Igyekeztem, ahogy tudtam. Remélem, hogy tetszik. :)
Love you all ♥
Ma nem én megyek férjhez, de sokkal jobban izgulok, mint bárki más. A kezeim és a lábaim remegnek. A szívem majd kiugrik a helyéről. Félek, hogy elesek, és tönkreteszek mindent. A fiúk már mind felöltöztek a mellettünk lévő öltözőben. A fodrász még az én hajammal vacakol. A többiek most veszik fel a ruhájukat, ezután elvégzik az utolsó simításokat a sminkesek.
-Nem lehetne egy kicsit gyorsabban?-Siettettem a fodrászt, hogy járjon gyorsabban a keze, mert már mindenki gyönyörűen fest, én meg itt dekkolok, és hirtelen fogalmam sincs, hogy az öltöző melyik részén hajítottam le a ruhám. Ahogy magamat ismerem, valami olyan helyre, ahol rögtön megtalálom, de aztán úgyis az lesz belőle, hogy egy óráig fogom keresni, mire előkerítem. Így is lett. Végigkutattam az összes szekrényt, dobozt, szatyrot, még Harry-t is felhívtam, akitől csak egy fal választott el, hogy nem felejtettük-e otthon.
-Én tettem be az autóba, és amikor beléptél az öltözőbe, akkor a kezedben volt, úgyhogy ott kell lennie.-Nyugtatgatott, ami jelen esetben nem nagyon segített, inkább még jobban kiakadtam, hogy csak én lehetek ilyen balfasz, aki elhagyja a koszorúslány ruháját. De hova tehettem?
-Mit keresel?-Kérdezte félve Hanna, mert látta rajtam, hogy pillanatokon belül felrobbanhatok.
-A ruhámat.-Fújtattam.
-Ott van veled szemben.
Hogy lehetek ekkora marha? Végig itt volt a szemem előtt, én meg játszottam itt a vak tyúkot. Még Harry-t is felhívtam, aki itt van tőlem körülbelül három méterre, hogy: Te, Harry nincs meg a ruhám. Nem láttad?. Tuti, hogy hülyének néz mindenki. Mondjuk nem csodálkozom rajta, én is hülyének érzem magam.
Szemeim hatalmasra kerekedtek, és alig hittem nekik, mikor rápillantottam az órára. Tíz perc és kezdődik a szertartás.
-Valamivel el kellene ütnünk az időt. Nem gondoljátok?-Vetette fel a témát Bella.
-Mit szólnátok, ha énekelnénk? Mondjuk a Pyphone-t. Legalább lekötjük a figyelmem, és nem gondolok arra, hogy perceken belül férjhez megyek.
*Harry szemszög*
A lányok öltözőjéből egy ismerős dallam szűrődött ki. Mindannyian a fülünket az ajtóra tapasztottuk, és úgy hallgattuk a mesés koncertet. Kicsit elszomorodtam, amikor véget ért, mert Lea-t nem nagyon hallani énekelni, pedig csodás hangja van.
-Kezdődik a szertartás.-Dörömbölt az ajtón George.-Az oltárnál találkozunk szívem.
-Én leszek a csaj a nagy fehér ruhában, fátyollal, szóval össze ne keverj valakivel.-Érkezett bentről a válasz.
Hanna és Bella kis résre kinyitották az ajtót, és úgy préselték ki magukat, hogy még véletlenül se lássunk semmit
-Nincs leselkedés.-Szólt rám Bells.
-De én csak Lea-t akarom látni.-Akadékoskodtam.
-Majd látod még eleget. És nyugi, ez nem az ő esküvője, szóval nem fogja megszöktetni egy floridai, jóképű és izmos Rómeó, aki lehet, hogy itt lapul valamelyik ajtó mögött, és csak a megfelelő pillanatra vár.-Idegesen körbenéztem, mert nagyon hihetően adta elő a történetet.-Nyugi van! Nincs itt senki. Ha lenne is...akkor sem hagyna itt téged.-Mosolygott, megveregette a vállam, majd elindult a padok irányába, én pedig követtem őt, és egymás mellett foglaltunk helyet. A rokonság mind elcsöndesedett, amikor felcsendültek a már jól ismert dallamok. A virággal borított templomon először Lea sétált végig oly könnyed léptekkel, mintha repülne.
*Lea szemszög*
A zene felcsendült. Itt az idő. Látszólag könnyed léptekkel végigsétáltam a fehér rózsák szirmaival beborított padlón, majd esztétikusabbá téve a szertartást, vörös szirmokat szórtam magam után. Harry mellett, a második sorban ültem le, de lábaimat még mindig ólom súlyúnak éreztem.
-Gyönyörű vagy.-Suttogta, s adott egy gyors csókot az arccsontomra.
-Megszólalt Mr. Bombastic.-Emeltem tekintetem a plafonra, s elmosolyodtam.
A tömeg egy emberként fordult meg, és csodálták meg a menyasszonyt. Eszti tényleg elbűvölő volt a Bells által tervezett ruhában. Amikor elsétált mellettem, egy biztató mosolyt küldtem felé. Így felfogott hajjal, már sokkal jobban hasonlítottunk egymásra. Kicsit megnyugodtam, miután végiggondoltam azt, hogy ha ő ilyen csodaszép, akkor én sem leszek majd bűn ronda, amikor ennyi ember előtt igen-t kell mondanom valakinek, aki remélhetőleg ugyanaz a személy lesz, mint akinek most szorongatom hatalmas kezét.
-Nem fáj?-Suttogtam, szinte alig hallhatóan.
-Kibírom.-Pillantott kézfejére, amiből már szinte teljesen kiszorítottam a vért.
A szertartás mesés volt. Ha nem lett volna ott mellettem Harry, hogy szorongassam a kezét, biztos, hogy elsírtam volna magam.
-Mondj IGEN-t. Tátogtam a nagynénémnek, amikor feltették neki azt a kérdést, ami fenekestül felforgatja majd az életét.
-Akarom.-Válaszolt, majd jött a hitvesi csók, és mind állva tapsoltunk az ifjú párnak. Kézen ragadták egymást, és a kijárat felé sétáltak, ahol az udvarra érkezve jött a szokásos virágszirom és rizs szórás, amit kicsik és nagyok egyaránt nagyon élveztek. A nagynéném férjhez ment, és boldog. Állapítottam meg. Vajon ez sok mindenen változtat majd? Gondolom jönnek majd a csemeték, és szinte minden idejét a munka és a családja fogja neki kitölteni, de remélem, hogy nem változik meg nagyon, és marad ideje arra, hogy újabb és újabb hülyeségeket csináljunk meg együtt, mint régen. A hatalmas kirándulásokról, és azokról a szuper bulikról e nap után letehetek. Hivatalosan is feleség, és elvárják tőle a felelősségteljes viselkedést. Mondja ezt az, aki elcsórta az anyja kocsiját, hogy Lady Gaga-ra menjen a barátaival, átfestette a diri irodáját, jogsi nélkül vezetett számtalan alkalommal, és tetoválást készíttetett, amiről a mai napig senki sem tud. Talán kivéve Harry-t, akinek együttléteink alatt már volt alkalma megcsodálni az aprócska madarat a fülem mögött. Egészen észrevehetetlen, de nekem pont ez volt a célom. Gyors gratuláltam újdonsült nagybácsimnak, és drága feleségének, majd Hanna és Bella segítségével magamra rángattam a gyönyörű kék ruhámat, amihez színben illő cipőt választottunk. Felvettük gyönyörű nyakláncainkat, amit soha többé nem fogok levenni, és elindultunk megkeresni a násznépet.
