Sokáig tartott, de megérkezett az újabb rész. Próbálok jobban igyekezni a következővel. ;))
*Lea szemszög*
-Kérdezz rá.-Tanácsolta Bells.
-Nem merek.
-Sosem voltál ilyen beszari, hát ne most jöjjön rád!-Fordított a tükör felé Hanna, hogy én is megcsodálhassam a remekművét.
-Hogy lehetsz ilyen ügyes? Nekem sosem sikerült volna.-Ámuldoztam.
-Na, miért is nem mersz rákérdezni?-Tértek vissza a témához a csajok.
-Mert úgy érzem, hogy tudom a választ. Talán féltékeny egy kicsit, és azt hiszi, hogy volt Paullal köztünk valami, és hogy még mindig nem ért véget.-Hadartam.
-De nem is voltatok együtt. Sosem.
-Látod Bella, pont ez a lényeg! Soha. Egyetlen olyan pillanat sem volt, hogy többet éreztem volna iránta, mint barátság és szimpátia. Olyan furcsa mostanság. A Szabadság szoborban is valami olyasmit mondott, hogy neki nagyon fájna, hogy ha otthagynám egy másik fiúért.
-De édes.-Mosolyodott el Bell.-Hát szeret téged.
-Én is őt. Nagyon.
-Mondd neki minél többször, hogy elhiggye.-Adta megint a bölcs tanácsot Hann, amit meg is fogadok, mert lehet, hogy Harry tényleg úgy gondolja, hogy nem vagyok biztos az érzéseimben, pedig igen.- Lemegyek, és hozok valamit inni.-Szaladtam le a konyhába, majd kivettem egy doboz kólát, s tartalmát egy pohárba öntöttem ki.-Visszaérve egy kisebb meglepetés várt.-Ti már fel vagytok öltözve?-Csodálkoztam. Véletlen megbotlottam, és a vállfán lógó ruhámra borítottam a sötét színű italt.
-Ezt dobhatod ki, mert nem jön ki belőle.-Sétált a kukához Bells, és kidobta a tönkrement ruhát. Hosszas válogatás után egy szürke és krém színű ruhát aggattam magamra, és egy masnis övet.
-Megérkeztek a limuzinok.-Hallottuk Eszter hangos kiabálását a földszintről.
Felvettük a cipőinket és lesétáltunk, ahol már mindenki ránk várt. Amikor leérkeztünk, hatalmas taps, és füttyszó köszöntött bennünket. Az egész hal tele volt idegen pasikkal.
-Meseszép vagy.-Állt elém Harry egy pohár pezsgővel.
-Te is szuperül festesz.-Igazítottam meg a nyakláncát, aminek a lánca egy kicsit össze volt gubancolódva egy másikkal.-Nem is tudtam, hogy ti itthon kezditek meg az "alapozást".
-Igazából velünk is csak három órával ezelőtt közölték.
-Akkor most koccintsunk arra, hogy mindannyian kihozzuk a legjobbat ebből az estéből.-Szónokolta széken "állva" Louis. Igazából billegett. Nagyon.
-Ideje indulni!-Kaptuk meg a végszót.
-Holnap találkozunk.-Váltottunk egy gyors csókot Harry-vel, majd a kijárat felé vettük az irányt.
-A lányoké a fehér.-Kiáltottam, majd mind a négyen beszálltunk a járműbe, ami szélsebesen elindult a buli helyszíne felé.
A klub tele volt ismeretlen nőkkel, és helyes félmeztelen pasikkal.
-Még jó, hogy a fiúk nem látják, hogy mi történik itt, mert rájuk jönne a sárga irigység, ennyi izomtömeg láttán.
-Tudod Hann, lehet hogy ők nem tudják, hogy mi mit csinálunk itt, de Zayn most küldött egy képet, amin egy szinte meztelen csajjal pózolnak.
-Ez már kihívás.-Villant fel Bella arcán az ördögi mosoly.-Csináljunk mi is képet.
Hosszas válogatás után megkértük a leghelyesebb pincért, aki egy szál alsó naciban feszített, hogy szeretnénk vele egy közös képet készíteni. Szinte nem is kellet győzködni, magától belement az egészbe. Köré álltunk mind a hárman, és tenyereinkkel eltakartuk a boxerét, úgy hogy ne látszódjon a textil darab.
-Köszi a segítséget.-Mosolyogtam bájosan, majd megnéztük a fotót.
-Ha ettől nem akadnak ki, akkor semmitől sem.-Sürgetett Hanna, mert már nagyon kíváncsi volt a fiúk reakciójára. Bells a mobiljával photoshop-olt egy kicsit a képen, hogy teljesen úgy tűnjön, hogy a srácon nem volt alsó naci.
-Elküldve.-Olvastam fel a a mobilom kijelzőjén megjelenő szöveget.
*Zayn szemszög*
A lányok hamarabb elindultak mint mi, mert nekik többet kellett utazniuk. George egy jó kis helyet választott. A bár belseje tele volt a baráti társaságának nagyobb felével, akik már jórészt elfoglalták magukat a biliárd, a csocsó, vagy a póker asztalok egyikénél. A srácokkal rögtön megrohamoztuk a léghokis asztalokat, míg kihozták az első kört. Paulnak támadt az az őrült ötlete, hogy küldjünk képet Lea-nak, hogy milyen jól szórakozunk itt. Megrohamoztunk egy elég lenge öltözetben lévő pincérlányt, majd elküldtük a fotót.
-Srácok, megjött válasz.-Intettem, s mindannyian körém gyűltek.
-Basszátok meg! Ők is képet küldtek. Nyisd már meg!!-Siettetett Louis.
-A csávó meztelen. Azaz nincs rajta ruha.-Háborgott Harry.
-Figyelj Hazza. Mi is tudjuk hogy mit jelent az, ha valaki meztelen.-Csitította le Liam.
Látszott Niall-ön és Harry-n, hogy kicsit féltékenyek a kép miatt. Egy kis alkohollal el tudtuk terelni a figyelmüket. Reggel nyolckor, amikor visszaértünk a házhoz, nagy meglepetésünkre zárva volt az ajtó.
-Biztos csak bezárták maguk után.-Adta az ötletet Niall.
A lakás minden négyzetcentiméterét átfésültük, de nem találtuk őket sehol. A keresgélés nem ment egyszerűen, mert elég részegnek érzem magam, és a fiúkra pillantva, ...hát ők is hozzám hasonlóan, alig állnak a lábukon.
-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-
Már dél elmúlt, és róluk még semmi hír sincs. A mobiljuk ki van kapcsolva, és a hangpostafiókjukat már megtöltöttük az aggódó üzeneteinkkel. Nagy szerencsénkre Niall és George még alszik, és így csak Harry-t kell nyugtatgatni. Csuklóit ismét teleaggatta azokkal a karkötőkkel, amit még Chicago-ban vett kölcsön Lea-tól. Kezeit tördelve mászkált fel-alá a konyhában, és amikor rájött az öt perc, újabb SMS tömeget zúdított Lea-ra.
-Nem hiszem el, hogy nem képesek felvenni azt a nyomorult telefont!-Őrjöngött Harry.-Hallottátok? Valaki kinyitotta az ajtót.-Pattant fel Liam a helyéről.
Mind az ajtó felé szaladtunk. Reménykedtünk, hogy ők lesznek azok, és végre megkönnyebbülhetünk, hogy mind jól vannak.
