Nagyon régen jelentkeztem már, amiért elnézést szeretnék kérni tőletek. Az órarendemre pillantva, a sok óra láttán eléggé elszomorodtam. Az írásra próbálom áldozni minden szabad percem, ami sajnos elég csekély. A részeket próbálom minél hamarabb hozni. Itt is a következő, és remélem, hogy tetszik nektek. xoxo
*Lea szemszög*
Hann csodálatosan nézett ki abban a kék ruhában, és Niall is oda volt érte, meg vissza. Én sikeresen összekentem magam némi sminkkel, így átcseréltem a ruhámat.
Annyira kellemes érzés az, amikor azt látod, hogy két barátod, akik fontosak neked, boldoggá teszik egymást. Niall sosem fog még egy olyan lánnyal összefutni, mint Hanna. Ajánlom neki, hogy sose bántsa meg a, vagy különben nem teszi zsebre azt, amit Bells-től és tőlem kap. Apropó Bell. Valami totál nem stimmel azzal a csajjal, mert állati furcsán viselkedik. 1000%, hogy valami pasi van a dologban. Lexi és Cait élik világukat. Hívtam őket pár napja, de nem vette fel egyikőjük sem a telefont, ezért az ügyvédem egy szép kis levélben értesítette őket arról, hogy milyen következményekkel járhat az, hogy ha még több fotót, videót, vagy egyéb anyagot tesznek publikussá az interneten, ami velem hozható kapcsolatba. Azóta megállás nélkül zaklatnak a producerek, és a lemez kiadók, amik idegesítenek egy kicsit. Harry és Zayn, meg persze a menedzserük, (amin nagyon meglepődtem) kiakasztanak a hülyeségükkel, hogy össze kellene hoznom egy közös számot a One Direction-nel, és esetleg egy klipet mellé. Halkan megjegyzem, hogy ez az ötlet ki van zárva. Az énekléssel semmi bajom, a zuhany alatt, vagy a szobámban, amikor nem hall senki. Nem vagyok énekes, és nem is leszek az sosem. Az egyetlen ember aki ezt fel tudja fogni, az Maya, a menedzserem. Anyu írt egy SMS-t hajnalban, hogy ma este fog megérkezni a szülinapi ajándékom, amit az új családtatokkal és a húgommal választottak közösen.
-Felveszeeem.-Rohant a vezetékeshez Liam, és kihangosította a készüléket.
-Jó estét kívánok, Lea Montgomery-t keresik, mert van egy csomag a számára.-Szóltak bele a telefonba.
-Megyeek.-Visítottam, és a váza virágot letettem az asztalra.
A hotel bejáratába érve, egy csodaszép fehér autót pillantottam meg, amin egy hatalmas piros szalag ékeskedett, jelezve, hogy ajándék.
-Ez aztán gyönyörű autó.-Méregette Harry a járművet.
-Jajj te szegéény-húztam egy kicsit az agyát-a te autód sem semmi.
-Ide kérek egy aláírást.-Mutatott a negyvenöt év körüli ember a pontsorra.-Ez csak egyfajta formalitás, hogy átvetted a csomagot.
-Kész.-Adtam vissza a tollat.
-Tessék, itt vannak a kulcsok.-Nyújtotta át a kulcs csomót, ami egy "L" betűs kulcs tartón lógott.
-Mire fel kaptad ezt a jó kis kocsit?-Kíváncsiskodott.
-Szülinapi ajándék anyutól és a nevelő apámtól.-Közöltem egyhangúan, ugyanis alig vártam, hogy beüljek az újonnan kapott "tragacsomba".
-Hányadikat ünnepelted?
-17.-et.
-Én biztos a fellegekben jártam volna, ha a 17. születésnapomra egy ilyen járgánnyal leptek volna meg az ősök.
-Én is ott járok.
-Jól leplezed.-Nevetett.
-Színész nő a csaj.-Kacsintott Zayn.
-Tudom, hogy modellkedik is, a lányom nagy rajongója.-Megcímeztem a tizenöt éves Spencer-nek a csíkos papírt, majd átnyújtottam az édesapjának.-A lányom oda lesz, ha megtudja, hogy milyen meglepetést viszek neki haza.
-Na, Tomlinson, elviszed egy körre?-Lengettem meg az orra előtt a kulcsokat.
-Naná!-Vágta rá, majd bepattant a kormány mögé.
A srácoknak sem kellett több, bepattantak a kocsiba. Hagytam egy üzenetet Hannáéknak, elraktam a jogsim, majd leszaladtam a többiekhez, és bepattantam Harry mögé.
-Az irataimat fent felejtettem.-Szaladt vissza Louis a lakosztályba.
Nagy nehezen, de készen álltunk az indulásra. Boo Bear vezetési stílusát nem lehet nem kritizálni.
-A 90 éves dédnagyapám gyorsabban vezet nálad!-Sipárogtam.-Egy kicsit gyorsítanod kellene a tempón, hogy ha nem szeretnéd, hogy megállítson minket a rendőr.
-A WMYB forgatásán is megesett vele.-Jegyezte meg halkan Harry.
-Azért nem muszáj leégetned a barátnőd előtt.-Nézett szúrós szemekkel Louis, majd leparkolt a szupermarket egyik parkolójában.
-Most én jövök.-Jelentettem ki.
-Biztos vagy a dolgodban?-Kérdezte Harry elég hülye hangnemben.
-Miért ne lennék biztos benne? Talán azért, mert nem rég kaptam meg a jogsit, és nincs még akkora vezetési tapasztalatom!!??
-Én csak...-Kezdte Hazza, de belé fojtottam a szót.
-Inkább váltsunk témát.-Hadartam.-Louis, kérem a kulcsokat.
-Aztán ügyes legyél.-Bokszolt a vállamba Lou, majd becsapta az ajtót.
Bekapcsoltam a biztonsági övem és beindítottam a csoda kocsit. Ráléptem a gázpedálra, és máris az utat szeltük. A sebesség korlátozásokkal nem törődtem, olyan gyorsan száguldoztam, hogy a fiúknak halál félelmük lehetett egy-két kanyarban. Egy lámpánál pirosat kaptunk. Rápillantottam Harry-re, aki egy elismerő pillantással jutalmazott vezetési tudásom miatt.
-Bocs, hogy alábecsültelek.-Mondta, majd egy puszit nyomott az arcomra.
-Utálom amikor alábecsülnek, de imádom látni az arcukat ha sikerem van.-Kacagtam, és bekapcsoltam az autóban az iPod-ot. A lejátszási lista első száma a Good Feeling volt.
-Hangosíts rajta.-Kérte Louis, majd együtt ordítottuk a szöveget.
Oooh, sometimes I gotta get a good feeling, yeah
You don’t feel it that I never never never never had before, no no
Gotta get a good feeling, yeah...
*Lea szemszög*
Hann csodálatosan nézett ki abban a kék ruhában, és Niall is oda volt érte, meg vissza. Én sikeresen összekentem magam némi sminkkel, így átcseréltem a ruhámat.
-Felveszeeem.-Rohant a vezetékeshez Liam, és kihangosította a készüléket.
-Jó estét kívánok, Lea Montgomery-t keresik, mert van egy csomag a számára.-Szóltak bele a telefonba.
-Megyeek.-Visítottam, és a váza virágot letettem az asztalra.
A hotel bejáratába érve, egy csodaszép fehér autót pillantottam meg, amin egy hatalmas piros szalag ékeskedett, jelezve, hogy ajándék.
-Jajj te szegéény-húztam egy kicsit az agyát-a te autód sem semmi.
-Ide kérek egy aláírást.-Mutatott a negyvenöt év körüli ember a pontsorra.-Ez csak egyfajta formalitás, hogy átvetted a csomagot.
-Kész.-Adtam vissza a tollat.
-Tessék, itt vannak a kulcsok.-Nyújtotta át a kulcs csomót, ami egy "L" betűs kulcs tartón lógott.
-Mire fel kaptad ezt a jó kis kocsit?-Kíváncsiskodott.
-Szülinapi ajándék anyutól és a nevelő apámtól.-Közöltem egyhangúan, ugyanis alig vártam, hogy beüljek az újonnan kapott "tragacsomba".
-Hányadikat ünnepelted?
-17.-et.
-Én biztos a fellegekben jártam volna, ha a 17. születésnapomra egy ilyen járgánnyal leptek volna meg az ősök.
-Én is ott járok.
-Jól leplezed.-Nevetett.
-Színész nő a csaj.-Kacsintott Zayn.
-Tudom, hogy modellkedik is, a lányom nagy rajongója.-Megcímeztem a tizenöt éves Spencer-nek a csíkos papírt, majd átnyújtottam az édesapjának.-A lányom oda lesz, ha megtudja, hogy milyen meglepetést viszek neki haza.
-Na, Tomlinson, elviszed egy körre?-Lengettem meg az orra előtt a kulcsokat.
-Naná!-Vágta rá, majd bepattant a kormány mögé.
A srácoknak sem kellett több, bepattantak a kocsiba. Hagytam egy üzenetet Hannáéknak, elraktam a jogsim, majd leszaladtam a többiekhez, és bepattantam Harry mögé.
-Az irataimat fent felejtettem.-Szaladt vissza Louis a lakosztályba.
Nagy nehezen, de készen álltunk az indulásra. Boo Bear vezetési stílusát nem lehet nem kritizálni.
-A 90 éves dédnagyapám gyorsabban vezet nálad!-Sipárogtam.-Egy kicsit gyorsítanod kellene a tempón, hogy ha nem szeretnéd, hogy megállítson minket a rendőr.
-A WMYB forgatásán is megesett vele.-Jegyezte meg halkan Harry.
-Azért nem muszáj leégetned a barátnőd előtt.-Nézett szúrós szemekkel Louis, majd leparkolt a szupermarket egyik parkolójában.
-Most én jövök.-Jelentettem ki.
-Biztos vagy a dolgodban?-Kérdezte Harry elég hülye hangnemben.
-Miért ne lennék biztos benne? Talán azért, mert nem rég kaptam meg a jogsit, és nincs még akkora vezetési tapasztalatom!!??
-Én csak...-Kezdte Hazza, de belé fojtottam a szót.
-Inkább váltsunk témát.-Hadartam.-Louis, kérem a kulcsokat.
-Aztán ügyes legyél.-Bokszolt a vállamba Lou, majd becsapta az ajtót.
Bekapcsoltam a biztonsági övem és beindítottam a csoda kocsit. Ráléptem a gázpedálra, és máris az utat szeltük. A sebesség korlátozásokkal nem törődtem, olyan gyorsan száguldoztam, hogy a fiúknak halál félelmük lehetett egy-két kanyarban. Egy lámpánál pirosat kaptunk. Rápillantottam Harry-re, aki egy elismerő pillantással jutalmazott vezetési tudásom miatt.
-Bocs, hogy alábecsültelek.-Mondta, majd egy puszit nyomott az arcomra.
-Utálom amikor alábecsülnek, de imádom látni az arcukat ha sikerem van.-Kacagtam, és bekapcsoltam az autóban az iPod-ot. A lejátszási lista első száma a Good Feeling volt.
-Hangosíts rajta.-Kérte Louis, majd együtt ordítottuk a szöveget.
Oooh, sometimes I gotta get a good feeling, yeah
You don’t feel it that I never never never never had before, no no
Gotta get a good feeling, yeah...
-Na mi történt? A nagy szupersztárok csak a színpadon tudnak üvölteni?-Halkítottam le a hang erőt.
Harry arcán megláttam azt a fajta mosolyt, amit csak akkor használ, ha valamire készül. Hátrafordult, összenézett a srácokkal, majd maximumra feltekerte a hang erőt, és torkuk szakadtából énekelték a szöveget, amihez én is csatlakoztam.
...That flow, that funk that crown
You looking at the king of the jungle now
Stronger ever can’t hold me down
A hundred miles going from the … smile
Straight game face, it’s game day
See me wanna do the … for the …
No trick plays, I’m Bill Gates, take a … to understand me
Oooh, sometimes I gotta get a good feeling, yeah
You don’t feel it that I never never never never had before, no no
Gotta get a good feeling, yeah.
A dal vége felé, már egyáltalán nem énekeltük, hanem ordítottuk a szöveget. Egy volt a lényeg, hogy a dalt felismerték, és velünk sikították a rajongók, akikkel útközben összefutottunk. A város leghíresebb részét, a Szabadság szobrot nem hagyhattuk ki.
-Én nagyobbnak képzeltem el.-Néztem fel a szobor arcára.
-Én meg kisebbnek.-Nevetett Liam.
-Engem meg nem az érdekel, hogy mekkora, csak az, hogy milyen a kilátás a tetejéről.-Indult el Zayn a lépcsők felé.
-Gyere, menjünk mi is.-Kulcsolta össze ujjainkat Harry, s mi is belevetettük magunkat a lépcsők rengetegébe. Már nem voltunk olyan messze a tetejétől, amikor Hazza elengedte a kezemet.
-Te meg hova mész?-Kérdeztem kíváncsian.
-Nem kell aggódnod, mindjárt összefutunk.-Azzal hátat fordított, és másodperceken belül eltűnt a nyugdíjasokból álló tömegben. A nyugdíjasok éjszakai életet élnek New York-ban...ilyet sem látni minden nap. A szobor teteje felé haladva egyre kevesebb embert láttunk. Mind hazaszállingóztak, vagy csücsülnek egy étteremben. Elérkezett az az idő, amikor már rajtunk kívül senki nem szelte a lépcsőket, és egy kicsit kiélvezhettem volna ezt a helyzetet Harry-vel, de ő lelépett, és most nem tudom hogy hol is van pontosan.
-Hol hagytad el a lovagod?-Lépett mellém Zayn.
-Eltűnt.-Bámultam ki az ablakon.
-Jöttök?-Kérdezte Liam.
-Menjetek, én még egy kicsit bámulom a várost.-Intettem.
-Fentről sokkal szebb, de te tudod.-Hagyott ott Zayn, és csatlakozott a többiekhez.
New York olyan gyönyörű éjjel. A fények, és az épületek, a bámulatos kilátás megrészegíti azokat az embereket, akik nincsenek hozzászokva az ilyesmikhez. Ezek az utcák egy teljesen új érzéssel töltenek meg. Az ablakon kinézve hatalmas épületeket, és hangyányi autókat láttam. Még gyönyörködtem volna a meseszép városban, amikor hirtelen elsötétült minden.
-Te meg hova mész?-Kérdeztem kíváncsian.
-Nem kell aggódnod, mindjárt összefutunk.-Azzal hátat fordított, és másodperceken belül eltűnt a nyugdíjasokból álló tömegben. A nyugdíjasok éjszakai életet élnek New York-ban...ilyet sem látni minden nap. A szobor teteje felé haladva egyre kevesebb embert láttunk. Mind hazaszállingóztak, vagy csücsülnek egy étteremben. Elérkezett az az idő, amikor már rajtunk kívül senki nem szelte a lépcsőket, és egy kicsit kiélvezhettem volna ezt a helyzetet Harry-vel, de ő lelépett, és most nem tudom hogy hol is van pontosan.
-Hol hagytad el a lovagod?-Lépett mellém Zayn.
-Eltűnt.-Bámultam ki az ablakon.
-Jöttök?-Kérdezte Liam.
-Menjetek, én még egy kicsit bámulom a várost.-Intettem.
-Fentről sokkal szebb, de te tudod.-Hagyott ott Zayn, és csatlakozott a többiekhez.
New York olyan gyönyörű éjjel. A fények, és az épületek, a bámulatos kilátás megrészegíti azokat az embereket, akik nincsenek hozzászokva az ilyesmikhez. Ezek az utcák egy teljesen új érzéssel töltenek meg. Az ablakon kinézve hatalmas épületeket, és hangyányi autókat láttam. Még gyönyörködtem volna a meseszép városban, amikor hirtelen elsötétült minden.
