Huhh... ez egy kicsit hosszú szülés volt, de kész az új rész. A nézettségen is látszik, hogy nektek sincs sok időtök a tanulás mellett, és ezt teljesen megértem, mert hasonló cipőben járunk. Suli, tanulás, egy kis lógás a haverokkal, majd ha marad egy kis szabadidőm, akkor írok, és olvasom az irományaitokat. Nagyon nagyon köszönöm a véleményeket, és azt, hogy olvastok. Sokat jelentetek számomra. ♥ Ha tetszett a rész, akkor iratkozz fel kérlek. :)
*Lea szemszög*
Bella-nak segítettem felráncigálni a cuccát a lakosztályba, majd megmutattam a szobáját.
-Holnap utazunk Los Angeles-be, úgyhogy ne pakolj ki túl sok mindent, most pedig vedd fel a bikinid, mert megyünk a tengerpartra.
-És ezt csak így közlöd velem? Meg sem kérdezed, hogy lenne-e kedvem elmenni?
-Miért kérdezzem meg, hogy ha tudom a választ?-Kacsintottam, majd átmentem a szobámba, és hosszas válogatás után felvettem egy kék bikinit, és felkötöttem a hajam, hogy majd ne legyen vizes.
-Bemehetek?-Kopogott az ajtón Bells.
-Gyere nyugodtan.-Szóltam, ő pedig bevetődött az ágyamba, amit éppen úgy hagytam, mielőtt eljöttem. Ez sosem volt szokásom, de egyszer kétszer belefér.-Most min vigyorogsz?-Néztem drága barátnőmre, aki felettébb jól érezte magát a puha ágyikómban.
-Na történt már valami komolyabb dolog?-Húzogatta szemöldökét.
-Hogy mi?
-Lefeküdtetek már?-Tette egyértelművé a kérdést.-Mi ez a mosoly? Igen? Áá ezt nem hiszem el!-Ujjongott, és ugrálni kezdett az ágyon, majd amikor kifáradt, lehasalt.-És mikor?
-Például tegnap, miután megnéztük a Szabadság szobrot.
-És itt?-Mutatott az ágyra, egy ocsmány fintor kíséretében.
-Ahamm.-Bólogattam, erre ő leugrott az ágyról.
-De ez undorító!-Visítozott.-Legalább szólhattál volna.-Kapott fel egy törülközőt, és dörzsölgetni kezdte teste azon részét, amit nem fedett el piros bikinije.
-Gondoltam rád, és reggel lecseréltem az ágyneműket.-Kacsintottam.
-Huh. Ja, akkor jó.-Feküdt keresztbe az ágyon megkönnyebbülten.
-Vagy csak akartam lecserélni?-Néztem a semmibe, mint ha valamin nagyon gondolkoznék.
-Te szemét.-Pattant fel, és jól elvert egy párnával.
-Csak vicc volt. Ezek nem azok az ágynemű huzatok.-Nyomtam meg egy kicsit jobban az "azok" szót.
-Mindegy. Már nem bízom benned.-Közölte, és leült egy székre.-Milyen volt?-Tért vissza az előző témához.
-Szuper.-Mosolyogtam.
-Konkrétabban, ha kérhetném.
-Meghitt volt az egész, Harry pedig nagyon gyengéd volt. Úgy bánt velem, mint ha egy nagyon drága és pótolhatatlan, törékeny valami lennék. Mondjuk egy porcelán baba.
-Milyen édes.-Rebegtette szempilláit.
-Ennyi volt a mese délutánnak, most pedig siessünk.-Zártam rövidre a témát.
*Lea szemszög*
Bella-nak segítettem felráncigálni a cuccát a lakosztályba, majd megmutattam a szobáját.
-Holnap utazunk Los Angeles-be, úgyhogy ne pakolj ki túl sok mindent, most pedig vedd fel a bikinid, mert megyünk a tengerpartra.
-És ezt csak így közlöd velem? Meg sem kérdezed, hogy lenne-e kedvem elmenni?
-Bemehetek?-Kopogott az ajtón Bells.
-Gyere nyugodtan.-Szóltam, ő pedig bevetődött az ágyamba, amit éppen úgy hagytam, mielőtt eljöttem. Ez sosem volt szokásom, de egyszer kétszer belefér.-Most min vigyorogsz?-Néztem drága barátnőmre, aki felettébb jól érezte magát a puha ágyikómban.
-Na történt már valami komolyabb dolog?-Húzogatta szemöldökét.
-Hogy mi?
-Lefeküdtetek már?-Tette egyértelművé a kérdést.-Mi ez a mosoly? Igen? Áá ezt nem hiszem el!-Ujjongott, és ugrálni kezdett az ágyon, majd amikor kifáradt, lehasalt.-És mikor?
-Például tegnap, miután megnéztük a Szabadság szobrot.
-És itt?-Mutatott az ágyra, egy ocsmány fintor kíséretében.
-Ahamm.-Bólogattam, erre ő leugrott az ágyról.
-De ez undorító!-Visítozott.-Legalább szólhattál volna.-Kapott fel egy törülközőt, és dörzsölgetni kezdte teste azon részét, amit nem fedett el piros bikinije.
-Gondoltam rád, és reggel lecseréltem az ágyneműket.-Kacsintottam.
-Huh. Ja, akkor jó.-Feküdt keresztbe az ágyon megkönnyebbülten.
-Vagy csak akartam lecserélni?-Néztem a semmibe, mint ha valamin nagyon gondolkoznék.
-Te szemét.-Pattant fel, és jól elvert egy párnával.
-Csak vicc volt. Ezek nem azok az ágynemű huzatok.-Nyomtam meg egy kicsit jobban az "azok" szót.
-Mindegy. Már nem bízom benned.-Közölte, és leült egy székre.-Milyen volt?-Tért vissza az előző témához.
-Szuper.-Mosolyogtam.
-Konkrétabban, ha kérhetném.
-Meghitt volt az egész, Harry pedig nagyon gyengéd volt. Úgy bánt velem, mint ha egy nagyon drága és pótolhatatlan, törékeny valami lennék. Mondjuk egy porcelán baba.
-Milyen édes.-Rebegtette szempilláit.
-Ennyi volt a mese délutánnak, most pedig siessünk.-Zártam rövidre a témát.
Egy kis kocsikázás után végre megérkeztünk a tengerpartra. A nap hét ágra sütött, és a vízparton az idő nagyon kellemes volt. Sajnáltam, hogy Harry nem lehet velem, mert interjút kell adniuk. Utálom, amikor nem lehetünk együtt. Olyan, mint ha az egyik felem teljesen máshol lenne. Olyan érzés, mint ha teljesen egyedül lennék. Egyedül?? Ez egy kicsit túlzás, mert itt fekszem a forró homokban, a minden lében kanál barátnőmmel, aki velem együtt, mindig minden hülyeségben benne van. A kis akcióinkat, "pl.: fessük át a szünet alatt a diri irodáját", azt is csak azért úsztuk meg, mert ott volt velünk Hanna, aki kiválasztotta a festéket, és szerencsékre eltalálta az igazgató nő kedvenc színét. Ha azt mondjuk, hogy ő legjobb barátnőnk, még meg sem közelítjük a valóságot. Nekünk Hanna a nővérünk. Néha az anyánk is, ami valljuk be, ránk fér. Azért tudjuk magunkat ilyen vakmerően belevetni a kalandokba, és egy-egy buli alkalmával az alkoholba, -már amikor nem nekünk kell hazacipelnünk őt- mert ő mindig mellettünk áll.
-Hahó királylány. Irány a víz!-Bökött oldalba Bells.
-Ez egy kicsit hideg.
-Szard már le! Egyszer élünk. Addig csináljunk hülyeségeket, míg fiatalok vagyunk, mert így nem néznek minket idiótának, és csak legyintenek egyet, majd azt mondják, hogy: fiatalok.
-Hogy neked milyen igazad van?-Léptem mellé, majd löktem rajta egyet, mire ő seggre ült, és nyakig ellepte a víz.-Fiatalok.-Legyintettem egyet, majd szaladni kezdtem a part felé.
-Halott vagy.-Futott utánam.
-Ahhoz előbb el kell kapnod.-Futottam tovább, majd valami kemény felületnek ütköztem. Egy kemény, nap barnított, és izmos felületnek.-Bocsánat, nem vettelek észre.-Mentegetőztem.
-Pedig engem észre szoktak venni az emberek.-Mosolygott rám gyönyörű fogsorával.
-Tényleg nagyon sajnálom, csak a barátnőm...
-Mégis mit keres két ilyen gyönyörű lány ezen az elhagyatott strand részen?
-Nem szeretjük a feltűnést.-Mosolyogtam.
-És ez a két gyönyörű lány, most lelép.-Ragadott karon Bella, és húzni kezdett az öltözők irányába, ahol gyorsan visszavettük száraz ruháinkat, majd vettünk egy-egy hatalmas adag jég kását, bepattantunk a kocsiba, és elhúztuk a csíkot.
-Olyan ijesztő volt az a pasas.
-Szerintem elmebeteg.-Rázott ki a hideg.
