2012. október 10., szerda

2.fejezet 23.rész

Jó olvasást drágaságaim. :))

A lakosztályba érve, az a látvány fogadott minket, hogy a fiúk egymás hegyén hátán feküdtek. Alul Louis, felette Zayn, és Liam. Ha jól tudom, ezt a "játékot" nevezik kicsi a rakás-nak... vagy valami ilyesminek. Harry a rakás mellett állt, és nevetett ezen a három bolondon. Nekem sem kellett több, ledobtam a táskám a földre, nekiszaladtam, és kis tigris módjára ugrottam rá Harry-re, és csókoltam meg, miközben egyre közelebb kerültünk a földhöz. Hazza a földön feküdt, én pedig rajta.
-Veled meg mi történt?-Kérdezte.- Én is örülök hogy látlak, de ez egy kicsit túlzás, nem?
-A családom  Manchester-be költözik.-Hadartam.
-Hogy micsoda? Most.... akkor...te...
-Angliába költözöm. Anyuék a ma estét már az új házban töltik.-Mondtam hatalmas vigyorral az arcomon.
-Ez remek, de tudjátok srácok, igazán leszállhatnátok rólam, mert nem kapok levegőt.-Nyögdécselt Louis.
-Akkor most az anyukád, és az apukád újból együtt vannak?-Kérdezte Zayn.
-Neeem. Dehogy!
-Most már igazán elmagyarázhatnád, hogy mi van, mert én nem nagyon értem a történetedet. Túl bonyolult ez nekünk.-Ült le mellém Liam.
-Az van, hogy anyu Spanyolországban született egy spanyol és egy magyar állampolgár gyermekeként, apu pedig Amerikában, egy amerikai és egy magyar állampolgár gyermekeként. Amikor apu tizenöt volt, Magyarországra költöztek, és itt élték életüket, mindaddig, míg anyuval össze nem futott, aki éppen látogatóban volt a magyar rokonoknál, és egymásba nem szerettek. Ezután nyaralni mentek Olaszországba, és pár héttel hamarabb, mint kellett volna, megszülettem. Mivel így én automatikusan olasz állampolgárnak számítottam, így odaköltöztünk, és ott éldegéltünk. Negyedikes voltam, amikor Budapestre költöztünk, és már ekkor folyékonyan beszéltem angolul, spanyolul, magyarul, olaszul, és nem állt messze tőlem a francia sem.
Másfél évvel ezelőtt a szüleim elváltak, és már mind a ketten megtalálták a boldogságot más oldalán. Megnyertem egy tánc versenyt, és kiköltöztem apu húgához Floridába, kis idő elteltével találkoztam Harry-vel, egymásba szerettünk, és...na, ezt a történetet nem folytatom tovább, ugyanis túl fiatalnak érzem még magam az ilyesmihez.-Húztam fel a szemöldököm és felálltam a földről.-Holnap melyik járattal megyünk?-Kérdeztem.
-Ma este indulunk, és magán géppel.-Miest kimondta ezeket a szavakat Zayn, rohantam a szobámba, és az összes holmimat Bella segítségével belepakoltam a bőröndökbe. 

-Tegnap kaptam egy SMS-t a bátyámtól.
-És mit írt?-Kíváncsiskodott.
-Éppen itt az ideje, hogy elmondjuk neki. Tudod, hogy szeretlek Bella, de ő a húgom, neked pedig a legjobb barátnőd, nem hazudhatunk neki már többet. Szeretlek: Dani
-Megmagyarázom!-Mentegetőzött.
-Nem kell. Csak egy őszinte választ szeretnék hallani.-Néztem a szemébe.-Ti egy pár vagytok a bátyámmal?
Ajkait megnedvesítette, majd összepréselte azokat, és elmosolyodott.-Igen.-Felelte. A megkönnyebbülés futott át mindkettőnkön. Rajta azért, mert végre nem kell tovább titkolóznia, rajtam pedig azért, mert végre mind a ketten boldogok, és végre megtudtam, hogy Dani kinek szánta a Love feliratos nyakláncot.



-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-

Hatalmas és pörgős, sosem áll meg itt az élet, fontos emberek laknak itt, és fontos eseményekre járnak. Ez LA.  Még szép, hogy az itt eltöltendő idő alatt egyáltalán nem lesz időm város nézésre. Egyik fotózás követi a másikat, majd interjúk a filmemmel kapcsolatban, majd ismét fotózás, és ha ügyes leszek, akkor lesz egy kis időm a barátaimra, akik szintúgy el lesznek foglalva a saját dolgukkal. Koncertek, interjúk, satöbbi. Már kerek huszonnégy órája nem tudtam egy jót beszélgetni Bells-szel, pedig ő is velünk lakik a fiúk házában. Kárpótlás képpen úgy döntöttem, hogy a ma esti divat bemutatóra magammal viszem. Tudom, hogy mindene a ruha tervezés, ezért beszéltem a szervezővel, akinek valami hosszú és kiejthetetlen a neve, és megkértem, hogy szerezzen két olyan jegyet, amivel be tudunk menni majd a színfalak mögé egy kicsit szét nézni. Az ügynökség, akinek legutoljára dolgoztam, elintézte, hogy tudjunk pár szót váltani a tervezővel. Az interjúmra Bella is elkísért, mert utána siettünk megvenni a tökéletes ruhákat az esti bemutatóra. A srácoknak is feltettük a nagy kérdést, hogy el szeretnének-e jönni, de nemet mondtak, mert szerintük nincs ott  más, csak csúnya lányok csinos lábakkal, és különféle ruhák. Teljesen megértem őket, szerintem én sem mennék el egy autó kiállításra. A ruhabolt, ahova betévedtünk, meseszép volt. Hosszas válogatás után, mind a ketten egy-egy kék, gyönyörű ruha mellett döntöttünk, amik nem csak szépek, de kényelmesek is voltak.
Hosszas szenvedés után mind a ketten harci díszben álltunk a tükör előtt, és készítettünk egy közös fotót, amit rögtön posztoltam Twitteren. 
-Egy másodperce sem tettem fel, és már kaptunk rá vagy száz favourit-ot.
-Nézd meg, hogy ki volt az első.-Kért Bella. 
Nagyot mosolyogtam, amikor megpillantottam az ismerős nevet a mobilom kijelzőjén.
-Nehogy azt mondd, hogy most is kockulsz.-Ordítottam.
-Csak egy kicsit.-Érkezett a válasz Harry-től.

-Na nézzelek, miben akartok elmenni arra a divatbemutatóra.-Jött be a szobába egy aranyos, szőke nő.
-Mi ezekre gondoltunk.-Mutatott a ruháinkra Bella.
-Forduljatok meg légyszíves.-Utasított.-Szuperül néztek ki. Még be sem mutatkoztam.-Ütött egyet a homlokára.-A nevem Lou Teasdale, és én vagyok a One Direction stylist-ja.-Mutatkozott be.
-Hali Lou, a nevem Bella.
-Én pedig Lea vagyok.-Mutatkoztunk be mi is. 
Személyesen is megismerkedtünk a kislányával, Lux-szal, és a férjével, Tom-mal. 

Egy gyors smink és haj igazításra még maradt időnk, mielőtt megérkezett volna értünk az autó.
-Élőben még gyönyörűbb vagy.-Csókolt meg Harry, mire én belefúrtam az ujjaim göndör fürtjei közé. Imádtam ezt csinálni, mert a haja mindig puha volt, és olyan kellemes illatú, hogy ehhez foghatót még nem láttam... vagyis ehhez foghatót még nem tapintottam, és nem éreztem. Fizikai fájdalmat okozott az, amikor meghallottam az autó dudájának hangját, és ajkaink kénytelenek voltak elválni egymástól.-Ébressz fel, ha hazaértek. 
-Úgy lesz.-Kulcsoltuk össze ujjainkat, majd kiléptünk a bejárati ajtón. A nap éppen lemenőben, a levegő hőmérséklete kellemes. A szél a Csendes-óceán felől fúj egy kis hideg levegőt, ami ezt az időpontot teljesen alkalmassá teszi egy kis romantikázásra, összebújva az erkélyen. Harry-vel az ajtóban még váltottunk egy gyors csókot, majd Bell-el beültünk az autóba, ami a divatbemutatóra vitt minket. 
-Még most sem merem elhinni, hogy itt vagyok.-Nézett körbe Bella a hatalmas teremben, ahol álló fogadást tartottak. A színfalak mögött meglestük, hogy hogyan készülődnek a modellek, és megnézhettünk pár ruhát. Bemutattam Bellát a ruha tervezőnek, aki nagyon kedvesen viselkedett, és rettentően kíváncsi volt Bells rajzaira. A show után még hosszasan megtárgyalták a dolgokat, és megbeszéltek egy találkozót. Ezalatt elfoglaltam magam, és kedvesen válaszoltam a legkülönfélébb kérdésekre, amit a modellek tettek fel. A kifutó modellek élete, és munkája teljesen más, mint az enyém. Ég és föld közöttük a különbség. Meséltem nekik az én munkámról, cserébe ők is elláttak pár tanáccsal, ha esetleg kifutón kellene hogy végig menjek, akkor legyen már egy kis tapasztalatom.