Különösebb dolgot nem tudok hozzáfűzni, csak annyit, hogy jó olvasást, és a feliratkozásért nem harapok. ;)
-Tomlinson, azt meg ne próbáld.-Állítottam le, mielőtt legjobb barátjára öntötte volna a fél literes üveg tartalmát.
-Nemáár.-Ajvékolt.
-Egyszer az életben, kérlek, nem tudnál a hátsódon maradni, míg meg nem érkezünk?
-Ünneprontó vagy!
-Miest kiszálltunk a buszból, azzal öntitek le egymást, amivel akarjátok.-Ígértem meg.
Ekkor Harry kinyújtotta nyelvét, a vele srégen ülő Louis-ra, majd vállamra hajtotta a fejét.
-Mennyi idő, míg megérkezünk?-Ásított.
-Öt perc.-Simítottam ki az arcából egy tincset.
-Akkor még alszom egy kicsit.-Karolta át derekam.
-Óh. Tévedtem. Itt vagyunk.
*Harry szemszög*
-Öt perc.-Simított ki az arcomból egy tincset.
-Akkor még alszom egy kicsit.-Karoltam át derekát.
-Óh. Tévedtem. Itt vagyunk.-Csicseregte.
Amikor kinyitottam a szemeim, először azt hittem, hogy káprázik. Egy hatalmas, és gyönyörű házat pillantottam meg, előtte egy óriási medencével.
-Biztos, hogy itt lakik a nagynénid?-Hüledezett Lou.
-Ez a ház állatibb, mint a képeken.-Állapították meg a csajok.
-Hölgyeim, és uraim, most megismerhetitek azt a házat, ahol eltölthettem gyönyörű két hónapot.-Indult el Lea a kapu irányába, majd hátra fordult, és nevetni kezdett.-Én is hasonló fejet vágtam, amikor Eszti közölte, hogy ebben a szerény kis hajlékban húzta meg magát. Kíváncsi vagyok, hogy a szobám még mindig ugyanolyan-e. Remélem, hogy nem, mert szerintem szegény szobát már annyiszor átfestették, hogy a fal vastagabb lett minimum öt centivel, és így esetleg megdönthetne valami rekordot.
-Gyertek beljebb, ne ácsorogjatok odakint.-Intett a tornácról egy szőke hajú hölgy. Hölgy? Közelebb érve, láttam, hogy maximum nyolc év lehet köztünk.
-Skacok, ő itt Eszti néni, vagyis Eszti a nagynéném.-Helyesbített Lea.
-Szokj már le a néniről. Csak huszonöt éves vagyok.-Nem tévedtem. Pont nyolc év.- Áldom a bátyámat, amikor rászoktatott a nénire.
-Kicsi voltam, és olyan dolgokat is elhittem, amit nem lett volna szabad. Kezdjük mondjuk a mikulással.
Az ajtón belépve egy hatalmas hallal találtuk szembe magunkat. A következő megálló egy hatalmas konyha volt, ebédlővel egybekötve, ahol különböző szendvicsek és gyümölcslevek vártak minket.
-Éppen itt az ideje az uzsonnának.-Adta meg a végszót Eszti.
-Most esett le, hogy még be sem mutattam őket.-Lépett Lea nagynénje mellé a konyhában, és halkan elkezdte a bemutatást, mi pedig úgy tettünk, mint ha nem hallanánk semmit.
-Ő ott, a göndör hajú fiú, ő Harry, a barátom.
-Együtt vagytok? Nagyon helyes, és rettentően kedvesnek tűnik.
-A látszat nem csal. Mellette ül a legjobb barátom Zayn, és a legjobb barátnőim Bella, aki a ruhákat tervezte, és Hanna. A mellette lévő szöszi srácot úgy hívják hogy Niall, és Hanna a barátnője. A fiú, aki csíkosban van, ő Harry legjobb barátja Louis, és aki pedig most ivott egy kis narancslevet, ő Liam.
-Na akkor még egyszer. Harry, Zayn, Bella, Hanna, Niall, Louis és Liam?
-Pontosan.-Helyeselt Lea, majd leültek közénk, és segített elfogyasztani a töménytelen mennyiségű ételt.
Hatalmas ez a ház, és kényelmesen elférünk benne mind. Eszter és Lea simán lehetnének testvérek is, annyira hasonlítanak egymásra. Az egyik mellettünk lévő szobában Louis, a másikban pedig Hanna és Niall költöztek be. A szobánk két hónappal ezelőtt tömény rózsaszínben úszott. Mostanra teljesen új dizájnt kapott. Fehér és barackvirág. Ezek a színek domináltak mindenhol, még a fürdőben is. Az egész estét az udvarra néző tornácon töltöttünk. Zenéléssel és énekléssel elütve az időt. Nagy meglepetésünkre Lea a hangszerek mögött, énekhangjával is elkápráztatott minket. Addig nyaggattuk, míg el nem énekelte nekünk Beyonce-Halo-ját. Ez a ház nagy hatással van rá, természetesen csupa jó értelemben.
