Régen nem jelentkeztem már, és ezért eléggé rosszul érzem magam. Köszönöm a pozitív véleményeket, és az építő jellegű kritikákat, amiket tőletek kapok. Az utóbbiból többet szeretnék, ha lehet. Nem vagyok telhetetlen, csak boldog. Jó olvasást. ♥
*Harry szemszög*
Átverekedtem magam a nyugdíjas klubbon, és végre megérkeztem egy standhoz, ahol szuper ajándékokat árultak. Végignéztem a kínálaton, és azon gondolkoztam, hogy vajon mi illene legjobban Lea-hoz. Láttam fákját, kulcstartókat, üveggömböket, képeslapokat, plüssöket, de egyik sem Lea stílusa. Valami olyat keresetem, ami kifejezi azt, hogy milyen a személyisége. Hosszas bámészkodás után megakadt a szemem egy koronán, ami pont olyan volt, mint amilyet a Szabadság Hölgy visel a fején. Míg elővettem a zsebemből némi pénzt, már eladták a Lea-nak szánt szuvenírt.
-Elnézést!-Szólítottam meg a stand mögött járkáló árust.-Nincs még véletlen egy olyan korona, amilyet az előbb adott el annak a kislánynak?
-Sajnálom fiam, de ez volt az utolsó.
-Azért köszönöm.-Mondtam búslakodva, és a kis csaj felé vetettem az irányt.-Jó napot.-Köszöntem olyan illedelmesen, ahogyan csak tudtam.-Harry Styles vagyok, és önök éppen az előbb vették meg az unokájuknak azt a koronát, amit én a kedvesemnek szántam. Nem lehetne arról szó, hogy megvegyem maguktól?-Itt kiskutya szemeimmel belenéztem az idős hölgy, és unokája szemébe.
-Drága gyermekem-kezdte az asszony-ezt nem velem kell megbeszélned, hanem Grace-vel.
Grace egy tíz év körüli, alacsony, fekete hajú, és barna szemű kislány volt. Tündérien festett világoskék ruhájában és hozzá illő balerina cipőjében, aminek az orrát kis masnik díszítették.
-Szia Grace, Harry Styles vagyok.-Kezdtem óvatosan, nehogy elszaladjon félelmében.
-Tudom, hogy ki vagy.-Suttogta a fülembe.-Szeretlek titeket.-Mutatta a karkötőjét, amin a szokásos I ♥ One Direction felirat ékeskedett.
-Mi is szeretjük a rajongóinkat.-Mosolyogtam.
-Hogy lehet ennyi embert egyszerre szeretni?-Nézett rám hatalmas barna szemeivel.-Nem is ismered őket.
-Az még nem azt jelenti, hogy nem szerethetem őket. Nektek köszönhetünk mindenünket. Nagyon hálások vagyunk nektek, amiért megveszitek a DVD-ket, CD-ket, pólókat, karkötőket, könyveket, és azért, amiért mindig támogattok minket, és eljártok a koncertjeinkre. Mi értetek vagyunk, és nektek zenélünk.
-Átadnál valamit a fiúknak?-Kérdezte megszeppenve.
-Persze.-Válaszoltam, mire ő a kezembe nyomott öt egyforma karkötőt.
-Nektek csináltam.
-Ez gyönyörű. Köszönjük. Megtennél nekem valamit?
-Az attól függ, hogy mi.
-Eladnád nekem az a koronát, ami a nagyidnál van?
-Nem.-Válasza villám csapásként ért.
-Nekem nagy szükségem lenne rá. Ha szeretnéd, akkor többszörös áron veszem meg.
-Nekem nem kell a pénzed, tartsd meg nyugodtan.-Tolta vissza a kezem, amiben körülbelül 150$ lehetett.
-Akkor mit szeretnél? Koncert jegyet? Közös képet? Aláírást? VIP koncert jegyet? Egy "follow back"-et twitteren? Esetleg egy "shoutout"-ot? Bármit képes vagyok megtenni azért a koronáért.
-Nekem ezek sem fontosak.-Közölte.
-Mégis miféle directioner vagy te, hogy ilyen dolgokat visszautasítasz?-Kérdeztem.
-Tied a korona, de van egy feltételem.-Feltételek...na ez is jól kezdődik.
-Mi lenne az?-Nyögtem ki egy nagy sóhaj után.
-A feltétel az annyi, hogy a koronát annak a szőke lánynak adod, akivel eljöttél ide.
-Én már az elejétől fogva neki szántam!
-Miért nem mondtad? Akkor megspórolhattunk volna ezen az egész alkudósdin egy csomó időt.
Grace nagymamája nekem adta a koronát, én pedig kifizettem. A kislány kapott egy aláírást, és készítettünk pár közös képet, majd az ajándékkal együtt elindultam megkeresni Lea-t. Hosszas barangolás után a megláttam a szőkeséget, és odasiettem hozzá.
*Lea szemszög*
Teljesen sötét volt. Valami meleg, és puha tapadt a szemeimre. Illatáról rögtön felismertem.
-Harry?-kérdeztem.
-Taláált.-Vette le kezét a szememről, majd szembe fordultam vele, Ő pedig megcsókolt.
-Ezt odafentre tartogasd.-Támasztottam homlokom az övének.
-Nézd, mit hoztam neked.-Távolodott el, majd elővett a háta mögül egy koronát, amit rögtön a fejemre tett.
-Ez állati szuper. Nagyon tetszik.-Nézegettem az arcom a mobilom sötét kijelzőjén.
*Harry szemszög*
Átverekedtem magam a nyugdíjas klubbon, és végre megérkeztem egy standhoz, ahol szuper ajándékokat árultak. Végignéztem a kínálaton, és azon gondolkoztam, hogy vajon mi illene legjobban Lea-hoz. Láttam fákját, kulcstartókat, üveggömböket, képeslapokat, plüssöket, de egyik sem Lea stílusa. Valami olyat keresetem, ami kifejezi azt, hogy milyen a személyisége. Hosszas bámészkodás után megakadt a szemem egy koronán, ami pont olyan volt, mint amilyet a Szabadság Hölgy visel a fején. Míg elővettem a zsebemből némi pénzt, már eladták a Lea-nak szánt szuvenírt.
-Elnézést!-Szólítottam meg a stand mögött járkáló árust.-Nincs még véletlen egy olyan korona, amilyet az előbb adott el annak a kislánynak?
-Sajnálom fiam, de ez volt az utolsó.
-Azért köszönöm.-Mondtam búslakodva, és a kis csaj felé vetettem az irányt.-Jó napot.-Köszöntem olyan illedelmesen, ahogyan csak tudtam.-Harry Styles vagyok, és önök éppen az előbb vették meg az unokájuknak azt a koronát, amit én a kedvesemnek szántam. Nem lehetne arról szó, hogy megvegyem maguktól?-Itt kiskutya szemeimmel belenéztem az idős hölgy, és unokája szemébe.
-Drága gyermekem-kezdte az asszony-ezt nem velem kell megbeszélned, hanem Grace-vel.
Grace egy tíz év körüli, alacsony, fekete hajú, és barna szemű kislány volt. Tündérien festett világoskék ruhájában és hozzá illő balerina cipőjében, aminek az orrát kis masnik díszítették.
-Szia Grace, Harry Styles vagyok.-Kezdtem óvatosan, nehogy elszaladjon félelmében.
-Tudom, hogy ki vagy.-Suttogta a fülembe.-Szeretlek titeket.-Mutatta a karkötőjét, amin a szokásos I ♥ One Direction felirat ékeskedett.
-Mi is szeretjük a rajongóinkat.-Mosolyogtam.
-Hogy lehet ennyi embert egyszerre szeretni?-Nézett rám hatalmas barna szemeivel.-Nem is ismered őket.
-Az még nem azt jelenti, hogy nem szerethetem őket. Nektek köszönhetünk mindenünket. Nagyon hálások vagyunk nektek, amiért megveszitek a DVD-ket, CD-ket, pólókat, karkötőket, könyveket, és azért, amiért mindig támogattok minket, és eljártok a koncertjeinkre. Mi értetek vagyunk, és nektek zenélünk.
-Átadnál valamit a fiúknak?-Kérdezte megszeppenve.
-Persze.-Válaszoltam, mire ő a kezembe nyomott öt egyforma karkötőt.
-Nektek csináltam.
-Ez gyönyörű. Köszönjük. Megtennél nekem valamit?
-Az attól függ, hogy mi.
-Eladnád nekem az a koronát, ami a nagyidnál van?
-Nem.-Válasza villám csapásként ért.
-Nekem nagy szükségem lenne rá. Ha szeretnéd, akkor többszörös áron veszem meg.
-Nekem nem kell a pénzed, tartsd meg nyugodtan.-Tolta vissza a kezem, amiben körülbelül 150$ lehetett.
-Akkor mit szeretnél? Koncert jegyet? Közös képet? Aláírást? VIP koncert jegyet? Egy "follow back"-et twitteren? Esetleg egy "shoutout"-ot? Bármit képes vagyok megtenni azért a koronáért.
-Nekem ezek sem fontosak.-Közölte.
-Mégis miféle directioner vagy te, hogy ilyen dolgokat visszautasítasz?-Kérdeztem.
-Tied a korona, de van egy feltételem.-Feltételek...na ez is jól kezdődik.
-Mi lenne az?-Nyögtem ki egy nagy sóhaj után.
-A feltétel az annyi, hogy a koronát annak a szőke lánynak adod, akivel eljöttél ide.
-Én már az elejétől fogva neki szántam!
-Miért nem mondtad? Akkor megspórolhattunk volna ezen az egész alkudósdin egy csomó időt.
Grace nagymamája nekem adta a koronát, én pedig kifizettem. A kislány kapott egy aláírást, és készítettünk pár közös képet, majd az ajándékkal együtt elindultam megkeresni Lea-t. Hosszas barangolás után a megláttam a szőkeséget, és odasiettem hozzá.
*Lea szemszög*
Teljesen sötét volt. Valami meleg, és puha tapadt a szemeimre. Illatáról rögtön felismertem.
-Harry?-kérdeztem.
-Taláált.-Vette le kezét a szememről, majd szembe fordultam vele, Ő pedig megcsókolt.
-Ezt odafentre tartogasd.-Támasztottam homlokom az övének.
-Nézd, mit hoztam neked.-Távolodott el, majd elővett a háta mögül egy koronát, amit rögtön a fejemre tett.
-Ez állati szuper. Nagyon tetszik.-Nézegettem az arcom a mobilom sötét kijelzőjén.
-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-×-
A hölgy koronájába érve megpillantottam a srácokat, akik beszereztek egy-két kiegészítőt, hogy jobban beleolvadjanak a "környezetbe". Liam egy hatalmas nagy szemüveget viselt, Louis és Zayn pedig valami fura maszkban feszítettek.
-Bírom a koronád királylány. Hol szerezted?-Jött felénk Liam.
-Harry-től kaptam.-Dicsekedtem.-Szeretnél te is?
-Nem nekem kell. Danielle-nek megígértem, hogy veszek neki valami szépet.
-Ez volt az utolsó.-Oszlatta el a reményt Harry.
-A nagy francokat. Egy köpésre innen van egy stand, ahol csak ezt árulják.
-Köszi Zayn, hogy most szólsz, mert nekem nem kevés munkámba került az, hogy megszerezzem ezt.-Mutatott a fejdíszemre.
Harry-vel ketten maradtunk, és egymást ölelve gyönyörködtünk New York fényeiben. Az ölelése számomra fontosabb, mint bárki gondolná. Nagyon sokat jelent az, mikor magához húz és csak ölel, ölel végtelennek tűnő másodperceken át. Ha valami ami akkor éppen fáj, az elmúlik. Ami sebet hagyott maga után az nyomtalanul begyógyul és nem marad más... csak a boldog pillanat, Ő és Én, egymás karjába fonódva.
-Szeretlek.-Suttogta a hajamba.
-Én is téged. Nagyon.-Simítottam végig izmos hátán.
-Tudod, néha belegondolok, hogy milyen rossz lenne, hogy ha elhagynál, valaki másért.
-Most komolyan?-Nevettem.-Nem lehetsz ilyen butus.-Cirógattam meg az arcát.
-Sorba állnak érted a fiúk.
-Igen, lehet hogy sorba állnak értem, de mit ér az egész ha te soron kívül állsz?-Mondtam, s hogy nyomatékosítsam, egy hosszú, forró csókot leheltem ajkaira.
-Engem meggyőztél.
-Örülök neki. Tudod mit? Te ne is gondolkozz ezen. Jó? New York az a betondzsungel, ahol az álmok születnek, és valóra válnak. Vagyis ezt hallottam.
-Rendben, nem gondolkozom ezen többet. Soha.-Tapasztotta ajkait az enyémre.-Az én álmom már valóra vált.-Csókolt meg ismét.
