Először is, nagyon nagyon nagyon köszönöm, hogy olvastok engem. Sosem gondoltam volna, hogy lesznek olyanok, akiket érdekel majd az irományom. Nagyon hálás vagyok, de tényleg.
Ezt a rész egy nagyon kedves lánynak ajánlom, akiből az ihleteket merítem Hannát illetően. Reménykedem benne, hogy neki is, és nektek is tetszeni fog ez a rész. Sajnos nem vagyok egy J. K. Rowling, sem egy Stephenie Meyer, de próbálom mindenből kihozni a legjobbat. xx
*Hanna szemszög*
-Lea, segítened kell!-Rontottam be a szobába, és éppen megzavarhattam valamit. Valami nagyon fontos dolgot, ugyanis amikor felszakítottam az ajtót, a gerlepár éppen az ágyon feküdt, és egymás szájában tettek felfedezőutat. Hogy őszinte legyek, nem nagyon érdekelt a rossz időzítésen, túlságosan izgatott vagyok. Mondhatjátok rám, hogy önző vagyok, és szemét, amiért kopogás nélkül nyitottam be, amikor tisztában voltam azzal a ténnyel, hogy kettesben vannak odabent.
-Na halljam.-Emelte rám szúrós tekintetét Dr. Szöszi.
-Niall elhívott kajálni. Egy étterembe.-Hadartam.
-Ez most komoly? Ma este randid lesz Niall-el?-Csodálkozott.-Igen igen igeeeeeen.-Ujjongott.
-Végre elhívott.-Sóhajtott Harry.-Amióta ismeritek egymást, nagyon tetszel neki. Mindig mikor nem figyelsz, majd kiesik a szeme, úgy bámul téged. Én viszont nem zavarok tovább, beszéljetek nyugodtan.-Nyomott egy gyors puszit Lea szájára, majd kettesben hagyott minket.
-Két és fél óra múlva indulunk, és nem tudom, hogy mit vegyek fel.-Pánikoltam.
-Menj, és zuhanyozz le.-Tagolta Lea lassan.-Mosd meg a hajad és a fogaid, addig én előkészítek mindent.
-Örök hála.-Öleltem át, és átszaladtam a fürdőmbe. Úgy érezem, hogy ma minden körülöttem forog, ami rettenetesen jó érzés. A nap gyönyörűen süt, az égbolton egyetlen egy felhő sincs. Ma egy kedves, aranyos, és imádni való fiúval vacsizom, az egyik legjobb barátnőm pedig segít nekem, hogy minél csinosabban fessek a randimon.
Egy hatalmas kád forró vizet engedtem magamnak, cseresznye virág illatú hab fürdővel.
A buborékokkal elszórakoztam egy ideig. Egy kicsit megnyugodtam, amikor már az egész fürdő tele volt a szivárvány színeiben pompázó, cseresznye virág illatú, rövid életű gömbökkel. Olyan csinosan táncoltak a levegőben, mint a balerinák. Olyan kecsesek voltak, és törékenyek. Kiskoromban mindig kipukkasztottam őket, most pedig örömömet lelem a csodálásukban. Anyukám azt mesélte, mikor ötéves voltam, hogy minden egyes kipukkant buborékból egy tündér születik, akik napkeltétől napnyugtáig táncolnak a virágszirmokon, télen pedig beköltöznek a kislányok szobájába, és vigyáznak rájuk egészen tavaszig.
-Hanna! Hallasz?? Már egy órája áztatod magad! Siess.-Dörömbölt az ajtón Lea, és törte meg a varázst.
-Haladok.-Üvöltöttem neki, és villám gyorsan nekiálltam a fürdésnek.
Aránylag gyorsan haladtam, csak a hajam szárítása egy kicsit tovább tartott a szokásosnál, ugyanis nem találtam a hajszárítót. Lea már tűkön ült, és ettől egy kicsit én is ideges lettem. Egy szál fehérneműben kiszáguldottam a fürdőből, és egy nekem kikészített székbe vetettem magam.
-Bells most írta az SMS-t, hogy holnap száll le a gépe.-Közölte Lea, majd nekiállt a sminkem elkészítésének. Már éppen ideje. A lányok három napja utaztak vissza Angliába, és ránk fér, csajokra az erősítés. A srácok most túl nagy fölényben vannak, még így is, hogy Gregg elutazott. Gondolat menetemből ismét barátnőm rángatott ki.
-Hann készen vagy. Vedd fel a ruhád, és azokat a kiegészítőket.-Mutatott az ágyon heverő ruhadarabra, és ékszerekre.-Annyira gyönyörű vagy.-Dicsért meg.
-Én is gyönyörűnek érzem magam.-Pillantottam a hatalmas tükörre.
-Én lent leszek. Ne várattasd sokáig a herceged, mert még bepipul, és a kaját választja helyetted.-Nem lehetsz ilyen gonosz.-Düllesztettem ki a szemeim, majd egy gyors mozdulattal hason csaptam a szöszit.
-Áú. Csak vicc volt. Ahogy Niall-t ismerem, az örökké valóságig képes lenne várni rád.-Itt egy kicsit bekönnyeztem. Olyan szívhez szóló dolgokat tud mondani ez a kis lüke.-Nehogy bőgni kezdj!-Utasított.-Elrontod a mester művem.-Mosolygott, majd egyedül hagyott a szobámban. Pár másodpercnyi vacillálás után a nappaliba vettem az irányt. Miután az ajtómat kinyitottam, megpillantottam Niall-t, aki nekem háttal állt, és a fiúkkal beszélgetett. Hangja elég idegesen csengett. Liam lökött rajta egyet, majd vette az adást, és megfordult. Számomra olyan lassított felvétel feeling-je volt ennek az egész dolognak. Tökéletes képtekkel Niall felé sétáltam, aki totál lefagyott, amikor végignézett rajtam. Zayn a kezébe nyomott egy nagy csokor gyönyörű virágot, majd hátráltak néhány lépést.
-Ezt neked hoztam.-Nyújtotta át a csokrot.
-Meseszép. Köszönöm.
-Olyan, mint te.-Bókolt.
-Mondjátok, hogy csííííz.-Dugott az arcunkba Harry egy fényképezőt.
-Annyira édesek.-Jegyezte meg Louis, szempilláit rebegtetve.
-Mindenki, a konyhába, MOST.-Adta ki az utasítást Lea.
-Igenis parancsnok asszony.-Vágták vigyázba magukat a fiúk, és elindultak a konyha felé.
-Indulhatunk?-Kérdezte Niall.
-Persze, csak gyors vázába teszem a virágot.
-Majd megcsinálom én.-Ordította Lea a konyhából.
Az étterembe egy hatalmas fekete autó szállított minket. Niall kinyitotta nekem az ajtót, s az épületben egy eldugott, de mégis romantikus asztalhoz ültük le.
-Hogy tetszik?
-Meseszép ez a hely.-Pillantottam körbe.
-Gondoltam, hogy tetszeni fog.-Mosolyodott el.
-Tudod, egy romantikus vacsoránál nem csak maga az étterem számít, hanem az is, hogy jól érezd magad azzal, akivel vagy.
-És te hogy érzed magad?
-Mesésen.-Kulcsoltam össze ujjainkat.
Leadtuk a rendelésünket, és tovább folytattuk a beszélgetést.
-Mesélj valamit magadról.-Kért Niall.
-Mit szeretnél hallani?
-Mindent.
Elmeséltük egymásnak az élettörténetünket, és én nagyokat nevettem azoknál a részeknél, ahol úgy kezdte, hogy: Az újságok azt állítják, hogy...., de igazából ez így történt, hogy..... Mindig is tudtam, hogy a média szereti ferdíteni a dolgokat, de hogy ennyire? Ez már nevetséges, és beteges, hogy azzal akarnak maguknak olvasókat szerezni, hogy össze vissza irkálnak mindenféle hülyeséget.
-Kész agy rém lehet, amikor ezeket a cikkeket olvasod magadról.
-Ki lehet bírni.-Nevetett.-Néha az agyamra mennek, de próbálok nem foglalkozni velük.
A vacsora végeztével ismét beültünk az autóba, de nem a szálloda felé vettük az irányt. Niall-re emeltem kíváncsi tekintetemet.
-Csak egy kis kitérőt teszünk.-Mondta nyugodt hangján, majd közelebb húzott magához.
Az úton végig beszélgettünk, és nevettünk. Hihetetlen, hogy mennyire megkedveltem Niall-t pár nap alatt. A pizzázás óta, sőt, még az előtt sem volt számomra közömbös. Mióta tudom, hogy Lea és Harry között van valami komolyabb dolog, biztos ami biztos alapon Bells-szel leszedtük a falunkról az összes olyan posztert, ami a fiúkat ábrázolja.
-Megéreztünk.-Nyitotta ki Niall a kocsiajtót.
-Asztaaa a Szabadság szobor sokkal szebb élőben, mint a képeken.-Néztem fel a hatalmas szoborra, aminek a magassága talapzattal együtt, igen közel állhat a 100 méterhez.
-Gyere, másszuk meg.-Ragadott karon.
Áthajókáztunk az Liberty Island-ra, és kéz a kézben szeltük a lépcsőket. A hölgy koronájából csodás volt a kilátás. A fákjába sajnos nem mehettünk fel, de nem sajnáltam. Az volt most nekem a legfontosabb, hogy az az ember ölel át, akiért bármit megtennék.
-Szeretlek.-Suttogta a fülembe.
-Én is téged.-Néztem gyönyörű, kék szemeibe, amik mindig elvarázsolnak.
Egy ideig csak néztük egymást, majd egy hirtelen mozdulattal Niall ajkait az enyéimre tapasztotta. A testemből a pillangók kiszálltak. Helyét a szenvedély, a tisztelet, és az az erős szerelem vette át, amit még ezelőtt sosem éreztem.
A lépcsőn lefelé sétálva egy szót sem szóltunk egymáshoz. Az utcai zajokon, és a cipőm sarkának kopogásán kívül nem hallottunk semmit. Csönd volt. De ez a csönd egyáltalán nem volt kínos. Inkább kellemes. Vetettünk egy utolsó pillantást a szoborra, majd visszamentünk oda, ahol letett minket az autó. Pechünkre késett a sofőr. Éppen egy kavicsot rugdostam, amikor Niall hirtelen elém lépett, és szenvedélyesen megcsókolt ott, az utca közepén. Az egész világ ott volt körülöttünk, de ez akkor semmit nem számított, az idő tényleg megállt arra a kis időre. Hiszem, hogy mindenkinek van olyan pillanata, amelyről azt szeretné, ha örökké tartana. Ha választhatnék, az enyém bizony ez lenne.
A lakosztályba érve, két kézzel firkantott üzenetet találtunk.
~Remélem jól éreztétek magatokat. Mi elmentünk egy kis esti városnézésre, és addig kipróbáljuk a szülinapi ajándékomat, amit anyutól és Adam-től kaptam.~
xoxo -Lea
~Legyetek jók, és ha mégsem jönne össze, legalább legyetek ELŐVIGYÁZATOSAK, mert még nem akarok nagybácsi lenni!! :P~
-Louis
