolsó nap a suliban. Mikor beértünk a töri terembe (ugyanis ez volt az első óránk, a történelem) egy helyre tömörülve az időpontokat egyeztettük, hogy ki mikor hova megy, mikor lesznek a legjobb fesztiválok, kinek mikor lesz házibulija, és a többi ilyenkor szokásos dolgot. Az utolsó óránk angol volt. Az órák után mostansg mindig elég zsúfolt a délutánom. Miután hazaértem, ledobtam a tatyómat, felvettem valami kényelmesebb ruhát, megebédeltem, és indultam táncolni. Sokkal nagyobb volt a hajtás az utóbbi időben, mint általában, ugyanis mindenkinek, de legfőképpen nekem, sokat jelent a holnapi hip-hop tánc verseny, aminek a mi "egyesületünk" vagy mink ad helyet. Az első helyezett megnyeri a kupát, és szép kis összeget kap, a tini koreográfusuk, azaz én (ugyanis a verseny feltételek között
volt az, hogy az egyik ifjú táncosnak kell koreaografálnia az egészet) hivatalos elismerésben részesülök, és benne leszek a táncosaimmal az összes újságban. Az összes helyi, és KÜLFÖLDI újságban. Fel bírjátok fogni, hogy mennyire nagy lehetőség lenne az, ha megnyernénk a versenyt?? A koreográfiát ma is szuperül meg tudtuk csinálni, mindenki elégedett volt magával. Nem ittunk előre a sikerre, és még 2 órán keresztül nem csináltunk a táncoláson kívül semmit. Amikor már azt éreztem, hogy a koreográfia csukott szemmel is tökéletesen menne, csak annyit mondtam:
-Köszi srácok, szuperek voltatok. Mára végeztünk. Mindenki menjen haza, és pihenje ki magát, hiszen tudjátok, hogy holnap nagy napunk lesz.
-Pihenésen kívül nem is nagyon tudnánk mást csinálni.- Szólt Hanna.- Kihajtottad belőlünk a szuszt.- ne-
vetett.- Vagy az volt a cél??
-A cél az az, hogy nyerjünk. Most pedig irány haza!!
Nagyon hálás voltam anyunak, hogy értem tudott jönni. Néha belegondolok, hogy mi lenne velem nélküle, főleg azután, hogy 1éve elváltak apuval. Azóta, amikor csak lehet, apuval töltjük a hétvégéket. Az utazás egy kicsit macerás, mivel 100km választ el bennünket. Anyut az elején megviselte ez az egész, de mióta randizgat egy félig magyar félig angol csávóval, aki anyanyelvi szinten beszéli mind két nyelvet, teljesen kivirult, és boldog. Rendes a fickó, meg minden, de azért mégsem apu.
Adamnek van egy 19 éves fia, Dani, akit még sosem láttam élőben. Egyszer beszéltem vele telefonon, és akkor is azért mert Ad otthon felejtette a mobilját. Milyen ember az, aki otthon hagyja a mobilját? Nekem 1 óráig kellett nélkülöznöm a kicsikémet, de úgy éreztem, mint akin nincs ruha.
-Lea, milyen volt a táncóra??- Kérdezte anyu aggódó arccal, mivel látta, hogy másodpercek kérdése, és elalszom az anyós ülésen.
-Mindenki kihozta magából a maximumot, és úgy érzem meg tudnánk nyerni a trófeát.- mondtam két ásítás között.
-Ha keményen edzetek, és minden tőletek telhetőt megtesztek, akkor semmi sem lehetetlen.
-Remélem is.-Kiszálltam az autóból, és becsaptam magam mögött az ajtót.
-Beszéltem Adammel, és szeretnének eljönni a versenyre, természetesen csak akkor, hogy ha nem bánod, és utána az egész napot együtt tölthetnénk, hogy Danival egy kicsit ti is megismerhessétek egymást.
-Felőlem jöhetnek, én nem bánom...Amúgy Barbi mikor megy abba a táborba??
-Egy óra múlva jön érte az emeletes busz, és már indulnak is.
Amikor beértünk a házba, indultam a fürdőszoba felé, hogy lezuhanyozzak, de anyu megállított.
-Lea várj egy kicsit. Van egy meglepetésünk a számodra.
Amikor meghallottam a meglepetés szót, rögtön kipattant a szemem, elmúlt az álmosságom, és nem éreztem magam már fáradtnak sem.
-Mi a meglepi??- Kérdeztem kíváncsian.
Anyu felém nyújtott egy borítékot.
-Ez az ajándékom??
-Nem te szerencsétlen! Hanem az, ami benne van te ütődött.
-Figyelj hugi, mit szólnál hozzá, ha most csak úgy péntek alkalmából, bevágnálak a medencébe??
-Várj egy kicsit, megyek és átveszem a fürdő rucim, hogy akkor már stílusosan csináljuk az egészet.- vigyorgott önelégülten.-De nyisd már ki azt a borítékot, az isten szerelmére!!
-Jól van már, jól van már, nyitom!
Kinyitottam a borítékot, és amikor megláttam, hogy mi van benne, az ájulás és a szív roham kerülgetett.
