2.fejezet 32.rész

A reptérről a One Direction lakásba mentünk. Belépve az ajtón körbepillantottam. A ház közepén van egy hatalmas nappali, benne három óriási kanapé és fotelek. A kandalló felett, ami szerintem még sosem volt beüzemelve, egy hatalmas TV csüngött a falon. A kandalló két oldalán az üvegszekrényekben DVD-k és CD-k százai sorakoztak, természetesen az Xbox-nak volt egy külön szentély fenntartva. Igen, ez egy tipikus srác lakás, de valami olyan más itt. Hiányzik valami, de nem tudom, hogy mi az pontosan.
-Minden rendben?-Lépett mögém Harry, és állát a vállamba fúrta.
-Itt minden olyan tiszta.-Nézem körbe még egyszer.
-Igen, jó munkát végeztek a bejárónők.-Nevetett, és megmutatta a szobáját, amin osztozunk, amíg én is itt leszek Londonban.
-A ti bejárónőiteknek is kis fekete-fehér egyen miniszoknyában kell takarítaniuk?-Fordultam szembe vele, végigsimítottam két karján, s egy apró csókot leheltem nyakára.
- Mrs. Wood és Mrs. Marple nem hordanak szoknyát hál' istennek. Már mind a ketten nyugdíjasok.-Nyúlt be a pólóm alá. Keze egyre feljebb és feljebb vándorolt. Tenyeremet mellkasára helyeztem, majd óvatosan eltoltam magamtól, és közöltem, hogy megyek és lezuhanyzom.-Zuhanyozni később is tudsz.-Jelent meg egy huncut vigyor az arcán.
-Ugye tudod, hogy nyitva van az ajtó, és nem szeretnénk elkésni, szóval ne hátráltass.
-Ohh szóval hátráltatlak.-Emelte égnek a tekintetét, és lehuppant az ágyra.
Becsuktam a szoba ajtaját, majd vizet engedtem a hatalmas kádba, ami jobban hasonlított egy kisebb medencéhez. A pipere cuccos bőröndömből kihalásztam a kedvenc hab és tusfürdőmet, majd copfba kötöttem hosszú szőke hajam, és magamra tekertem egy törülközőt. Ő még mindig ugyanabban a pózban feküdt az ágyon, és a mobilját nyomkodta. Egyértelműen le lehetett olvasni az arcáról, hogy megsértődött.
-Jössz vagy maradsz?-Álltam elé egy szál törülközőben. Mobilját letette az ágyra, és alaposan végigmért, tetőtől talpig. Egy ideig az arcomat fürkészte, majd mikor leesett neki, hogy komolyan is gondolom amit mondtam, zöld szemei felcsillantak, mint egy éhes kiscicáé, és lerúgta lábáról a cipőt.


A fürdés egy kicsit sokáig tartott, így sietnünk kellett az öltözködéssel és a hajszárítással. Idő közben az eső elkezdett szakadni, így a kőmérséklet  tizenkilenc és húsz fok között ingázott. Hajamat kivasaltam, szemeimet kihúztam, és magamra fújtam egy kis parfümöt. Felvettem egy egyszerű farmernadrágot, egy sima fehér pólóval és egy farmerdzsekivel. Nyakam köré egy sálat tekertem, majd leültem a többiek mellé a nappaliban, akik éppen Simpsonékat nézték. Nem nagyon bírom ezt a sorozatot, így inkább a konyhában segítettem Danielle-nek összedobni pár szendvicset.  -Hogy tetszik London?-Kezdte el a társalgást Dan.
-Nem láttam még belőle túl sokat, de amit esélyem volt meglesni, az mind gyönyörű. Az igazat megvallva nagyon tetszik, és sajnálom, hogy ez az első alkalom, hogy itt lehetek.
-Remélem, hogy lesz még több is.-Tette vissza a margarint a hűtőbe.
-A mostoha apám félig angol, így körülbelül két és fél hete a családom Manchesterbe költözött, és hozták az én cuccaimat is, úgyhogy most már ez az ország lett az új otthonom.
-Ez remek. -Örvendezett.
-Te idősebb vagy, mint én, és szerintem tudnál nekem segíteni.-Vettem komolyra a dolgot.
-Még jó, hogy segítek, csak mondd, hogy mi a gond.-Nézett rám aggodalmasan.
-Tegyük fel, hogy kinéztél egy házat Londonban, és minden áron meg akarod venni, mert beleszerettél a városba és a házba, és már megbeszéltél egy időpontot a talajjal, aki holnap körbevezet a házban. Hogy közölnéd az ősökkel, hogy saját házat szeretnél?
-Állj állj állj! Állj csak meg egy pillanatra. Azt mondod, hogy alig négy és fél óra alatt kinéztél egy házat itt, úgy, hogy még nem is lakhatsz egyedül. Egyáltalán hogy jött ez össze? Ez így nekem egy kicsit sok.
-Akkor láttam meg a házat, amikor ide tartva megálltunk egy kereszteződésnél, és leírtam a táblán álló telefonszámot, és felhívtam. Dióhéjban ennyi.
-Laknod muszáj valakivel, ha gondolod, akkor odaköltözhetek, amikor éppen te is ott vagy.
-Rám is számíthatsz.-Lépett mellénk Eleanor.
-Komolyan? Ez szuper! Először arra gondoltam, hogy Hannát kérem meg, hogy költözzön hozzám, de eszembe jutott, hogy nem lehetek ilyen önző, hogy elrángatom a családjától, utána felhívtam a menedzserem, és ő is felajánlotta, hogy ha kell, akkor odaköltözik hozzám, de így már minden meg van oldva.
-A szüleid még nincsenek.-Emlékeztetett Dani.
-Még a szüleid nem is tudják, hogy te költözni akarsz?-Nézett rám elképedten El.
-Nem nagyon.
-Te őrült vagy.-Nevetett.
-Irigyled?-Húztam fel a szemöldököm, és elnevettem magam.
-Hogy őszinte legyek, néha igen.-Nevetett tovább.

A lányokkal köröm rágva néztük végig az utolsó kört. Mindenki szokatlanul jó formában volt, és szinte tökéletes ugrásokat hajtottak végre. Tom utolsóként ugrott. A nézők és a versenyzők csöndben várták, hogy nyilvánosságra hozzák Tom pontjait. Hosszú perceken át vitatkoztak, és nézték meg újra és újra a felvételt, ezalatt osztottunk és szoroztunk Dani-val, hogy az aranyhoz minimum hány pontra van szüksége.
-Nyert!-Pattant fel a székből Danielle.
-Megnyerte! Megnyerte!-Öleltük meg egymást. Hatalmas kő esett le a szívünkről.
-Tom! Tom! Tom!-Kezdtük el kántálni. Kicsit sem zavartattuk magunkat. Nem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy Tom Daley, és a közönség tátott szájjal bámul minket. Kedvesen ránk mosolygott, majd elindult az öltöző felé.

-×-×-×-×-×-×-×-

Harry szeretett volna elvinni a városnézés után egy romantikus vacsira, amiből nem lett semmi, hála annak a jó fej menedzserüknek. Hazza totál berágott rá, és a képébe vágta, hogy pár napon belül bemutat a szüleinek, és hogy kicsit sem érdekli, hogy ha az ottani rajongók vagy paparazzók lefotóznak minket kéz a kézben, mert már rohadtul unja azt, hogy ha együtt kimerészkedünk az utcára, akkor meg kell tartanunk a tisztes távolságot, nehogy valaki megsejtsen valamit. Ebből egy hatalmas vita keletkezett, aminek az lett a vége, hogy Mr. Tönkre teszlek megfenyegette Harry-t, hogy ha képek készülnek rólunk, akkor elveszi a mobilját. A mobilját? Normális ez? Kinek képzeli magát egyáltalán? Elérte a célját, és sikeresen felbaszta az agyam. Figyelemelterelés képen elmentünk vásárolni a lányokkal. Vettünk magunknak pár szép új ruhát, jó illatú parfümöket és csinos kiegészítőket, emellett egy-két pár új cipőt, ami teljesen felesleges volt, de mindegy. Fagyiztunk, beszélgettünk az álmainkról, a srácokról a kozmetikumokról, és arról, hogy csak velem köcsög a menedzser.

-Jól szórakoztatok?-Kulcsolta össze ujjainkat Harry, miután megszabadította őket a színes szatyroktól.

-Vásárolgattunk egy kicsit.-Bújtam hozzá.
-Remélem, hogy nem ütött nagyon szíven az, ami nemrég történt.-Ültetett le az ölébe, és homlokát az enyémnek nyomta.
-Hogy szíven ütött-e? Egy kicsit megbántott, de hamar túlteszem magam rajta. Utál engem, és én sem érzek másként iránta. Szerintem egy nagyképű és öntelt barom, aki azt hiszi, hogy ha elveszi a mobilodat, akkor azzal mindent megold, majd büszkeségtől dagadó egóval elmeséli mindenkinek, hogy mivel fenyegetőzött. Kicsinyes, és gyerekes megoldás, bár ha neki csak ennyire telik, akkor nagyon tudom sajnálni.
-Teljesen igazad van. Mi sem kedveljük, de még pár évig köt minket a szerződés.
-Menedzser téren, én nagyon szerencsés vagyok, hogy Maya mellett döntöttem. Nagyon kedves és megértő. Ha kell, akkor olyan, mint ha az anyám lenne, máskor pedig komoly üzletasszony, de legtöbbször a barátnő szerepbe bújik. Együtt járunk kocogni, és egyforma zenét hallgatunk.
-Engem nem érdekel, hogy mit hordott össze az a barom, a lényeg az az, hogy szeretlek. És nem azért mondogatom folyton, hogy szeretlek, mert betanultam, hanem azért, hogy emlékeztesselek, hogy mekkora mázlista vagyok veled.-Ajka lassan közeledett az enyémhez, majd lágyan megcsókolta azt. Hihetetlen érzés futott át rajtam, majd akaratlanul is belemosolyodtam a csókunkba.-Mi volt olyan vicces?-Húzta mosolyra száját, és kivillantotta tökéletes fogsorát.
-Csak átfutott valami az agyamon.-Válaszom elég kurtára sikeredett, de gondolom ez megbocsájtható bűn, mivel nagyobb élvezetet leltem szemei fürkészésében, mint a beszédben.
-Hát ha te nem, akkor majd kezdem én. Tudod, szívem szerint minden percben megcsókolnálak, csak kár, hogy ez lehetetlen.-Söpört ki egy tincset az arcomból.
-De próbálkozni szabad. Nem?-Kacérkodtam.
-Szabad, de még nem is mondtam, hogy ma este elmegyünk szórakozni egy kicsit, és ideje készülődnöd.
-Neked is remek időzítéseid vannak.
-Most már elárulod, hogy mi járt a fejedben?
-Hát csak annyi, hogy-kezdtem lassan-hogy hogy lehetséges az, hogy minden csók után egyre jobban beleszeretsz valakibe.
-Ezen már én is gondolkoztam, csak nem mertem hagosan kimondani, mert elég nyálas szöveg, és féltem, hogy kinevetsz.
-Sosem nevetnélek ki.
-Most is mosolyogsz.
-A boldogság ezt teszi az emberekkel.-Árultam el neki, ezt a féltve őrzött titkot.