Jó olvasást kis hercegnőim. ♥ :)
*Harry szemszög*
Lea és én egy magas fa tetején ültünk, nem messze a tengerparttól. A nap lemenőben volt, és vörös fénye bevilágította az egész Miami Beach-et. A lágy szellő Lea szőke tincseit az arcomba fújta, így éreztem annak finom, édes illatát.
-Verseny a bójákig?-Hajolt felém, majd leugrott a fáról, és szaladni kezdett a víz felé, útközben elhajítva papucsát.
-Azért megvárhatnál, hogy egyenlő eséllyel induljunk.-Szóltam utána, de válaszra sem méltatva próbálta magáról leráncigálni lenge ruháját.
-Mi van Hazza? Máris feladtad?
-Hogy mit mondtál?-Szaladtam felé.
-Azt hiszed, hogy Louis nem mesélte el a sztorit, hogy hogyan kaptad a beceneved?-Incselkedett.
-Csak blöffölsz.
-Én nem vennék rá mérget.
-Én talán igen.-Kockáztattam meg. Néha olyan kétértelmű és titokzatos tud lenni. Képes meglepni az embereket, és ez az egyik ok a sok közül, amiért visszavonhatatlanul beleszerettem.
-Harry mit csi...-Kezdte hangosan, de gyorsan elhallgattattam egy csókkal, majd a homokban folytattuk egymás ajkának kényeztetését.
-A víz arra van.-Bökött a fejével a piros bója irányába.
Beszaladtunk a vízbe, és úszni kezdtünk a bójákat jelentő cél felé. Már félúton jártunk, amikor az ég gyönyörű pirosból sötétkékbe, majd koromfeketére váltott. A szél felerősödött, és hatalmas hullámok kezdték nyaldosni a homokos partot. Az ég villámokat szórt a fejünk felett, majd Lea-t elnyelte a víz.
-Harryyy.-Sikította Lea, mikor pár pillanatra felküzdötte magát a víz felszínére.
-Leaaaa.-Ordítottam olyan hangosan, amennyire csak tudtam. Ebben a pillanatban egyáltalán nem érdekelt, hogy ez árthat-e a hangszálaimnak, vagy sem. Az egyetlen amivel jelenleg törődni tudtam, az az, hogy minél gyorsabban tempózzak.
-Harry menj...........vissza a.........partra.-Üvöltötte minden egyes felszínre emelkedésekor. Hallottam, hogy merről jön a hang, de nem láttam őt sehol.
-Ne is álmodj róla.-Válaszoltam. Az áramlat még beljebb sodort minket. A víz egyre hidegebb lett. Már nem éreztem a lábaimat, és Lea hangját sem hallottam már egy jó ideje. Vagy direkt csöndben marad, hogy ne találjam meg, és hogy minél hamarabb feladjam a keresést és visszaforduljak, vagy már nem él. Az utóbbira nem is nagyon mertem gondolni. Élnie kell. Nem hallhatott meg. Szükségem van rá, és meg kell találnom minél hamarabb. A villám ezúttal nem messze tőlem csapott le. Ebben a szörnyű fél órában most vagyok először hálás a villámcsapásért, ugyanis tőlem kb. százötven méterre, fehér bikiniben felbukkant egy lány. Lea az. Egy Tv műsorban láttam, nagyjából egy évvel ezelőtt, hogy a vízben a távolságot sokkal kisebbnek látjuk, mint amekkora valójában. Mégis kit érdekel a távolság? Tempózz gyorsabban Styles, különben elveszíted Őt örökre, és akkor neked véged van. Ez járt a fejemben. Ezzel biztattam magam, hogy képes vagyok rá. Hosszas evickélés után megragadtam, és a part irányába kezdtem úszni. A hidegtől a végtagjaim teljesen elgémberedtek, és már egyáltalán nem éreztem őket. Amiért aggódtam az az, hogy Lea testhőmérsékletét sem éreztem. Szinte teljesen kihűlt a teste. A partra érve, az első dolog amit tehettem, hogy próbáltam eltávolítani a tüdejében felgyülemlett vizet. Tisztára, mint egy ócska horrorfilmben. A hős szerelmes az élete értelméért küzd, aki éppen nem lélegzik. Ekkor esett le, hogy Lea akár melyik pillanatban megfulladhat, hogy ha nem sietek. Megfulladhat, és elveszíthetem...örökre. Mi lesz velem akkor? Legjobb esetben teljesen magamba zuhanok, és senkihez nem szólok egy szót sem, majd bedugnak egy otthonba, amit diliseknek fejlesztettek ki, és ott fogok megöregedni. Egyedül. Gondolkozz egy kicsit. Mit mutattak a mentősök a suliban? Mit kell tenned, hogy minél hamarabb eltűnjön a gyomrából a sós víz... Megvan! Juttass levegőt a tüdejébe, és ő majd felköhögi a folyadékot. Miért nem köhög?? Nincs pulzusa... Meghalt...
-Leaaaa. Ébredj feeel.-Rázogattam.-Nem halhatsz meg. Szükségem van rád!
-Harry. Harry.-Visszhangzott a fejem egy hang.
Hirtelen kinyitottam a szemem, és Lea gyönyörű arca volt az első, amit megláttam.
-Csak rosszat álmodtál. Minden rendben van.-Mosolygott.
-Olyan élethű volt az egész. Nagyon hasonlított az előzőhöz.-Mondtam.
-Az előző álmodhoz? Akkor láttalak ilyen állapotban utoljára, amikor mellettem aludtál a repülőn.
-Igen, a lényege ugyanaz volt, de ezt most hagyjuk.-Ugyanaz a lényege...mind a kettőben meghaltál.
-Nem vagy éhes?-Csókolt meg, majd a fürdő felé sétált.
-Csak egy kicsit.-Válaszoltam.
Húsz perc után kisétált a fürdőből, nekem pedig szó szerint tátva maradt a szám, úgy csodáltam.
-Mi olyan furcsa?-Hangjának lágy dallama teljesen megbabonázott.
-Csak az, hogy egy meseszép lány húsz perc alatt, hogyan tud még elbűvölőbb lenni.? Valakinek egy élet is kevés hozzá.
-Szóval tetszik amit látsz?
-Nagyon.-Vágtam rá.
-Akkor lent várlak a reggelivel.-Kacsintott, majd távozott a szobából.
*Harry szemszög*
-Verseny a bójákig?-Hajolt felém, majd leugrott a fáról, és szaladni kezdett a víz felé, útközben elhajítva papucsát.
-Azért megvárhatnál, hogy egyenlő eséllyel induljunk.-Szóltam utána, de válaszra sem méltatva próbálta magáról leráncigálni lenge ruháját.
-Mi van Hazza? Máris feladtad?
-Hogy mit mondtál?-Szaladtam felé.
-Azt hiszed, hogy Louis nem mesélte el a sztorit, hogy hogyan kaptad a beceneved?-Incselkedett.
-Csak blöffölsz.
-Én nem vennék rá mérget.
-Én talán igen.-Kockáztattam meg. Néha olyan kétértelmű és titokzatos tud lenni. Képes meglepni az embereket, és ez az egyik ok a sok közül, amiért visszavonhatatlanul beleszerettem.
-Harry mit csi...-Kezdte hangosan, de gyorsan elhallgattattam egy csókkal, majd a homokban folytattuk egymás ajkának kényeztetését.
-A víz arra van.-Bökött a fejével a piros bója irányába.
Beszaladtunk a vízbe, és úszni kezdtünk a bójákat jelentő cél felé. Már félúton jártunk, amikor az ég gyönyörű pirosból sötétkékbe, majd koromfeketére váltott. A szél felerősödött, és hatalmas hullámok kezdték nyaldosni a homokos partot. Az ég villámokat szórt a fejünk felett, majd Lea-t elnyelte a víz.
-Harryyy.-Sikította Lea, mikor pár pillanatra felküzdötte magát a víz felszínére.
-Leaaaa.-Ordítottam olyan hangosan, amennyire csak tudtam. Ebben a pillanatban egyáltalán nem érdekelt, hogy ez árthat-e a hangszálaimnak, vagy sem. Az egyetlen amivel jelenleg törődni tudtam, az az, hogy minél gyorsabban tempózzak.
-Harry menj...........vissza a.........partra.-Üvöltötte minden egyes felszínre emelkedésekor. Hallottam, hogy merről jön a hang, de nem láttam őt sehol.
-Ne is álmodj róla.-Válaszoltam. Az áramlat még beljebb sodort minket. A víz egyre hidegebb lett. Már nem éreztem a lábaimat, és Lea hangját sem hallottam már egy jó ideje. Vagy direkt csöndben marad, hogy ne találjam meg, és hogy minél hamarabb feladjam a keresést és visszaforduljak, vagy már nem él. Az utóbbira nem is nagyon mertem gondolni. Élnie kell. Nem hallhatott meg. Szükségem van rá, és meg kell találnom minél hamarabb. A villám ezúttal nem messze tőlem csapott le. Ebben a szörnyű fél órában most vagyok először hálás a villámcsapásért, ugyanis tőlem kb. százötven méterre, fehér bikiniben felbukkant egy lány. Lea az. Egy Tv műsorban láttam, nagyjából egy évvel ezelőtt, hogy a vízben a távolságot sokkal kisebbnek látjuk, mint amekkora valójában. Mégis kit érdekel a távolság? Tempózz gyorsabban Styles, különben elveszíted Őt örökre, és akkor neked véged van. Ez járt a fejemben. Ezzel biztattam magam, hogy képes vagyok rá. Hosszas evickélés után megragadtam, és a part irányába kezdtem úszni. A hidegtől a végtagjaim teljesen elgémberedtek, és már egyáltalán nem éreztem őket. Amiért aggódtam az az, hogy Lea testhőmérsékletét sem éreztem. Szinte teljesen kihűlt a teste. A partra érve, az első dolog amit tehettem, hogy próbáltam eltávolítani a tüdejében felgyülemlett vizet. Tisztára, mint egy ócska horrorfilmben. A hős szerelmes az élete értelméért küzd, aki éppen nem lélegzik. Ekkor esett le, hogy Lea akár melyik pillanatban megfulladhat, hogy ha nem sietek. Megfulladhat, és elveszíthetem...örökre. Mi lesz velem akkor? Legjobb esetben teljesen magamba zuhanok, és senkihez nem szólok egy szót sem, majd bedugnak egy otthonba, amit diliseknek fejlesztettek ki, és ott fogok megöregedni. Egyedül. Gondolkozz egy kicsit. Mit mutattak a mentősök a suliban? Mit kell tenned, hogy minél hamarabb eltűnjön a gyomrából a sós víz... Megvan! Juttass levegőt a tüdejébe, és ő majd felköhögi a folyadékot. Miért nem köhög?? Nincs pulzusa... Meghalt...
-Leaaaa. Ébredj feeel.-Rázogattam.-Nem halhatsz meg. Szükségem van rád!
-Harry. Harry.-Visszhangzott a fejem egy hang.
Hirtelen kinyitottam a szemem, és Lea gyönyörű arca volt az első, amit megláttam.
-Csak rosszat álmodtál. Minden rendben van.-Mosolygott.
-Olyan élethű volt az egész. Nagyon hasonlított az előzőhöz.-Mondtam.
-Az előző álmodhoz? Akkor láttalak ilyen állapotban utoljára, amikor mellettem aludtál a repülőn.
-Igen, a lényege ugyanaz volt, de ezt most hagyjuk.-Ugyanaz a lényege...mind a kettőben meghaltál.
-Nem vagy éhes?-Csókolt meg, majd a fürdő felé sétált.
-Csak egy kicsit.-Válaszoltam.
Húsz perc után kisétált a fürdőből, nekem pedig szó szerint tátva maradt a szám, úgy csodáltam.
-Mi olyan furcsa?-Hangjának lágy dallama teljesen megbabonázott.
-Csak az, hogy egy meseszép lány húsz perc alatt, hogyan tud még elbűvölőbb lenni.? Valakinek egy élet is kevés hozzá.
-Szóval tetszik amit látsz?
-Nagyon.-Vágtam rá.
-Akkor lent várlak a reggelivel.-Kacsintott, majd távozott a szobából.
