Ehhez a részhez igazából nincs komolyabb hozzáfűznivalóm, csak annyi, hogy jó olvasást. ♥
*Zayn szemszög*-Paul! Te mi a fészkes fenét csinálsz itt?
-Neked is jó reggelt Styles, és én is örülök hogy látlak. Hol vannak a többiek?-Nézett körbe a halban, majd a konyhát kezdte fürkészni.
-Még mindig nem jöttek haza.-Ültem vissza az asztalhoz egy pohár Cappy kíséretében.-Ami még rosszabb, az az, hogy a mobiljuk is ki van kapcsolva.-Időközben Niall és George is felébredtek, és kétségbeesetten küldözgették az SMS-eket, persze mind hiába.
-Nézzétek. Most parkolt a ház előtt az a limuzin, amivel tegnap elszáguldottak a lányok.-Tájékoztatott minket izgatottan Niall. Ismét felpattantunk, és az ajtóhoz szaladtunk, mint egy órával ezelőtt. Amikor a lányok beléptek az ajtón, teljesen közömbös arcot vágtak, és eleresztettek egy-egy sziasztok-ot.
*Lea szemszög*
Mikor beléptem az ajtón, Harry rögtön átölelt, és faggatni kezdett, hogy hol voltunk, és hogy miért nem vettük fel a telefont. Izmos karjait lefejtettem magamról, és elmentem letusolni. A lányok is hasonlóképpen tettek. Nem mondtunk semmit a fiúknak. Harry egészen a fürdőig követett, és kérdezgetett mindaddig, mígnem orra előtt becsuktam az ajtót, majd bezártam azt. Kicsit furcsán éreztem magam, amiért nem válaszoltam a kérdészuhatagra, de igazából fogalmam sincs, hogy mit kellene mondjak neki. Gyönyörű zöld szemei tele voltak aggodalommal. Nagyon megviselhette őt az, hogy nem tudott elérni. Ahogy ismerem,
egyből a legrosszabbakra gondolt. Többek között feltűnt még az is, hogy ismét viselte a karkötőimet. Pont, mint azon a chicagói estén, amikor "kicsit később értem haza" a megbeszéltnél. Azóta meg szerettem volna kérdezni tőle, hogy miért vannak nála, de valahogy sosem sikerült. A hideg zuhany egy kicsit kitisztította a képet, és lassan összeálltak az emlékfoszlányok. A gardróbból kivettem egy virágos ruhát, és egy hozzáillő cipőt.
-Gondolom, hogy most válaszokat vársz.-Hajtottam le a fejem, s cipőmet kezdtem fixírozni.
-Valami olyasmi.-Emelte rám tekintetét.
-Ha hazaértünk, akkor mindent elmesélünk nektek. Ígérem.
-Jól vagy?-Vont ölébe aggodalmasan.-Olyan sápadtnak tűnsz.
-Egy kicsit álmos vagyok, de kutya bajom.-Öleltem át, hogy megnyugtassam egy kicsit.-Mennem kell ruhát próbálni.-Suttogtam.-Szeretlek, te kis bolond.
-Siess vissza.-Adta meg a végszót.
A konyhába érve ott ült mindenki az asztal körül. Amikor megpillantottak a lányok, megkönnyebbültek. Eszti kiállt az autóval. Bella és Hanna nem akartak a srácok céltáblái lenni, ezért úgy döntöttek, hogy jobb lesz, ha velünk tartanak.
-Lea, beszélhetnék veled egy kicsit?
-Persze Paul.-Kisétáltunk a kertbe, majd elém állt, és belekezdett monológjába, mialatt Zayn és a többiek árgus szemekkel figyelték minden mozzanatunkat.
-Tudom, hogy együtt vagytok Harry-vel. Azzal is tisztában vagyok, hogy szeret téged, és bármit képes lenne érted megtenni.-Kezdte.
-Várj egy kicsit. Most mit akarsz ezzel mondani?
-Amióta megismertelek, azóta szoros kapcsolat van köztünk...
-A lényeget, ha megkérhetlek, mert sietnem kell.-Folyatottam belé a szót.
-Én szerelmes vagyok beléd.-Hadarta, majd egy hirtelen mozdulattal megcsókolt.
Nem tudtam felfogni, hogy miért csinál ilyet, amikor tisztában van azzal a ténnyel, hogy én Harry-t szeretem. Hosszas vergődés és rugdosódás után sikerült ellöknöm magamtól, és arcon vágtam. Szemeim villámokat szórtak, és eszméletlen dühöt éreztem Paul iránt. Meg tudtam volna fojtani azért, amit tett. Hatalmas csattanást hallottam a konyha felől. Harry volt az. Szétcsapta az üveg tolóajtót és Zayn-nel a háta mögött dühös pillantással célba vették Pault. Ha nem álltam volna közéjük, akkor nagy verekedés vette volna kezdetét a hátsó kertben.
-Paul, menj haza. Most.-Szóltam rá erélyesen, mert tisztában voltam azzal, hogy mi lenne annak a következménye, ha maradna még akár egy percig is. Nem mozdult. Egy tapodtat sem.
-Nekem komolyan mennem kell. Harold, Zayn ti velem jöttök, mielőtt még megütnétek valakit.
-Akit mindjárt megütünk, az az a kis féreg lesz ott, mögötted.-Üvöltött Harry torkaszakadtából, Zayn pedig egy hirtelen mozdulattal arrébb tett az útból, jelen esetben dühös barátom mellé, és teljes erőből behúzott egyet Paul-nak, akinek másodperceken belül eleredt az orrából a vörös folyadék.
-Most már mehetünk.-Nézett végig hatalmas nagy undorral a véres arcon.
Hogy kényelmesen elférjünk, két kocsival utaztunk. Én Zayn-nel és Harry-vel ültem egy járgányban, és egy kis agymosást tartottam nekik az úton.
-Zárva...remek.-Pufogtam a bolt előtt.
-Nekünk nem.-Nyitotta ki Eszter az ajtót.
A ruhapróbálgatást Zayn hamar megunta, és elmentek bekapni valamit Bellával és Hannával. Hazza is csak azért maradt, mert míg Eszti körül sürögtek forogtak a varrónők, hogy tökéletesítsék a menyasszonyi ruháját, addig én unaloműzés céljából divatbemutatót tartottam neki, amit láthatóan nagyon élvezett, főleg amikor rövidebbnél rövidebb ruhákban járkáltam fel-alá. Az összes közül volt egy nagy kedvencem.
Egy pánt nélküli, hátul fűzős, gyönyörű szoknyarésszel rendelkező darab. Amikor felvettem, úgy néztem ki, mint a királylány, abban a Barbie mesében. Úgy emlékszem, a hercegnő és a koldus a címe.
-Gyönyörű vagy.-Lépett mellém Harry, majd átölelt, s állát vállamon pihentette. Ölelésében megfordultam, és egy forró csókot nyomtam ajkaira.-Hmm. Ezt meg tudnám szokni.
-Azt, hogy menyasszonynak öltözöm?-Érthetetlenkedtem egy kicsit, persze csak viccből.
-Nincs valahol egy tiara, vagy valami?-Nézett körbe a helyiségben.
-Biztos hogy van valahol, de erre nekünk nincs szükségünk.
-Igazad van. Otthon van a Szabadság szobros. Mondjuk abban inkább a Szabadság hölgyre hasonlítasz, mintsem királylányra.-Nevetett.
-Ezt ne mondd el senkinek, de amikor öt voltam, királykisasszony akartam lenni, de aztán idővel leesett, hogy ilyen hivatás nincs.
-Nekem is voltak őrült elképzeléseim.-Hangosított a butikban lévő hifin, majd a karját nyújtotta.-Szabad?
-John Mayer-Gravity. Imádom.-Karoltam át nyakát, ő pedig szorosan megragadta a derekam.
-Bármi történt veletek, nem számít. Én mindig szeretni foglak.-Nézett mélyen a szemembe, amitől elolvadtam a karjaiban. Szemeit fürkésztem, ezalatt körbe-körbe táncoltunk. Nem látott minket senki, mert mindannyian a bolt másik felében voltak utolsó emlékeim szerint.
-Én is szeretlek.-Hajtottam fejem a vállára, így folytattuk a táncolást.
-De kérlek mondd el az igazat.-Az állam alá nyúlt, így kénytelen voltam a szemébe nézni.
-Bulizni.-Hazudtam szemrebbenés nélkül.
-Ilyen sokáig?
-Igen.-Ez már a második hazugság három másodpercen belül.
-Hogy éreztétek magatokat?-Kíváncsiskodott tovább.
-Nagyon jól. A DJ remekül keverte a számokat, az italok finomak voltak.-Újabb hazugság... Lea Montgomery meddig süllyedsz még?
-Ez volt az a nagy titok, amit nem lehetett elmondani?
-Azért nem akartuk elmondani, nehogy megharagudjatok ránk, amiért nem hívtunk titeket is.-Vagy azért nem mondom el senkinek a teljes igazságot, mert azt szeretném, hogy hosszú, boldog életetek legyen, és ne fegyver által kelljen meghalnotok.
-Mielőtt hazamennénk, szeretnék neked adni valamit.-Lépett a hátam mögé.- Csukd be a szemed.-Suttogta.
Éreztem, hogy valamit a nyakamba akaszt. Egy nyakláncot.-Kinyithatom már?-Türelmetlenkedtem, mert minden vágyam az volt, hogy megpillantsam az ékszert.
-Kinyithatod.-Hallottam a hangján, hogy izgul egy kicsit. A szemeim rögtön kinyitottam. A tükör előtt álltunk. Harry mögöttem, és a tükörben az arcomat fürkészi, várva a reakciómat.
-Meseszép. Sosem veszem majd le.-Csak ennyit tudtam mondani. Rövid válasz, de legalább, végre igaz.
