Előkerítettük a fiúkat, akik mind simán elmentek volna egy "csajoknak szánt" magazin címlapjára. Fogalmam sincs, hogy Harry honnan szedte a csokornyakkendőjét, de imádni való volt benne. A fotósok igyekeztek megörökíteni mindenkit, és minden egyes pillanatot. Egy normális képet sikerült összehoznia a One Direction-nek is, ami nagy szó. Nem voltak egymás hegyén-hátán.
-Ezt a képet be fogom kereteztetni, és kiteszem a falamra.-Határoztam el.
Harry volt középen, mellette két oldalról Niall és Liam. Mind a ketten a szokásos formájukat hozták. Édesen mosolyogtak, és átkarolták a mellettük lévőket. A sor szélén Zayn és Lou álltak. Ők felvették a szokásos " tudom édes, hogy űberszexi vagyok, nincs mit tagadni" pózt, majd vártak, míg villan a vaku.
-Azt hittem, hogy sosem készül el a kép.-Fújta ki Niall a benntartott levegőjét, majd átkarolta Hannát.
-Hanyadszor öltözöl még át ma?-Kérdezte Zayn.
-Volt az, amiben reggel mászkáltam, a fehér, és most ez, este meg majd jön a pizsi.
-Már ha lesz rá szükséged.-Köhintett Louis.
-Vicces vagy Tomlinson, de ideje indulni.-Bokszoltam a vállába.
Ahogy végignéztem a teremben a vacsora alatt, mindenki mosolygott és boldognak látszott. Főleg az ifjú pár, hogy most már végre megszabadulhatnak tőlünk, ugyanis a lagzi után rögtön mennek a Bahamákra nászútra. George mutatott néhány fotót suttyomban a szobákról, a medencéről, és magáról a hotelről, ahol megszállnak majd. A véleményemet egyetlen egy szóban tudtam csak kifejteni. Ez a szó, pedig a meseszép volt. A hotel körül tele volt minden fákkal és zöld műfűvel. A szobájuk a hatalmas tengerre néz. Mindenhol sirályok, és kedves emberek. A lakosztályukról meg inkább ne is beszéljünk. Hatalmas franciaágy, óriási tv-vel, ami az ágy végéből emelkedik ki egy gombnyomásra. A zuhanykabin méretű akváriumban pedig ritkábbnál ritkább halak úszkálnak egész nap. Ha romantikázni akarsz, akkor ott a hangulatvilágítás, amit rá is lehet kapcsolni az akváriumra. Ellennék ott egy darabig. Sőt, szerintem meg is lepem Harry-t egy utazással.
-Lea! Az istenért, haladj már. Lekéssük a gépet.-Szaladt fel Liam a lépcsőn.-Te még mindig pizsiben vagy?
-Nem tudom, hogy mit vegyek fel. Milyen szokott lenni az idő Londonban?
-Attól függetlenül, hogy nyár vége van, elég hűvös, és egy kicsit szeles.
-Akkor helyben vagyok, köszönöm.
Végül is egy egyszerű szettet választottam, olyat, amiben kibírom a repülőutat.
-Kész vagyok.-Vágódtam be az autóba, majd a sofőr segítségével eljutottunk a reptérre. Bravúros időzítésemnek hála, éppen, hogy fel tudtunk szállni a Londonba tartó gépre. Az egész úton a fehér, vattacukor kinézetű felhőket bámultam. Nagy kedvem lett volna beleharapni mindegyikbe. Az út nem tartott sokáig. Magam elé képzeltem az otthoni földgömbömet, amit apu adott egyik karácsonyra, amikor kicsi voltam. Képzeletben tettem egy-egy nagy ikszet Miamire és Londonra, majd összekötöttem a két várost. A vonal rettentő hosszú volt, így rá kellett jönnöm, hogy nem is utaztunk olyan rövid ideig, és hogy csak számomra röpült el olyan gyorsan az idő. Vajon milyen hatással lesz rám az Angol főváros? Míg a fürdőben öltözködtem, megkértem Liam-et, hogy meséljen nekem egy kicsit Angliáról. Titokban utánanéztem az interneten, minden nevezetességről, és látványosságról elolvastam az összes tudnivalót, amit csak találtam, mert nem szeretnék ott állni abban a mesésnek ígérkező városban, mint egy kuka, aki nem tud semmit sem a kultúráról, sem egyéb másról. A reptéren a Brit rajongók hatalmas izgalommal várták a fiúkat. Mindannyian a kordonok mögött várták, hatalmasabbnál hatalmasabb plakátokkal a kezükben, hogy végre leszálljon a gép, és megpillanthassák a "férjieket". Nagyon aranyosak voltak. Liam és Louis egy kicsit bekönnyeztek, amikor ismét átölelhették szerelmüket ennyi idő után. Harry-vel még nem hoztuk nyilvánosságra a kettőnk között lévő dolgokat, így az emberek nem sejtenek semmit. Vagyis sejtenek, de egy kicsit félre vannak tájolódva. Az újságokon hasonló szalagcímeket látni: "Lea Montgomery és Zayn Malik barátok vagy szerelmesek?!" "A szupermodell és a jóképű tinisztár egy pár?!!" "Újra együtt látták sétálni Lea-t és Zayn-t. Látszólag csak jó barátok, de mi rejtőzhet a felszín alatt?". Niall gyorsan aláfirkantott pár papírt, majd mellém állt, és beszélgettünk azalatt az idő alatt, mialatt a fiúk a rajongókkal foglalkoztak.
-Kérdezhetek valamit?
-Nyugodtan.
-Vagyis nem is igazán kérdés, de mindegy. Tudod, eléggé furcsa az, hogy te nem...
-Hogy én nem osztogatom ott az autogramokat a többiekkel.-Sóhajtott egy hatalmasat, s felém fordult.-Gyere, várakozzunk inkább odakint.-Karon ragadott minket egy-egy testőr, és elkísértek a kisbuszig. Ezalatt a pár perc alatt nagyon feszült volt a hangulat. Egyikőnk sem szólalt meg, csak lépkedtünk egymás mellett. Hallottunk pár Szeretlek Niall-t. Ilyenkor mindig megjelent egy halvány mosoly az arcán, és integetett, majd megcímzett nekik egy Én is szeretlek-et. Rövid sétánk után bevetődtünk a busz leghátsó üléseire.-Minden bandában, sorozatban és filmben vannak olyanok, akiket jobban kedvelnek az emberek. Én jelen esetben nem ebbe a csoportba tartozom.-E szavak hallatán olyan erősen, amennyire csak tudtam, beleütöttem Niall karjába.-Áú. Ezt most miért csináltad?
-Mert hülye vagy, azért!-Egy kicsit elöntött a büszkeség, amikor tudatosult bennem, hogy fájdalmat okoztam neki. Elértem, amit akartam. Azt, hogy fájjon neki a saját hülyesége, amit összehord.
-Nem vagyok hülye. Tudod, amikor a rajongók megölelik a srácokat, és engem nem, akkor csak mosolygok, de igazából nagyon is fáj. Ott van az eset, amikor egy koncerten a szólóm előtt valaki bekiabálta, hogy utál, és semmi keresni valóm sincs a bandában.
-Akik ilyet csinálnak, azok nem rajongók, hanem picsák. Mielőtt megismertelek benneteket, hallgattam a zenéteket, és nem tettem különbséget köztetek. Egyformán szerettelek és szeretlek titeket a mai napig. Vagyis Harry-t máshogy szeretem, de gondolom érted, hogy mire célzok. Gregg, pedig olyan, mint a bátyám.
-Mi a helyzet Zayn-nel?
-Vele van a legtöbb közös témánk, így érthető, hogy sűrűbben keressük egymás társaságát.
-És mi van velem?-Vetette fel az újabb kérdést.
-Először is, hülye vagy, és ezt nem fogom visszaszívni. Másodszor, a legjobb barátnőm pasija vagy, és annyira boldog vagyok, amikor látom, hogy mennyire tökéletesek vagytok együtt. Harmadszor, Hanna kinyírna, hogy ha történne veled valami, szóval csak óvatosan.
-Miért nyírna ki?
-Mert nem vigyáztam rád eléggé. Tudod, erre vannak a barátok, hogy kinyírhassuk őket. Ez pont olyan, mint hogy te is halott leszel, pillanatokon belül, miest megtudom, hogy összetörted Hanna kicsi szívét. Akár mennyire is szeretlek, simán kitekerem a nyakad, gondolkodás nélkül.
-Mindig is szerettem volna egy húgot. Ha lenne lánytesóm, biztosan olyan lenne, mint te.
-Mint én?-Ez nagyon megható volt.-Igaz, hogy semmi közöm az angolokhoz, az írekhez meg végképp. Mondjuk a haj és bőrszín megegyezik, szóval csinálhatunk úgy, mint ha a húgod lennék.
-Egy tesó másik szülőktől. Jól hangzik, de el ne felejtsd, hogy a hajam barna.
-El is felejtettem.-Nevettem. Egy kicsit el is szégyelltem magam, hogy egy ilyen dolog kimegy a fejemből, de már annyira megszoktam hogy szöszi, mint én.
-Ne is törődj vele. Én is el szoktam felejteni.
-Hát ti? Az őrök mondták, hogy leléptetek.-Foglalták el a helyüket a buszban a kis szupersztárok. A foglalták az egy kicsit túlzás. Szerintem egy második világháborús atombombát akartak utánozni.
-Csak dumáltunk egy kicsit.-Vont vállat Niall.
-Mit szeretnél ma csinálni? London Eye, hajókázás a Temze-n vagy British múzeum?-Sorolta Louis a lehetőségeimet.
-Mi szóltok a műugráshoz?
-Ma valami nagy verseny lesz.-Meredt mobilja kijelzőjére Eleanor.
-Ha jól emlékszem, akkor valami döntő.-Mosolyodott el Danielle.
-Tom Daley.-Harsogta Zayn.
-Hm?-Néztem rá.
-Tom miatt akartok menni.
Összenéztünk a lányokkal, bólogattunk, majd elmosolyodtunk.-Igen. -Válaszoltunk egyszerre.
-Akkor ezt megbeszéltük.-Zárta le a témát Zayn.
